Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 1895

Basa László, nagykátai helytörténész Kucza Péter: Nagykáta. Képek a múltból c. könyvének képeivel illusztrált cikkében bemutatja, mit is láttak a száz esztendővel ezelőtt itt élő emberek a mai város helyén.

         1994. december 2-án Nagykáta Város Önkormányzata Képviselő-testülete első ízben adományozott „életművük, emberi magatartásuk, Nagykáta érdekében végzett kiemelkedő munkásságuk elismeréseként” Pro Urbe –A városért-  kitüntetést. Az első díjazottak: Bakondi Endre, Gedai Gyula, Dr. Lugosi István, az 1989-ben várossá vált település köztiszteletben álló polgárai voltak. A díj, amit egy bronzérem jelentett, Győrfi Lajos –többek között az 1989-ben leleplezett nagykátai Váci Mihály mellszobor alkotója- szobrászművész alkotása.

 


 

 Az érem egyik oldalán a város címere, a másik oldalán a Bazársor egy részlete látható. Amikor a város vezetői a díjban megtestesülő jelképet kerestek, a választás a város egyik jellegzetes épületére esett. A száz éve, 1910-ben épült Bazársor adott városias jelleget a település főterének, s így ezzel ma is Nagykáta egyik jelképének tekinthető.

         Nagykáta főtere a századforduló idején a Kossuth Lajos-tér nevet viselte, s amennyiben összehasonlítjuk jelenlegi képével, alig ismernénk rá településünk központjára. Nézzük először, hogy miként jött létre a Bazársor, a tér képét jelentős mértékben átalakító üzletközpont ?

         Nagykáta kereskedelme a századforduló idején a településen szétszórtan elhelyezkedő szatócsbolt-jellegű üzletekből állt. Ezekben a boltokban többnyire minden kapható volt, a csizmazsírtól a kocsikenőcsig, a petróleumtól a gyufáig. Akik a vevőket kiszolgálták, azok többnyire a zsidó kereskedők voltak. A Bleier, Braun, Preisz, Stern, Schwartz családok biztosították a lakosság ellátását. Az akkori igényeknek megfelelően minden árut beszereztek, s a kialakult szokásjog alapján a rászorultaknak hitelbe is adtak portékát.

         A legtekintélyesebb kereskedő família az Ösztereicher-család volt, ők rendelkeztek a legtöbb üzlettel, ők bonyolították le a legnagyobb forgalmat. A templomépítő zsidó hitközség elnöke, Ösztereicher Jónás kezdeményezte azt az összefogást, melynek értelmében a századforduló után a tehetősebb zsidó kereskedők tőkéjük összeadásával megteremtették a lehetőségét annak, hogy az akkori viszonyoknak megfelelő korszerű üzletközpont létesüljön.

Képek 

 A XIX. század elején épült emeletes Keglevich-kastély egy évszázadig uralta a teret. A térre néző homlokzata előtt kis tavakkal ékesített parkosított terület volt. A kastélyban ekkor már a főszolgabírói hivatal működött, melynek „gazdája” 1875-től több mint negyven évig Dezseőffy Emil volt. A későbbi Bazársor helyén 1901-től a város által szabályzott piac működött. Itt mindennap volt árusítás, s csütörtökön tartották a nagy hetipiacot. A piac, valamint a Bazársor létrehozásában jelentős szerepet vállalt a községi képviselőtestület zsidó vallású tagja, Aczél Mihály. Ő az, aki ezekben az években mindent megtesz azért, hogy a Vásártér sarkán –eredetileg polgári iskolának szánt- emeletes iskola felépüljön. Az 1911-ben elkészült, a város első emeletes oktatási intézménye végül elemi iskolának adott otthont. Az aggastyán Aczél Mihályt Auschwitzban ölték meg.

         Az 1910 januárjában elkészült Bazársor egységesen tagolt, Nagykátának valóban városi kinézetet adó látványos homlokzata mögött 19 elárusító helyiség várta a bérlőket. Középen –a kastélyépület tengelyében- egy felmagasított homlokzat, alatta pedig fedett kocsibejáró törte meg az összkép monotómiáját. A kapubejáró mögötti épület tetején egy huszártorony állott. 1945 után a bejárót üzletnek építették be, lebontották a huszártornyot is. A „racionalitási” hullám sajnos itt nem állt meg, a kastélyt is jóvátehetetlen átalakítások érték: eltávolították a másik oldalon levő fedett kocsibeállót, elvitték a kastélykert szobrait. (Ezek jelenleg a tápiószelei Blaskovich Múzeum udvarán láthatók.)

