Most látom csak, hogy már nem is fához, de színes gyümölcsöket hozó bokrokkal, virágos rétekkel gazdag erdőhöz kell hasonlítanom a Tápió mente népzenei életét. S ahogyan egy szép, kerek erdőben, sok erős tölgynek ezernyi gyökere lehet, úgy e vidék mostani énekeseinek, muzsikusainak tehetsége is az elődök sokaságának nemes megszállottságából fakad. tapiokultura.huTL.KÉPEK

A lengyel katonából magyar népzenekart alapító Walter József, az iparosból népművelővé váló tápiószecsői Ofella Sándor, a Csanádapácáról magát Budapestig, onnan meg a nagykátai Tápiómente Táncegyüttesig eltáncoló Domján Lajos, Molnár Tibor, Szívós István, Gulyás Ferenc és mások nélkül talán Terék Józsefből sem lett volna népzenész, művészeti iskolát igazgató pedagógus, a Tápió-vidék értékeit 16 kiadványban, CD-lemezeken, könyvekben megörökítő kutató, alkotó. És Terék József, Pál Mihály, Tóth János, a Tóthágas Zenekar, Kozma Dezső bácsi, Gallai Sándorné Kerekes Boriska néni, a tápiószentmártoni Földváry Miklós Alapfokú Művészeti Iskola, a váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola tanárainak tehetséggondozó-, kibontó szeretetteljes munkája nélkül, 2016. novemberének 12. napján nem állhatott volna ki 300-350 néző elé, ilyen magabiztossággal az alig 19 éves Horváth Éva Sára.

Tehetségével, az őt segítő tanárait és a neki is muzsikáló nagyszerű, tapasztalt zenészeket tisztelő szorgalmával méltán érdemelte ki, hogy Terék József – remélhetőleg sokak által majdan támogatott – új kezdeményezésének, a Tápió mente fiatal népdalénekeseit, népzenészeit bemutató lemezsorozatának első CD-jén ő legyen a főszereplő.

Éva saját maga által legkedvesebbnek tartott népdalai kerültek erre a lemezre és ezek hangzottak el a tápiószentmártoni művelődési központot megtöltő lelkes közönség előtt is. Jól összeválogatott, a népdalok minden emberi érzelmet bemutató, a Kárpát-medence majd minden tájegységét megelevenítő és az énekes hangjának színét megcsillogtató, technikai tudását bizonyító csokor volt ez! A koncert hossza és a dalok nehézsége bizony egy tapasztalt, folyamatosan koncertező művésznek is nagy kihívás lehetett volna! Horváth Éva Sára hanggal, fizikummal, és mosollyal is magabiztosan kiállta a próbát!

Mosollyal is!

Mert Terék József barátom, zenész- és tanártársai nem csak énekeseket, zenészeket, de embereket is nevelnek! Azon gyerekeket, akiket felkarolnak, akikhez „nevüket adják”, azokat nem csak tehetségükről, de a felnőttek között mindig tiszteletteljes viselkedésükről, tartásukról is messziről felismerik a hozzám hasonló népművelők.

Éva, és a mostani koncerten is nagyszerűen szereplő tápiószentmártoni Fehér Viktória, az úri Sillo Réka, a bőgőző nagykátai Szekeres Marcell a tapiokultura.hu „szeme láttára” lett olyan fiatalember, akikkel honlapszerkesztőként és sülysápi közművelődőként is öröm együtt dolgozni. Minden kisebb-nagyobb szereplésükre felkészülten, az alkalomhoz illő viseletben, időben érkeznek. Udvariasaik, alázattal viseltetnek a program egésze, az őket segítő felnőttek iránt, de van már „fellépésük”, határozott tartásuk is! (A most is daloló, még pöttömnyi farmosi Czira Sára rövidesen minden tekintetben csatlakozhat Évához, Viktóriához, Rékához, Marcellhez!)

A zenekar - Hrúz Szabolcs – prímás, Pál Mihály – prímás, Tóth Gergely – brácsás, Jónás Géza – cimbalmos, Terék József – nagybőgős, gardonos, Szekeres Marcell – „beugró” nagybőgős, Herédi Zsombor – „vendégművész” harmonikás – mindig nagyszerű! Ezen az estén is remekül muzsikáltak, és virtuóz szólókkal is elkápráztatták a közönséget!

