A Görgey, Klapka, Damjanich katonái által megvívott rendkívül véres csata emlékének ápolását nemcsak az ütközetnek nevet adó Tápióbicske vállalta fel, hanem mivel a környezõ települések is részeseivé váltak a történelmi napok közvetlen elõ-és utóéletének, így azok is kötelességüknek érezték, hogy a jelentõs esemény rájuk esõ epizódjának méltó emléket állítsanak. Közvetlenül 1849. április 4. történéseihez köthetõ epizód zajlott annak idején Jászberényben, Nagykátán, Tápióbicskén, Szentmártonkátán, Tápiószecsõn, Kókán. Ezen településeken a hadvezérek szállását jelzõ emléktáblák, köztéri szobrok és emlékmûvek, gondosan ápolt honvédsírok, a tavaszi hadjárat alkalmi szervezeti létesítményeit, -fõhadiszállás, tábori kórház, hadtáp bázis, stb. -  korabeli helyét jelzõ márványtáblák utalnak históriánk fontos dátumára. Az emlékhelyek ismertetésével az is a célunk, hogy bemutassuk a   jövõre 160 éve zajlott esemény szinte azonos korú emlékápolási folyamatát, a napjainkban országos hírû tápiómenti katonai hagyományõrzés, a tavaszi emlékhadjárat minden évében  április 3-5. között térségünkben zajló eseményeit, a mindenkori gyermekmozgalmak kapcsolódási pontjait.

2.  A jászberényi városháza mai épülete. Reprodukció. 2008. április 3-án, Jászberény Város Napja ünnepén, a 20. Tavaszi Emlékhadjárat programjának részeként a városháza falán elhelyezett gyermekhõsök emléktábláját megkoszorúzta Dr. Gedei József polgármester és Katona Tamás történész. A második koszorút két berényi és egy nagykátai hagyományõrzõ kíséretében Rakó József, a Magyarország Felfedezõi Szövetség alapító elnöke helyezte el. Kifejezte tiszteletét a nemrég alakult Sipos Orbán Hagyományõrzõ Csapat is, vezetõjük Hortiné dr. Bathó Edit közremûködésével. 3.       Minden évben április 3-án, Jászberény Város Napján a Magyarország Felfedezõi Szövetség csapatai tisztelegnek az 1993-ban avatott emléktáblánál. Felvétel egy szövetségi kiadványból. Reprodukció. A tábla két oldalán katonai hagyományõrzõk – a 48-as gyermekhõsök mai utódai- álltak szuronyos puskával díszõrséget. Az emléktábla elõtt katonai alakzatban állt sorfalat a nagykátai hagyományõrzõk Kossuth-zászlóalja, akik 1848-49 gyermekkorú hõseit tekintik példaképüknek.

Az emléktábla avatására az elsõ hivatalos város napi ünnepségen, 1993. április 3-án került sor, ennek immáron pontosan 15 éve. A jubileum alkalmából elevenítsük fel az emlékállítás történetét, elõzményeit! Tesszük ezt többek között azzal a szándékkal, hogy egy országosan egyedülálló hagyomány további folytatásához az alapítók nyomdokaiba lépõ fiataloknak tényszerû fogódzót, muníciót biztosítsunk.

4.       Jászberény és a tápióbicskei ütközet kapcsolata egy szövetségi kiadványban. A felsõ képen a mozgalom elhivatott segítõje, Dr. Magyar Levente szalagot köt a gyermekszövetség zászlajára. Reprodukció.1832-ben Jászberény város elöljárósága Bedekovich Lõrinc földmérnököt bízta meg a városháza terveinek elkészítésével. Ezzel a tervvel József nádor nem volt elégedett, s az országoshírû építészt, Pollack Mhályt bízta meg az új tervek elkészítésével. A Kerületek Tanácsa az elsõ terv mellé tette le voksát, ennek ellenére az 1839 végére felépült városházán mégiscsak érezzük Pollack hatását, elsõsorban a klasszicista homlokzaton. Az épületet 1914-ben és 1931-ben új oldalszárnyakkal bõvítették.

