Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 2317

Anka László és Kucza Péter Tápiószecső Anno című könyvét a Tápió vidék kulturális életének doyenje, Bihari József, a Pest megyei múzeumok ny. főigazgatója méltatta 2014. december 19-én, a tápiószecsői Helyőrségi Művelődési Központban tartott ünnepség alkalmával (Tápiószecső karácsonyfája alá került „a szecsői könyv”).

A 750 éves falu története írásban és képekben

A Karácsony ünnepének adventi készülődésében lehet- e egy községnek nagyobb, szeretet teljesebb, a Jézus születésének ünnepére nagyobb adománya, mint egy olyan, a falu történetének dokumentumaiból, régi-régi relikviákból, összeállított gyönyörű könyv, ódon címerekkel, adománylevelekkel, régi leírásokkal tarkított helytörténeti olvasókönyv, mint ez a most bemutatásra kerülő, karácsonyi ajándéknak a legautentikusabb, fenyőfa alá való meglepetés, mint ez a Tápiószecső Anno című, 96 oldalas kiadvány. (Folytatás a „Bővebbenben”)

Én nem is szívesen nevezem kiadványnak, mert ennek a szónak van egy kis pejoratív zöngéje, különösen ha arra gondolunk, hogy kiadvány az állattartásról, etetésről szóló brosúra is meg sok olyan megjelent, egyébként nagyon sok tapasztalatot átadó kiadvány, amely a mindennapi életünkhöz tartozik, azokat teszi könnyebbé.

Ez esetben teljesen másról van, hiszen a falu felett elviharzott hét és félévszázad történelmi eseményeit, történelmi viharokat, földesúri döntéseknek a falu közösségére így-vagy úgy ható konzekvenciáit, jószéndékait vagy éppen a pereskedésből győztesen kikerülő felperes vagy alperes elképzeléseit, a török megszálló hadak zsarnokoskodásait, török szandzsákban meghatározott kötelezettségeit, megértő vagy éppen zsarnokoskodni szándékozó akarásait rögzíti ez a történelmi visszapillantás. Történelmi hűséggel tekint vissza a jobbágyfalu mindennapjaira, nehézségeire és történelmi hitelességgel rajzolja meg Tápiószecső község polgárosodás útján megtett, könnyűnek semmi úton nem mondható történéseit, évtizedekre, évszázadokra kiható, a polgárosodással együttjáró sajátosságokat, történelmi eseményeket. Hitelesen rögzíti mindazt, ami csak Tápiószecsőhöz kapcsolódik, ami sajátosan csak szecsői, amiben ennek a falu közössége éppen történelmi, származási, vallási hová tartozása alapján eltér mindazoktól a falvaktól, községektől, népének szokásaitól, amelyek szomszédosak, amelyek a Tápió mentéhez kötődnek, ahhoz a kistáj falvainak vonulatához, amelyek itt a gödöllői dombság lankáin hosszú évszázadok során kialakultak.

Így itt említhetem a falu sajátosságaként, néprajzi kuriózumként népviseletét, a sajátos szecsői rózsa kivirágzását az asszonyok ünnepi népviseletén vagy éppen sajátos dallamainak motívumait, azoknak jellegzetes sokaságát, amely éppen napjainkban rögzült cd-n.
Ebben a sajátosságban említhetném a falu római katolikus mély vallásosságát, elkötelezettségét, azt a további kutatásokat igénylő feltevést, hogy Tápiószecső a 18-ik század elejétől hosszú időn át búcsújáró helye volt a környező községeknek, éppen vallási egységességénél fogva.
Az meg már csak idősek emlékezetében él, hogy a gondosan rendezett falu utcáin a lányok négyesével, ötösével, legszebb népviseleti ruhájukban kart-karban, - önfeledten rótták a szecsői utcákat, a szecsői népdalokat énekelve.

