Az 1934-ben avatott nagykátai I. világháborús honvédemlékmű talapzatán több száz név sorakozik márványba vésve. Ezek a nevek az idő múltával egyre kevesebbet mondanak a helybélieknek, talán csak a leszármazottak, hozzátartozók tudják, hogy miként is került oda nagy-vagy dédszüleik, rokonuk neve. Régóta izgatja fantáziámat a kérdés: mit csináltak a bevonulás előtt ezek az emberek, hol harcoltak, mikor, hol, haltak meg, miként váltak a nemzeti emlékezet részévé?
A nagykátai helytörténetírás régi adóssága, hogy a puszta névsorolvasáson túl ezekre a kérdésekre is választ adjon. A teljesség igénye nélkül, egy véletlenül kezembe került forrás segítségével a 29. népfelkelő-és gyalogezred krónikájából kiválogattam a tápiómenti bakák helytállását, sorsát. Az albumban található képek segítségével az általános képen túl szembenézhetünk a Nagy Háború katonáival. KÉPEK
Az ezred tisztje volt vitéz Somogyvári Gyula (1895-1953), aki több regényében jelenítette meg bajtársai helytállását, életét, s név szerint is említi a nagykátai, tápióvidéki katonákat.
A 29. honvédgyalogezred megalakulása
A magyar királyi budapesti 29. honvédgyalogezred és a magyar királyi 29. népfölkelő gyalogezred hadtörténeti emlékkönyvét 1936-ban adták ki Budapesten. Miután a nagykátai és a tápiómenti katonákat 1914-ben jelentős számban ide sorozták be, érdemes ezt a könyvet figyelmesen átlapozni.
1912 novemberében a m. kir. honvédséget átszervezték. A gyalogezredek számát 28-ról 32-re emelték, s így a 29. gyalogezred nem sokkal a háború előtt, 1913-ban alakult meg. Az ezred törzsét 1912 őszén állították fel, s magát az ezredet 1913. március 1-jétől számították hivatalosan. Tisztikarát az 1.,2. és a 9. gyalogezredből vezényelték át. Tényleges és tartalékos tisztekről volt szó. A törzs állomáshelye Budapest lett, s itt volt az 1. és a 2. zászlóalj bázisa és kiképzőhelye is. A 3. zászlóalj Jászberényben állomásozott. (Valószínűleg itt volt a legtöbb tápiómenti behívott.) Az ezredparancsnoknak Ehmann József ezredest nevezték ki.
Az 1912-13-as balkáni hadjárat alatt az ezred egyes zászlóaljai már felemelt békelétszámmal rendelkeztek. A világháború kitörésekor az ezredben a mozgósítást 1914. július 28-án rendelték el.
A mozgósítástól a felvonulásig
„Az ezredben a rendelkezésre álló rövid idő alatt tökéletesítették a kiképzést, majd harcszerű lövészetek megtartása után elérkezett az útbaindulás napja. A tábori vonatfelszerelés alapján sokáig abban a hiedelemben éltünk, hogy talán az általános mozgósítás után az ezredet az orosz arcvonalra rendelik. De csakhamar megérkezett az irányító parancs és órákon belül mindenki tudta, hogy az ezred a szerb harctérre kerül a 6. hadsereg kötelékébe. Augusztus 7-én, egy pénteki napon indult útba délelőtt 11 órakor az I. zászlóalj mint első szállítmány.
A délutáni órákban a II. zászlóalj indult útba és este 8 óra 30 perckor mint harmadik szállítmány, az ezredtörzs, az I. és II. gp. osztagok és az ezred vonata. Az ezred III. zászlóalja közvetlenül Jászberényből ugyanezen napon indult útba. A szállítmányok háromnapos utazás után érkeztek Szarajevóba.(…)Az ezred a Door melletti táborban nyert elhelyezést és egy napi pihenőt kapott. A 29-ik honvédgyalogezred tehát a felvonulási és hadműveleti körletbe ért.” – írta visszaemlékezésében az ezred egyik tisztje.
Az ezred szerb hadszíntéren
Az ezred 1914. augusztus 13-18. között Gradac, Sokolac, Gronile, Rogatica térségében nyomult előre. 18-19-én áthajózott a Drinán, majd tábort vert a keleti parton. 1914. augusztus 20-án a „jászberényi” III. zászlóalj átesett a tűzkeresztségen. Aug. 23-31. között hátra-és oldalmenetre került sor. Szept. 1-9. időpontjában járőrharcok, gyenge tüzérségi összecsapások zajlottak. Szept. 13-15. között a Borinska patak völgyében harcolt az I. és a III. zászlóalj a szerb ellentámadások visszaverésére.
A szept. 16.-okt. 17. között zajló eseményeket így örökítette meg Baló Zoltán ezredes: „Igen véres állásharcok és sikertelen támadási kísérletek a 708. m. pont Kuliste hegyen. Az ezred részei IX. 16.,IX. 18.,IX. 22, X. 1 és X.6-án vettek részt a mindig nagy veszteségekkel járó támadásokban, melyek kis térnyerés után avval végződtek, hogy a csapatok eredeti állásaikba voltak kénytelenek visszajönni. Tüzérségi támogatás mindig nagyon kevés volt. Eleinte csak régi rendszerű hegyi ágyúk voltak, később kevés modern hegyi tarack. X. elején kézigránátok érkeztek, de kiképzés és gyakorlat híján alig voltak használhatók.(…) Esős időjárás, élelmezései, utánpótlási nehézségek.”
Október 18-nov.4. között az ezred hadosztály tartalékot képezett. Nov. 6-7. között ütközet zajlott a Glavica-Stelica hegyen, ahol a III. zászlóalj 5 tábori ágyút és sok fegyvert zsákmányolt. Nov. 8-12. között az ezred folyamatos előrenyomulásban volt. Nov. 16-20. között pihenő. Nov. 21-26. között előrenyomulás, majd a Ljig folyó mentén beássák magukat. Nov. 26-28. között sikeres előrenyomulás, az ellenség visszavonul.
