blaskcímar

30 éve, az 1985-ben alakult Blaskovich Múzeum Baráti Köre civil egyesület legfontosabb feladatának tekinti a Blaskovich família történetének megismerését, emlékük ápolását. KÉPEK Ennek jegyében került sor az elmúlt évtizedek során több kiadvány, emlékmű megalkotására, a família három évszázados története helyszíneinek felkeresésére.

Egy ilyen emlékutat szerveztek 2015. április 25-én, ahol a nemesi család XVIII. századi gyökereit tartalmazó település felkeresése után, illetve párhuzamosan a magyar történelem és irodalom több jelentős személyisége –Balassi Bálint, Mikszáth Kálmán, Madách Imre – emléke előtti tisztelgésen vehettünk részt.

Lukanénye

                A közvetlenül a magyar határ mentén fekvő Lukanénye mintegy 1400 fős lakosságából a hivatalos közlés szerint 1111 fő magyar, 263 fő szlovák anyanyelvű. A település II. Blaskovich Pál (1802-1873) révén került a baráti kör érdeklődésének homlokterére. A Blaskovichok „ősapjaként”, a nemesi família első generációjának tekintett Blaskovich Sámuel (1680 k.-1737) után a negyedik generációs II. Blaskovich Pál felesége segítségével került Lukanényére. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején két Blaskovich töltött be jelentős tisztséget: az említett Pál a Hont megyei nemzetőrség szervezésében, annak parancsnokaként tűnt ki, míg a harmadszülött Blaskovich Gyula (1806-1850) Heves vármegye főispánja lett. (Kossuth aláírásával ellátott kinevezési okmánya ma a tápiószelei múzeumban látható.)

                Itt, Lukanényen csatlakozott kiránduló csoportunkhoz Emi és Vilmos Sumichrast barátunk, a baráti kör „külhoni” házaspár tagja. Emi és Vili egész nap velünk voltak, s az év folyamán több alkalommal, több rendezvényen is volt alkalmunk találkozni a rokonszenves párral.

A településre megérkezvén elsőként a község temetőjében próbáltunk a Blaskovichok nyomára bukkanni, sajnos sikertelenül. Nem volt könnyű dolgunk a kúriával kapcsolatban sem. Semmilyen jelzés, tábla nem utalt a XVIII. századi épületre. Némi keresgélés, a helybéliek megszólítása után találtuk meg a jelentős mértékben átalakított kastélyt. Egy alagsori ablakon való bekukucskálás után alkothattunk képet a kúria korabeli hangulatáról. A boltívek alatt a korabeli berendezésnek sajnos sehol semmi nyomát nem találtuk.

Szklabonya

                Második jelképes főhajtásunk Mikszáth Kálmán szülőhelyén, Szklabonyán történt. Az eredeti ház –hol 1847. január 16-án a „Jó Palóc” a napvilágot meglátta- már nem áll, a helyébe épített XX. századi földszintes épület ad helyet az emlékmúzeumnak.

                A család 1843 után költözött Szklabonyára. Az apa: Mikszáth János jómódú földbirtokos -100 hold földje volt a faluban- a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte. Az anya: a kisnemesi származású farádi Veress Mária. Mindkét szülő felmenői között találunk evangélikus lelkészeket, s a leszármazók maguk is e vallás követői voltak. A kis Kálmán 1847-1857 között tíz évig élt a faluban.

                Az emlékházban berendezett életmű kiállítás végig követi az író életpályáját, s viszonylag kevés személyes tárggyal, helyhez köthető relikviával rendelkezik. Az emlékházzal szembeni temetőben felfedeztük az író testvére, Mikszáth Mariska síremlékét.

A kékkői vár

                E napon harmadik találkozásunk a magyar történelemmel kirándulásunk egyetlen várának felkeresése során, a délutáni órákban történt. Kékkő várát a XIII. században a Balassák őse, Mikó fia Péter építette. A falu fölött emelkedő erősség évszázadokig volt a Balassák kezén, míg a török, mint végvárat egy ízben fel nem robbantotta. Amikor a XVIII. században a várak elvesztették korábbi jelentőségüket, a sziklabércre felhúzott falak helyett a család egy 1750-ben felépített barokk kastélyba költözött. A falu felé néző vár romjai megmaradtak, míg a másik oldalon, annak tövében épült fel a kényelmesebb udvarház.

                Miután a vár megtekintése csak szervezett formában, vezetővel volt lehetséges, a szabad terminusra várva volt időnk az ősi romokat megtekinteni. Láttuk Balassi Bálint udvarra néző emléktábláját, míg az emlékét tovább mélyítő tárlat a vezetővel zajló séta kezdetén volt látható. A várkastély termeiben játékkiállítás volt berendezve, nem különösebben érdekfeszítő tartalom egy ilyen múltú építményben. Érdekes volt a sétánk végén a kastély kazamatáiban tett látogatás.

Alsósztregova

                Felvidéki kirándulásunk utolsó állomása volt a magyar irodalom harmadik –Mikszáth, Balassi Bálint után- nagy alakjának, Madách Imrének a szülőhelye, végső nyughelyének felkeresése. A példásan helyreállított kastélyban a muzeológia legkorszerűbb eszközeinek felhasználásával készített kiállítást tekinthettük meg. Különösen hatásos volt az „Ember tragédiája” különböző színeit bemutató interaktív tárlat. Elsétáltunk Madách Imre síremlékéhez, a szárnyaló Ádám szobrához is.

Ismerve a magyar kultúra emlékeinek a múltban kezelt állapotát, megállapíthattuk, hogy szlovákok szemléletében pozitív változás állott be. Ebben az évben három felvidéki kiránduláson vettem részt, s mindenhol a magyar eredetű műemlékek megújítását, szakszerű helyreállítását tapasztaltam.

Deménd

2015. április 25-én Alsósztregován ért véget a kirándulás. Deménd úgy kapott önálló fejezetcímet ebben a beszámolóban, hogy pár hónappal később, 2015. július 11-én a deméndi falunapra meghívást kapott a Blaskovich Múzeum Baráti Körének vezetősége.

                A küldöttséget Kürthy Attila deméndi polgármester köszöntötte. A díszebéd résztvevője volt még a Svájcban élő Josef Grassalkovich. Aki nem tudná, annak csak ismétlem: a Blaskovich família alapítása Blaskovich Sámuel nevéhez kötődik, kinek felesége volt Grassalkovich Judit (1690 k.-1748). Mindketten a Deméndhez tartozó hébeci temető kápolnájában nyugszanak.

A nap folyamán kiállítás megnyitására került még sor, ahol a Blaskovich és a Grassalkovich családok kapcsolatát szemléltették a dokumentumok. A kiállítást szervező Milán Ukrop többször is megköszönte azt a segítséget, amit Gócsáné dr. Móró Csilla múzeumigazgatótól kapott. Kétségtelen tény, hogy a deméndiek csak Csilla 2003-ban írt tanulmányából, a „Blaskovichok emlékezete” c. könyvből szereztek tudomást településük múltjának eme epizódjáról.

Az ünnepség keretében az Árpád-kori hébeci templomban misét celebráltak, majd leleplezték a templom (kápolna) kertjében elhelyezett emléktáblát. A Blaskovich-Grassalkovich emlékművet a polgármester mellett megkoszorúzta a díszvendégként jelenlévő Grassalkovich leszármazott, Gócsáné dr. Móró Csilla múzeumigazgató és Terék Mihály egyesületi elnök.

                                                                                               Basa László