Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 5091

A Tápió mente kistáj természetes határa északról a Jászság. A két földrajzi, néprajzi-történelmi jellemzőkkel bíró terület lakosságát az elmúlt évszázadok során általános és egyedi esetekben kapcsolta egymáshoz a históriai sorsközösség. Egyértelműen a Jászság volt a markánsabb, identitását jobban őrző terület, ugyanakkor a Tápió mente jelentős számban fogadott be onnan érkező, letelepülő jász családokat. Másfelől a megyehatár túlsó oldaláról jelentős számban jártak át Nagykátáról Berénybe dolgozni, iskoláiba tanulni, s vették igénybe egészségügyi intézményeit. A történelmi epizódok kapcsolódása, a mindkét területet egyformán érintő társadalmi folyamatok tovább erősítették a jó szomszédságot. KÉPEK

Mindezen általánosságokat tartalmazó megállapítás mellet érzékelhető, hogy a két tájegység lakossága nem ismeri eléggé a szomszéd történelmét, kultúráját, épített értékeit, természeti kincseit, hagyományait. Amikor Lipák István, a Tápiószelei Természetbarát Klub vezetője az év eleji tervezés során megkérdezte, hogy a szokásos egy túrámat hová kívánom vezetni, rövid gondolkodás után választottam a Jászságot. Az utóbbi években sokat jártam a jászsági tájakat, a tavaszi hadjárattól a nyári világtalálkozókig, a Jász Múzeum rendezvényeitől a honismereti konferenciákig sok jászsági rendezvénynek voltam meghívott vendége.

Az április 18-iki szomszédolóval az általam megismert értékek egy részét kívántam csokorba kötve, amolyan étvágycsináló kóstoló gyanánt átnyújtani vállalkozó szellemű utastársaimnak. Törekedtem arra, hogy a települések, műemlékek megtekintése mellett a kirándulók megismerjék a jászsági embert is. Így kerültünk kapcsolatba Besenyi Vendel jászberényi Pro Urbe-díjas helytörténész szervezőmunkája révén Jászokért Díjas –a jászok legrangosabb elismerése, a jászok „Nobel-díja”- kutatókkal, emeritus jászkapitányokkal, akik egy-egy településen vendéglátóink, idegenvezetőink voltak. Megnéztünk múzeumokat, ellátogattunk egy történelmi évfordulót megünneplő koszorúzásra, igyekeztünk a hét település legfontosabb látnivalóit a szűkre szabott idő ellenére megtekinteni.

Séta a Jászság fővárosában

A Nagykátáról 8 órakor induló kisbusszal alig fél óra múlva már Jászberényben voltunk. A Bundás-kútnál találkoztunk egész napos házigazdánkkal, Besenyi Vendel helytörténeti kutatóval, aki sok-sok írásában, megtartott előadásában dolgozta fel saját pátriája történelmének epizódjait. Az 1908-ban állított kút mellett elsőként a jász nép XIII. században történő betelepüléséről beszélt. A Bundás-kút alkotója az a Jankovits Gyula, akinek a nevéhez fűződik az 1910-ben a Tápió partján felállított honvédemlék is. Ezt követőleg a városnéző séta során felváltva ismertettük az utunkba kerülő műemlékek, emléktáblák, egyházi és történelmi emlékjelek históriáját.

A városháza falán levő emléktábláknak –tavaszi emlékhadjárat, a szabadságharc gyermekhősei- voltak Nagykátához is kapcsolható vonatkozásai. Az 1839-ben felépült városháza történetét már Vendel barátom ismertette. A 48-as tábornokok Máté György alkotta bronz domborművét már mint a tápióbicskei ütközet előzményét volt módomban elmesélni. Az 1734-ben Anton Erhard Martinelli tervei alapján épített Jász-kun kerület székháza immáron hivatalosan is történelmi-nemzeti emlékhely. Itt ismertette Vendel a jászok életében kiemelten fontos redemptió históriáját.

