Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 1855

A tápiószelei Erdélyi Magyarok Klubja a mûvelõdési központba invitálta mindazokat, akik a 100 esztendeje született erdélyi íróra-költõre, Wass Albertre szerettek volna emlékezni.

A klubot vezetõ Magyariné Birta Magdolna - barátaival együtt – igazán színvonalas programot hívott Tápiószelére.

Tarnavölgyi 

Simó József, a Czegei Wass Alapítvány magyarországi elnöke, évek óta járja mûsorával azokat a településeket, ahová meghívást kap. A magas, szálfa termetû elõadó, székely népviseletben lép a pódiumra. Megjelenése, erõs, határozott de nyugodt hangja az elsõ pillanatban megfogja a jelenlévõk figyelmét és elõadása végéig nem is engedi el. Nagyszerû versmondásokkal, irodalmi idézetekkel vezette végig a hallgatóságot a számûzetésbe kényszeríttet, a Romániában távollétében, koncepciós perben halálra ítélt magyar író életén.

Simó József kapcsán szeretném ismét figyelmükbe ajánlani a már általunk is meghirdetett „Kókai kikelet” c. programot. Március 8-án, az Ismerõs Arcok együttessel együtt fog a mûvelõdési központ színpadára lépni az alapítvány elnöke.

 

 

A szervezõk köszönetét itt a honlapon is tolmácsoljuk, hiszen Simó József ingyen vállalta a fellépést.

Ez az önzetlenség persze elmondható Bara József Attiláról is, aki rendkívüli erõvel, magabiztos technikai tudással, énekével egészítette ki az elõadást.

 

Egy rövid telefoninterjút is készítettem az énekessel:

A 34 éves Bara József Attila Erdélybõl, Csíkszentdomokosról 3 éve érkezett Magyarországra. Barátaival együtt jelenleg Békásmegyeren él. Magyarországra kifejezetten azzal a céllal érkezett, hogy Dévai Nagy Kamilla Krónikás Zenede elnevezésû iskolájában fejlessze énekes tudását.

Fõiskolai tanulmányokat is folytat, de az iskolák elvégzése után szeretne visszatérni szülõföldjére, hogy az itt megszerzett tudásával az otthoniakat segíthesse.

 

A tápiószeleiek mellett a tápióbicskeiekkel is jó kapcsolatot ápol. A Baráti Kör meghívására – néhány Krónikás barátjával együtt – április 4-én, a tápióbicskei ütközet emlékére szervezett ünnepségek keretében fog fellépni. Ajánlom figyelmükbe!

Koltay Gábor Adjátok vissza a hegyeimet címmel készített filmet Wass Albert életérõl.

 

A rendezõ ehhez a filmjéhez – hasonlóan a XX. századi magyar történelemmel foglakozó más alkotásaihoz – nem igazán kapott állami segítséget. A tápiszelei Erdélyi Magyarok Klubja 50. 000 Forinttal támogatta a Wass-filmet.

Ezt köszönte meg a rendezõ és a forgalmazó azzal, hogy most eltekintett a vetítés jogdíjától.

 

(A film a már említett kókai rendezvényen is levetítésre kerül. Itt a vetítést a rendezõvel való beszélgetés követi majd.)

Nagyon zárójelben (Aki nem akarja kedvét rontani, ne is olvassa el.):

A valamikori, több mint kétmilliós erdélyi magyarságból még mindig ott él a határon túl, vagy másfél millió magyar, székely, csángó honfitársunk. Lassan 100 esztendõ lesz abból az eddig eltelt 88-ból, ami óta az 1100 éve szülõföldet jelentõ táj, egy idegen ország közepére került. Lassan, de folyamatosan fogynak az ottaniak.

A legnehezebb elsõ húsz esztendõt a remény és csonkított anyaországból folyamatosan érkezõ szeretet, figyelem, és az üldözés elõl „haza” menekülõk fogadtatása tartotta bennük a lelket. A világtörténelem színpadának forgása csalóka fintorként dobta oda azt a négy esztendõt, amelynek hamar vége szakadt.

 

Eljött aztán az a 45 esztendõ is, amikor egy másik birodalomban lettünk ismét csatlósok. És hogy a „gazdát” jól szolgáljuk, egy õrült diktátor dühöngõ acsarkodása ellen sem tettünk semmit. Szülõföldjükön lettek „bozgorok”, hazátlanok, titkos rendõrök által megfigyeltek, kitelepítettek, iskoláiktól megfosztottak, egy nemzeti színû kokárdáért, vagy éppen egy Wass Albert könyvért megverettettek, bebörtönözöttek. És az „anyaország” nem emelt szót.

{youtube}AYBbXLGyHGU{/youtube}

Csodálatos az a tény, hogy egyáltalán elhangzik még Erdélyben a magyar szó. Köszönet jár érte!

 

Itthon sem múlt el nyomtalanul az utolsó félévszázad és egy egyszerû kérdésre nemet mondtunk 2004-ben. Azóta leszegett fejjel lehet átlépni a határokat.

Itt, a Tápió-vidéken is élnek jó néhányan azok közül, akik Erdélybõl érkeztek hozzánk.

Még ma is sokan vannak közülünk, akik – valami saját krumpliföldet féltve –idegenkedve fogadják õket.

Pedig itthon vannak! Mert, ahogy nekem is jogom van eldönteni, hogy Budapesten, Ócsán vagy Nagykátán telepedjek-e meg, úgy nekik is. És ahogy én otthon vagyok a gyimesbükki csángó-tanító barátom, Baliga András házában Borospatakán, ahogy otthon vagyok Székelyudvarhelyen a magyar irodalommal, néptánccal évtizedek óta gyerekeket nevelõ Kelemen Erzsébet vendégeként, úgy vannak itthon erdélyi (felvidéki, vajdasági…) honfitársaink is Tápiószelén, Tápióbicskén, Tápiószecsõn, Nagykátán…

Bara József Attilának sok szerencsét, boldogulást kívánok. Kívánom, hogy tanulmányai befejeztével minél több szép élménnyel, és hasznos tudással térjen vissza Csíkszentdomokosra. 

(2007 nyarán a csíksomlyói búcsúra igyekeztem barátaimmal. Csíkdánfalván egy ház bejárat elõtt állítottuk meg az autónkat. Egy a kapu elõtt a padon ülõ, 65 év körüli asszonyt kérdeztünk meg, baj volna-e, ha itt hagynánk a kocsit. Kaput nyitott a soha nem látottaknak, és az autónkat is „betessékelte” az udvarára. Mire visszaérkeztünk, kávéval, süteménnyel, frissítõvel fogadott minket. Nem kérdezte, mi magyarnak tartottuk-e õt 2004-ben.) 

Néhány nappal ezelõtt néhány a Tápió vidékén élõ politikus, egy 20 esztendeje Magyarországon élõ, gyermekét becsülettel felnevelõ arabszármazású orvost, egy a települése egészségügyi ellátását, mûemlékeinek megóvását adományaival is segítõ MAGYAR EMBERT, a felesége politika szerepvállalása miatt, nyilvánosan – egy kéretlenül postaládákba dobált irományában – „gyüttmentnek” nevezett.

Az Intelmeiben minket az idegenek befogadására 1000 esztendeje intõ Szent István országában, a majd' 3 millió honfitársát idegenben tudó Magyarországon, 2008-ban!

Tõlem lehetnek „jobbosok, balosok”: SZÉGYELJÉK MAGUKAT!