Pár héttel ezelőtt arra kértem Dorner Gábor polgármester urat, hogy mentsen fel a Nagykátai Városi Könyvtár és Művelődési Központ intézményvezetői pozíciójából és ugyanezzel a nappal, közös megegyezéssel szüntesse is meg munkaviszonyomat. Polgármester úr marasztalt, azonban döntésemet hosszas megfontolás után, nehéz szívvel, de magam hoztam meg. A Képviselő-testületi elfogadta kérésemet, így 2022. 08. 08-ától megszűnt a munkaviszonyom.

Bár egy imént már közölt rövid videóban elköszöntem, de kicsit bővebben szeretném ezt most írásban is megtenni (folytatás a "Bővebbenben":

Azt hiszem, mindig is népművelő akartam lenni. Pedagógus-tanító szüleim baráti körében mindig ott voltak a „kultúrosok”. Édesapám egyik megálmodója, kiharcolója volt a szülőfalumnak tartott kis település kultúrháza megépítésének, rövid ideig azt munkája mellett vezette is. Az élet, a ’70-es, ’80-as évek rendszere úgy hozta, hogy pár év alatt több településen is éltünk, de mindenhol ismerősünk volt a kultúrház igazgatója, a „kultúrba” itt is, ott is hazajártunk.

Én még a Kádár-korszak utolsó éveiben töltöttem le a másféléves sorkatonai szolgálatomat, de a seregből már ide, Nagykátára jártam „eltávozásra”. Katonaság alatt eljegyzés, leszerelés után házasság, családalapítás. Nem tekintettem áldozatnak és ma sem bántam meg, hogy nem a főiskolával kezdtem, hogy 13-14 éven át a 24 órás szolgálatok, éjszakázások mellett nehéz fizikai munkát végeztem, hogy családommal együtt magunk építettük házunkat, teremtettük meg közös életünk alapjait. Az utolsó években aztán a munka mellett, levelezőn elvégeztem a Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai karának művelődésszervezői szakját is.

Ezután, 2000. márciusában, már kicsit túl a 30-on, két akkor már nagyiskolás gyermek apukájaként lettem „pályakezdő” népművelő az akkori nagykátai Bartók Béla Művelődési Központban, Szegedi Pál igazgatósága alatt. Alig hat év alatt rengeteg tanultam itt erről a szakmáról, majd egy kisebb vargabetű után (amely alatt elindítottam a Tápió-vidék több településére is kitekintő honlapomat, a tapiokultura.hu-t is) megpályáztam a sülysápi Wass Albert Művelődési Központ igazgatói pozícióját.

2008 végén kezdtem el itt azt a munkát, amely életem meghatározó élménye lett. Horinka László polgármester úrtól, Katus Norbert alpolgármester úrtól bizalmat, támogatást, türelmet kaptam. Velük és a hónapról hónapra, évről évre egyre több civillel, szimpatizánssal, közösséggel megfrissítettük a nagyközség, majd 2013-tól immár a város kulturális életét. Jómagam csak egyike, és nem is a legfontosabb szereplője voltam e szép és dinamikus folyamatnak, hiszen ez a sülysápiak eredménye, érdeme. Minden ottani barátomnak, segítőmnek (sokan, nagyon sokan voltak!), kollégáimnak, az intézményvezetőknek, a Polgármesteri Hivatal segítőkész munkatársainak, a közművelődési intézményt és annak népművelőjét mindig partnerként kezelő jegyzőknek, de leginkább Horinka Lászlónak és Katus Norbertnek hálás vagyok, hogy velük, veletek, sülysápiakkal lehettem ebben a tíz esztendőben! (Jó tudni, látni, hogy Puskás Réka személyében egy elhivatott fiatal, tehetséges kolléga épít erre a tíz évre, és jó ötletekkel, sikeres, még sikeresebb programokat szervez.)

10 kerek esztendő azonban jó apropó arra is, hogy a „negyvennel” kezdő és „ötvenbe” lépő, a nagyapai szerepére készülő népművelő lezárjon egy szép időszakot és keressen még valami új, „frissítő” kihívást magának. (Nehéz volt ezt elmondani a sülysápi barátaimnak, és talán még nehezebb magamnak is bevallani. De az akkori döntésemet ma is helyesnek látom, ám hálám, szeretetem ma is ezé a nekem lehetőséget adó városé, ottani barátaimé!)

A Tápió-vidék hiteles kulturális-közösségi programjait „magán szorgalomból” megíró, fényképező, mindig pozitív színben bemutató honlapom, a tapiokultura.hu miatt 2007 óta szinte minden szabadidőmben jártam e kistérség falvait, városait. Tápiószelén is mindig otthon éreztem magam. Évek óta tagja vagyok a Blaskovich Múzeum Baráti Körének, rám nézve megtisztelő barátságát élveztem Gócsáné dr. Móró Csillának és a baráti kör elnökének, Terék Mihálynak is. A város szülöttével, Terék József előadóművésszel, kutatóval lassan 20 éves szakmai és emberi barátság köt össze. Az általa szervezett tápiszelei Tárogató Fesztiválok mindegyikét örömmel segítettem a népszerűsítésben, fotózásban. Kovács Ferenc polgármester úr egy ilyen rendezvényen említette meg nekem, hogy ha egyszer váltani szeretnék, akkor szívesen látna Tápiószelén. Erre a váltásra 2019-ben került sor. Egy nagyszerű évet töltöttem ebben a kisvárosban, ahol polgármester úrtól, Tóth Julianna jegyző asszonytól, a Településüzemeltetési csoport vezetőitől, önkénteseinktől, a civil közösségektől, Magyariné Birta Magdolna kollégámtól, munkatársaimtól minden segítséget megkaptam. Velük együtt sikerült jelentősen megnövelni a sikeres programjaink számát.