Tápiószentmárton, Tápiószele fekvésénél fogva, talaj viszonyait, földesúri gazdagságát illetően összehasonlíthatatlanul gazdagabb település volt, itt Tápiószecsőn, a szerényebb anyagi lehetőségek, kondíciók ellenére mégis önfeledtebb, a régi tradíciókból adódóan életvidámabb atmoszféra lengedezte be a mindennapokat, nem is beszélve az ünnepi napok készülődéseiről, az ünnepnapok, az Úrnapi, nagy kiterjedésű virágdíszes sátrak áhítatáról, az egyházi ünnepek egész évre kivetülő boldogság, megelégedettség érzéséről. Ebben látom én ennek a községnek meghatározó másságát, a népművészet továbbélésének lehetőségeit, a történelem produkálta balsorsból újra kezdeni tudó energia többletét, emberi és közéleti optimizmusát. Ezért szeretem ezt a most bemutatásra kerülő hétszázötven éves falu történetet.

Tápiószecsőnek a Tápió-vidéken betöltött történelmi sajátosságai, szerepe, jellegzetességei, a jelen fejlődésének látható jelei biztosították minden bizonnyal azt a széles mecenatúrai készséget, megértést és anyagi segítség nyújtási hajlamot, amiben a Darányi Ignác Terv, a Hajta csapat, a Leader csoport, az Új Magyarországért Alap segítségére sietett a község vezetésének, hogy ebben a kultúrára igen szegényesen csordogáló pénzügyi helyzetben rendelkezésre állt, hogy fényes műnyomó papíron, igényes borítóba kötve, gondos nyomdai munka eredményeként, színesen, barnítottan, mindenképpen műgonddal megálmodott, Bata József polgármester úrnak a szülőfalu polgáraihoz szóló szívhez szóló bevezetőjével ez a karácsonyi, hétszázötven éves múltidéző kötet most valóssággá vált, megíródott, átgondoltan megszerkesztésre került és minden bizonnyal kedves könyveink közé sorolódik.

Nemrégiben került bemutatásra hasonló célzattal a nagykátai, a sülysápi, a tápiógyörgyei kötet, mindhárom Kucza Péter kedves barátom kezdeményezésére és kitartó munkája eredményeként. Hogy a Tápió-vidék községeinek közművelődési, kultúrhistóriai, történelmi, művészeti, sajtó bibliográfiai kötetei az utóbbi évtizedekben ilyen intenzitással, tudományos hitelességgel, szakmai igényességgel, esztétikai szépségben tudnak megvalósulni, az elsősorban neki köszönhető.
Annak a rendkívüli igényességnek, sokoldalúságnak, múltat tisztelő és a jövőnek megmutatni szándékozó emberi elhatározásnak, szándéknak, anyagiakat nem sajnáló nagyvonalúságnak, amely őt abban hajtja, hogy nagykátai otthonában, külön erre a célra építtetett könyvtárszobában összegyűjtse azokat a köteteket, régi térképeket, képes-levelező lapokat, ősnyomtatványokat, dokumentumokat, leveleket, amelyek elsősorban a Tápió mentéhez kötődnek, amelyek kivételes bizonyító erővel idézik elődeink szándékait, tudományos felkészültségét, a Tápió-vidék művelődéstörténeti emlékeit, mindazt, amit a Tatár hordák, a Török megszállás, a Habsburg birodalom, a Monarchia, az első és második világégés, a sajnálatos 1956-os forradalom könyvet nem nagyon kímélő történései után megmaradtak, fennmaradtak, amik sajnálatos módon ma már kuriózumként, unikális darabként tudhat magáénak a magyar nemzet.

Én személyét közelről ismerve egy tápiószentmártoni Magyari-Kossát, a gyömrői Telekit, a szelei Blaskovich testvérpárt vélem felfedezni benne, - természetesen minden földesúri, nemesi allűröktől mentesen, ezeknek jobbító, nemesítő, nemzetet, a szűkebb környezetet gazdagító szándékával, a múltat tisztelő és a jövőt egyengető emberi egyszerűséggel, emberséggel, adakozó akarással és kedvvel.