1910 augusztusára minden helyiség elkelt. Az üzlethelységekben húsüzlet, rövidárubolt, könyvkereskedés, liszt- és terménybolt, papír- és írószer bolt létesült.

 A Bazársor gazdái az elkövetkezendő években gyakran változtak, a zsidó kereskedők közé keresztény boltosok is kerültek. Az 1940-es években a zsidó kereskedők üzletük átadására kényszerültek, majd legtöbbjüket 1944 nyarán a Monorról induló transzporttal Auschwiztba, a halálba szállították.

 Az 1945 után bekövetkezett államosítás a földműves szövetkezet égisze alatt létesített elárusító helyeket. Az eredetileg egységes nagyságú boltokat kisebb-nagyobb üzletekké alakították át az elválasztó falak kibontásával. Így jött létre pl. a többinél jóval nagyobb alapterületű vasbolt, élelmiszerüzlet, rövidáru bolt. A Bazársor legjelentősebb megbontása az 1960-as évek végén, 70-es évek elején történt, amikor a Dózsa György úti végén emeletes áruházat építettek. Az építők kísérletet tettek a beépítésnél az összhang kevésbé történő megbontására, ami végül –döntse el azt ki-ki maga- öszvér megoldást hozott.

Most pedig tegyünk egy képzeletbeli sétát Nagykáta 1910-es központjában. Maga a tér akkor a jelenleginél jóval nagyobbnak látszott, nem voltak beépítések a területén, parkosítások, nem lehetett rajta áthajtani kövezett úton. Egy hatalmas poros térséget képzeljünk el, ahol egy-egy piac után mindenfelé szétdobált hulladék bántotta a szemet.

         A Bazársortól észak felé körüljárva a teret a következő látványban lenne részünk: A parkosítatlan hatalmas teret néhány emlékmű, szobor díszítette. Az 1897-ban épített Gerenday-féle tápióbicskei honvédemléket szerény léckerítés fonta körbe, s körülötte zajlott a piac. Tőle nyugatra egy bokrokkal tűzdelt kis dombocska, tetején a Szentháromság szoborral. Gyermekkorom kedvelt szánkázó helyét a 70-es években eldózerolták, helyébe lakóépület került. A műemlék szobor ma a plébánia udvarán áll. Eredeti helyén, az azóta szépen parkosított környezetben –Szent György park- áll a 18. századi fogadalmi Mária-szobor.

         Ha a Bazársor keleti végén végigtekintünk a ma Bajcsi-Zsilinszky útnak nevezett széles utcán, két oldalt módos portákat látunk, s végén az 1905-ben épült zsidó templom emeletes épülete zárja le a horizontot. A műv.központ előtt ma parkosított terület akkor még csupasz volt, idővel ide kerül majd a főtérről kiszoruló piac. Az itt keresztülvezető út nem volt kikövezve, s az 1950-es években is hatalmas sár borította esős időben ezt a területet.

         Térjünk vissza a Kossuth-térre. Ha a Bazársortól észak felé indulunk, a teret egészen a mostani 31-es útig jó módról árulkodó, többnyire iparosporták szegélyezték. A legszélső ház a város egyik legrégebbi épülete. Volt ez a ház üzlet, kocsma, gazdakör székháza, s lebontásáig több évtizeden keresztül a könyvtár hajléka. A most éppen üres telekre épül a tervek szerint az új polgármesteri hivatal. A Mátray-szobor mögötti családi ház udvarán Nagy István ecetgyára működött.

Közeledve a rendőrség mai épületéhez, a száz éve még nem létezett a Káthay Mihály utca bejáratánál, a koporsókészítő kisiparos kirakatba kitett áruválasztékán, „díszletein” borzongtunk. A Szentmártonkáta felől érkező kövesút akkor még nem bonyolított le akkora forgalmat, mint mostanság. Keletre a Gazdag utca széles sávját látjuk, melyen Jászberény felé halad a gyér forgalmú országút. Baloldalon a házak előtti terület ekkor még beépítetlen, ami az 1950-es évek közepén piacként szolgálja majd a közjót.