2019 őszén új polgármester került Tápiószele élére. Dobos Imre úr is megtisztelt azzal, hogy a folytatásra biztatott (ezúton is köszönöm ezt neki), azonban éppen ekkor, talán már nem is előszőr arra kértek nagykátai kollégáim is, hogy adjam be pályázatomat a Nagykátai Városi Könyvtár és Művelődési Központ akkor megüresedő vezetői pozíciójára.

Nem tudok annál nagyobb megtiszteltetést elképzelni, hogy a volt kollégáim újra velem együtt képzelték el a folytatást!

A Képviselő-testület egyhangú szavazása után 2020. január 1-én kezdtem meg a munkát Nagykátán, ahol munkatársaim között ott voltak azok a tapasztalt kollégák – Szalainé Apró Mária, Háhmné Kelemen Erika, Barna Lóránd – is, akiktől 20 évvel ezelőtti pályakezdésemkor sokat tanultam.

Határozott, de a realitásokra épített elképzeléseket tartalmazó pályázatomat velük és az intézmény dolgozóival együtt szerettük volna megvalósítani. Sajnos, a pandémia közbeszólt. Igyekeztünk alkalmazkodni az éppen aktuális járványügyi szabályokhoz, és minél több programot megvalósítani ebben az időszakban is. Sőt, sikerült beemelni ezek közzé új elemeket is. Többek között a komolyzenének és a visszatérő színházi évadoknak is meg volt immár a közönsége.

Egy küzdelmektől, gondoktól nem mentes időszakban is élmény volt együtt dolgozni az intézményben működő klubokkal, művészeti csoportokkal, amelyeknek vezetőivel kiváló volt a kapcsolatom. Hálás vagyok nekik, tagjaiknak, a programjainkat segítő közösségeknek, magán embereknek!

Nagyszerű volt az együttműködésünk minden nagykátai társintézménnyel is. Számíthattam rájuk, számíthattunk egymásra.

Hálás vagyok a kitartó közönségünknek, akik nagyon sokszor varázsoltak teltházat a rendezvényeinken, akik figyeltek bennünket a Tápió-vidék legnagyobb követőtáborral rendelkező, folyamatosan frissülő közösségi felületeinken!

Nagyszerű volt népművelőnek lenni Sülysápon és Tápiószelén is, de semmihez sem fogható azaz érzés, amikor közel húsz év szakmai- és ebből 11 év intézményvezetői tapasztalat birtokában kaptam lehetőséget abban a városban, ahol lassan negyven éve élek! Szeretem ezt a települést múltjával, jelenével, minden szépségével, erényével és hibájával együtt is! Feleségem igazi nagykátai. Minden felmenője itt élt. Ő is, lányaim is itt tanultak, és itt élnek vejeimmel, immár igazi nagykátai unokáimmal együtt. Itt élnek rokonaink, barátaink, ismerőseink. Nagykátaiként, nagykátai népművelőként őket fogadni a város közművelődési intézményében, számukra programokat szervezni felemelő érzés volt!

Lehetőségeinkhez, adottságainkhoz, a rendelkezésünkre álló forrásainkhoz képest sikeres, minden tekintetben vállalható 2 év 8 hónap áll mögöttünk!

Köszönöm a közönségünknek, a csoportjainknak, vezetőiknek, tajaiknak, az intézményvezetőknek, a civil közösségeknek, segítőinknek, hogy elfogadtak, megbecsültek engem is!

Köszönöm Dorner Gábor polgármester úrnak, Agócs Pál alpolgármester úrnak és Tóth István volt tanácsnok úrnak, a Képviselő-testületnek a bizalmat, a támogatást!

Nagyon hálás vagyok kollégáimnak ezért a csodás időszakért! Fantasztikus élmény volt veletek együtt dolgozni! Köszönök Nektek mindent!

Minden településen más-más módon, gyakorlattal, szokásokkal irányít vagy működik együtt a fenntartó intézményeivel. Úgy gondolom, hogy Nagykátán ezt az együttműködést, partnerséget a Nagykátai Városi Könyvtár és Művelődési Központ számára eredményesebben tudja majd egy új vezető magvalósítani.

Nagyon sokszor újra és újra átgondolva hoztam meg ezt a nehéz döntést, amely kategorikusan, végérvényesen megváltoztatja most a szakmai- és magánéletemet is. Szeretem ezt a hivatást és sehol máshol nem szerettem volna annyira népművelőként dolgozni, mint Nagykátán!

Köszönök mindent!

Tarnavölgyi László

volt nagykátai népművelő, a Nagykátai Városi Könyvtár és Művelődési Központ volt igazgatója