A Lehel térről a szépen parkosított Szentháromság térre mentünk át, ahol a látvány jó fotótémákat kínált a fényképezőgéppel rendelkező túratársaknak. Különösen „fotogén” volt az 1926-ban avatott jászkun huszárok szobra, háttérben az impozáns templommal. A zömmel egyházi emlékművek megtekintése után érkeztünk a Nagyboldogasszony római katolikus főtemplomhoz. Az eredetileg 1332-ban épült gótikus templomot a XVIII. században barokk stílusban alakították, bővítették. Sikerült a templomot belülről is megtekintenünk, szépsége így bontakozott ki csak igazán. A templomba való bejutást Pázmánné Erzsike tette lehetővé. Köszönjük. A Rákóczi-kereszt előtti főhajtás után buszunk segítségével átmentünk a Ferences templomhoz és kolostorhoz.

A későbbi törökkori palánkvár területén 1472-ben épült gótikus templom és a mögötte álló rusztikus kövekből épített kolostor masszív tömbje sok utastársunknak nyújtott maradandó élményt. Többen elmondták, hogy Berényben járva idáig még nem jutottak el. A Barátok temploma belső terének megtekintése után az 1755-ben felépült kolostor –melyben ma a Római Katolikus Egyház Szent Klára Szeretetszolgálat Otthona található- refektóriumát, udvarát, emeleti kápolnáját néztük meg. Itt köszönjük meg Vargáné Deme Katalin igazgatónő és Sinka Péter sekrestyés támogató előzékenységét.

Berényi városnéző sétánk harmadik csomópontja, helyszíne a Jász Múzeum megtekintése volt. Itt Hortiné dr. Bathó Edit igazgatónő, Jászberény város díszpolgára köszöntötte csoportunkat. Mielőtt szemügyre vettük volna a régészeti, várostörténeti, néprajzi gyűjtemény kiállított értékeit, elkészítettük hagyományos csoportképünket a jászok identitásának legfőbb jelképével, a Lehel kürtjével. A múzeumi ismerkedést egy-egy Redemptió átadásával tettük emlékezetessé, mintegy nyomtatott bizonyságául az itt folyó országos viszonylatban is példaértékű honismereti, hagyományőrző tevékenységnek.

Közös emlékezés II. Rákóczi Ferenc első jászsági és tápiómenti látogatásának 311. évfordulójáról

II. Rákóczi Ferenc 1704 áprilisában két egymást követő napon járt először Jászberényben és Nagykátán. Jászsági barátaink –a Jász Múzeum, a Jász Múzeumért Alapítvány, a Városvédő és Szépítő Egyesület, a Jászsági Hagyományőrző Egylet- szándékosan erre a napra időzítették a nagyságos fejedelem emléktáblájának megkoszorúzását, hogy ott a Jászság és a Tápió mente lakosságának képviselői együtt tudjanak fejet hajtani. Az emléktábla –rajta Máté György által megformált fejedelmi portréval- 2010-ben került az egykori Jászkürt Fogadó falára.

Bolla János emeritus jászkapitány, a Városvédő és Szépítő Egyesület külön köszöntötte a Jászságba látogató természetjárókat. „Ezen a szombaton eljöttek Nagykátáról és Tápiószeléről is hagyományőrzők, akik elődeikhez híven a szabadságszerető jászokkal közös történelmi eseményeket tartanak számon.” – írta tudósításában az ünnepségről a Jászkürt.

Az emlékbeszédet az időközben magyaros viseletbe öltözött Besenyi Vendel mondta el. Az ünnepséget Molnár László tárogatón előadott dallamai, Bolla János Rákóczi-kesergői színesítették.

A második jász település: Jászjákóhalma

Alig pár perccel 12 óra után érkeztünk jászsági körutunk második állomására, Jászjákóhalmára. Itt Fodor István Ferenc Jászokért Díjas helytörténész, Jákóhalma három ciklusban polgármester mindenese fogadott bennünket. A Horváth Péter Honismereti Gyűjtemény megtekintése után a Laki Ida képtár festményeit néztük meg.

„Jászjákóhalma határát már 10 ezer évvel ezelőtt járta a mezolit kori ősember, mint ezt a Jászberény határán lezajlott ásatás leletei bizonyítják. A településtől északra halad el a szarmaták által épített Csörsz árok nyomvonala. A tatárjárás után jászok telepedtek ide. 1357-ben már egy határperben említik Berénnyel, mely szerint Csupor Domonkos már régóta birtokolta a falut.”

