A Lantos-Uitz-Tóth-Rácz-csapat, és a mellettük álló családok, barátok idén egy kis pihenőt szántak maguknak Kikelet-ügyben. Az az igazság, hogy bár népszerű, és sokunk számára fontos esemény ez az egyedi hangulatú, tavaszi kulturális program, de a szervezőknek okosan kell beosztaniuk energiájukat és a családi kassza sem bír mindent el. Nem álltak, nem állnak le, hiszen a Tóth Pincénél mennek a táncházak, a boros-pálinkás események, lassan felnőnek az Uitz-Rácz oktatói páros Dányi Ördöngösei is, a Lantos-féle bokszversenyek sem maradtak el (már kialakulóban van a TÖE és a sülysápi WAMK június 9-i közös, igazán ütősnek ígérkező sportos napja is), lesz az ősszel Fecskehajtó is, de a Kikeletet most pihentetni kívánták.

Gyuricza Anita, kókai kolléganőm azonban elszántan úgy gondolta, hogy azért a 2012. esztendőben is legyen tavasz! Dicséretes és szimpatikus a szándéka, amely csupán annyi, hogy maradjon töretlen a lendület addig, ameddig az ötletgazdák újra – remélhetőleg már jövőre – csatasorba nem állnak.

Egyedül fogott hát a szervezésbe, és igyekezett egy olyan kínálatot a plakátra írni, amelyik illeszkedik az eredeti program-tulajdonosok szellemiségéhez: magas minőségű kulturális események váltsák egymást egész délután úgy, hogy az elmélyültebb figyelmet igénylő, fajsúlyos előadások mellett jelen legyenek a szintén igényes, de „kényelmesebben” befogadható műfajok is.

2012 áprilisának első napján, pezsgővel fogadta a Ferenczy Károly reprodukciós képeinek kiállítására érkező közönséget a vendéglátó.

E kiállítás érdekessége az volt, hogy Gyuricza Anita – beszerezve a megfelelő engedélyeket – egy a nagybányai művésztelep kiemelkedő alakjáról készített albumból, professzionális nyomdatechnikával készíttetett reprodukciókat. (A FOTÓINKON is látható képeket a Kókai Művelődési Ház és Sportcsarnoktól ki is bérelhetik a közművelődési intézmények, könyvtárak vezetői, és akár egy iskolával, egy-két pedagógussal együttműködve, érdekes, saját programot, „házi tárlatvezetést” is szervezhetnek belőle!)
A 100 éve született Ottlik Gézára és Örkény Istvánra alig-alig emlékeztünk a Tápió-vidéken. Elfogyott már az író-olvasó találkozók közönsége, s a könyvet, verset papírból olvasók „ódivatú” tábora is egyre szűkül. Anita dr. Zsávolya Zoltán – egyetemi tanár, József Attila-díjas író – és dr. Payer Imre – József Attila-díjas költő, újságíró, szerkesztő, egyetemi tanár – irodalomtörténészeket hívta meg a Kikelet ügyesen berendezett színpadára.  A remek moderátor, illetve a kiváló vetítések segítségével egy Bartók Rádióba illő, nagyszerű irodalmi délutánt varázsoltak elénk.

E beszélgetést Örkény hat egypercesének bemutatása illusztrálta. Turza Fruzsina, a nagykátai Muzsika Színház és Perjési Dávid, egykori Kereplő diákszínjátszónk, a Nagykáta Színjátszó Egyesület tagja önállóan készült fel erre a nem minden napi produkcióra.  Természetesen nem a szöveg mennyiségének bebiflázása a nagy feladat. A szereplőknek hatszor kell karaktert, tartalmat, „lelket” váltaniuk, egy-egy olyan metamorfózison átesniük, amelynek feldolgozása az érett, felnőtt színészek számára sem egyszerű munka. A fiatalok kiválóan helytálltak. Ajánlom a kollégák, pedagógusok figyelmébe őket is!

