A közelmúltban ünnepeltük dr. Gedai Istvánnak, a Tápió mente jeles fiának  80. születésnapját. A 80 esztendős Gedai István köszöntése A Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója nemcsak a magyar tudományos közéletben alkotott maradandót, élete önmagában is példa egy világnézet meggyőződés erejével történő vállalására. Dr. Gedai István 1956-os tevékenységének dokumentumok segítségével történő bemutatásával emlékezünk a forradalom és szabadságharc közelgő évfordulójára. Dr. Gedai Istvánt 80. születésnapján köszöntötte Szentmártonkáta

A Széna tértől Jászberényig

A 2011-ben megjelent „Keresztény értékrend és a nemzet múzeuma” c. portrékötetben így vallott az 1956-os forradalom eseményeiben való részvételéről: „… október 23-án a műszaki egyetemistákkal egyeztetve, a felvonuláshoz az ELTE is csatlakozott. A Kiskörúton, a Margit hídon át mentünk a Bem-szoborig, majd a Magyar Rádió épületéhez is.(…) Aztán az egyetemen megalakult a nemzetőrség, fegyvert is kaptunk. Én Budán laktam, a Széna téri harcosok között így kerültem bele egy ottani tűzharcba. Az egyetem nemzetőrsége hármunkat elküldött egy gépkocsival nemzetőrséget szervezni Jászberénybe…”

Járomi József 1995-ben adta ki könyvét „Vihar a városban címmel”, mely a forradalom és a szabadságharc napjait örökítette meg Jászberényben. A szerző felhasználta dr. Gedai István visszaemlékezését, s így hősünk és társainak berényi küldetése viszonylag hitelesen rekonstruálható. Képek

„…Abban mindenki egyetértett, hogy a célok megvalósítására egy erős, fegyveres karhatalomra van szükség. Ebben a karhatalomban kell egyesíteni a forradalom által felfegyverzett csoportokat. Mindezeket egységes vezetés alatt álló, a 48-as forradalom és szabadságharc hagyományait őrző nemzetőrségben kell tömöríteni. A forradalmi szervezetek vezetősége szükségesnek látta, hogy ezen törekvéseket nem csak Budapesten, hanem az ország egész területén is meg kell valósítani. A vidéket ebből a szempontból fel kell zárkóztatni Budapesthez.

Ezért diákokat, főleg egyetemistákat, azonkívül egyetemi dolgozókat kell vidékre küldeni. Ezeknek a küldötteknek célja a forradalmi ifjúság és a nemzetőrség megszervezése. Erre a célra találkozott az egyetemen 4 egyetemista. Pintér Lajos orvostanhallgató az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen megbízást kapott november 1-jén, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságtól, hogy vegyen maga mellé néhány egyetemistát és utazzanak Jászberénybe az ifjúság és a nemzetőrség megszervezésére. Pintér az Egyetemen keresett két diákot, és így találkozott teljesen ismeretlenül Gedai István bölcsészhallgatóval és Liszkay Tamás joghallgatóval…”

Beck Tibor írja: „Október 29-én szervezték meg az első vidékre kiküldött egyetemista csoportokat. Feladatuk a budapesti helyzet ismertetése, a vidéki állapotok megismerése, és a Nagy Imre-kormány, valamint a konszolidáció melletti propaganda volt.” A tanulmány szerint 2-4 fős csoport utazott Győrbe, Sopronba, Kapuvárra, Veszprémbe, Zalaegerszegre, Jászberénybe. A jászberényi „küldöttség” név szerinti felsorolása megegyezett a berényi forrásban közöltekkel.

Gedai István a négyek közül talán a legtapasztaltabb volt, hiszen már október 27-én jelentkezett nemzetőrnek. Fegyverét Kopácsi Sándor rendőrkapitány aláírásával a Budapesti Rendőrkapitányságon engedélyezték. Rajta kívül még Liszkay rendelkezett géppisztollyal. A Jászberénybe induló küldöttség negyedik tagja Kosztya Lujza magyar-lengyel szakos bölcsészhallgató lett.