Körbejártuk a középkori alapokon álló, XV. századi gótikus részletekkel rendelkező Szent Jakab katolikus plébániatemplomot, mely barokkosított végleges alakját 1778-ban nyerte el. Sétánk közben kaptunk a nyakunkba egy kis jégesővel dúsított záport. Pista barátunk legnagyobb sajnálatára a tüzelős istálló megtekintésére időhiány miatt már nem volt lehetőségünk.

A jászok második legnagyobb városa: Jászapáti

A jász felfedező út harmadik állomása Jászapáti volt. (Összeköt minket a 31-es út…) Korábban már jártam itt egy Kakasfesztivál alkalmával, tavaly az itt megrendezett jászok világtalálkozójának vendége voltam.

Jászapáti a redemptiót követően Mária Teréziától kapott mezővárosi rangot 1746-ban. 1853-ban Apáti járási székhely lett. A városi rangot 1876-ban a Jász-Kun Hármas kerület megszűnésekor elvesztette, majd 1989-ben nyerte vissza újra. Mindkét városi címének időpontja és körülményei azonosak Nagykáta történelmének hasonló vonásával.

A város központjában álló kéttornyú katolikus templom elődjét a XIV. században építették, s a XVIII-XIX. században történt bővítés eredményeként 3500 főt tud befogadni. A templomot és értékeit Birkás Terézia hitoktató mutatta be. Than Mór oltárképei és Vágó Pál freskói mellett láthattunk egy különleges értéket: a szentté avatott II. János Pál pápa hajszálát rejtő ereklyetartót.

A templom megtekintése után a főtéren levő szobrokat vettük szemügyre: Vágó Pál festőművészt valamint Szent István és feleségét ábrázoló alkotásokat.

Lejtőn gurultunk Jászkisérre

Az 5550 lakosú Jászkiséren Szüle Katalin Jászokért Díjas helytörténész volt a kísérő kalauzunk. A közös felfedező sétára a városházától indultunk el. Az ország egyik legszebb I. világháborús emlékművét, Telcs Ede neves szobrászművész alkotását 1926-ban Horthy Miklós jelenlétében avatták fel. Az emlékmű elől vehettük szemügyre a 1650 körül épült református templomot, a község legjelentősebb műemlékét.

1600-ban, Eger eleste után sok református vallású egri család lelt itt menedékre, s alapította meg a Jászság egyetlen református községét.

A több épületből álló iskola falán mindenhol olvashattuk a névadó néprajztudós nevét: Csete Balázs (1893-1958), kinek emlékét az iskolán kívül az ország egyik legszínvonalasabb helytörténeti gyűjteménye is őrzi. A több épületből álló, skanzen szerű együttest sajnos nem tudtuk megnézni. Bekukkantottunk a Makovecz Imre tervezte Közművelődés Házába, mely a neves építőművész első jászsági alkotása volt. Láttuk a jeleit a pezsgő kulturális életnek, melyet ünnepnapokon fesztiválok, találkozók jellemeznek.

II. Rákóczi Ferenc vonulása a vesztes romhányi csata után a Galga-mentén, a kéthetes Szentmártonkáta-Nagykáta táborozás után az egy hónapos berényi tartózkodást követően folytatódott 1710. március 20-április 20. között Jászkiséren. A fejedelem szobrát körülállva  másodszor idéztük meg a nevével fémjelzett szabadságharc emlékét.

2015-ben Jászalsószentgyörgyön lesz a jászok világtalálkozója

Miután minden településen egy megadott időben vártak minket kalauzaink, az időbeosztás miatt igencsak feszes programot tartanunk kellett. Jászladányon csak átgurultunk, majd a Jászság legdélibb településén, Jászalsószentgyörgyön szálltunk ki a buszból.

A községet a Zagyva nyugatról 3 km hosszan érinti. A település első szálláshelye a mai községtől északra 4 km távolságra terült el, s Telek néven volt ismeretes. Minden valószínűséggel 1389-ben építették a község első templomát Szent György tiszteletére, s ebből fakadóan nevezték el a katonaszentről a községet. A templomot Csala Andrásné sekrestyés nyitotta ki nekünk.

