Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 3536
Czakó Gábor sírjánál a nagykátai fiatalokBasa László, nagykátai helytörténész emlékezik a város 1956-os mártírjára, Czakó Andrásra 

 50 éve történt….

avagy emlékezés egy derékba tört életre

A Terror Háza Múzeum Andrássy útra néző falán 2006 óta egy különös arcképcsarnok fogadja az arra járót. A 1956-os forradalom 50. évfordulóján létesített a múzeum egy sajátos nemzeti panteont a megtorlás során kivégzett áldozatok arcképeiből. Nagy Imre és társai jól ismert portréi mellett Nagykáta és a Tápió mente „képviseletében” az 1928-ban született Czakó András képét látjuk a többiekhez hasonló ovális keretben. Egy esküvői fotó kinagyított részlete 1955-ben örökítette meg a nagykátai születésű fiatalembert.

 

1956. november 4-én –amikor a szovjet csapatok megkezdték a főváros elözönlését- Bihácsi György, a nagykátai nemzetőrség parancsnoka előállítási parancsot adott ki az akkor szolgálatban levő Czakó András és Laukó György nemzetőröknek. A kézigránáttal fenyegetőző Györe László letartóztatásánál –egészen közel a mostani Mátray iskolához- véletlenül elsült Czakó András fegyvere, s a sorozatlövés Györe halálát okozta.

 

Galéria 

 

Czakó Andrásnak lehetősége lett volna külföldre menekülnie, ő azonban nem akarta magára hagyni ifjú feleségét és két éves kislányát. Álnéven Dunántúlon egy bányában vállalt munkát. A pufajkások már keresték, s az özvegy elmondása szerint a megtorló hatalom képviselőit egy besúgás vezette nyomra. Az eljárást vezető bírónő András egykori évfolyamtársa volt – hősünket az elvégzett három év után állítólagos kulák származása miatt az 1950-es évek elején kizárták az egyetemről- igyekezett a körülményekhez mérten emberségesen kezelni az ügyet. Az elsőfokú tárgyaláson „szándékos emberölés” büntettében mondták ki bűnösnek, s nyolc év és hat hónap börtönbüntetést szabtak ki rá.

 

A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa megváltoztatta az ítélet minősítését, s bizonyítottnak tekintette az abban az időben jóval súlyosabb érvként latba eső „népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel” kategóriát. Érvként hozta fel a vádlott származását, a nagykátai és a járási Nemzeti Bizottságban vállalt tisztségét. A két alapvád –a politikai szervezetekben való közreműködés és a november 4-i szerencsétlen baleset- a halálbüntetés kimondását eredményezte. Az ítélet kihirdetését követő napon a kivégzést a Kozma utcai un. „Kisfogházban” 1959. május 22-én 15 óra 34 perckor végrehajtották.

 

Czakó Andrást a szemközti temető 301-es parcellájában közvetlenül Nagy Imre mellett temették el. Családjának nem volt lehetősége, hogy illő módon eltemessék, emlékét ápolják. A rendszerváltozás után Czakó András földi maradványait 199l. május 25-én az özvegy akarata szerint Maglódon helyezték végső nyugalomra.

 

Eddig a történet, ami után arról kell beszélnünk, hogy mi köze mindehhez egy hagyományőrző diákcsapatnak. Amikor a 15 éve megalakult közösség kijelölte működése és tevékenysége kereteit, azt elsősorban az iskola történetéhez igazította. Ápolni az iskola és helyszíne hagyományait, kutatni a hozzá kötődő történelmet, ez volt máig érvényes programunk. Hősünk miután az 1930-as évek végén két évig az elemi iskola két osztályát az iskola 1911-ben létesült épületében végezte, úgy gondoltuk, hogy ezzel az 1956-os forradalomra való emlékezés keretében Czakó András emlékének ápolása konkrét tartalmat adhat második nemzeti ünnepünk gyakorlásának.

 

Mintegy tíz éve tart ez a folyamat, melynek kiemelkedő időszaka volt 2006-ban a forradalom 50. évfordulója. Kiskunmajsától Romániáig kutattuk fel és tekintettük meg a Czakó Andráshoz kötődő emlékjeleket. Születésének 80., illetve mártírhalálának 50. évfordulójára javasoltuk az önkormányzatnak, hogy a jelenleg funkció nélküli 56-os kopjafát a szülőház előtt állítsák fel. Javasoltuk közterület elnevezését, a szülőház táblával történő megjelölését, kiállítást, stb. Egyetlen javaslatunkra sem kaptunk választ. Amihez nem kellett önkormányzati engedély: a sajtóban való cikkek közlésére, tisztelgés az emlékhelyeken, vetélkedők, emlékutak, mindezt a csapat az elmúlt évek során megtette.