1849. április 3-án  a városházán fogyasztotta ebédjét Kossuth és a tábornokok. „ A városháznál tartott ebédnél az országszerte Tudvalevõ Lehel kürtje mutattaték kézrõl kézre.” Ebbõl fakadóan a korabeli esemény és az épület falán 1993-ban elhelyezett emléktábla számunkra a jászberényi városházát a tápióbicskei ütközet emlékhelyévé teszi.

5.       A nagykátai Kossuth Lajos Hagyományõrzõ Csapat tagjai gyakran felkeresik Jászberényt, s ilyenkor mindig megállnak a gyermekhõsök emléktáblájánál. A felvételen a csapat alapító tagjai láthatók a tábla alatt 1998-ban. Basa László felvétele.Az a tény, hogy az 1848/49-es szabadságharcban gyermek-és ifjúkori katonák is harcoltak, az viszonylag eléggé közismert. Elsõsorban az ágyúk közelében találhattunk nagy számban diákkorú tüzéreket, hiszen ez a fegyvernem a lehetõség szerint kerülte a gyerekek számára végzetes következményekkel járható közelharcot. Éppen ezért már nehezebb volt gyermekkorú honvédként vagy huszárként a hazát szolgálni. Gyakorlatilag minden csatahelyszínen emlékmûvet lehetne állítani a gyermekhõsöknek, hiszen ott voltak õk szinte minden ütközetben. A jászberényi emléktáblát nem elsõsorban a közeli tápióbicskei ütközetben résztvevõ gyerekek nagy száma, hanem inkább az utókor tisztelete, a gyermekmozgalmak e vidéken igen aktív tevékenysége magyarázza.

6.       Jászberény városa minden évben április 3-án a maga alapította elismeréssel tüntette ki az ország legjobb hagyományõrzõit. Minden ilyen alkalommal az átadás után az emléktáblánál csoportkép készült. (1998) BL felv. Minden kor gyermekmozgalmának –cserkészek, úttörõk, felfedezõk, stb.- fontos feladata a legifjabbak hazafias nevelése. „Életkori sajátosság, hogy a gyermekek fõleg a honvédelem eseményei iránt mutatnak nagy érdeklõdést. Ezért lehet óriási nevelõ hatása azoknak az emléktúráknak, ahol egy-egy történelmi esemény színhelyén felidézzük a múltat, megismertetve a hõs elõdök küzdelmeivel…” írta Dr. Tóth József 1980-ban egy általa kezdeményezett, un. vörössipkás expedíciónak nevezett mozgalom indításakor.

7.       A 15. évfordulón, 2008. április 3-án nagykátai katonai hagyományõrzõk – Kármán László és Urbán Dávid fõágyúsok- álltak díszõrséget az emlékhelyen. BL felv. Az 1849-es tavaszi hadjárat minden tekintetben megfelel egy sikeres mozgalom eszmei és történeti alapjának. Kapcsolódik a magyar történelem dicsõ korszakához, melynek epizódjai idõben és térben közel esnek egymáshoz. A Jászság és Pest megye mint helyszín az egyes településeken kialakult történelmi emlékápolás és hagyományok egy láncra fûzésével eszményi keretet biztosított nemcsak a gyermekmozgalmaknak, de a felnõttek hasonló törekvésének is. Nagyjából egy idõben szervezõdtek az úttörõk kerékpáros expedíciójával Fülöp Tiborék történelmi lovastúrái, a jászsági huszárbandériumok, kezdték meg építeni 6 fontos ágyújukat a nagykátai Káplár Béla és társai. Mindnyájan aktív résztvevõi lettek a tavaszi emlékhadjáratnak, mely mára Közép-Európa legjelentõsebb katonai hagyományõrzõ rendezvényévé nõtte ki magát.

