Április 4-e régóta ünnepnap Tápióbicske és Nagykáta lakóinak. Sokáig, az egész országban, a Szovjet Hadsereg hős katonáit ünnepelték, akik kiebrudalták az országot megszálló német fasisztákat, napjainkban, a rendszerváltásnak köszönhetően, szabadon ünnepelhetünk egy másik (?) nagy történelmi eseményt.
Nehéz dolga lenne mostanában Petőfinek és a szabadságharc vezetőinek. Március 15-ére ugye területfoglalási engedély bekérése (vagy flashmob), a 12 pontot nem lehetne felolvasni, sem V. Ferdinándot és a Habsburgokat illetlen szavakkal melegebb éghajlatra küldeni, csatázni nem nagyon tudnának, hiszen azok a kis erdők amiket nem loptak még el gyújtósnak, már rég természetvédelmi területek.
Büszkék lehetünk arra, hogy Közép – Európa egyik legnagyobb történelmi játékának lehetünk résztvevői, ha elutazunk a Tápió folyóhoz. És miért ne utaznánk, hiszen itt élünk.
Sok érdeklődőt vonzott az idei nap. Sokan pattantak kerékpárra és kerekeztek hosszú kilométereket, voltak akik sétáltak, a távolról érkezők autóval és buszokkal jöttek.. Ezen a napon az sem szokatlan látvány, ha lovasokat látunk a kerékpárosok részére kijelölt utakon.
Ugyan a csata csak 17:30-kor kezdődött, de a Huszárkonyha résztvevői már kora reggel kitelepültek a folyó partjára. Vér János hosszú évek óta rendezi meg ezen a napon a főzőversenyt. Idén Teréki Győző közreműködésével nekünk is volt egy kis sikerélményünk. (Ezúton is köszönjük a segítséget!)
Délután, az ebéd és a városi rendezvények után már igazán idilli kép fogadta az érkezőket. Nótaszó, díjnyertes étkek és italok, gyermek foglalkozások, mesterségek bemutatója.
15 órakor a gyerekek játszhatták el a csatát. Ugye meg sem kell említenem, de nagyon nehéz volt a Damjanich csapat ellenfelét kiállítani.
17 órakor dr. Szűcs Lajos mondta el beszédét. Utána kezdődhetett a csata, ahol természetesen idén is a magyar csapat nyert.