Az 1914. dec. 1-6. közötti eseményeket így örökítette meg Baló ezredes: „Állásharc az elért helyen Sutci-nál. Járőrharcok. Tüzérségi tűzharc. Zászlóaljak és századok eltolása. Csoportok alakítása. A létszám századonként 90 főre apad. Lőszer 70-80 puskánként, pótlás nincsen. Bakancsok rosszak, pótlás nincs.”
Dec. 6-19. között felsőbb parancsra visszavonulás, átkelés a Száván, utóvédharcok. Dec. 20-tól 1915. jan. 9-ig un. laktáborozás, majd január 10-én az ezred berakodik a kukujevei vasútállomáson. Pécs, Budapest, Ungváron át érkeznek meg az orosz hadszíntérre, Uzsok környékére.
Az album közli a 29. gyalogezred veszteségeit – mint a Nagy Háború első áldozatait- a Drina-menti csatában 1914. október 15-ig. Ebből a névsorból kigyűjtöttem a hősi halált halt tápiómenti katonák neveit: Barad Béla (Szentmártonkáta), Csorba Mihály (Tápiószele), Csabai László (Farmos), Horváth Boldizsár (Nagykáta), Kidlinger Mátyás (Szentmártonkáta), Lengyel Boldizsár (Nagykáta), Nyéki Márkus (Kóka), Sárközi J. György (Tápiószecső), Sebők Mihály (Kóka), Szegedi János (Nagykáta), Tamási Antal (Tápiószele), Urbán Gábor (Nagykáta).
Harctéri sebesülés után haltak hősi halált: Árvai János utász, Farmos, fejlövés, mh. 1914. okt. 16. Király Gyula honvéd, Kóka, mh. 1914. szept. 22. Nagy István honvéd, Tápiószele, mh. 1914. okt. 5. Tari József honvéd, Szentmártonkáta, mellövés, mh. 1914. okt. 5.
Az ezred vesztesége –tápiómenti katonák- 1914. okt. 15- dec. 31-ig: Csikos István (Kóka), Gedei István (Kóka), Gál Pál (Tápiószele), Németh László (Farmos), Pozsgai Ferenc szkv. (Kóka), Vincze Gábor (Szentmártonkáta), Varga József ( Tápiógyörgye). Az ezrednek az orosz és az olasz fronton elszenvedett veszteségeit sajnos nem közölte az emlékalbum.
A 29-esek az orosz fronton
Az ezredet, miután a szerb frontról átvezényelték őket, Nagybereznán rakodták ki, január 14-25. között itt gyakorlatoztak, tettek biztosító és felderítő szolgálatot. Január 25-29. között előnyomulás zajlott a Kárpátokon át, Uzsoktól 8 km-re délkeletre. Január 31-én állást foglaltak Jaworowtól keletre, majd támadást indítottak. A támadás nem sikerült. Február 2-án orosz támadást vertek vissza, 200 foglyot ejtettek.
Február 3-tól május 9-ig állásban voltak, s az ellenséges támadásokat visszaverték. Május 10-17. között folyamatos volt az előnyomulás. Május 20-án egy sikertelen támadást követő ellentámadás során a III. zászlóalj nagy része orosz fogságba esett. Június 3-9. között véres harcok folytak. „különösen a II. és III. zlj-nak igen nagy vesztesége volt.” Június 16- július 1. között meneteltek új állásokba, majd 2-án ütközet Jakimownál. Július 16-17. között előnyomulás Zdzarki-ra, majd ütközet a muszkákkal. Augusztusban folyamatos előnyomulás és ütközet. Az 1915-ös esztendő hátralevő hónapjaiban nagyrészt tartalékként szerepel az ezred, illetve különböző célpontok elérésére menetet vezényeltek.
1916. január 5-án az ezredet vasúton Lemberg, Kolomeán át a Cernowitz melletti Alt Zuckára szállították. Az egységet februárban különösen erős támadás érte. Bejegyzés júniusban: „VI. 4-én hajnaltól délig tartó pergőtűzben és azt követő túlerejű orosz támadásban az ezred négyötöd része megsemmisült.”
Az ezred maradékát Kirlibaba térségébe irányították, s a július-augusztus hónapban váltakozó sikerű összecsapások zajlottak. Augusztus 6-án hat ellenséges támadást vertek vissza. Augusztusban a Cibó patak mentén zajlottak a harcok, s így lett „Cibó” az ezredújság neve. 1915. szept. 14-1916. márc. 16. között téli szálláson levő ezred állóháborút vív a Cibó környékén. 1916 első féléve állóháború. Augusztusban véres harcok. 1918-ban az ezredet az olasz hadszíntérre vezénylik. Ebben minden valószínűséggel az játszhatott szerepet, hogy az orosz forradalom révén a Monarchia hadseregét ez a tény Galíciában tehermentesítette a történelem.
A háború befejezése az olasz fronton
1918. március 28-április 8. között zajlott az ezred öt szállítmányban történő átszállítása az orosz harctérről a Mármarossziget, Budapest, Gyékényes, Zágrábon át Károlyvárosba, illetve Fiuméba. Április 9-júl. 29. között a számunkra fontos III. zászlóalj Károlyvárosban karhatalmi szolgálatot látott el, gabonarekvirálást hajtott végre, kiképzésben vett részt. Július 30-tól aug. 17 –ig tartó mozgások során foglalják el helyüket Col. Caprile és Mt. Asolone térségben. Itt kétheti felváltással állásban és pihenőn tartózkodik az ezred Mellane és Rivai nevű falvakban. „Az állásharc alatt állandó tűzharc, vállalkozások ellenséges támadások visszaverésére.”
1918. október 29-én a front összeomlása során az ezred visszavonulást hajtott végre. November 3-án az olaszok a visszavonulás útját elvágták. Vitéz Baló Zoltán ezredes utolsó bejegyzése 1918. november 4-e eseményeit rögzítette: „Az ezred Cobbera-ig visszajutott, itt az egész ezred fogságba került, kivéve 18 főt, akik Őrley százados parancsnoksága alatt átvágták magukat és Cavalesen át gyalog Salzburgon át Hallig, onnan vasúton hazajutottak.”