8.       A 20. Tavaszi Emlékhadjáraton résztvevõ Kossuth-zászlóalj –a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományõrzõ Csapat katonai hagyományõrzõi- katonai alakzatban állva tisztelegtek példaképeik emlékét õrzõ márványtábla elõtt. (2008) BL felv. Az úttörõk túrája, majd a felfedezõk Damjanich-expedíciója végsõ soron azonos indíttatású mozgalom, az idõben vele párhuzamosan zajló tavaszi emlékhadjárattól csupán az életkori sajátosságok különböztetik meg. Ami mindkettõben közös: a romantikus formaságok –egyenruha, fegyverek, hadijáték, korhû katonai alakiság- valójában az egyes helyszíneken a tisztelgés mellett a történelem újrajátszását, az események átélését, a honvédõ hõsökkel való azonosulást teszik lehetõvé. A kezdeti rácsodálkozás után egyre többen alakítanak maguk is valamely fegyvernemi katonai hagyományõrzõ csapatot – mint láttuk a Jászságban éppen a huszárság, a Tápió mentén viszont a tüzérség lett „divatos”- ami természetesen megragadja a nézõként jelen lévõ, a romantikára igencsak fogékony gyerekek fantáziáját.

9.       Rakó József, a szövetség alapító elnöke, valamint a jászberényi és a nagykátai hagyományõrzõk helyeztek el koszorút 2008. április 3-án az emléktáblánál. Mögöttük félig takarva a Sipos Orbán Hagyományõrzõ Csapat vezetõi. BL felv. Az a tény, hogy 20. évébe lépett tavaszi emlékhadjáratot szervezõ Magyar Hagyományõr Világszövetségben jelenleg egyetlen gyermekszervezet található mint alapító tag, jelzi ezt a tevékenységet korosztályi szinten felvállaló felfedezõk hasonló gondolkodását. Mindezen gondolati kitérõ a tavaszi emlékhadjáratban kezdettõl támogató-pártfogó szerepet játszó Jászberény, valamint a város és a gyermekmozgalmak ugyancsak e területen gyümölcsözõ kapcsolatának kettõs „jubileuma” –20. és a 15. év- kapcsán kívánkozott ki belõlem.

10. Tisztelet a hõsöknek! A kép jobb sarkában az emléktáblát 1993-ban felavató Katona Tamás történész látható. BL felv.A gyermekmozgalmi „vonal” kiépítésében Dr. Tóth József mellett Rakó Józsefnek volt még meghatározó szerepe. Rakó József az 1970-80-as években az általa szerkesztett „Õrsvezetõ”, majd az „Iránytû” c. gyermekmozgalmi folyóiratokban indította el a szabadságharc gyermekhõseinek a kultuszát. Bizonyos értelemben a rendszer korlátait feszegetve olyan példaképeket próbált a gyerekek számára bemutatni, melyek azzal, hogy egy távolabbi történelmi korból léptek elõ, így minden magyar gyerek számára vállalhatók lettek, függetlenül a fiatalok világnézetétõl. Szabó Jóska, Pilaszanovics Béla, Koroknay Dániel és társainak meglehetõsen szûkszavúan mért életrajzi adatait Rakó József kitartó kutatómunkával bõvítette, s 1992-ben a HM segítségével kiadta „A szabadságharc gyermekhõsei” c. könyvet. Ez persze már egy más kor, egy másik gyermekszervezet története.

Dr. Tóth József és Rakó József a gyermekhõsöket korabeli ténykedésük, helytállásuk helyszíneivel párosítva létrehozta a kultusz hatékony eszközét, az expedíciót, az emléktúrákat, kopjafákat állítottak, emlékhelyeket létesítettek. Összefoglalva a rendszerváltozáson átívelõ folyamatot, megállapíthatjuk, hogy egy máig is sikeres és életképes mozgalom, a hazafias-honvédelmi nevelés szép példája valósult meg ezzel. Változnak az idõk, a gyerekek kerékpáros túramozgalmát felváltotta az autóbusz, azonban a Tápión átívelõ hídon – persze ma már az eredetihez jobban hasonlító, fából készült emlékhídon – ma is úgy zajlik egy „hídi csata”, mint 20 évvel korábban.