A könyv tervezése az ő munkája, ezért akarva-akaratlanul mindenki felfedezheti ebben a sorozatban Kucza Péter nyomda technikai jártasságát, ízlésbeli sajátosságait, a számomra oly kedves Pongrácz György püspök 1673-as szép rajzolatú térképének nyitányával és a térkép mappa 1626-os szép és pontos rajzolatú színes térképének ide másolásával, az egész történelmi megidézés záró akkordjaként. Mondhatnám az Esterházy, a Grassalkovich, a Schossberger családi címerének gondos elhelyezését, a régi képes levelező lapok konzekvens színhűségét vagy éppen azokat a kicsit barokkos sarokdíszeket, amelyek keretet adnak mindannak, amit a másik szerző a szülőfaluhoz kötődő történész Anka László hosszú évek kutató munkája, gyűjtő szenvedélye alapján megírt, összegyűjtött és most ebben a könyvben nyilvánosság elé tár.

Szakmai konferenciákon a történészek kevésbé az elvégzett munka minősége szerint ítélik meg a szakmabélieket, mint inkább azokat a hiátusokat sorolják, amelyeket még meg lehetett volna kutatni, még mélyebbre ásni a történelmi emlékek mélységében. Itt, a történész Anka László tevékenységéről, mindarról, ahogyan szülőfaluja történelmének mélységeiből kikutatta történelmi tények, bizonyítékok alapján a közösség életét, a falu feletti hét és fél évszázad történéseit, - csak a legnagyobb elismeréssel lehet és kell szólni. Levéltári kutatások, történelmi monográfiák leírásai alapján, eredeti dokumentumok ismeretében fogalmazta meg a falu történelmét a rézkortól a Kartal nemzetségig. Kubinyi Ferenc régész kutatásaira alapozva ír a község mai helyén épített földvárakról, az itt talált régészeti emlékekről, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményében találhatók.A népvándorlás korabeli gepidák, kvádok, szarmaták, hunok, avarok emlékei itt is ugyanúgy megtalálhatók, mint a Tápió völgyének falvaiban. A honfoglaló magyarok közül a Kartal nemzetség települt le ezen a helyen, ők lettek későbbiekben a környék földesurai. Történelmileg bizonyíthatóan IV. Béla idejében íródott le az az oklevél 1264ben, amelyben Szecső neve megjelent Zecheu formában. Pereskedés folytán a név különböző formában előfordul, de egyértelműen igazolható, hogy Szecső településről van szó.

Nagy értéke a könyvnek, hogy Lázár deák térképén, 1528-ban filológiai levezetéssel azonosítani tudta a mezővárosi ranggal büszkélkedhető Szecsőt. A török hódoltság korának történelmi hitele, a törökök elűzése utáni 1691-es községbírói szervezet megalakulása, az első hivatalos pecsét leírása majd a Rákóczi szabadságharc megpróbáltatásainak közlése utáni helyzet elemzése az Esterházyakkal, a Grassalkovichokkal statisztikai adatok alapján nagyon pontos és a történelmi helyzetnek megfelelően elemződik Anka László kutatásai alapján. Az 1849-es események kapcsán hitelesen íródik le Mericzay János tápiószecsői plébános kivégzésének motívumai Damjanich János tábornok önkényes döntése szerint. Itt talán annyit jegyeznék meg, hogy az esemény soha nem kapta meg azt a figyelmet, amelyet megérdemelt volna. Egy agrárközség jellemzői a 19.században cím szó alatt Anka László leírja mindazt, aminek jellemzője a község fekvése, a talaj viszonyai és az ebből adódó szegénység: hisz3/4 részben sivány homok,1/4 részben agyagos homok jellemzi a község trületét.

Világháborútól világháborúig címszó alatt rendkívüli összefogottan, 14 oldalon, összesűrítve leírja az első, második világégés megpróbáltatásait, annak minden gondjával, nélkülözéseivel, a családok mindennapjainak hátrányaival, a családfők hadba vonulásának nehézségeivel, a község egyleteinek, egyesületeinek, szövetségeinek,rendezvényeinek sokszínűségét, a két világháború áldozatainak emlékét megörökítő ünnepségekről, emlékművekről és azon kiemelkedő szerepet vállaló közéleti emberekről, akik a trianoni tragédia idején, majd a reviziós bizakodás korában, a falu vezetésének nem könnyű és sokszor hálátlan feladatait magukra vállalták. Itt említendő: Francz Rezső, Honti Frenc, dr. Müller László, Gregor István, Németh Béla, Szente Jenő, vitéz Simon Lajos, és Lipták György,Szíjgyártó Ferenc,, Kovács Ferenc,Vekely József, Schvarda Béla.

