Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 2059

A nagykátai zsidó-történelem 2009-ben is rendelkezik számos, meghatározó jelentőségű évfordulóval.                                                         Basa László helytörténész írása.

Ebből a dátumsorból – ahol a 0-ra vagy 5-re végződő évek számíthatnak szokás szerint a helytörténészek érdeklődésére - az első emlék 265 éve datálódott. Nagykátán a zsidók jelenlétére utaló első írásos emlék 1744-ből származik, mely szerint „…két judeus: Izsák és Marcus Salamon bazárszerű kis üzletet nyit…” A hitközség hivatalosan csak 1860-ban alakult meg, első imaházuk a későbbi zsidó templom helyén volt.

A Tápióbicskéről az 1800-as évek második felében Nagykátára áttelepült zsidó közösség 125 éve, 1884-ben hozta létre saját iskoláját. A zsidó imaház, majd 1905-től felépült templom melletti földszintes épületben 65 éve, 1944-ben szűnt meg a felekezeti oktatás. Az évtizedekig kisegítő iskolaként működő épület ebben az évben funkciót vált: jó lenne, ha a diákok kiköltözése után az épület nem osztozna az átellenben levő zsinagóga szomorú sorsával.

KÉPEK

A nagykátai zsidó hitközség leghosszabb ideig tisztét betöltő rabbija, az országos hírnevet, helyi megbecsülést kivívott Breuer Soma 105 éve került a kátai zsidó hitélet élére, s 40 éves működés után osztozva hittársai sorsában, 65 éve Auschwitzban pusztult el.

Elérkeztünk a dátumsor legszomorúbb tagjához, a magyar történelem egyik leggyászosabb évéhez, 1944-hez. Ebben az évben Nagykáta számára már ismertek voltak a kirekesztő törekvések hatásai. A városka életében meghatározó szerepet betöltő zsidó felekezetű polgárait sorra sújtották megalázó intézkedésekkel. Elvették üzleteiket, kizárták őket minden szervezetből, megkülönböztető jelzés – sárga csillag- viselésére kötelezték őket. A vásártéri iskolában és a mellette levő barakkokban működő munkaszolgálatos bevonulási központ országos szinten tette – valljuk be, hogy jogosan – sok zsidó család számára félelmetessé, gyűlöletessé Nagykáta nevét.

1944 májusában Nagykátán jött létre a megye egyik legnagyobb gettója, mely Gyömrőtől Tápiógyörgyéig terjedő földrajzi térből tömörítette a település két utcájába a térség több mint 600 zsidó lakosát. Ennek a tragikus intézménynek – miként a munkaszolgálatos bevonulási központnak is – nagykátai elhelyezését nem a helybeliek kérték, országos intézkedés rendelkezett létrejöttéről. A Magyar Királyi Belügyminisztérium bizalmas jelzetű rendelete 1944. április 7-én a következőkről intézkedik: „A Magyar Királyi Kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól. A tisztogatást területenként rendelem el, melynek eredményeként a zsidóságot nemre és korra való tekintet nélkül a kijelölt gyűjtőtáborokba kell szállítani.” További magyarázat a nagykátai gettó létrejöttéhez: „…a 10 ezer főnél kisebb lélekszámú községeket teljesen zsidótlanítani kell.” (Idézet a Minisztertanács ülésének 1944. április 26-án kelt jegyzőkönyvéből.)

Miután Nagykáta mind lakosai számát illetően, mind pedig közlekedési csomópont jellege miatt megfelelt a regionális gettó-létesítés előírásának, ennek a szomorú intézménynek a létrejöttét e szemszögből kell vizsgálnunk. A mai Ady Endre út és a zsinagóga melletti Damjanich utca egykoron volt zsidó családok lakásaiba összesen 628 embert zsúfoltak be embertelen körülmények között. Schenk Mariska néni a hagyományőrző gyerekeknek 2003-ban bekövetkezett halála előtt tett visszaemlékezésében a következőket mondta: „a kátaiak közül sokan voltak, akik sajnáltak bennünket, együtt éreztek velünk. Voltak, akik segítettek, a kerítésen keresztül adtak be ennivalót. Voltak, akik örültek annak, hogy így megaláztak minket…”

