Basa László beszámolója a kókaiak ünnepéről

Színes plakát – jobb sarkában a település címerével – invitált Kókára, a május 30-án megtartandó falunapra. Ez a ma használatos jelkép különben egy 1718-ban született címerből alakult ki, melynek közös jellegzetessége a címerpajzsban levő hármas halomból kinövő kettős kereszt.

A rendszerváltozás után alakult ki ez a hagyomány, hogy a kisebb települések évről-évre egy bizonyos napon országnak-világnak megmutatják értékeiket, hagyományaikat. A falunap a település hivatalos vezetése, önkormányzata és civil szervezeteinek összefogása nyomán több szempontból is hasznos „találmány”. Alkalmas a közösségi összefogás szintjének mérésére, s elsősorban a civil szervezetek számára jó lehetőség önmaguk megmutatására. Előzményei a régi búcsúkban, a majálisok tarka forgatagában kereshetők. Kókán  11 éve megszületett borverseny és borfesztivál „községünk egyik legnagyobb és legkülönlegesebb eseménye lett” –írja a „Kókai Hírmondó”. Idézek még a lapból: „A program megrendezésének esti időpontja és a sportcsarnok befogadóképessége viszont nemcsak a résztvevők körét határolta be, hanem egyéb hagyományaink és értékeink bemutatásának lehetőségét is. Pedig ezekkel ugyancsak büszkélkedhetnénk…” Mindezen felvetés magától értetődően indokolja a helybéliek szerint az első kókai falunap megrendezésének fontosságát.

 

KÉPEK

 

A Szent Máté katolikus templomban 9.30-kor kezdődött ünnepi szentmisével vette kezdetét május 30-án, a Pünkösd révén három napos ünneppé kerekedett hétvégén tehát a kókai falunap. Miután ez a hétvége egyúttal gyermeknap is, az iskola és a művelődési ház területén egész napos program biztosította a gyerekek időtöltését.

10 órakor felvonulással vette kezdetét a falu főutcáján, a műv. ház előtti térségen a kirakodóvásár. Sörsátrak, illetve a civil szerveződésben évszázados hagyományt felmutató –gondoljunk pl. a tűzoltókra – szervezetek sátrai álltak az út két oldalán. Ezen a napon a sátrak kelléke lett a bogrács, ami a közös ebédkészítés és fogyasztás semmihez sem fogható közösségi élményét adta a résztvevőknek. Legtöbb helyen lencsegulyás főtt, ebben mérték össze tudásukat a civil szervezetek.

A kókai termelők is kiállították portékáikat, melyben – fogalmazzunk divatosan – felülreprezentált a borosgazdák palackozott terméke. Mutatványosok, amolyan „kis-vidámpark” gondoskodott arról, hogy a gyerekek zsebpénze gyorsan fogyjon. Egész napos élményt és nyomot hagyott az arcfestés, mely alapján a nebulók valamely mesehős bőrébe bújhattak.

Ma már szót ejtettem a tűzoltókról, a Kókán történelmet írt legrégebbi civil szervezetéről.

A 120 éve, 1889-ben alakult egyesület az idén állított emléktáblát Eördögh Kálmán főjegyző –az alapító és első parancsnok- tiszteletére. A nem kókaiak kedvéért említem meg, hogy Kossuth temetésén a kókai tűzoltók voltak az egyetlen egyenruhás résztvevők. Sikerült lencsevégre kapnom Eördögh Kálmánnak a temetésen viselt sapkáját, mely a Falumúzeumban látható korsó –ebből ivott 1849. április 6-án Kossuth és Görgei- mellett a másik becses Kossuth-ereklyéje a falunak. Az már természetes, hogy ezen a napon minden tűzoltó egyenruhába öltözött, a piros rohamkocsik a szertár előtt álltak. A kókai gyerekek ezen a napon beülhettek a volán mögé, felvehették a lánglovagok sisakját.

A klubteremben a ma újra divatba jött magyaros ruhaviseletekből nyílt kiállítás, míg egy emelettel feljebb Kóka középkori történelméről láthattak vetítettképes előadást az érdeklődők. A műv.ház színháztermében délelőtt a János vitézt adták elő a helybéli Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai. A közönség mindenekelőtt a szülőkből rekrutálódott, akik sűrűn villantották a fényképezőgépek vakuit, a kevésbé igényesek a mobil telefonok kameráit használták. Az óvodások a Kókai Nyugdíjas Klub segítségével mutathatták meg képességeiket. A „Kiskakas gyémánt félkrajcárja” bábelőadás bemutatására a mesekuckóban került sor.

A „Fehér Bot Alapítvány” szervezte a vak fiatalok koncertjét, amit nagy tetszés és látható rokonszenv fogadott. „A kelekótya kiskakas” mesejáték a színházteremben került előadásra. A műv.házzal összeépült, s szerves egységben működő általános iskola növendékei a Bécsi keringőt adták elő, őket a Szent Filoména  Gyermekkórus előadása követte. Mindenekelőtt a szülők és rokonok előtt váltott ki nagy érdeklődést a kicsik ritmikus sportgimnasztika bemutatója. Ezen utóbbi programok már a műv.ház melletti alkalmi szabadtéri színpadon zajlottak.

Ebéd után családi vetélkedőre került sor, majd az „Atom Dance” tánccsoport mutatta be tudását. A délután időben és színvonalban kétségkívül legkiemelkedőbb produkciója a Szívós István vezette Kóka Néptáncegyüttes felnőtt- és gyermekcsoportjának műsora volt. Fél négy körül az ólomszínű fellegekből megnyíltak az ég csatornái, s a további programok beköltöztek a színházterembe. Két és fél hónapos aszálynak vetett véget ez az eső, s ebből fakadóan talán nem is vették annyira zokon az emberek az ilyenkor nem várt égi adományt.

Mosonyi Ferenc, a Kókán is népszerű pedagógus 20 éve énekli Máté Péter dalait. Az idei műsora a néptáncosok után következett, nagy sikert aratott. Kovács Tímea és Kiss Bernadett közismert magyar slágereket adott elő nagy tapssal jutalmazott műsorukban.

Este 6 órakor a Gold Musical Tánccsoport musical-show előadásában részleteket láthattunk a „Vámpírok bálja”, a „Mamma Mia”, a „Chicago” és a „Notre Dame-i toronyőr” című népszerű musicelekből.

A falunapot záró retró partira és utcabálra a kitartóan szakadó eső miatt a színházteremben került sor.

                                                                                                             Basa László