Az utcák, terek, épületek 34 lapon örökítődnek meg, rendkívüli sok-sok fényképpel, régi levelező lapokon, archív felvételek formájában, lényegre mutató magyarázó szövegekkel. Én ebből csak két dolgot szeretnék itt megemlíteni. A már a bevezetőben említett vallásosságról, annak összetartó erejéről, a templom rövid történetéről és a Magdolna-telepi parcellázásról, mert mindkettő nagyon fontos momentum Tápiószecső község történetében. Az Esterházy hercegek voltak a község plébániájának kegyurai, így ők voltak a meghatározók a templom életének folyamatos, zavartalan működésének biztosításában. Ők döntöttek a plébános, káplánok kinevezéséről, alkalmazásáról, a templom felújításáról. Esterházy Miklós és fia Esterházy Antal nevéhez fűződik a ma is álló templom felépítése az 177o-es évek végén. Anka egyháztörténeti kutatásából tudjuk, hogy a 14. században már állt itt egy templom gótikus formában, amely körül sok-sok szájhagyomány útján az a feltevés kering, hogy tudniillik altemploma is, kriptája is volt ennek a torony nélküli templomnak. Nagy hiátusa a régészeti kutatásnak, hogy ezt a feltevést a későbbi felújításoknál nem kutatták meg s nem tették egyértelművé a templom történetében. Itt említem meg azt a másik sajnálatos tényt, hogy a további kutatásokat teljesen kontrakarírozza, lehetetlenné teszi az a tény, hogy a plébánia Domus Historiája kézen-közön elveszett, ez az egyetlen hiteles háztörténet ma sem került elő, ezért a hiteles bejegyzések alapján, itt helyben a további egyháztörténeti kutatás lehetősége teljesen meghiúsult.

Pedig ha van a Tápió-vidéknek olyan települése, amelyben a vallásosságnak minden időkben fontos szerepe volt a falusi élet mindennapjaiban, a történelmi kontinuitásban, akkor az éppen ez a falu. A templom védőszentje Myray Szent Miklós, ezért a december hatodikai búcsúnak mindig fontos momentuma volt a község életében. Ezért íródik le, hogy az 175o évektől kezdődően egészen a huszadik század kezdetéig a szecsői vallásosság, a lakosság hitéletének kontinuitása, készsége és mélysége a máriabesnyőihez, jászberényihez hasonló jelentőségű búcsújáró hellyé tudta Szent Miklós templomát avatni, s ez egy olyan további kutatásra érdemes téma lehet szakdolgozatként, doktori értekezésként, amely felszínre hozhatja a hétszázötvenéves falutörténetének egyik legfontosabb momentumát, tudniillik azt az életkedvet, vitalitást, bizakodást és Isten szeretetet, amely meghatározó volt a balsorsból való újrakezdésnek, a feltápászkodásnak és az élet optimista újrakezdésének. Persze ez nagy türelmet, utánjárást, levéltári kutatásokat igényel, elsősorban a váci egyházmegyei levéltárban, ahol ennek minden bizonnyal a latin nyelvű sematizmusokban minden eseménye, leírása megtalálható, de a későbbi magyar nyelvű összefoglalókban, egyháztörténet monográfiákban is említésre kerülnek, - néhánnyal találkoztam györgyei kutatásaim során, - megkérdezve feleségem, hogy vajon erről mit tud,- miután gyermekkorát itt Tápiószecsőn töltötte.