Emlékezés Baló Zoltán ezredesre
A m.kir. 29. h.gy.e. krónikáját Baló Zoltán ezredes (1883-1966), az ezred tisztjének feljegyzéseiből tudtam megrajzolni. Baló ezredes neve ezen túl a magyar-lengyel barátságban is előkelő helyen szerepel, róla lengyelhonban utcát neveztek el, magyar és lengyel földön számos emléktáblán olvasható a neve.
Baló Zoltán középiskoláit Budapesten végezte, majd a Ludovika Akadémia hallgatója lett. Csapatszolgálat után 1909-10-ben felsőbb tiszti tanfolyamot végzett. Az I. világháborúban 1916-ban orosz fogságba esett, s csak 1920-ban tért vissza Japánon keresztül Magyarországra.
1939. szeptember 22-én a Honvédelmi Minisztérium 21. osztályának vezetésével bízták meg. Itt feladata a Magyarországra menekült mint 60 ezer lengyel, majd később francia, belga, holland, angol, stb. katonák ellátásának a genfi egyezmények értelmében történő ellátásának megszervezése volt. Biztosította, hogy a lengyel katonák hazánk területén keresztül csatlakozzanak a Franciaországban megalakult lengyel hadsereghez, segédkezett a magyarországi lengyel ellenállási mozgalom katonai vonalának kialakításában.
A német nagykövetség mindvégig tiltakozott tevékenysége ellen, így elérték, hogy 1943-ban leváltsák tisztségéről. 1945 után az újjászervezett Honvédelmi Minisztérium Tájékoztató Irodájának lett a parancsnoka. 1950-ben törvénytelenül megvonták a nyugdíját, megalázó helyzetbe kényszerítették.
A Nagykátán, Tápiósülyben, Tápiószelén, Tápiógyörgyén 1939 őszén kialakított lengyel katonai menekülttáborok az ő instrukciói alapján szerveződtek, s működésük alatt mindvégig Baló ezredes felügyelete alatt álltak.
Tápiómenti tisztek a 29. gyalogezredben
Bicskei Bitskey Illés tartalékos hadnagy, tápiószelei községi főjegyző 1881-ben született Tápiószelén. A középiskola elvégzése után államtudományi és államszámviteli államvizsgát tett. Ezt követőleg jegyzői oklevelet szerzett. A pestvidéki m.kir. pénzügyigazgatóságnál mint számlaellenőr volt alkalmazásban. 1912-ben választották meg Tápiószele főjegyzőjévé. 1902-ben a m.kir. 2. h. gy.e-hez vonult be. A tisztiiskolát Budapesten végezte el. 1907-ben léptették elő hadnaggyá. „A világháború alatt mint községi főjegyző közérdekből felmentést nyert.” Felesége Geszner Irma, gyermekei: Judit és György.
Dr. Braun Aladár tartalékos zászlós, kereskedő 1899-ben született Nagykátán. 1917. március 10-én vonult be a m.kir. 29.h.e-hez. A tartalékos tisztiiskola elvégzése után 1917. novemberében a román harctérre vezényelték. Mint egy rohamszázad szakaszparancsnoka vett részt a harcokban. 13 havi frontszolgálattal rendelkezett. A román harctérről az összeomláskor tért haza és leszerelt.
Dr. Garzó Gábor népfelkelő főhadnagy, nagykátai ügyvéd, tiszteletbeli tiszti főügyész 1878-ban született Ungvárott. A jogakadémiát Nagyváradon végezte, majd a kolozsvári egyetemen doktorált. Ügyvédi vizsgáját Budapesten tette le. 1906 óta végzi ügyvédi gyakorlatát Nagykátán. Takarékpénztári ügyész és a Pestvármegyei tiszteletbeli ügyész. A mozgósításkor a 29. gyalogezredbe vonult be. Végigharcolta a szerbiai offenzívát, majd 1914. november 28-án súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után ismét a szerb harctérre vezényelték. Itt 15 havi szolgálatot teljesített. A 29. pótzászlóaljnál lett kiképzőtiszt, majd később irodai beosztást nyert. Utóbb a törzs századparancsnoka lett. Az összeomláskor szerelt le. 1909-1914 között a Nagykátai Járási Hírlap főszerkesztője volt.
Gazsi Lajos népfelkelő százados, árvaszéki ülnök 1874-ben született Tápiószecsőn. A világháború kitörésekor mint hadnagy vonult be a 29. gyalogezredhez. 1915. júliusától a szerb hadszíntéren küzdött, több ütközetben vett részt. 1915. november 14-től az olasz hadszíntéren, az Isonzó mentén, majd San Michelénél harcolt. Súlyosan megsebesült. A háború végén szerelt le. Öccsei: Nándor és Flórián a háborúban haltak hősi halált.
Jancsó Levente tartalékos hadnagy, dohánytőzsdés volt Tápiószelén. 1893-ban született Szolnokon. 1915. márciusában vonult be a 29. gyalogezredhez. A tartalékos tisztiiskola elvégzése után 1915 szeptemberétől az orosz fronton harcolt.1916 februárjában Rararencenál aknától sebesülve fél szemére megvakult. Felgyógyulva 1916. májusától önkéntesként az olasz fronton harcolt, majd az orosz fronton résztvett a Bruszilov offenzívában és számos ütközetben. Gránátnyomástól sérült meg súlyosan a Pusto-miti ütközetben. A kórházi ápolás után 1917. februárjában mint 50%-os rokkant szerelt le. Résztvevője volt a nyugatmagyarországi felkelésnek. Felesége: Csepcsányi Mária. Gyermekei: Imre, Kató, Mária és Gábor.
Dr. Mészáros István tartalékos hadnagy, református tábori lelkész 1891-ben született Pándon. A teológiát Budapeten végezte el. A Pázmány Péter Tudományegyetemen és a Ferenc József Tudományegyetemen végzett további tanulmányokat, szerzett jogi doktorátust.
1914. július 28-án vonult be a 29. gyalogezredhez. Elvégezte a tartalékos tiszti iskolát, majd 1915-ben az orosz frontra vezényelték. Résztvevője volt a Zydacsov környéki ütközeteknek. 1915. június 8-án orosz hadifogságba esett. Sok viszontagság után tért vissza hazájába. Mint hitoktató lelkész Monoron, majd mint lelkész Örkény, Pátka, 1931-től a pándi hívek lelki szolgálatát látta el.
