A városfalviak honlapjáról A tavalyi, sülysápi augusztus 20. közönsége nagy szeretettel fogadta a Székelyudvarhelyről érkező Boróka Néptáncegyüttest és annak vezetőjét Kelemen Erzsébet tanárnőt.

Kelem Erzsébet – pedagógusi pályája mellett – számos néptáncos fiatalt is kinevelő, a magyar-magyar kapcsolatokért évtizedek óta sokat tevő kiválósága az udvarhelyi kulturális életnek.

Rám nézve megtisztelő barátsága révén, még a csúfos 2004-es esztendő után kaptam tőle a felkérést, hogy szülőfaluja, Városfalva számára keressek testvér kapcsolatra fogékony települést Magyarországon. Sikerült akkor a Városfalvát is magába foglaló Homoródszentmárton és Szentmártonkáta között ismerkedést megindítani.

Igen ám, de a Homoród-völgyének kis települései, így az alig 250 fős városfalvi közösség önállóan is szeretne magénak vallani egy anyaországi barátságot.

Azért indult útnak a sülysápi delegáció május végén – Horinka László polgármester úr, Cseri Péter alpolgármester úr, Katus Norbert képviselő úr, és jómagam – hogy lássuk, miért is fontos egy kis erdélyi falú számára az anyaországi kötődés.

Városfalvát unitárius emberek lakják, s mint közigazgatásilag nem, de identitásában önálló település, mindenkori vezetőjüknek lelkészüket tekintik.

A fiatal, mosolygós Tiszteletes, Lőrinczi Botond László és felesége, Krisztina asszony valamint a három vendéglátó-család nagy szeretettel és pazar vendéglátással fogadtak minket a két éjszakába és egy nappalba sűrített első utunk alkalmával.

A település Székelyudvarhelyről 24 km-re, a Homoród folyó festőien szép, hegyektől övezett völgyében található. A természet bőkezűen bánt ezzel a vidékkel: igazi paradicsom a vizet, hegyet, barlangokat, erődtemplomokat, kúriákat kedvelő turistáknak.

Figyelmes vendéglátónk jóvoltából igyekeztünk minél többet megismerni, meglátni Városfalvából, de a legfontosabb még is csak az volt, hogy megértsük, miért is fontos, és valóban fontos-e a helyieknek, hogy a 12 települést magában foglaló település-füzér közös testvérkapcsolatán túl, birtokosai legyenek egy saját, anyaországi barátságnak is.

A válaszra elegendő volt az átbeszélgetett két éjszaka és a kurta egy nap.

A valamikor még 500 főt is számláló település lakóinak folyamatos apadása megállni látszik az utóbbi egy-két évben. Néhányan a már Udvarhelyen, vagy más városokban élő-dolgozó elszármazottak, vagy ott tanulmányaikat befejező fiatalok közül hazaköltöznek. Felújítják az elhalt szülők, rokonok házait, és ha kell, vállalják az ingázást is. Városfalviak akarnak maradni.

Önérzet, önbecsülés, identitás, ami erősödhet az által, ha egyszer azt mondhatják: „Nekünk is van egy barátunk Magyarországon, mert ott ránk is figyelnek! Érdemes Városfalván élni, magyarnak maradni. Mi sem vagyunk a világnak végén!”

Talán Sülysápnak is lehetne egy ilyen barátságból valamit átéreznie. Talán éppen-e kapcsolatra törekvés érzelmi alapját, a történelemmel, a természetes és a bizony sokszor erőszakos asszimilációval is dacoló, csendes-büszke magyarság megélését.

Kérem, nézzék meg a honlapjukon látható képeket! Élettel, erővel teli fotográfiák! Ők, 250-en, feledve a nagyon is nehéz hétköznapokat, még tudnak közösségként létezni, március 15-ét ünnepelni, színjátszó előadást produkálni, falunapot szervezni, és ha bár a Tiszteletes úr szerényen-szomorúan mondta el, hogy bizony csak 40-60 fő ha eljön egy ünnepi istentiszteletre, azért álljunk meg csak itt is egy pillanatra!

Vajon, mint mondana Szegedi atya, ha sülysáp egyötöde – úgy 1700 hívő – jelenne meg az augusztus 20-i szertartáson?

Szüreti bálok | Életképek | Falunapok | Régi képek | Egyesület

Augusztus 20-án városfalvi vendéglátóink Sülysápra jönnek majd, hogy velünk együtt ünnepeljék Szent István napját.

A városfalvaiak honlapjáról

 

Fogadjuk őket szeretettel!

2010. július 6.                    Tarnavölgyi László