Pintér Lajos, a küldöttség vezetője 1935-ben született Sajóivánkán. Elemi iskoláit Jászberényben végezte, apja 1956-ban a pusztamonostori vasútállomás főnöke volt. A forradalomban játszott szerepe miatt távoznia kellett az országból, s 1957-ben a padovai orvosi egyetemen megalakította a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetségét. 1968-ban tett sebészi szakvizsgát, majd két évig Németországban praktizált. 1971-től egyetemi magántanár. Résztvevője volt az első olaszországi transzplantációs állatkísérletekben. 1977-től a veronai egyetem orvosi klinikájának sürgősségi és baleseti osztályvezető főorvosa, az olaszországi helikopteres sürgősségi szolgálat egyik alapító szervezője. 1978-tól hivatásos hajóorvos, ő lett a világ első képesített magyar hajóorvosa. Mint a veronai tartomány tiszteletbeli konzulja, napjainkban sokat tesz a magyar-olasz kapcsolatok ápolásáért.

Az egyetem megbízólevelet, egy Tátraplan gépkocsit vezetővel – a Belügyminisztérium állományába tartozó sofőr- együtt bocsájtotta a küldöttség rendelkezésére. Az egyetemi küldöttség megállt Pusztamonostoron, ahol Pintér szülei látták őket vendégül. Berénybe történő megérkezésük után a rendőrkapitányságon felkeresték a helyi nemzetőrség parancsnokát, dr. Altordait. A diákok elmondták, hogy az egyetemen a katonai tanszéken korábban parancsnoki kiképzést kaptak. Szállásuk november 4-ig egy fiúkollégiumban volt, ott kapták ellátásukat is.

Jászberényi napok

Megérkezésük napján az esti órákban a Lehel Klubban ifjúsági nagygyűlést tartott az egyetemisták részvételével a Forradalmi Ifjúsági Szövetség. Már az első napon túlestek az első bevetésen, amikor az Aprítógépgyárból érkezett nemzetőrökkel egy Jászjákóhalmán történt lövöldözés körülményeit kellett felderíteniük.

A pesti egyetemisták másnap meglátogatták a Forradalmi Bizottság elnökét, bemutatták neki megbízólevelüket. „Potemkinnek elmondták, hogy meg kell szervezni a város felfegyverzését a szovjet alakulatokkal szemben, esetleges szovjet támadásra számítva. Ettől kezdve a Forradalmi Bizottság tagjai komolyan kezdtek foglalkozni a gondolattal, hogy intézkedéseket tesznek a város védelme érdekében.”

Gedai István és társai ezekben a napokban felkeresték a jászberényi üzemeket, ahol beszámoltak a fővárosi helyzetről. A Fémnyomóban Pintér Lajos beszédet is mondott. Az Aprítógépgyárban a Munkástanács ülésén ismételten javasolták a nemzetőrség felfegyverzését. A munkástanács vezetője, Czigány István így emlékezett erre: „A munkástanács szeretettel fogadta a fiatal egyetemistákat, a beszélgetés után közösen megebédeltünk a gyári étteremben és itt-létük idejére a gyárban biztosítottuk az étkezésüket…Délután átmentünk az Állami Tanítóképző Intézetbe, ahol jól elbeszélgettünk a képzősökkel…”

A Tanítóképzőből a honvéd laktanyába indultak, ahol a hidegre forduló időre tekintettel csizmát, pufajkát vételeztek. Itt Varga József főhadnagy, a laktanya akkori parancsnoka fogadta őket.

„Az egyetemista csoport szorosan együttműködött a Rendőrséggel.” – írja művében Járomi József. Résztvettek Jászárokszálláson egy ÁVH-s tiszt letartóztatásában. „Pintér vezetésével Liszkay, Gedai, valamint Kosztya 10-15 fegyveres nemzetőrrel együtt este egy teherautón Jászárokszállásra mentek.”

November 3-án a Jászberénnyel szomszédos Pusztamonostorra utaztak. „Először a Tanácsházára mentek. A Tanácsházán már megalakult a Forradalmi Tanács és Molnár nevezetű villanyszerelő lett az új tanács elnöke…Pintér Lajos utasította Gedait, hogy menjen el a rendőrőrsre és állapítsa meg a rendőrök létszámát…”

A jászberényi ifjúság felfegyverzése

A Forradalmi Ifjúsági Szövetség tagjainak felfegyverzése november 2-ika után kezdődött el. A városháza épületében levő Járási Könyvtárban történt a regisztráció, az igazolványok kiadása. November 3-án Varga laktanyaparancsnok 200 fegyvert juttatott el a nemzetőrök számára. Országh István főhadnagy és Rácz János őrmester személyében az ifjúság kiképzőket is kapott.