Szász Emil őrmester, kereskedő 1900-ban született Tápióbicskén. 1917-ben vonult be a 29. honvédezredbe. A tisztiiskola elvégzését követően a román hadszíntérre vezényelték. Résztvett az Ojtozi szoros körüli harcokban. A háború után a nemzeti hadseregben teljesített szolgálatot Budapesten.
Sződy Szilárd százados, szobrászművész, szakfelügyelő 1878-ban született Budapesten. 1914. aug. 1-jén vonult be a 29. gyalogezredhez. Az orosz harctérre vezényelték, Przemysl erődjébe. A vár feladásakor orosz hadifogságba esett. Sok szenvedés és viszontagság után Szibériából tért vissza szökve. Przemysl-ben és a hadifogságban készített 65 drb. plakettjét a Hadimúzeumnak ajándékozta. Az ő alkotása a Budapesten, a Margit-hí budai hídfőjénél látható oroszlános Przemysl-i szobor, illetve a Nagykátán 1934-ben felállított zászlót tartó bronzkatona. A nagykátai bronzkatona jubileumai
Nagykátai honvédek és tiszthelyettesek a 29. gyalogezredben
Az album végén több száz névsor sorakozik: tisztek, tiszthelyettesek, honvédek. Ebből a tisztek közül 8-an származtak a Tápió mentéről, míg az altiszti és legénységi állományt 49 gyarapították szűkebb hazánkban született hadfiak közül. Az album szerkesztésekor közrebocsájtott felhívásra ennyien jelentkeztek, küldtek be életrajzot és fényképet. A valódi résztvevők száma- hősi halottak és túlélők- ennek a többszöröse lehetett, így a közölt életrajzok csak amolyan szemelvényként, tipikus életpályák megrajzolására alkalmasak. A legtöbb életrajzot -12 fő- nagykátai születésű frontharcosokról találtam, míg pl. Tápiószentmártont 10 fő, Tápiógyörgyét 8 fő képviselte. Összesen 9 tápiómenti településről találtam életrajzot.
Fodor Sándor honvéd, polgári foglalkozásaként cipészmester 1881-ben született Nagykátán. Bevonult mozgósításkor a 29-esekhez, ahol a szerb frontra vezényelték. A horvátországi Sitalovácon őrszolgálatot teljesített. Ezt követőleg visszatért Kelenföldre a pótzászlóaljhoz. Súlyosan megbetegedett, amiből felgyógyulva szakipari műhelyben teljesített háborús szolgálatot a forradalom kitöréséig. Ekkor szerelt le.
Kármán József törzsőrmester, uradalmi kulcsár 1897-ben született Nagykátán. Az album megjelenésekor Tápiószentmártonban élt. 1915-ben vonult be a 29. gyalogezredbe, majd 1916-ban az orosz frontra vezényelték. „Harcolt Rarance és Toporucnál. Dobronoucnál súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után ismét az orosz fronton küzdött a Stokot, Rawaruszka, Volkaradusinska, Mielnica körüli ütközetekben. Később az olasz fronton több ütközetben harcolt, hol súlyosan megsebesült mint szakaszparancsnok. Felgyógyulása után 1918-ban ismét az olasz fronton harcolt a Brenta-völgyi ütközetekben a forradalomig. Később Nagykátán a vasútőrség parancsnoka volt. A kommunisták mint túszt fogvatartották 69 napig. Leszerelt 1920. dec. 27-én.”
Kelemen Sándor őrvezető, birtokos Nagykátán született 1873-ban. 1915. szept. 15-én vonult be a 29-esekhez. Résztvevője volt az ezred wolhynai harcainak. Aknától egyszer megsebesült. 39 hónapig harcolt a tűzvonalban. 1918-ban szerelt le. Neje: Fejős Anna. Gyermekei. Mária, Verona, Pál, József, Margit, Gábor és László.
Kocsi Imre szakaszvezető, képviselőházi nyomdász 1894-ben született Nagykátán. 1914. október 26-án vonult be a 29. gyalogezredhez. 1915 márciustól az orosz fronton harcolt. A Fenyves-völgyi harcokban vett részt. 1915. júliusában súlyosan megbetegedett. Felgyógyulva 1916 januárjától ismét az orosz fronton harcolt, résztvett a rarancei harcokban. Dobronoucnál 1916. június 4-én orosz hadifogságba esett. Onnan megszökve 1918 áprilisában tért vissza hazájába. Később Kiskunfélegyházáról mint kerékpárost az olasz hadszíntérre vezényelték, itt küzdött az összeomlásig. 1918. november 10-én szerelt le. Másfél évig a csendőrség kötelékében teljesített szolgálatot. Felesége: Banga Erzsébet. Gyermekei: Imre, Miklós, Margit.
Lengyel Gábor nyugalmazott járásbírósági altiszt 1887-ben látta meg a napvilágot Nagykátán. Bevonult 1914. jan. 20-án a 29-esekhez. 1916 decemberétől az orosz fronton harcolt 1918 márciusáig. Innen Fiumén keresztül az olasz hadszíntérre vezényelték, ahol I. osztályú vitézségi éremre lett felterjesztve. Neje: Lengyel Mária, fia: István. László öccse az orosz fronton 1915-ben halt hősi halált.
G. Lengyel László őrmester, birtokos 1876-ban született Nagykátán. Bevonult 1914-ben a huszonkilencesekhez. Kiképzése után az első menettel a szerb frontra ment. Harcolt Kuliste és Valjevónál. Halál-hegynél súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után kiképző altiszt lett, majd 1916-ban az orosz frontra ment. Harcolt a Kirli-Baba, Rarance, Toporuc, és a Magura körüli ütközetekben. 1918-ban Budapestre helyezték mint kiképző altisztet. Neje: Csonka Mária, gyermeke. Rozália.