Gratulálok Horváth Éva Sárának, minden tanárának és Terék József barátomnak!
Köszönöm, hogy honlapunkat feltüntették a támogatók sorában ezen a lemezen, kiadványon is!

A CD-lemezt a Szivárvány Alapítvány adja ki.

A kiadvány fővédnöke: Czerván György, a Földművelésügyi Minisztérium agrárgazdaságért felelős államtitkára, térségünk országgyűlési képviselője.

A kiadvány védnöke Tóth János, a Pest megyei Értéktár Bizottság tagja.

A kiadvány támogatói:

Tápiószentmárton Nagyközség Önkormányzata,

Termika Kft - Cegléd, Szivárvány Alapítvány - Tápiószentmárton,

Bagolyvár Birtok – Tápiószőlős, Tápió Nyomda Kft – Tápiószele

Tóth János – Tóthágas zenekar alapítója, a Pest megyei Értéktár Bizottság tagja

Eszes Ferenc, Termika Kft ügyvezető – támogató

Tóth Levente, Majoros Máté, Kincsem Alapítvány – támogató,

Kollár Piroska, Szivárvány Alapítvány – támogató, kiadó,

Varga Dániel – fotó, videó, támogató

Tarnavölgyi László – fotó, médiatámogató

Agod Alíz – váci Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola népi ének tanára

Megvásárolható a Földváry Miklós Alapfokú Művészeti Iskolában, de a sülysápi népzenekedvelők engem is kereshetnek!

Tóth János népművelő, népzenész, a Tápió mente és Tápiószentmárton helytörténetének, néprajzának, népzenéjének kutatója, mint a Pest megyei Értéktár Bizottság tagja a lemez megjelenésének is egyik támogatója. Lányával, Tóth Vecával és fiával, Tóth Leventével alkotott zenekarával (is) sok éven át önzetlenül szolgálta ki a népzenei rendezvényeket és a néptáncosok előadásait. Veca 2012-ben külföldre költözött és ekkor a tápiószentmártoni Sportcsarnokban egy emlékezetes műsorral, estével köszöntünk el tőle. A tapiokultura.hu meghívottja, tudósítója, fotósa volt ennek a szép eseménynek, amelyen az akkor 13-14 éves kislány, Horváth Éva Sára is színpadra állhatott. (Beszámolónk - képeink között „Évikét” is megtalálják: A Tóthágas, a Tóthék Vecája, meg az oldott kéve )

Tóth János és a Tóthágas zenekar köszöntő levelét Térék József olvasta fel:

A magam tükre

/egy lemezbemutató margójára/

Amikor egy valamikori búcsúkoncert végén elhangzott az „Elmegyek, elmegyek jó messzire…”-dal, nem tudtuk, hogy egyszer még úgy találkozunk vele, hogy nem a búcsúról szól, hanem egy megérkezésről.

Akkor, akik ott álltunk a színpadon, magunk mögött hagytunk egy korszakot, amely az életünk része volt, s lám, ott állt közöttünk a jövő is, aki most jelenné vált.

Azt énekeltük, „nem írok levelet, nem is üzenek”, s most mégis kötelező volt tollat ragadni.

El kell mondanunk mindenkinek, hogy az akkori búcsú nem volt végleges, hisz most újra felhangzik a dal, „lesz még tavasz, lesz még nyár”, de a folytatás már nem a régi, fájdalmas.

Az akkori búcsú a mai megérkezés kezdete volt, az akkori kis mellékszereplő ma átvette a főszerepet.

Szeretnénk azt hinni, hogy az a színpadi együttlét fontos lépcsője volt annak az emelkedőnek, amelyen Horváth Éva lépdel, s amelynek ki tudja, hol a legmagasabb foka.

Amikor kézbe vettük a lemezt, s megláttuk a címét - A magam tükre -, kézenfekvő volt az áthallás: amit nekünk adott a népzene, azt látjuk viszont a kis korong tükréből, s az jelenik meg most a színpadon.

Az akkori koncert végén úgy búcsúztunk, „mi elmegyünk, a zene maradjon!” – most láthatjuk, nem egyszerűen maradt, hanem újjáéledt.

Köszönjük, Évike, ill. most már - Éva!

Aláírás: a Tóthágas Zenekar /Tóth Veronika, Tóth János, Tóth Levente/ és zenész barátaik