A másik, amiről említést szeretnék tenni ez a Magdolna telepi parcellázás, amely egész struktúrájában lényeges változást hozott Tápiószecső életében. A Hevesy birtok nagyrésze a község nyugati részén Magdolnatelepen és Szőlőstelepen helyezkedett el. Gyönyörű fekvésű, igényes környezetben, rangos épületekkel, stranddal rendelkező birtok volt, a Hevesy család kedvenc nyaralóhelye. 192o táján a gazdasági válság hatására a család kénytelen volt a birtok egy részétől megválni, parcellázták és így tudott a falu egy szép résszel gazdagodni, hozzátéve, hogy valószínű a Hevesyek közben járására vasúti megállóval is tudott a település rész gazdagodni. Ennek a parcellázásnak dokumentumai, színes plakátja, a parcellázási terv, korabeli barnított képes levelező lapok szép, értékes színfoltjai a kötetnek.

A kötet további tagolása szerencsésen fogja össze az agrárfalu mindennapi életét, a népviselet továbbélésének, máig ható lehetőségét, hiszen egyedüli község, ahol a népművészeti motívum, a szecsői népdal, a népi szokások olyan intenzitással tudnak a mai élet szerves részévé válni, mint ebben a községben. Gondolom a mai könyvbemutató ünnepivé tételének gondolatai is meg koreográfiája is ebből a forrásból ered. Megkoronázza mindazt a több évtizedes fáradhatatlan munkát, akarást, szándékot, amelyet Ofella Sándor a község elismert díszpolgára, Életmű-díjas, sok-sok elismerésnek, kitűntetésnek birtokosa szülőfaluja ország-világ elismertsége érdekében felejthetetlen intenzitással, eredményességgel fáradozott. A szecsői néprajzi anyag gazdagsága, építészete, a viselet gazdagsága, színessége, a népdalok variánsai a kötetben, a napi paraszti munka, a kapálás, kaszálás, aratás, cséplés nehéz munkájának kiegészítőjeként jelennek meg és ez nagy érdeme a könyv két szerzőjének, Anka Lászlónak és Kucza Péternek.

A könyv további részében olvashatunk a falu népesedésének jellegzetességeiről, felekezetek, etnikumok együtt élésének mindennapjairól, zavartalanságáról, mindarról a sajátosságról, amely napjainkban biztosítani tudja a falu vezetésének jobbítani, gazdagítani szándékozó elképzeléseit, terveit, amelynek megvalósult eddigi produktumai ott láthatók a változó, szépülő falurészekben, középületeken, a városiasodás felé mutató, gazdagodás látványában.

Az 1956-tól napjainkig fejezete a monográfiának még éppen az idő közelsége miatt nagyvonalakban rajzolja meg a történéseket, ezeknek kimunkálása a jövő történészei számára ad majd témát, lehetőséget, munkát. Minden esetre a mai faluképének változása, a benne élők mindennapjainak felrajzolása Anka László történész tevékenységének folyamatosságáról árulkodik, legyen sok-sok ereje, töretlen energiája egy majdani összefoglaló falumonográfia megírásához. Ennek már biztató jele: a képek forrásának gondos számbavétele, a bibliográfián belül a levéltári források számba vétele, a sajtóközlemények helyének megjelölése, a nyomtatott források megjelölése és a felhasznált szakirodalom sokoldalúsága.

A Szeretet ünnepéhez közeledve, az ádventi várakozás ihletettségében én boldog vagyok, hogy ezt az igényesen megszerkesztett, megírt Tápiószecső Anno című könyvet őszinte tisztelettel, szeretettel ajánlhatom a község polgárainak, vigyék hírét ennek a karácsonyi meglepetésnek, forgassák olyan szeretettel, megértéssel, kritikával, mint amilyen nagy gonddal ez a könyv készült. Legyen benne sok-sok örömük, amikor a könyv lapjait forgatva megelevenedik egy egy-egy történés, utcarészlet, egy elment rokon, barát felejthetetlen egyénisége, emléke és akarva-akaratlanul átérezzük ennek a falunak a felette elviharzott hét és fél évszázadnak tiszteletet parancsoló kényszerét. E jegyben mutatom be és ajánlom megértő szeretetükbe ezt a nem mindennapi, szép, igényes helytörténeti könyvet.

Bihari József, a Pest megyei múzeumok ny. főigazgatója