2017.06.21. Anima Musicae Sülysáp kollProgramszervező, „esemény-koordinátor” helyett leginkább népművelő szeretnék lenni, hogy csak a közönség mennyiségével soha ne merészeljem magamat igazolni, sikeresnek hinni.
Munkából alig hazaérve komolyzenét hallgatni, élőben, 60 percen keresztül az Isten házában, másnap meg korán kelve folytatni a dolgos hetet?!
Június 21-én, egy hétköznapi szerdai napon, a rekkenő hőségben vagy kétszáz ember szépen felöltözött, autóba ült vagy éppen csak elgyalogolt a sülysápi Kisboldogasszony-templomba és Mozartot, Vivaldit, Dohnányit hallgatott egy elismert vonós kamarazenekar előadásában.

Csoda? tapiokultura.huTK.KÉPEK, tapiokultura.huTL.KÉPEK
Igen, egy Pest megyei kisvárosban, ahol alig több mint nyolcezer ember él, ez maga a csoda.


A Junior Prima-dijas Anima Musicae Berlinből, Párizsból, Bécsből… és itthon is rangos koncerthelyekről kapja a meghívásait. Nádor Terem, Óbudai Társaskör, MOM Kulturális Központ, Budapesti Tavaszi Fesztivál, Budapesti Őszi Fesztivál, Művészetek Völgye… S a teltházas zeneakadémiai előadás és a Művészetek Palotájában soron következő fellépés közé beillesztve ez a sülysápi ajándék.

De sem a díjak, sem a zenekar reményeink szerint egyre erősödő „sülysápi kötődése ” nem magyarázza meg azt, hogy ebben a friss városkában alkalmanként még a komolyzenei programnak is megvan a maga kíváncsi, nyitott – és ha így haladunk – egyre értőbb közönsége. (Nagyszerű belegondolni, hogy a januári iskolás-óvodás „kakaókoncert” lelkes hallgatóságából egy-két gyerkőc – a szüleivel együtt, közösen átélt élménnyel gazdagodva – már fel- és beavatott, „rendszeres” komolyzene „fogyasztó”!)

Az ötszáz éves gótikus és reneszánsz részleteit is megőrző templom meghitt atmoszférájában talán e kiváló zenekar számára is egyedivé, kedvessé vált ez a koncert.

A vastaps, a már a közvetlenül a koncert végén a zenekar tagjait megszólító gratulációk, majd a hozzám azóta is érkező, folytatást kérő vélemények alapján a közönség értékelése egyértelmű.

Családias hangulatú este volt ez,

hiszen előző nap ünnepelte az Óbudai Társaskörben a zenekar hetedik születésnapját. Ünnepi, hiszen az immár Sülysápon élő művészeti vezető G. Horváth Lászlónak és hegedűművész feleségének, Borsos Katának ezen az előző napon született meg második gyermeke, Csongor.

hálás vagyok azért, hogy G. Horváth László az édesapai örömök közepette is, a lehető legnagyobb művészi alázattal irányította zenekart Sülysápra. Alig 24 órával a tegnapi koncert után, Sülysápra érkezve azonnal, jóval több mint egy órás próbát tartott azért, hogy egy Pest megyei kis templom közössége számára is ugyanazon a színvonalon szólaljon meg Mozart, Vivaldi, Dohnányi, mint ahogyan a Berlini Filmharmóniában, a bécsi Musikverein Aranytermében, a Zeneakadémián, vagy a Művészetek Palotájában!

Programszervezőként, „esemény-koordinátorként”örülők, ha egy-kétezer ember jól érzi magát egy-két óráig egy-egy városnapon, de népművelőként enne az egy-kétszáz zenehallgatónak a hitet adó jelenléte talán most még fontosabb a számomra.

Köszönöm!

Köszönöm dr. Szegedi László plébános úrnak, hogy lehetőséget adott arra, hogy ez a koncert a templomban valósulhasson meg.
Köszönöm Katus Norbert alpolgármester úrnak a program szervezésében nyújtott, közreműködést, és köszönöm Berényi Istvánnak, Teréki Krisztiánnak, az egyházközségi fiataloknak, Dinnyés Patriknak, Dinnyés Márknak, Pallagi Dávidnak, a városi karbantartó cégnek, a TÁVÜSZ Kft-nek, a Városért Asszonykörnek, Tóth Tibornak, és a Városi Konyhának a segítségét!

Tarnavölgyi László