Az idei Kikelet „húzóneve” a legendás énekes, gitáros, Tolcsvay Béla és azon művészbarátai voltak, akik legújabb – Béres Melindával közösen jegyzett – alkotásában, Az Ég Ígérő Fa című daljátékban meghatározó szerepet kaptak. Török Tilla, népdalénekes és a Tápió-vidéken is jól ismeret, jelentős baráti táborral rendelkező Misztrál tagja, Heinzinger Miklós, mint az említett mű főszereplői ültek be a színpadon berendezett társalgóba. Velük és a Tolcsvay Béláról Megnyittatott… címmel misztikus életrajzot író Csűrös Csilla íróval, újságíróval, a Kossuth Rádió 180 perc című reggeli műsorának műsorvezetőjével beszélgetett Gyuricza Anita.

(Aki kíváncsi, hogy miért is „misztikus” ez az életrajz, annak el kell olvasnia a YAO-RA Bt kiadásában, ebben az esztendőben megjelentet könyvet!)

Büszke vagyok arra a dedikációra, amelyet a márciusi, sülysápi fellépése után ( Remélt, de nem várt sokadalom egy sülysápi ünnepen , Március 15. Tisztes ünnepre készülünk Sülysápon is , Március idusa Sülysápon, Tolcsvay Bélával ) írt Tolcsvay Béla a nekem ajándékozott példányba. Csodálatos, néhol csodás tartalom, zubog benne a tiszta forrás, és a hazaszerettető művészember őszinte hite.

(Az izgalmas fényképekkel, régi plakátokkal színesített, a ’60-as, ’70-es, ’80-as évek szépségét, virágos legendásságát és ellentmondásosságát is megidéző, 223 oldalas, keményborítós, szemnek is tetszetős könyvet jó érzés kézbe venni, és lelket ringatóan jó elolvasni.  A csuroscsilla.hu-n, a Könyvek fejezetben megtalálják a Szerző világhálós postacímét, amelyen megrendelhetik a Megnyittatott…-at. Kívánom az önök tékájába is!)

Az Ég Ígérő Fa című, két felvonásos táncos daljátékról – természetesen – nem olvashatnak a bulvárlapokban és nem a máriaremetei ősbemutatót, vagy az ebből készített film vetítésének időpontját reklámozzák a szappanoperák előtt. Én még az „értékesebb”, „közszolgálatibb” televíziókban is több hírt remélnék erről a műről, hiszen egy 50 éves – nem akármilyen – életmű eszenciáját álmodta zenévé, szöveggé, tánccá az alkotóközösség.

Apropó, alkotóközösség: a Kókára is ellátogató Török Tilla és Heinczinger Mika mellett Nemes Levente, Tárnoki Beatrix, és Lányi György énekel, muzsikál a daljátékban. A két utóbbi művész a szintén közreműködő, a táncház mozgalom kezdete óta meghatározó, autentikus népzenét játszó, a negyedik X-ében járó Téka tagja. Természetesen, a Tolcsvay Trió Czipó Tiborral, Egri Lászlóval együtt az Ég Ígérő Fa törzsét adta. Ezt az erős törzset a Cédrus Táncegyüttes fiataljai táncolták körbe.

Talán nem is illenék ide a kommersz reklámhadjárat! Igazabb, hitelesebb, „Tolcsvaysabb”, ha csak így, regösen, igricesen, szájról-szájra terjed a híre annak, hogy néhány hiteles, magyar művész-ember, elmondott mostanában valamit a világ dolgáról. No, így jött össze Máriaremetére tavaly nyáron 5.000 ember, és ezért kellett az egy alkalomra tervezett filmvetítést az Uránia mozi telt házának másnapján megismételni.

És a film – ahogy annak idején Koltay Gábor, Jelenczki István, Matúz Gábor, Kisfaludy András filmjei – elindult a maga útján. Most éppen Kókán vetítették le.

Gyuricza Anita azon kevés művelődésszervező közé tartozik, akik szeretnék a közönségük figyelmét a településük határán túlról érkező értékek fel is irányítani. Néha napján merészel az intézménye színpadára a könnyen fogyasztható - sokszor csak kérdőjelesen, idézőjelesen kulturálisnak nevezhető - programok mellé valami nagyobb figyelmet, ne adj Isten, pici befogadói műveltséget is remélő tartalmat álmodni.

Ilyen volt ez a Kókai Kikeletet továbbéltető, áprilisi küzdelme is.

Tisztelet jár neki érte!

2012. április 22.                                  Tarnavölgyi László