Nagykáta, mint a Tápió-vidék legnagyobb lélekszámú városa, talán nem csak saját hõseirõl, de a térség valamennyi településének szabadságharcosáról, szenvedõirõl, meggyilkoltjairól, üldözöttjeirõl emlékezett meg egy emlékmû felállításával.
Tarnavölgyi László
Szórádi Zsigmond szobrászmûvész Mécseskapu címû alkotása a város vezetõinek elhatározásából, adakozó polgárainak, mecénásainak közös akaratából került a Szabadság térre.
Méltó módon, méltósággal és nagyvonalúan szolgálatattak elégtételt 1956 nagykátai hõseinek, a hozzátartozóknak, leszármazottaknak.
Wittner Mária országgyûlési képviselõ, 1956-os halálraítélt megemlékezésével történelmi igazságszolgáltatás részesei lehettünk 2008. október 21-én, Nagykátán.
{google}5310641048811847438&hl{/google}
Alig 20 esztendõvel ezelõtt még a szovjet, „felszabadító hõsöknek” vagy a dicsõ tanácsköztársaság valamelyik helyi szereplõjének kõbevésett tetteit éltetetõ szobor elõtt álltunk volna. A szél lengeti a vörös zászlót, és mi kényszeredetten mormoljuk az idegen indulókat.
Elmúlt. Vége.
Valamivel több mint 100 évvel ezelõtt, nagykátai polgárok büszkén, meghatódva álltak körbe egy kõoszlopot, amely a forradalmat eltipró császár-király országában emlékezett az ellene harcolókra. A város, amelynek határában százak estek el a nemzet függetlenségért, nem felejthette el hõseit. Régi fotókról elégedetten néznek ránk akkori ünneplõ õseink.
Majd egyszer, a Város Könyvét lapozó utódunk velünk is találkozik a sárguló lapokra ragasztott képeket nézegetve, és jóérzéssel gondol a 2008. októberének 21. napján ünneplõ eleire.
A Duna TV összegfoglalója.(A riportban tévesen hagzik el az alkotó neve. Helyesen: Szórádi Zsigmond
http://www.dunatv.hu/belfold/unnepi_megemlekezes_nagykatan.html