A Blaskovich Múzeum „konyhájában” egyre nagyobb a sürgés-forgás mostanában. Persze, a lendületes „gazdasszony”, Gócsáné Móró Csilla eddig sem arról volt híres, hogy vendégeit hideg maradékokkal traktálja! A Múzeum Baráti Körrel együtt mindig kisütnek valami ínyencséget.

Legutóbb egy olyan képzőművészeti kiállítást hoztak el a Tápió-vidékre, amelyben Kossuth-, és Munkácsy-díjas alkotók műveit is megtekinthette a közönség. E kiállítás mögöttes tartalmáról Kultúra – a Tápión túlról! és Márairól és másokról – egy varázslatos baráttól, Tápiószelén címmel már hírt adtam, de a lényeg, röviden: A zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum megmentéséért fogtak össze azok a művészek, akik meghatározó időt tölthettek el a valamikori alkotótáborokban.

A kiállításmegnyitó elegáns és egyben családias volt, csak éppen a hab hiányzott a tortáról. Egy váratlan betegség miatt Szőnyi István lánya, Szőnyi Zsuzsa nem tudott eljönni. Muszatics Péter szép életrajzi filmjéből – Az aventinusi tündér – egy varázslatos személyiségű hölgyet ismertünk meg. A film olyan jó volt, hogy nem hogy pótolta volna a vendég hiányát, hanem egyenesen felerősített azt!

 

A Terék Mihály vezette Baráti Kör és a múzeumigazgató-asszony ezért április 20-ra egy „pót-kiállításmegnyitót” szervezett és immár megérkezett a még betegeskedő, de a szeretetteljes fogadtatástól láthatóan meghatódó Szőnyi Zsuzsa!

A Blaskovich-csoda megint működött!

A szelei hívek mellett több településről is összejött annyi ember, hogy az igényes, magas színvonalú programok alkalmával máshol általában elegendő pár négyzetméter, itt ismét szűkösnek bizonyult! Nézzek meg a KÉPEKET! A szalonba be sem férők, az előtérből is türelemmel hallgatták a programot!

A Terék Mihályné által összeállított vetítést – amely a római emigrációban élő Triznya Mátyás-Szőnyi Zsuzsa házaspár életéről, az általuk, a lakásukban „működtetett” „magyar menedékházról”, szellemi közösségről, a „Triznya-kocsmáról” szólt – a vendégünk rendszeresen, kedves humorral egészítette ki.

Az est alkalmával Borsos Judit és Faragó Sándor részleteket olvasott fel a házaspár Rómából írt leveleiből.

E levelezések, amelyekből egy egész korszakot is megismerhetünk, az emigrációban élő művészek „hazafigyelő” akaratát, a kapcsolatok újra és újra fűzését, a római otthonukban anyaországi írókat, festőket, tudósokat, diákokat, friss emigránsokat fogadó, ha kell, szállásoló, etető pár életét mutatja be.

A két, személyes hangvételű, a legnehezebb pillanatokban is életerős humorral átszőtt írások Levelek Rómából és Levelek otthonról címmel jelentek meg.

Mindkét könyvet dedikálta a sorban álló „rajongóinak” a 88 esztendősen is karizmatikus Szőnyi Zsuzsa.

A római „Triznya-kocsmában”, a betoppanó éhes vendégeket (a javakban éppen nem dúskáló házaspár) egy-egy tányér rakott krumplival tudta alkalomadtán megkínálni. Ezt ette Márai Sándor, Pilinszky János, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Várszegi Asztrik, Sebő Ferenc, Sebestyén Márta, Eperjes Károly… és a szervezők szellemes-kedves ötlete okán (megszerezték az eredeti receptet), mi is!

Finom kis program volt ez!

2012. április 26. Tarnavölgyi László