A felfegyverzett ifjúság ünnepélyes eskütétele november 3-án történt. A Jász Múzeumból kihoztak egy 48-as zászlót, gipszből készült Kossuth-címer, az egykori Lehel huszárok csákója, keresztbe tett puska és kard képezte a dekorációt. „A sorokban nem mozgott senki. Komolyság, feszültség volt az arcokon. Fiatal diákok, kiszolgált katonák egyformán megilletődve várták az eskü pillanatát….Bal kezünket szívünkre tettük, jobb kezünket feltartottuk, úgy mondtuk az eskü szövegét…Esküszünk a Mindenható Istenre…a titkot megtartom, az ellenséget leleplezem…a haza függetlenségéért és szabadságáért az utolsó csepp véremig harcolok. Isten engem úgy segítsen.”

Az esküt tett Forradalmi Ifjúsági Szövetségbe tartozó fiatalok között ott volt a négy pesti egyetemista, s az 1995-ben megjelent dokumentumkötet 62 nevet tudott felsorolni az egység létszámából. A fegyvereket a Jász Múzeum termeiben őrizték.

November 4-én a szovjet csapatok általános támadást indítottak a törvényes magyar kormány ellen. Jászberényben jól szervezett szovjet katonai erők voltak laktanyájukban körkörös védelemre berendezkedve. A Forradalmi Bizottság kilátástalannak ítélte az ellenállást, s döntést hozott az ifjúság lefegyverzéséről.

„A Budapestről jött négy egyetemista, bár tagjai voltak az Ifjúsági Szövetségnek, mert valamennyien kértek igazolványt, önállóan akartak működni. Pintér Lajos meghallotta, hogy a Forradalmi Ifjúsági Szövetség tagjait lefegyverzik és nem viszik őket harcba a szovjet csapatokkal szemben. Ő ezt nem helyeselte, ezért annak érdekében, hogy a fiatalság vegyen részt a harcokban, tárgyalt a Forradalmi Bizottság vezetőivel…Az egyetemisták között volt egy, aki a legalacsonyabb termetű volt, fekete hajú, azt mondotta, hogy rendben van, mi elmegyünk, de még hallani fognak rólunk. November 4-én az ifjúság tagjai közül kiválasztottak 10 fiatalt. Egy különítményt hoztak létre a Diákotthonban.”

Gedai István –akire leginkább illett a „legalacsonyabb termetű” jelző- így emlékezett ezekre az órákra: „4-én délelőtt a Múzeumtól gyalogosan vittük a fegyvereket a kollégiumba és a laktanyából csak lőszert, emlékezetem szerint 1 láda géppisztolytöltényt és egy láda puskatöltényt vittünk a Diákotthonba.”

Tűzharc november 4-én

„A forradalom rohamcsapata, akik a forradalom lángját élesztették és ápolták, a Pestről jött négy egyetemista tíz főből álló különítményükkel a Fiúkollégiumban készült a harcra. Ők nem értettek egyet az ifjúság leszerelésével és a Forradalmi Ifjúsági Szövetség fegyverállományából felszerelték különítményüket. A Fiúkollégiumba távoztak a tízes csoporttal és a fegyverekkel. Vittek magukkal golyószórót és géppisztolyokat. A fegyverek szállítását Farkas Sándor és két tanulótársa, Szabó János I. és Szabó Antal végezték. Pintér Lajos lőszert a laktanyából vételezett fel és azt is a Fiúkollégiumba szállították. Mindhárom fiú fegyverismertetést tartott a diákoknak.”

Gedai István szétszedte a golyószórót, de mivel nem tudták használni, nem is rakták össze. Ami sikerült a hevenyészett kiképzésből: a különítmény minden tagja megtanulta a géppisztoly kezelését. Pintér arra utasította a kis csapat tagjait, hogy mindenki menjen haza, s hozzon magával meleg ruhát, élelmet. Terve az volt, hogy az oroszok bevonulása után elhagyják a várost, s valószínűleg partizánharcra rendezkednek majd be.

Az emlékezetes novemberi vasárnap délutánjának történetét Pintér Lajos a  következőképpen mesélte el: „November 4-én körülbelül 16 óra után 15-20 perccel a katonai laktanyába indultunk. Mivel a személygépkocsiban már nem volt hely, ezért én a kisteherautóra szálltam fel, ahol már két őrmester is ült. Követtük a személygépkocsit és amint átmentünk a Zagyva folyó hídján, még mielőtt a kanyarba értünk volna, hallottuk, hogy elkezdődött a lövöldözés. Az oroszok megtámadták a várost. A teherautóval egy mellékutcába fordultunk be, én ott a többiektől elbúcsúztam.