Molnár Sándor szakaszvezető, birtokos 1875-ben született Nagykátán. 1914. aug. 18-án vonult be a 29. gyalogezredhez. Harcolt a szerb fronton a Száva-menti harcokban. Később az olasz harctéren, majd 1916 júniusától az orosz hadszíntéren. Itt súlyosan megsebesült. Felgyógyulva a pótzászlóaljban teljesített szolgálatot az összeomlásig. „Tevékenyen vesz részt a község életében. A gyümölcsért és a szeszfőzde ügyvezetője.” Neje: Kocsis Ágnes Gyermekei: Béla, Sándor, Emília, István, Rozália, Erzsébet, Mária és Imre.
Nagy János szakaszvezető, MÁV irodai segédtiszt 1898-ban született. 1916. május 29-én vonult be a 29. h. gy.e.-hez. A román fronton harcolt, több ütközetben vett részt. 1916. nov. 3-án orosz hadifogságba esett. 1918. május 13-án tért vissza hazájába. Szabadsága után altiszti iskolába vezényelték, majd a 44-es menetzászlóaljba lett beosztva az olasz fronton. Neje: Halasi Erzsébet, öt gyermeke volt.
Palkó László magyar királyi állami rendőrségi altiszt 1890-ben született Nagykátán. 1914. aug. 2-án vonult be a 29.h.gy.e.-hez. Az orosz fronton részt vett az ezred összes harcaiban. 1915. március 26-án orosz hadifogságba esett. Visszatérése és leszerelése után 1925-ben a rendőrség kötelékébe lépett. Neje: Botka Anna. Gyermekei: Anna és Mária.
Rigó Ernő számvevő és telekkönyvvezető Nagykátán született 1879-ben. Középiskolái elvégzése után a járásbíróság szolgálatába lépett. 1914. aug. 1-én vonult be a 29. h.gy.e.-hez. A szerb fronton harcolt, résztvevője volt a Száva parti ütközeteknek. Az olasz hadszíntéren 34 havi frontszolgálatot teljesített. 1918. november 3-án szerelt le. Felesége: Jeszenszky Mária tanítónő. Gyermekei: dr. Ernő, dr. Béla, dr. Tibor.
Szekeres István honvéd, MÁV gépgyári alkalmazott 1882-ben született Nagykátán. Bevonult 1914. július 27-én a 29. h.gy.e.-hez. 1915. március 15-től az orosz fronton harcolt, majd 1917-től a román harctéren küzdött. Több ütközetben vett részt, megsebesült. A háború összeomlása után szerelt le. Neje: Farkas Brigitta. Gyermekei: István, János, Erzsébet, Károly, Mária, Anna.
Varga József honvéd, hadirokkant 1881-ben született Nagykátán. 1914. júl. 27-én vonult be a 29.h.gy.e.-hez. 1914. aug.-tól a szerb fronton harcolt. Több ütközetben harcolt, s 1914. október 1-én súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után hadimunkára vezényelték. Mint 25%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Kasza Mária. Gyermekei: István, Erzsébet, és Teréz.
Tápiószentmártoni huszonkilencesek
Brindza Illés szakaszvezető, birtokos 1887-ben született Tápiószentmártonban. Ő is a 29.h.gy.e.-hez vonult be. A szerb fronton harcolt több ütközetben. 1914. október 4-én súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után Kelenföldön mint kiképző altiszt szolgált tovább. 1915-ben az Isonzóhoz vezényelték. Doberdónál 1916. áprilisában súlyosan megsebesült. 1917-ben a román fronton kiképző altiszt, a Romániát megszálló csapatoknál szolgál. Később az Ojtozi-szorosnál teljesített őrszolgálatot. Neje: Pásztor Zsófia.
Czerván Illés honvéd, birtokos, 1892-ben született Tápiószentmártonban. A huszonkilencesekhez 1913-ban vonult be. A mozgósítás után ezredével a szerb frontra vezényelték. Résztvevője volt a Drina-menti harcoknak, Kulistenél súlyosan megsebesült. 50%-os hadirokkantnak nyilvánították és leszerelt. Neje: Mózes Mária. Gyermekei: Mária és Ilonka. Nagybátyja: Czerván István a világháborúban hősi halált halt.
Détári József tizedes, gazdasági kulcsár 1891-ben született. 1914-ben vonult be a 29. h.gy.e.-hez. 1915 januárjától az orosz fronton harcolt. Részt vett a kárpátoki és a Kirli-Baba körüli harcokban. Kolomeánál 1915. februárjában orosz hadifogságba esett. 1918-ban szökött haza Szibériából gyalogosan. A csehek ki akarták végezni, de sikerült megszöknie. Neje: Fejős Erzsébet. Gyermekei: Erzsébet és Ilona.
Eckert Miklós tizedes, fodrászmester 1898-ban született T.szentmártonban. 1916-ban vonult be a 29-esekhez. Kiképzése után októbertől a román fronton küzdött. Egyszer sebesült. „Állandóan a tűzvonalban több ütközetben harcolt. Leszerelt az összeomlás után” Nagybátyja: Kapola Albert az orosz fronton halt hősi halált.
Éliás Nagy István honvéd, birtokos 1879-ben született Tápiószentmártonban. Bevonult a mozgósításkor a 29. h.gy.e.-hez. 1914 szeptembertől a szerb fronton küzdött. Másfél évig vasútbiztosítási szolgálatot teljesített. 1917 októberében közérdekből felmentést nyert. A Tejszövetkezet egyik alapító tagja, a r.k. egyház pénztárnoka volt évekig. Neje: Drabik Anna. Fia: István.
Jánosházi János honvéd, m. kir. I. o. postaaltiszt 1881-ben született Tápiószentmártonban. Az első mozgósításkor vonult be a 29-esekhez. 1914-től mint önként jelentkező a szerb fronton harcolt. Több ütközetben vett részt. 1915. június 20-án súlyos betegen hadikórházba került. Hosszú kórházi kezelés után 1916-ban mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Dobos Mária. Gyermekei: Mária, Károly és Gábor. Öccse, Jánosházi Gábor hősi halált halt.
Kiss József honvéd, cipészmester 1899-ben született Tápiószentmártonban. 1917. márciusában vonult be a huszonkilencesekhez. Kiképzés után az orosz frontra ment. Több ütközetben harcolt, majd 1918-ban az olasz frontra vezényelték. Résztvett a Monte Grappa körüli harcokban. 1918. november 4-én olasz hadifogságba esett. 1919. nov. 15-én tért vissza Magyarországra. Neje: Török Margit.
