TűzoltószertárLacivalKoll(Horinka László, Sülysáp Város polgármestere szeptember 19-én, az új tűzoltószertár avatásán elhangzott beszédében is megköszönte a település tűzoltóinak azt az önzetlen munkálkodást, amellyel a várost vigyázzák, évek óta. A sülysápi tűzoltók "otthonossá" váltak )

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Tűzoltók!

 

„Legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással” – mondja gróf Széchenyi István.

Ahogy itt most körbenézek, olyan embereket látok, akik nemcsak szóval, hanem tettel is „hű magyarok”. Olyan embereket látok magam előtt, akik hajlandóak áldozatot vállalni a közösségükért, hajlandóak időt és energiát áldozni a városukért. Nagy örömmel jöttem ezért ma ide, hogy együtt ünnepeljünk abból az alkalomból, hogy sok éves megfeszített munkával egy kibővített, megszépült tűzoltó szertárat avathatunk.

Bizonyára emlékeznek József Attila verséből arra a sorra, hogy „tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!” Legtöbbünk esetében eljön az a pillanat, amikor végleg, visszavonhatatlanul eldöntjük, hogy tűzoltók leszünk. Ez a pillanat sajnos többnyire túlságosan korán szokott lecsapni, és ami a nagyobbik baj, többnyire elég korán tovatűnik. Tovatűnik sok-sok hasonló gyerekkori vággyal és álommal együtt. Olyanokkal, amik ha mind megvalósulnának, ez a világ sokkal izgalmasabb, tisztább, hősibb, egyszóval sokkal jobb hely lenne.

 

Még az a szerencse, hogy vannak, akik nem adják fel a gyerekkori álmokat. Akik megőrzik magukban a hősiességbe vetett hitet, és felnőttként sem mondanak le róla. És ez még akkor is így van, ha közben, felnőtté érve, a motivációik némileg megváltoznak, és már nem csak a piros tűzoltóautó meg a vizestömlő miatt éreznek késztetést a tűzoltásra.

 

Mert ugyan semmi kétségem afelől, hogy többségükben jelen van ez a vonzalom, abban is biztos vagyok, hogy a fő mozgatórugót valami más, valami fennköltebb dolog jelenti. Ez a valami a közösség iránt érzett felelősségtudat, a közösség szolgálatának vágya. Még egyszerűbben: a tettvágy.

Ez a tettvágy az, ami sajnos aggasztóan ritka jelentség korunk Magyarországán. Régen, amikor az emberek kisebb közösségekben – és talán ki lehet mondani, nagyobb szeretetben – éltek, természetes volt, hogy közös erővel oldották meg a problémákat. Nem mondom, hogy szentek voltak, de az élet jobban rákényszerítette őket arra, hogy összefogjanak, és együtt tegyenek a saját boldogulásukért. Manapság viszont az emberek mindig inkább mástól várják a megoldást – az államtól, az önkormányzattól, a szolgáltatótól, a biztosítótól, a szomszédtól, bárkitől, aki hajlandó helyettük erőfeszítéseket tenni. És sajnos nemcsak olyankor, amikor a közösségről van szó, hanem gyakran a saját érdekeik kapcsán is.

 

Ahogy Böjte Csaba testvér, az erdélyi gyermekmentő szervezet alapítója mondja: Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!”

Itt és most azonban szó sincs tétlenségről, szó sincs arról, hogy a megoldást mástól várná ez a lelkes civil közösség. A megszépült és kibővült tűzoltószertár megépítését sem mástól várták, hanem betonoztak, ha azt kellett, cserepet raktak, ha azt kellett, falaztak, ha azt kellett és persze mentek tüzet oltani, ha a helyzet közben úgy hozta. De nem szégyelltek segítséget kérni sem, ha arra volt szükség: igazi összefogás eredményeképpen született meg tehát ez az új tűzoltószertár. A civilek és az önkormányzat összefogásának jó példájaként lehet emlegetni az eseményeket, melyek az elmúlt években itt történtek.

A Bogdán Flórián Önkéntes Tűzoltó Egyesület pályázott a tűzoltószervezetekhez, a Civil Alapprogramhoz, az Önkormányzathoz, majd rendezvényeket biztosított, hogy a szükséges pénzt előteremtse. Fizikai munkájukkal személyesen is hozzájárultak a szép eredményhez, ahogy azt korábban is említettem. Önkormányzatunk a pályázati támogatásokon túl a befejező munkálatokból vette ki a részét hozzávetőleg 4-5 millió Ft értékben.

A siker tehát közös!

És pontosan ezért nagy öröm ilyen közösségben lenni, mint az Önöké. Az, amit Önök önkéntes tűzoltóként csinálnak, fantasztikus dolog. A tettet, a cselekvést, az összefogást választják a tétlenség, a bénultság, a nemtörődömség helyett. Az önzetlenséget választják az önzés helyett. Amit pedig cserébe kapnak, az egy lelkileg egészségesebb élet. Társaságot, barátokat találnak, akikkel közösen tudnak valami önérdeken felül álló hasznos dolgot csinálni. Ez valahol a sors iróniája – hosszú távon azok nyernek többet, akik nem kizárólag a saját érdekeiket tartják szem előtt. Aki viszont mindig önző, és a saját hasznán kívül nincs tekintettel semmire, előbb-utóbb magányosan, megsavanyodva éli az életét.

Éppen ezért nagyon példamutató az, amit Önök végeznek. Példát mutatnak a közösség önkéntes szolgálatából. Példát mutatnak tettvágyból. Példát mutatnak összetartó, baráti kisközösségként is, hisz egymást támogató, jó hangulatú társaságként az ember mindig szívesen jön Önök közé. És természetesen példát mutatnak bátorságból, önfeláldozásból, farkasszemet nézve olyan veszélyekkel, amelyek elől a legtöbb ember csak menekülni tud. Mindezért tiszteletet érdemelnek!

Köszönöm Önöknek azt a munkát, amit önkéntes tűzoltóként a mindennapokban végeznek, valamint azt a sok-sok munkát is, amivel ennek a szertárnak az építésében vettek részt. Az egész településünk és én személyesen is nagyon nagyra becsülöm Önöket ezért. Tiszta szívemből kívánom, hogy meg tudják őrizni magukban azt a belső tüzet, ami a külső tüzek oltásához szükséges.