Jászberény 1989-ben, a tavaszi hadjárat 140. évfordulóján kapcsolódott be elõször az emlékutak lebonyolításába. Ez az 1981-es alapítás óta az ötödik expedíció volt. Ebbõl az alkalomból Jászberény város akkori vezetése létrehozott egy alapítványt, melyben vállalta, hogy minden tavasszal az öregerdei úttörõbázison fogadja a gyülekezõ vörössipkásokat. Toborzó játékot szerveznek, s innen indulnak majd a tápióbicskei „csatába” a „honvédek”, természetesen a jászberényi gyerekekkel kiegészülve. Ebben az évben a 140. évforduló tiszteletére Jászberényben és más jászsági településeken „48-as õrsök” alakultak, melyek a jász-kun hagyományokat ötvözték egy honvéd-próba követelményeivel.

A felhívás az „Iránytû” 1989. januári számában jelent meg: „Soha nem látott összefogással ünnepeljük 1849 tavaszi hadjáratának 140. évfordulóját. Toborzónk azoknak szól, akik látni szeretnék az egykori csatatereket, akik szeretik a történelmi játékokat…”

1989. április 3-án az ország minden részébõl érkeztek vörössipkások a jászberényi úttörõházba, kiket Faragó László igazgató fogadott. Az egész várost behálózó un. „toborzó” állomásokon vizsgáztak a honvédjelöltek. A városháza – ekkor még hivatalosan tanácsháza- elõtt néptáncosok, huszárok, sok-sok érdeklõdõ elõtt pontban 15 órakor megszólalt a Lehel kürtje. Kovács Éva úttörõelnök és Buzás Sándor tanácselnök köszöntötte azt a vörössipkás expedíciót, mely így elsõ ízben indult Jászberénybõl. Az ekkor alapított Jászberényi Alapítványt Babucs Zoltán ifivezetõ és Rakó József fõszerkesztõ vette át. Un. „hadizászlókat” kaptak jó munkájuk elismeréseként a berényi, jászárokszállási, jászteleki, jászjákóhalmi úttörõk. Jászberény és a tavaszi hadjárat kapcsolatáról Katona Tamás történész beszélt.

A huszárokkal együtt koszorúzták meg a gyerekek a jász huszárok emlékmûvét, utána a fehértói temetõben található Visontay János honvédhadnagy, valamint a tápióbicskei csatának a berényi hadikórházban elhunyt katonái emlékére állított obeliszket. A krónika szerint „itt a szép népviseletbe öltözött H. Bathó Edit megemlékezését hallgattuk meg.”

Dr. Tóth József 1994-ben írt „Vörössipkás expedíciók” c. könyve kétszer említi 1989-ben huszárok jelenlétét, mint akik ekkor még mellékszereplõi voltak az úttörõ seregszemlének. Ma már elmondhatjuk, hogy kétszeresen is ünnepi volt ez a nap: a leírásban említett „lovasegylet huszárjai” valójában a Fülöp Tibor vezette Történelmi Lovas Egyesület hagyományõrzõi voltak, s ezen a napon Jászberénybõl indult útjára az a mozgalom, mely 2008-ban már 20. alkalommal érinti a jászok fõvárosát. 1989-ben még a gyerekek programja részeként, nemsokára már azon túlnõve, a nagykátai diákkorú hagyományõrzõket is magába foglaló országos jelentõségû eseménnyé nõtte ki magát. (Hogy ezzel párhuzamosan miért szorult vissza az utóbbi években a mindenkori április 3-ákon a hagyományõrzõk tevékenysége, az már egy másik történet.)

A VI. emlékút már a rendszerváltozás után szervezõdött. 1989. szeptember 23-án Budapesten a San Marco utcában, az Óbudai Ifjúsági Házban megalakult a Pro Patria Magyarország Felfedezõi Szövetség, melynek alapító elnöke Rakó József, a jászberényiek régi barátja lett. Az alapítónak számító I. sz. közgyûlésen különben nagy számban képviseltették magukat a jászsági úttörõvezetõk. A szövetség elsõ vezetõképzõ könyvében közölt krónika az elsõ évrõl, 1989-rõl 5 tételt közölt, melybõl 3-nak Jászberény volt a helyszíne. (Az elsõ vezetõképzõ tábor Öregerdõn, elsõ csapat-kopjafa, elsõ szövetségi karácsony.)