Kovács Kálmán tizedes, BSzKRt kalauz, 1890-ben született Tápiószentmártonban. Az első mozgósítás alkalmával vonult be a 29. h.gy.e.-be. 1914. aug. 7-én a szerb frontra indult. Kulistenél 1914. szept. 15-én súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után az orosz hadszíntérre vezényelték. A papházai ütközetben súlyosan megsebesült. Mint rokkant 1915 májusában szabadságoltatták. 1917-ben ismét bevonult és Albániában teljesített harctéri szolgálatot. Neje: Márton Katalin. Gyermekei: Borbála, Rozália és Erzsébet.
Kovács Mihály őrmester, kovácsmester. 1887-ben született T.szentmártonban. Az első mozgósítás során vonult be a 29. h. gy. e.-be. A szerb fronton több ütközetben harcolt. A kulistei ütközetben súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után az orosz hadszíntérre vezényelték. Küzdött Homonna, Fenyvesvölgy, Mezőlaborc, Uzsok, Jaworow és Maguránál. Drohobicnál súlyosan megbetegedett. Felgyógyulása után 1916-ban az olasz hadszíntérre vezényelték. 1917-ben közérdekből felmentést nyert. Neje: Kollár Zsuzsanna. Gyermekei: Irén, Margit, Juliska és István.
Oroszi Gábor Ferenc szakaszvezető, birtokos 1879-ben született Tápiószentmártonban. Bevonult 1914-ben a 29. népfelkelő gy. e.-be. A szerb fronton harcolt a Drina, Kuliste, Sabác, Valjevó, Kragujevác körüli ütközetekben. Arangjelovácnál 1914. dec. 12-én súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után mint 75%-os hadirokkant leszerelt. Neje: Aszódi Teréz. Gyermekei: András, Irénke, János és Erzsébet.
Tápiógyörgyei honvédek a Nagy Háborúban
Gyebnár András szakaszvezető, Tápiógyörgyén élő béresgazda 1878-ban született Tápiószelén. 1914. július 27-én vonult be a 29. népfelk. gy. e.-hez. Először a szerb és az albán harctereken küzdött, majd 1916-ban az orosz hadszíntérre vezényelték. Itt harcolt a Bug folyó menti ütközetekben, majd 1917-ben az olasz frontra küldték. Részt vett a Görz és a San Gabriel körüli harcokban. Innen belső szolgálatra küldték, majd leszerelt. Neje: Török Rozália. Négy fia és három leánya van.
Juhász Mihály tizedes, m.kir. posta altiszt 1888-ban született Tápiógyörgyén. A mozgósítás során a 29. h. gy. e.-hez hívták be. Az első menettel a szerb harctérre érkezett. „Részvett a Cigánysziget, Jarak, Sabác, Belgrád, Kragujevác körüli ütközetekben. Itt súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után a 306. gy.e. kötelékében az orosz fronton harcolt a Kárpátok, a Kirli-Baba, a Dnyester, Lemberg, Zlottalipa, Halics, Stanislau, Tarnopol körüli ütközetekben. Az 1915. évben a Strypa-parton dum-dum golyótól súlyosan megsebesült. Hosszú hadikórházi ápolás után mint 60, majd 50%-os hadirokkant 1916-ban szabadságoltatott. Majd a m.kir. posta szolgálatába lépett.” Felesége: Bimbó Julianna. Gyermekei: László, Jenő és Rozália. Öccse, Juhász Béla Galíciában hősi halált halt.
Kukléta Mátyás őrvezető, birtokos, szőlő és gyümölcskertész Tápiószelén. 1898-ban született Tápiógyörgyén. A világháború kitörésekor a 29. h. gy.e.-hez hívták be katonai szolgálatra. Részt vett az ezred szinte minden harci cselekményében egészen az összeomlásig. Az I/29 népf. gy.e. 1-ső és 4-ik századánál volt beosztásban. „Hősies magatartásával többször kitüntette magát. Az Agusa-völgyben 1916-ban súlyosan megsebesült. Leszerelt az összeomláskor.” Neje: Bogár Mária. Gyermekei: Sándor és Mária. Fivére: K. József a Doberdónál halt hősi halált.
László Jenő őrmester, tápiógyörgyei kereskedő. 1877-ben született. 1914-ben vonult be a 29. népfelk. gy. e.-hez. Kiképzése után a szerb frontra vezényelték. Harcolt Sabác, Kragujevác, Valjevo, stb. körüli harcokban. Megsebesült. 1915 májusában az olasz frontra vezényelték. Harcolt Görznél, Doberdónál. 1916 májusában az orosz frontra, Wolhyniába ment. Később a román fronton Gyimesbükk és a Tölgyesi szorosnál harcolt. Részt vett Románia megszállásában, 1918-ban az Ojtozi szorosnál küzdött. Itt érte a forradalom kitörése. Leszerelt az összeomláskor. Neje: Weisz Olga, leánya: Zsuzsanna.
Molnár István tizedes, állatkereskedő. 1886-ban született Tápiógyörgyén. Bevonult a 29. h.gy.e.-hez. 1914 augusztusában a szerb fronton harcolt több ütközetben. Kulistenél súlyosan megbetegedett. Felgyógyulása után Galíciába és a Kárpátokban harcolt tovább. Megsebesült Méhes mellett 1915. április 15-én. Hosszú ideig tartó hadikórházi ápolás után 1917-ben mint 75%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Illye Anna. Gyermekei: Anna és István. Bátyja: Molnár József orosz hadifogságban halt meg.
Schreiber Mihály honvéd, szikvízgyáros, mezőgazdasági gépek bizományosa 1988-ban született Györgyén. Bevonult 1914. július 26-án a m. kir. 29. h. gy. e.-hez. Először a szerb fronton harcolt. Részt vett a Drina és a Kuliste körüli harcokban. 1914 novemberében súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után Pesten teljesített szolgálatot. 1916-ban a román fronton mint géppuskás harcolt a 30. h. gy.e.-ben. 1916 szeptemberében román hadifogságba esett. Sok viszontagság után 1918 áprilisában tért vissza hazájába. A forradalom kitörésekor a Ludovikán a telefonközpontban teljesített szolgálatot. Itt tanúsított hősies magatartásáért kitüntetésre terjesztették fel.