 

Halálának 50. évfordulójáról szerettük volna egy városi megemlékezés keretében megemlékezni, erre szóló javaslatunk is- miként sok egyéb más- az „elnapolva” dossziéba került. 2009. május 22-én a Bede Molnár Mihály és a Kossuth Lajos hagyományőrző csapatok diákkorú hagyományőrzői állták körül a város 1956-os emlékművét. Egy táblán elhelyeztük az fél évszázada kivégzett mártír arcképét. Mellette egy eredeti –számunkra ezáltal ereklyének számító- lyukas 56-os zászló és a gyászszalagos csapatzászló szolgálta a tisztelgés keretét. Annak ellenére, hogy nem lehetett ez a megemlékezés „hivatalos”, eljöttek a Czakó-család képviselői, Czakó András személyes ismerői, az 56-os nagykátai történések főszereplőinek hozzátartozói. Köszönjük nekik ezt a gesztust!

 

Bárdy Viktória 56-os témájú verset mondott el, majd a Kossuth Lajos csapat vezetője ismertette a kivégzett mártír életútját. Az arckép elé, az emlékmű talapzatára mécsesek, gyertyák, virágok kerültek, kifejezve az egyéni tiszteletet és a jelenlévők megrendülését. Szándékunk ez volt, ugyanis a koszorúzás ebben az esetben túl személytelen, „hivatalos” lett volna.

 

Május 28-án heten a csapatból vállalkoztunk arra az emlékútra, mely a kivégzés helyét és a 301-es parcellát kívánta az emlékezés és a tiszteletadás körébe bevonni. A kis csoport –mely ezúttal szó szerint a szülőföld tiszteletét és emlékezetét volt hivatva közvetíteni- Rákoson szállt le a vonatról, s a 68-as busszal megtett harmadik megálló után jutott el a 2001. november 4-én megnyílt Kozma utcai Kisfogház Emlékhelyhez. Mindezt azért írtam le, hogy amennyiben a jövőben bárki el kíván oda menni, végig kívánja járni ezt az utat, ne kelljen keresgélnie az utat.

 

A TV-ből jól ismert helyszín a jelenlévőben a hely jellegéből fakadó nyomasztó, ugyanakkor a történelmi események kapcsán megrázó és felemelő hatását váltotta ki. Idegenvezetőnk a halálraítéltek folyosóján a nyitott cellaajtók előtt felidézte számunkra az 1956-os forradalom leverését követő megtorlás légkörét. A legtöbb 56-os halálos ítéletet itt hajtották végre, s ezekben a cellákban szó szerint élet és halál között lebegve várták a forradalom résztvevői sorsuk alakulását. A gyerekek leültek a priccsekre, bennem ekkor jeges borzongás futott keresztül. A cellák falán a jól ismert arcok: Nagy Imre, Angyal István, Mansfeld Péter és a többiek portréi.

 

Kiléptünk a magasban szögesdróttal kerített udvarra. Láttuk a bedeszkázott ablakokat, mely arra volt hivatva, hogy az udvaron zajló kivégzések zajai ne jussanak be a halálra várókhoz. Kármán Laci a falon levő márványtáblán az 1959-es kivégzettek névsorában megtalálta Czakó András nevét. Beléptünk a siralomházba. Az itt levő két cella lakói már semmiben sem reménykedhettek, életük utolsó éjszakáját töltötték itt éber őreik állandó felügyelete mellett. Itt már semmi bútor nincs, a földre dobott szalmazsák talán nem alkalmas az öngyilkosságra- gondolták így a hatalom emberei. A fehérre meszelt falon itt is arcképek, azoké, akiket a reggeli órákban innen kísértek a bitó alá. 1959. május 22-én melyik cellából szólították Czakó Andrást, nem tudjuk.

 

Idegenvezetőnk hátborzongató precizitással elmondta a kivégzés mechanizmusát. Elhúzta a fekete függönyt, s mögötte ott volt a három földbe állított gerenda, az akasztófa. Előtte az 56-os forradalom szimbóluma, egy lyukas nemzetiszín zászló a földre terítve. Volt valami torokszorító ebben a szimbólumban, hiszen minden mártír életének vége ehhez a zászlóhoz, az 56-os forradalomban való részvételhez kapcsolható.