A nagykátai Kossuth csapat tagjai 1998-ban riportot készítettek Faragó Lászlóval, a 3.sz. Jászkürt Hagyományõrzõ Csapat vezetõjével, a szövetség elnökhelyettesével. Írásuknak a „Jászberény a hagyományõrzõk fõvárosa” címet adták. Ebbõl az írásból tudhattuk meg, hogy kezdetben a „Jászsági Hagyományõrzõk Csapata” néven az egész Jászságra kiterjedõen mintegy 17 településen összesen 160 taggal rendelkeztek. Egy idõ után „osztódás” következett be, a jászapáti és a jászjákóhalmi gyerekek önállósították magukat, saját csapatot alakítottak. Ma a Jászságban Jászberényben és Jászjákóhalmán van csapata a jövõre 20. születésnapját ünneplõ országos gyermekszervezetnek.

Faragó Laci bácsi mellett Literáti Erzsébet irányította még a jászberényi hagyományõrzõk kiemelkedõen színvonalas és példamutató munkáját. Nagy vesztesége a szövetségnek, hogy a két alapító távozásával, illetve nyugállományba vonulásával megszûnt a sokáig meghatározó szerepet betöltõ Jászkürt csapat. Bízunk benne, hogy az örökséget részben folytató Hortiné Dr. Bathó Edit vezette Sipos Orbán Hagyományõrzõ Csapat betölti majd az alapítók kiválásával keletkezett ûrt.

1991. április 3-án már a felfedezõk szervezték az expedíciót, ennek az országos gyermekszövetségnek lett egyik vezetõje Dr. Tóth József is. Az ezekben az években alakult- újjáalakult- sokféle gyermek- és ifjúsági szervezet közül õk voltak azok, akik a legintenzívebben ápolták 1848/49 emlékét. Az új szervezet programjának gerincét képezte ez a tevékenység, s ilyen értelemben, az ebben a munkában élenjáró korábbi úttörõvezetõk számára ez a terület egyfajta jogfolytonosságot jelenthetett.

Dr. Magyar Levente polgármester elsõ ízben fogadta városában az expedíció résztvevõit, akiknek a Jász-Kun-Kerületek egykori székházában adta át az emléklapokat. A sajtóból ekkor már sokan értesülhettek arról, hogy Jászberény rendszerváltozás utáni elsõ polgármesterének dédapja, Böhm Vilmos honvédtiszt annak idején Erdélyben megmentette az életét Bem egyik diáktüzérének. Ez a fiú, a késõbbi világhírû vegyész, Than Károly –Than Mór festõmûvész testvére- a hagyományõrzõk egyik példaképe lett.

1991-ben Jászberény hivatalosan is az expedíció toborzóvárosa lett, s egészen 1997-ig innen indultak a kerékpáros emlékutak a hadjárat emlékhelyeire. Ebben az évben is – immáron harmadik alkalommal – közös volt az ünnepség, a tisztelgés a Történelmi Lovas Egyesülettel. Közösen keresték fel Jászjákóhalmát, hol a község helytörténész polgármestere, Fodor István egyúttal a helyi hagyományõrzõ csapat vezetõje is volt. Katona Tamás – kinek nagyapja Jászberényben született – már mint az Antall-kormány államtitkára mondta el a hagyományos beszédét. A VII. emlékút zempléni tájakon, Kossuth születése 190. évfordulója tiszteletére abban az évben mint „Kossuth-expedíció” szervezõdött.

A sorrendben VIII. emlékút 1993-ban ismét Jászberénybõl, a toborzóvárosból indult. Április 2-án délelõtt a városháza dísztermében megtartott emlékülésen Dr. Wirt Tamás adjunktus és Rakó József tartottak elõadást. Az utóbbi természetesen az 1849. április 3-án Jászberényben tartózkodó gyermekkatonákról, az egy nap múlva a bicskei csatában hõsi halottá lett Szabó Jóskáról, a híd védelmében halálos sebet kapott Pilaszanovics Béláról szólt.