Sinka János honvéd, földbirtokos 1875-ben született T. Györgyén. 1914-ben, 39 éves korában vonult be a 29. h. gy. e.-be. A hídőrségnél és a vasútbiztosító osztagnál teljesített szolgálatot. 1916-ban közérdekből felmentést nyert. „A forradalom alatt hazafias magatartásáért a kommunisták elítélték és vagyonát elkobozták.” Neje: Vágány Verona. Gyermekei: +István és Margit. Unokái: Mária, Margit, Jenő.
Vankó Mihály szakaszvezető, urasági alkalmazott 1880-ban született Tápiógyörgyén. Bevonult mozgósításkor a 29-esekhez. 1914 augusztusától a szerb fronton harcolt. Részt vett a Dolna-Tuzla, Drina, Arangjelovác és Kragujevác körüli harcokban. 1914 novemberében súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után hét hónapig volt segédszolgálatos. 1915-ben mint kiképző altiszt nyert beosztást. 1917-ben a román hadszíntérre vezényelték. Harcolt Szlatinánál. Később Korábiába ment a megszálló csapatokkal. majd az Ojtozi-szorosnál küzdött. Az összeomláskor tért haza. Neje: Budai Viktória. Gyermekei: Kálmán és Mihály.
Honvédek Tápióbicskéről
Goldner Sándor honvéd, földbirtokos 1885-ben született Tápióbicskén. 1915-ben vonult be a m.kir. 29. népf. gya.e.-hez. 1915-ben az orosz hadszíntérre vezényelték. Galíciában és Wolhyniában, Zimnoban teljesített szolgálatot. 1915 karácsonyán súlyosan megbetegedett. Hosszú hadikórházi ápolás után, mint 60%-os hadirokkant szerelt le. A helyi Rokkant Egylet beszerzője, négy és fél évig elnöke volt. Neje: Ganz Ilona. Gyermekei: Lili, Tibor és Magda.
Kamasz Antal honvéd 1898-ban született Tápióbicskén. 1916-ban vonult be. Júniustól az orosz fronton harcolt, majd a román hadszíntérre vezényelték. Harcolt Gyimesbükk, a Gyimesi és az Ojtozi szoros harcaiban. Részt vett Románia megszállásában. A Mackensen sereggel Bukaresten át 1918-ban tért vissza hazájába. Neje: Nagy Mária. Leánya: Zsuzsanna.
Kovács Illés honvéd, távírász BSzKRt alkalmazott. 1895-ben Tápióbicskén született, később Mendén telepedett le. 1915-ben vonult be. 1915 júniusától az orosz fronton harcolt. Részt vett a Malidorogosztál, Luck, és Bug körüli ütközetekben. Dobronoucnál 1916. június 4-én orosz hadifogságba esett. „Sok szenvedés és viszontagság után megszökött és 1918-ban tért vissza hazájába.” Neje: Tobók Róza. Gyermekei: Erzsébet és Róza.
Králik Károly szakaszvezető, birtokos. 1891-ben született Tápióbicskén. 1912-ben vonult be. A világháború kitörése után a tábori ezreddel a szerb fronton több ütközetben vett részt. Szuronyrohamban megsebesült. Innen az orosz harctérre vezényelték. 1915. június 9-én orosz hadifogságba esett. 1921-ben tért vissza hazájába, s ekkor szerelt le. Neje: Adamecz Mária. Gyermekei: Margit, Mária és Julianna.
Nagy János honvéd, birtokos. 1878-ban született Tápióbicskén. 1914-ben vonult be. Kiképzése után a vasútbiztosítási osztagnál teljesített szolgálatot Szlavóniában. 1918-ban az olasz frontra vezényelték. Harcolt a Piave körüli összecsapásokban. Részt vett az 1918 júniusi offenzívában. Leszerelt az összeomláskor. Neje: Filipcsei Zsuzsanna. Öt gyermeke volt.
Száraz András honvéd, Kispesten élő cipészmester. 1879-ben született Tápióbicskén. Háborús szolgálatra bevonult 1914-ben. 1916-tól az orosz fronton, Bukovinában harcolt. Több ütközetben tüntette ki magát. 1918-ban szerelt le. Neje: Guth Rozália. Fia: András.
Tápiószelei bakák
Gömöri Géza honvéd, szikvízgyáros Tápiószelén. 1894-ben született. 1915-ben vonult be. 1915 decemberétől az orosz fronton harcolt. Részt vett a Barance, Toporuc, Dobronouc, Kirli-Baba és a Magura hegy körüli harcokban. A Cibo völgyben 1916. szeptember 14-én súlyosan megsebesült, a szemét lőtték ki. Felgyógyulva a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. 1918 júniusában mint 50%-os hadirokkant szerelt le. Neje: Berezvay Teréz. Lánya: Mária.
Kalocsai (Ubránkovics) Ferenc honvéd, Budapesten élő hivatásos tűzoltó 1894-ben született Tápiószelén. 1914. október 6-án vonult be a 29. gya.e.-hez. Kiképzése után az orosz hadszíntérre vezényelték. 1915. január 18-án orosz hadifogságba esett. 1918. okt. 14-én térhetett vissza hazájába.
Vitéz Nagy András tiszthelyettes 1888-ban született Tápiószelén. A mozgósításkor a huszonkilencesekhez hívták be. 1914. aug. 7-től a szerb fronton harcolt. Kulistenél súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után 1915 májusától az orosz harctéren küzdött. „Harcolt Wolhynia, Galícia és Bukovínában, Stryj, Bug, Toporuc és Rarance körüli ütközetekben. A Bugnál orosz hadifogságba esett, de négyórai fogság után megszökött. Raracenál súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után 1917-ben a román fronton Makkfalva és Kibédnél, később az olasz harctéren Isonzónál küzdött. 1917 nyarán ismét az orosz fronton, majd az olasz harctéren a m.kir. 29.h.gy.e.-el harcolt Monte Asalónál. 1918 nov. 4-én olasz hadifogságba esett. 1919-ben szabadult.” 1923-ban vitézzé avatták, s 15 hold vitézi telket kapott. A nemzeti hadseregben a fővezérségnél szolgált, majd Nagykátán mint irodafőmester 1926. szept. 1-jéig. Neje: Munyi Anna. Öt gyermeke volt.