 

Amikor visszatértünk történelemidéző sétánk kiindulási pontjára, nem várt „vendéggel” találkoztunk. Az egyik cellában egy idős férfi ült némán és szótlanul, szája mintha imát mormolt volna. Ez nem lehet igaz, mondtam magamban, ez a férfi Fónay Jenő!

 

Megrendülésemre magyarázatul szolgáljon az a néhány életrajzi adalék, melyet az 1956-os forradalom kiemelkedő alakjának bemutatásához a Wikipédiából vettem kölcsön.

 

Fónay Jenő 1926-ban Kaposvárott született, mérnök, 1956-ban a Széna téri ellenálló csoport helyettes parancsnoka volt. A Politikai Foglyok Országos Szövetsége-Pofosz- alapítója, 2002-ig elnöke. 1956. október 23-án részt vett a forradalom nyitó napja szinte minden megmozdulásában. Két nappal később a Margit híd budai hídfőjénél ő szervezte meg a felkelők hídőrségét, majd csatlakozott a Széna téri ellenállókhoz. A legendás Szabó bácsi helyettesévé választották, s a Széna téri felkelők nevében ő tárgyalt a kormánnyal a Petőfi Akadémián.

 

A forradalom leverését követően 1957. október 11-én tartóztatták le. Első- és másodfokon is halálra ítélték, több mint négy hónapot volt börtönben halálraítéltként. A legtöbb időt töltötte a halál torkában az 56-os halálra ítéltek közül! 1958. augusztus 8-án végül kegyelmet kapott, s 1963-ban szabadult.

 

A ma is élő 56-os halálraítéltek közül Göncz Árpáddal és Mécs Imrével sokat tett a forradalom szelleme, Nagy Imre emléke felélesztésében. Többek között mindenekelőtt neki köszönhető a Kisfogház Emlékhely létrejötte. (Ezért tettem idézőjelbe a „vendég” minősítést.)

 

Fónay Jenő vállalta, hogy beszélget a gyerekekkel. Mindegyikkel kezet fogott, s készült egy csoportkép is az „élő történelemmel”. Mindnyájan kaptunk egy versgyűjteményt, melyben Jenő bácsi több, itt a börtönben halálraítéltként íródott versét olvashattuk.

 

Az emlékút befejező szakaszában az Új Köztemető 301-es parcelláját kerestük fel. Amikor annak idején a Kisfogház udvarán a kivégzések lezajlottak, az elhunytak földi maradványait ezen az útvonalon vitték a temető legelhagyatottabb, legtávolabbi sarkába, ahol jeltelen, sírnak is csak nagy jó indulattal nevezhető gödörbe hantolták el őket. Így volt ez az 1959. május 22-én kivégzett Czakó András esetében is.

 

Az ország legnagyobb temetőjében, útban az 56-os mártírok emlékhelye felé, más jellegű kötelezettségeink teljesítését is megtettük. Virágot helyeztünk a 70 éve elhunyt nagykátai születésű szobrászművész, Sződy Szilárd sírhalmára, illetve tisztelegtünk a lengyel katonák sírkertjében.

 

A példás gonddal kialakított 301-es parcellában kis hadseregként sorakoztak a kopjafák, a földön a márványlapok jelezték a mártírok nyughelyét. Megtaláltuk Czakó András sírhelyét, ahol az 1991-es kihantolásáig nyugodott. Rá és Nagy Imre miniszterelnök sírjelére helyeztünk virágot. Csapatunk kis megemlékezését az MTV stábja rögzítette. Ugyanis még a Kisfogházban találkoztunk Ráday Mihállyal, a neves városvédővel, a kiváló operatőrrel. Amikor a temetőbe megérkeztünk, hallottuk a „Megérkeztek a nagykátaiak!” megjegyzését, s ebből gondoltuk, hogy a stábnak esetleg „terve” lehetett velünk kapcsolatban.

 

A nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők Czakó András 50 éve történt mártíromságának évfordulóján, méltó módon emlékeztek egy fájdalmasan szomorú, derékba tört életre. A május 22-i városi ünnepség és a 28-i emlékút talán hagyományt teremt majd, s a megemlékezést kísérő hivatalos közöny is idővel talán változik majd. Ebben bízzunk, s emlékezzünk az fél évszázada kivégzett nagykátai nemzetőrre, Czakó Andrásra.

                                                                                                          Basa László