Az 1791-ben épített későbarokk templomban Lukácsi László helytörténész tájékoztatóját hallgattuk meg, majd a templomkertben levő műemlék szakrális emlékekre vetettünk pillantást. Láttuk Petőfi és Bem szobrát, ez utóbbit a település testvérvárosa: Tarnow adományozta a 3700 lakosú jász településnek.

Megnéztük a Zagyva holtága mellett található, szépen helyreállított vízimalmot, melynek lapátkerekét ma már nem hajtja vízfolyás.

Jánoshidán található a jászok földjének legrégebbi temploma

Alig pár perces buszozás után érkeztünk Jánoshidára. Az alig 3600 lakosú település templománál hárman várták kiránduló csoportunkat. A páratlanul értékes, 12. századi részletekkel bíró Szent János katolikus templomban Nagy József tartott tájékoztatót az épület  és a község történetéről.

1186 körül III. Béla adománya révén premontrei szerzetesek telepedtek le itt, a Zagyva alsó folyása mentén. A szerzetesek Keresztelő Szent Jánosról emlékére felszentelt templomot építették az akkor Szentkeresztnek nevezett településen. A Jánoshida nevet valószínűleg a templom védőszentjéről kapta.

Zámbori János emeritus jászkapitány 2011-ben versbe szedte a település 825 éves történetét. Idézem a költemény utolsó versszakát: „Az ősi templom még áll a mai napig./ Őrizve hívő népét évszázadokig./ Történelmi idők tanúja e templom,/ Nincs hozzá hasonló sehol a Jászságban./” Mindezen felolvasás a premontrei templom román kapuzata előtt hangzott el, újabb példáját adva a jászok legendás hon-és hazaszeretetének. A közelben álló premontrei rendház még gazdára és funkcióra vár.

Az utolsó jász település: Jászboldogháza

Négy óra után érkeztünk szomszédoló kirándulásunk utolsó jász településére, a Tápió mentéhez igencsak közel fekvő Jászboldogházára. A vasútállomás falán nemrég felavatott emléktábla előtt Besenyi Vendel ismertette az 1950-es kitelepítések történetét, az internálások helyi epizódjait. (Az emléktáblát Vendel barátunk emlékbeszédével avatták fel.)

Boldogházáról ezt írja egy Jászságot bemutató kiadvány: „Első írásos említése 1458-ból származik „Boldoghaza” alakban. A jászok alapították. A dunai Habsburg-monarchia és az Oszmán Birodalom között zajlott 15 éves háború során valószínűleg elpusztult, határát Jászberényhez csatolták. 159-95-ben még szerepel az egri vár összeírásai között, de 1667-ben már csak mint Jászberényhez tartozó pusztát említik. 1946. július 1-jén lett újra önálló település Jászboldogháza néven. A település neve az egykor „gazdag” értelemben használatos „boldog” melléknévből származik.”

Az 1930-ban épült római katolikus Szent Család templomot az akkor benne zajló szentmise miatt nem tudtuk megnézni. Ellenben fotót készíthettünk a szemközti parkban levő Szent Vendel szoborról, a redemptiós emlékműről. Itt köszöntük meg Besenyi Vendelnek az egész napos igen alapos és tartalmas tájékoztatóját, a kirándulás előkészítésében játszott meghatározó munkáját.

Még mielőtt elhagytuk volna Jászboldogházát, megálltunk a település utolsó házánál. Vendel elmondta, hogy Boldogházán minden megszűnt külterületi iskolát emléktáblával jelöltek meg, s a márványtáblára felvésték az ott tanított pedagógusok nevét. Nagyon szép gesztus, példájukat mi is követhetnénk!

Tápiógyörgye felé közeledve, útmenti tábla jelzi a megyehatárt. Az út hirtelen kátyúsra váltott, visszaérkeztünk a Tápió mentébe. Jó volt látni a „szomszédok” törekvéseit, elért eredményeit. Az ilyen kirándulások az élményszerű ismeretszerzésen túl megtanítanak megbecsülni mások sikereit, s nem utolsósorban példájuk követésére is inspirálhatnak. Itt köszönöm meg a templomlátogatásokban segítséget nyújtó egyházi személyiségek: Pásztor Paszkál plébános, Szántó József c. apát plébános támogatását.

Basa László