Schwarcz Pál szakaszvezető. 1890-ben született Tápiószelén. 1915 januárjában vonult be. 1915. májusától az orosz fronton harcolt a 306. h. gy. e.-ben. 1916. jan. 16-án Toporoucnál megsebesült (karlövés). 33 hónapi frontszolgálatot teljesített. Leszerelt az összeomláskor. Neje: Klein Boriska. Leánya: Anna. Sógorai: Klein Jenő és Ernő hősi halált haltak a világháborúban.
Tóth Mihály szakaszvezető, vendéglős. 1885-ben született Tápiószelén. 1914-ben vonult be a huszonkilencesekhez. A szerb fronton harcolt több ütközetben. Cigányszigetnél 1914 novemberében megsebesült. Felgyógyulása után az orosz hadszíntérre vezényelték. Részt vett az Uzsok, Drohobie és a Magura körüli harcokban. Przemysl visszavételénél 1915. május 23-án több helyen súlyosan megsebesült. Hosszú kórházi ápolás után 1916 végén mint 80%-os hadirokkant tért haza. Neje: Badenszky Mária. Gyermekei: Mária és Mihály.
Kókáról, Pándról, Szentmártonkátáról, Szentlőrinckátáról vonultak be
Acsai János honvéd, Gyömrőn élő MÁV altiszt 1896-ban született Kókán. Állami szolgálatba lépett 1916-ban, majd bevonult a huszonkilencesekhez 1917 májusában. Kiképzése után az olasz frontra vezényelték. Több ütközetben vett részt.
Danyi Kálmán honvéd, Budapesten élő tűzoltó 1897-ben született Szentmártonkátán. 1915. szept. 15-én vonult be. Előbb az orosz fronton, majd Bukovinában harcolt. Raracenál 1916. június 4-én orosz fogságba esett. „Sok viszontagság után Jelasbelgrádból a bevonuló német csapatok szabadították ki. 1918 májusában tért vissza hazájába. Az aknavető tanfolyam elvégzése után az olasz harctérre vezényelték. Leszerelt 1918 decemberében. A kommün után a rendőrségnél, majd 1923 novemberétől a bpesti tűzoltótestületnél teljesít szolgálatot.”
Illés Menyhért honvéd, Budapesten élő iskolai altiszt 1889-ben született Szentmártonkátán. Bevonult az első mozgósítás alkalmával. A szerb fronton harcolt. Részt vett a Drina, Valjevó, Arangjelovác és a Kragujevác környéki harcokban. Innen az orosz hadszíntérre vezényelték. Részt vett a Kárpátok környéki harcokban és előnyomulásban. Dobronoucnál 1916. június 16-án orosz hadifogságba esett. Sok szenvedés és viszontagság után megszökött, majd 1918-ban tért vissza hazájába.
Székely Imre számvevő őrmester, Nagykátán élő kereskedő 1886-ban született Szentmártonkátán. 1914. július 28-án vonult be a huszonkilencesekehez. Az orosz harctérre vezényelték 1914. augusztus 12-én Przemysl erődjébe. Részt vett a vár hősies védelmében. Az erőd feladásakor orosz hadifogságba esett. 1921. január 22-én tért vissza hazájába. Neje: Lévai Ilona. Fia: Illés. Sógora, Lévai Emil a világháborúban hősi halált halt.
Gaál János őrmester, 1891-ben született Pándon. 1912-ben vonult be a 9.h.gy. e.-hez. 1913-ban áthelyezték a huszonkilencesekhez. A háborút a szerb fronton kezdte. Részt vett a Valjevó környéki ütközetekben. A visszavonulásban 1914 decemberében dum-dum golyótól súlyosan megsebesült. A lábadozóban mint szolgálatvezető őrmester teljesített szolgálatot. A helyi nemzetőrség parancsnoka volt. 1919-től a Hangya Szöv. és az O. K.H. könyvelője, majd 1924-től a helyi fiók igazgatója lett. Neje: Béres Eszter. Fia: János.
Gaál István őrmester, pénzügyi szemlész 1885-ben született Pándon. 1914. augusztusában vonult be a m.kir. 29. h. gy. e.-hez. Mint gépszerelő a fegyverraktárban nyert beosztást. 1915. január 10-én az orosz harctérre indult. Többször önkéntes felderítő szolgálatra jelentkezett. 1915 májusában hősi halált halt Bukovinában. Vinográdon katonai pompával temették el. Megkapta az I. osztályú vitézségi érmet.
Gergely Ferenc szakaszvezető, birtokos, 1889-ben született Pándon. A mozgósításkor vonult be a huszonkilencesekhez. A szerb fronton a Zvornik és a Drina környéki harcokban vett részt. Kulistenél 1914 novemberében dum-dum lövéstől súlyosan megsebesült. Felgyógyulása után mint kiképző altiszt nyert beosztást. 1916-tól az orosz fronton harcolt, majd az olasz hadszíntérre vezényelték. Részt vett a Monte Seló és a Monte Asaló körüli harcokban. Összeomláskor olasz hadifogságba esett. 1919-ben tért vissza hazájába. Neje: Gáspár Rozália. Gyermekei: Ferenc, Juliska, Rozália és Mária.
Szöllősy Lajos honvéd, az MTI telefonhírmondó szerelője 1898-ban született Szentlőrinckátán. 1916 májusában vonult be a 29.gy.e.-hez.1916. augusztusától az orosz harctéren küzdött. Részt vett a Cibo völgyi, Kirli-Baba-i ütközetekben. Itt súlyosan megbetegedett. 1918 januárjában ezredével az olasz hadszíntérre vezényelték. Több ütközetben harcolt egészen az összeomlásig.
Basa László