 Nyugatnak fordulva elhaladunk az 1902-ben épített jegyzői lakás előtt. A mellette levő, a  teret uraló városháza emeletesre formálása ugyancsak 1902-ben történt Giergl Kálmán, neves budapesti építész tervei alapján. Ha betekintünk a tágas udvarra, annak végében a tűzoltószertárt látnánk. Előtte –a mai II. világháborús emlékműhöz közeli helyen- volt a város első legfontosabb közkútja. A négy kifolyón 135 mélyről percenként 300 liter csordogált a tágas medencébe, illetve a sokszor sorban állók kannáiba.

A városháza Pest felőli oldalán állt az un. „Kántor-iskola”, „L” alakú épülete melynek felújítása ugyancsak a századforduló után történt. A mai Egreskátai út száz éve még meglehetősen foghíjas volt, sokkal rövidebb úton ki lehetett rajta érni a határba, mint manapság. Az első ház a Simonyi-nyomda földszintes épülete, ahol 1910-ben a Dr. Garzó Gábor és Gárdonyi Rezső szerkesztette, hetente megjelenő, 16 fillérbe kerülő „Nagykátai Járási Hírlapot” nyomtatták. Tekintsünk bele találomra pl. az 1910. március 13-iki számba.

         A vezércikk címe: „Petróleumgáz vagy villany ?”. Egy mondat a főszerkesztő által jegyzett cikkből: „Szépek, szépek a Kossuth Lajos téren világító lámpák, jól is világítanak, messzire is vetik fényüket, - de hát mennyivel külömb volna, ha villannyal világítanánk….A villanyvilágítás létesítésére f. hó 10-én a községházán megbeszélés tárgyát képezte…”

         A nyomdával szemben látjuk a parókia masszív kőkerítéssel körbevett udvarát. Az úttal párhuzamosan –a mai plébánia helyén- a mindenkori harangozó szolgálati lakása, illetve a fákkal telepített udvar másik felében a plébánia 18. században épült dongaboltozatos helyiségekből álló épülete állt. Sajnos, ez a műemléknek minősített építmény sincs már meg.

A mai Ady Endre út kiöblösödésében, a mai MOL-kút helyén találjuk az „U” alakú „tornyos iskolát”, sokak szerint Nagykáta legszebb tanodáját. Ekkor még elemi iskola, majd tíz év múlva, 1920-ban nyílik meg falai között a polgári iskola. Ahogy a „V” betű csúcsa Szentmártonkáta felé mutat, láthatnánk az utazók védőszentje, Nepomuki Szent János szobrát. Ez a ma legrégebbi szoborként nyilvántartott alkotás meglehetősen rossz állapotban a sekrestye mögött látható.

         Ahol az országút normális szélességűvé válik, ott találjuk a kétfelé ágazó út kezdetén a legendás gémes kutat, mely a városháza előtti kút megnyitása előtt a legfontosabb vízfelvételi hely volt. A helyén ma gépkocsik suhannak a 31-es úton Pest felé.

         A római katolikus –„tornyos”- iskolával szemben volt a Nagyvendéglő masszív épülete. Itt tartották a legfontosabb rendezvényeket, műsoros esteket, színházi előadásokat. Ebben az épületben létesült a két háború között Nagykáta mozija is, mely a TV, videó elterjedéséig, a 20. század végéig a kátaiak szórakozásának fontos színtere volt.

         A tér keleti felén levő üzletsort „kis bazársornak” is nevezték. A nagyvendéglőhöz legközelebbi sarkán állott Faragó Lajos kereskedése, ahol ebben az időben nagykátai képeslapokat is lehetett kapni. Ezen az üzletsoron létesült a Hangya Fogyasztási Szövetkezet boltja. A teret a később létesített Deák-cukrászda földszintes épülete zárta le.

A tér közepén álló templomot 1903-ban bővítették ki két hajóval, s alakították ki a torony mai alakját. A téren található fák zöme a templom körül volt található, s mindenhol nagy szabad területek uralták a térséget.

         Aki a leírás alapján kedvet kapott a száz év előtti Nagykáta történetében búvárkodni, képeit nézegetni, annak jó szívvel ajánlom Kucza Péter : Nagykáta. Képek a múltból c. 1995-ben megjelent képes albumát. A mellékelt fotók, reprodukciók jelentős része is e kötetből való , illetve a tájház 2009. decemberében megnyílt várostörténeti kiállításán készült.

                                                                                                     Basa László