Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 2085

A jóval több mint száz esztendős magyar természetjáró hagyomány egyik letéteményese a Tápiószelei Természetbarát Klub is. Basa László cikke azért azt is igazolja, hogy – válság ide, válság oda – vannak olyan értékek, tartalmas és nem is oly’ drága, közös időtöltések, amelyek élményszerűen gazdaggá, teljessé tehetik ezeket a „vészterhes” esztendőket is.


Emléktúra a Tápiószelei Természetbarát Klub szervezésében

Autóbusszal, hajón, kisvasúttal, gyalogosan, Georgiades Gábor emlékére

Kistérségünkben a természetbarátok számára alapműnek számító, a 2005-ben megjelent „A Tápió-mente turistakalauza” c. kiadvány bevezető ajánlásában olvashatjuk: „Georgiades Gábor, a Magyar Természetbarát Szövetség egykori alelnöke, a Pest Megyei Természetbarát Szövetség elnöke emlékére, aki élete utolsó túráját a Tápió-mentén tette, és 63 éves korában a csillagok ösvényére tért.”

KÉPEK

A szelei természetjárók egyesülete megalakulásánál bábáskodó, a Lipák István klubvezető által szervezett programok – túrák, rendezvények – rendszeres résztvevője volt a termetes alakjáról könnyen felismerhető százhalombattai egyesületi elnök, a magyar természetjárás kimagasló egyénisége. Halála után az „olajosok” menedékháza udvarán, Királyházán 2005. június 12-én kopjafát emeltek tiszteletére, s a megyei turista egyesületek minden év júniusának második vasárnapján emlékének adózva keresik fel a Börzsönyt, megkoszorúzzák kopjafáját, túrát tesznek a hegység valamely pontján.

E sorok írójaként harmadik alkalommal vehettem részt 2009. június 14-én a Georgiades Gábor Emléktúrán, s velem együtt 35-en kapcsolták össze az emlékezést a természet megismerésével. A szelei klub programjának állandó eleme immáron öt éve a Királyházát érintő emléktúra, melynek különleges sajátossága, hogy minden esetben szerepel benne hajókázás a Dunakanyarban, valamely erdei vasúton zötyögés, no meg természetesen egy börzsönyi jelzett turistaúton megtett gyaloglás. Így volt ez az idén is.

Első megállónk még jóval innen volt a Börzsönyön, Őrbottyánban Gombos Miklós aranykoszorús harangöntő mester műhelyét tekintettük meg. Tiszteletünkre megszólalt az udvaron felállított „házi” kisharang. A déli harangszók során gyakran hallott név tulajdonosa kis üzeme udvarán először egy harangtörténeti előadást tartott, majd benn az öntőcsarnokban már a technológiát mutatta be. Szerencsénk volt, mert az öntés kivételével a harangkészítés minden fázisából láthattunk műtárgyakat. Láttuk az agyagból készült formákat, a sztúpákhoz vagy nagyra nőtt méhkasokhoz hasonlító, a kettős agyagköpeny között hűlő harangöntvényt.

Vácott „lovat” váltott a társaság: hajóra váltottak jegyet a résztvevők, s Nagymarosig tettek meg felfelé a Dunakanyarban egy utat. A visegrádi várral a háttérben pontosan egy órás hajókázás után történt a kikötés a nagymarosi parton. Több településen, így itt is láthattuk az Úrnapi körmenetet, ami miatt meglehetősen körülményes volt ez alkalommal buszunknak parkolót keresni.

A parton nemrég megnyitott erdész-székházban a Kittenberger Napok alkalmából a neves afrikavadász életéből, személyes tárgyaiból összeállított kiállítást tekintettük meg. Kálmán bácsi élete utolsó szakaszában itt, Nagymaroson élt, mellszobra előtt levő friss koszorúk is jelezték a helybéliek változatlan tiszteletét.

Dél múlt, amikor az Ipoly vonalát követve megérkeztünk Kemencére, Hont vármegye egykori székhelyére. Igaz, hogy a 2 óra előtt induló vonatot lekéstük, de cserébe nyertünk egy órás szabadprogramot. Az erdei múzeumvasút „indóháza” amolyan kis múzeum, s előtte a szabadban az erdei vasutak különféle járműveit összegyűjtve amolyan kis műszaki skanzent hoztak létre a vasútrajongók.

A csarnapusztai kiindulóponttól a Fekete-völgyben haladt a kisvasút. Elhaladtunk a Godó-vár tövében, majd két és fél kilométeres út megtétele után visszagurultunk Csarnapusztára. A Kemence-patak folyását követve jól karbantartott aszfaltozott erdei úton érkeztünk meg Királyházára. Az emlékoszlopnál Lipák István klubvezető ismertette Georgiades Gábor (1941-2004) életútját. Elmondta, hogy a Dunai Finomító Természetbarát szakosztályának 1973-tól halálig volt a vezetője. 1976-2004 között a Pest megyei Természetbarát Szövetség elnökségi tagja, 1991-2004 között elnöke volt. A Magyar Természetbarát Szövetség elnökségi tagságát 1994-2000 között, alelnökségét 1996-2000 között töltötte be.

A Királyházáról kiinduló gyalogtúránk a Rakottyás-patak hatalmas kövekkel teli medrét követte. A Tűzköves-gerinc tövében a kövek közül alig észrevehetően csordogál a tiszta vizű patak medrébe a Tűzköves-forrás. A forrás fölött, a szikla oldalában a Tápiószelén is jól ismert természetíró, Bársony Istvánnak a múlt század elején állított fekete márvány emléktábláját láttuk.

Hazaútban autóbuszunk Diósjenőnél hagyta el az erdei utat. Láttuk a nógrádi várat, Penc község Petőfi-emlékehelyét. A Börzsönyből kiérve a Cserhát hullámvasutat modellező országúti vonalvezetése, Vác felé közeledvén, fokozatosan belesimult a síkvidéki tájba. Nagyszerű időben, jó szervezéssel, élményekkel gazdagodva ért véget az ötödik Georgiades Gábor Emléktúra.

                                                                                                                       

Basa László, 2009. június 16.