Magyarország „zsidótlanítása”, vagyis a transzportoknak Auschwitzba irányítása tervszerűen, csendőrkerületekre lebontva történt. Az utolsó – a budapesti – előtti kerületbe estek a nagykátai gettó lakói is. A nagykátai gettó kiürítéséről így vallott Mariska néni: „Amikor a gettót 1944. júliusának elején kiürítették, mindössze kis élelmet vihettünk magunkkal, ami egy-két napra volt elegendő. Indulás előtti napon a polgári iskolában gyűjtöttek össze bennünket, s emlékszem, hogy az utolsó éjszakát az udvaron, egy iskolapadban ülve töltöttük. Reggel sorakoztattak minket, s vonultunk ki a nagykátai vasútállomásra. A Budapest-Józsefvárosi pályaudvaron keresztül érkezett a szerelvény Monorra. Ez a település koncentrációs és bevagonírozási központként 7500 zsidó deportáltat gyűjtött össze embertelen körülmények között a helyi téglagyárban…”

A monori központ kiürítése 1944. július 6-8. között történt. A 70-90 főt összezsúfoló vagonok 3-4 nap alatt értek Auschwitzba. Mengele hírhedt szelekciója alapján a 12 évnél fiatalabb, 50 évnél idősebb deportáltaknak már a megérkezés napján meg kellett halniuk. A 200 nagykátai zsidóból 154-en Auschwitzban pusztultak el. Amikor a szovjet csapatok közeledtére a tábort kiürítették, a továbbhurcoltak közül 10-en ausztriai lágerekben – Mauthasuen, Bergen-Belsen, Wels - haltak meg, Nagykátára mindössze 7-en érkeztek haza. Közülük ketten, Sauer Lászlóné sz. Schenk Mária és Bernát László az emlékápolásban intenzív szerepet vállalt Kossuth-csapat tagjaival is kapcsolatba kerültek.

A zsidó világszervezet 1949-ben felmérést készített Európa zsidó lakosságáról, s Nagykátán mindössze 33 fős szórvány közösséget regisztrált. Miután a hitközség megszűnt, 1952-ben az építészetileg is figyelemreméltó alkotásként nyilvántartott zsidó templom eladásra került. Nagykáta legújabbkori „zsidó-történelme” szomorú fejezete a nemrég építése 100. évfordulóját ünneplő templom jelenlegi sorsa. Gondozatlan, betört ablakú emeletes épület éktelenkedik Nagykáta közepén. Ha arra gondolok, hogy más települések mit kezdtek vallási funkciójától megfosztott zsinagógájukkal, akkor bizony szomorú vagyok. Az első jóvátehetetlen vétek akkor következett be, amikor külső homlokzatát a tökéletes jellegtelenségig lecsupaszították, majd a csodálatos csarnoktemplomot beépítették, irodák celláit képezték ki. Étterem, iroda, bútorbolt, raktár: jelenkori hasznosításának még nem értünk a végére. Hiányzik az épület táblával történő megjelölése, mely többek között utalhatna a sorsdöntő 1944-es évre is.

2009. június 21-én az István király úti zsidó temetőben a 65 éve zajlott holokauszt nagykátai áldozataira emlékeztek. A hagyományos mártír-istentiszteleten – melyet a Budapesten élő Fülöp Istvánné, Zsuzsika készített elő – a vészkorszak idején nagy vérveszteséget szenvedett családok, elsősorban az Ármuth, Bernát, Hirschl, Schenk, Strasszer,stb. famíliák leszármazói jelentek meg. A holokauszt túlélői közül ez évben már csak egyedül Bernát Laci bácsi volt jelen.

A szertartást Róna Tamás, a Duna-Tisza Közi Zsidó Hitközségek vezető rabbija celebrálta. A rabbi úr régi ismerőse Nagykátának, hiszen már lelkész-jelölt korában vezette ezeket a megemlékezéseket. A szertartás keretében röviden felvázolta a nagykátai hitközség történetét, kiemelve azt a tényt, hogy a XX. század első felében a városka zsidó lakossága mily sokat tett a település fejlesztése érdekében.

A szertartás záró eleme volt, amikor a férfiak – kezükben egy-egy kővel – körbeállták az 1950-ben állított obeliszket, s a rabbi elmondhatta a kaddist. Mint a város zsidó-történelmét is kutató helytörténész beszámolhattam az idén aktuális évfordulókról, a hagyományőrző csapat ezen irányú tevékenységéről. Bernát László újságíró – a nagysikerű „Időmozaik” c. kötet szerzője – a túlélők érzékenységével hívta fel a figyelmet korunk aggasztó jelenségeire, az antiszemitizmus felerősödésére. A június 7-i választási eredmények kapcsán többen fontosnak tartották, hogy hangot adjanak félelmüknek.

Aki szeretne többet megtudni a nagykátai zsidóság történetéről, a közelmúlt hasonló témájú emlékápoló tevékenységéről, az a Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat honlapján, az „Emlékezés a holokausztra” menüpont alatt talál írásokat, dokumentumokat, képeket.

                                                                                                                       Basa László