Április 3-a 1993-ban lett hivatalosan is a „Város Napja”, annak emlékére, hogy 1849-ben e napon Kossuth és társai, a honvédzászlóaljak a városban tartózkodtak. Meggyõzõdésem, hogy ennek a döntésnek a megszületésében fontos szerepet játszott a gyerekek létrehozta expedíciók, a városban mûködõ gyermekszervezetek intenzív szabadságharcos emlékápoló tevékenysége is. Az elõzmények ismeretében már nem szorul magyarázatra, hogy miért állított a város e napon emléktáblát a szabadságharc gyermekhõseinek. Az emléktábla avató beszédét az országos cserkészvezetõként is ismert Katona Tamás tartotta, s így e hely közös emlékhelyévé vált a késõbbiek során a jászberényi cserkészeknek és felfedezõknek, a Magyarország Felfedezõi Szövetség városba látogató csapatainak. A tápióbicskei ütközet hõsei elõtt ezáltal egy újabb emlékhelyen lehetett tisztelegni, a kegyeletet leróni.

A márványtáblán a következõ szöveg olvasható:

KEGYELETTEL EMLÉKEZÜNK AZ 1849. ÁPRILIS 3-ÁN

VÁROSUNKBAN ÁLLOMÁSOZOTT,

S A TÁPIÓBICSKEI CSATÁBA INDULT

HÕS GYERMEKHONVÉDEKRE.

ÖRÖKSÉGÜKET ÁTADJUK AZ IFJÚ NEMZEDÉKNEK.

PRO  PATRIA!         1993. ÁPRILIS 3.

JÁSZBERÉNY ÖNKORMÁNYZATA

A márványtáblát Dr. Magyar Levente és Katona Tamás leplezték le. A városi önkormányzat – emelendõ a nap jelentõségét – díjat alapított, melynek Máté György szobrászmûvész által megformált plakettjét – rajta Jászberény város címerével – elsõ alkalommal a mendei Juhász Anikó, a maglódi Balla Szilvia és a berényi Hallgat Sándor vehette át.

Délután fél négykor a Gyermekek Házában Rakó József nyitotta meg a „Szabadságharc gyermekhõsei” állandó kiállítást, mely ma már a Jász Múzeumban látható.

Egy nappal késõbb, április 4-én elsõ alkalommal tettek fogadalmat Nagykátán a város két hagyományõrzõ csapatának alapító tagjai, s felavatták a kisváros temetõjében nyugvó Hunyadi-huszárhadnagy, Pilaszanovics Béla kopjafáját. A hagyományõrzõk Jászberénybõl indult kerékpáros expedíciója innen a Tápió partjára, Szabó Jóska 12 éves korában hõsi halált halt honvéd kopjafájához vezetett. Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy ezek a dátumok a felfedezõk szövetsége 19 éves krónikája mindmáig talán legjelentõsebb napjai voltak.

Jászberény, Nagykáta, Tápióbicske azóta is évrõl évre fogadja a felnõttek tavaszi emlékhadjáratát, házigazdája a felfedezõk ünnepségeinek. Felnõtt és gyermek közösen emlékezik ilyenkor 1848/49 felejthetetlen gyermekhõseire. Tegyük ezt a 160. évfordulón is, 2009. áprilisában!

                                                                                                                     Basa László

Irodalom:

Dr. Tóth József: Vörössipkás expedíciók. Pro Patria Szövetség Budapest, 1994.

Rakó József: A szabadságharc gyermekhõsei. Magyar Honvédség Oktatási és Kulturális Anyagellátó Központ, 1992.

Városok a megyehatár két oldalán. Szakköri Lapok 11. szám. 1998. Szerk.: Basa László

Jászkürt 1993. 7. szám

Szolnok Megyei Néplap 1990. január 4,8.

Az „Õrsvezetõ” és az „Iránytû” 1970-80 körüli számai.

Rakó József: Vezetõk könyve Budapest, 1994.

Pásztortûz, a Magyarország Felfedezõi Szövetség módszertani kiadványai 1990-1991.

Útjelek. Vezetõk lapja 1992.

Jászberény. Séta a városban.

Vukovics Sebõ visszaemlékezései 1849-re. Magyar Helikon, 1982.