A Mozi utáni fahídon átmentem és megpróbáltam bemenni a Rendőrségre a hátsó bejáraton keresztül. Lassan kinyitva az ajtót, láttam, hogy az orosz katonák és ávós barátaik a falhoz állították a Rendőrségen tartózkodó nemzetőröket. Utána a Déryné utcán kikúsztam a tér felé és láttam, hogy több tank és kiságyú a tér felé fordul. Sötétedett már, de valószínűleg észrevettek, mert rám lőttek és én egy géppisztolysorozattal válaszoltam nekik. Ezek után elmentem a Kollégiumba. Itt még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a templom rögtön az első lövések után kezdett égni….este hét vagy nyolc óra tájban elmentünk Gedai Istvánnal a Ferencesek Templomához Boros János esperes úrhoz, aki enni adott nekünk és civil esőkabátokat. A géppisztolyokat bedobtuk a Zagyvába, megtartva pisztolyainkat. Ezután elmentünk egy barátomhoz, akivel előzőleg megbeszéltük, hogy bármi történjen, mi négyen egyetemisták ott fogunk találkozni. Ez a találkozás csak részben jött létre.”

Gedai István rendőrségi vallomása erről a délutánról a következőket tartalmazta: „Pintér megérkezett és közölte velem, hogy géppisztollyal lövöldözött a bevonuló szovjet katonákra. Ezután Pintérrel gyorsan eltávoztunk és a főtérre nyíló utca sarkáról, hosszú sorozatban lőttünk az Apponyi téren tartózkodó szovjet katonákra. Voltak gyalogosok és voltak akik gépkocsin maradtak. A dobtárban levő összes lőszert kilőttem, úgy szintén Pintér is és visszarohantunk a Kollégiumba, ahol betároztunk. Utána én és Pintér, valamint Liszkay, azután még négy vagy öt jászberényi diák a Kollégium hátsó kapuján eltávoztunk. Amikor kiértünk az utcára, Pintér azt mondta Liszkaynak, hogy a jászberényi diákokkal menjen ki az Aprítógépgyárba, s mi majd utánuk fogunk menni. Ezután és Pintér elindultunk a városi tanács felé azzal a céllal, hogy Kosztya Lujzát megkeressük…”

Liszkaynak sikerült kijutnia a városból, s visszaérkeznie Budapestre. A csoport három tagja gyalog ment el Tápiószelére, s onnan jutottak fel a fővárosba. Liszkay visszaemlékezése: „A fiatalok a végsőkig elszántak voltak. Elszomorodva ismerték el, hogy felszerelésükkel öngyilkosság lenne harckocsik leküzdését megkísérelni…”

2011-ben így emlékezett dr. Gedai István a forradalom leverését követő megtorlásra: „1957. április 9-én tartóztattak le az itteni tevékenységért Jászberényben, majd a szolnoki ÁVH épületébe vittek, ahol „pufajkások” és ávós nyomozók „hallgattak ki” és őriztek bennünket. A nyomozásról és a kihallgatásról csak annyit, hogy harmadszori fellocsolás után az ember mindent „bevall”. Innen a budapesti Fő utcai börtönbe kerültem. Azután Czinege Lajos (akkori szolnoki első titkár) utasítására visszavittek Szolnokra, a Népbíróság helyszíni tárgyalására.”

A jászberényi dokumentumkötet 148. oldalán található: „Nagy Pál pedig a következőket állítja: „Láttam Gedai testén fekete-zöld ütésnyomokat.” Gedai István mellett a fővárosból Szolnokra került a jászberényi forradalmi napokban meghatározó szerepet játszó dr. Nagy Pál, Kovács Tibor, Orendás Béla, Lauer László ügye is. A felsorolt forradalmárok felett Szolnokon –miután a megyében nem volt népbíróság- a Pest megyei Népbíróság ítélkezett. Első fokon a II. rendű vádlott Gedai István 5 év börtönbüntetést kapott, majd ezt a Legfelsőbb Bíróság 1 év 6 hónap börtönre mérsékelte. Kosztya Lujzát és Liszkay Tamást is Szolnokon tartották fogva, míg a berényi „különítmény” negyedik tagja, Pintér Lajos disszidált. A kis csapat egyetlen női tagja ellen egy idő után megszüntették az eljárást, míg Liszkay két év börtönt kapott.

Dr. Gedai István a róla szóló interjúkötetében mondja: „Az egyik emlékezetes előadásomat külön is kiemelném. 1995. július 29-én a Jászok Világtalálkozóján, Jászberényben az ő felkérésükre tartottam meg előadásomat „A jász nép szülőföld-, haza-és szabadságszereteté”-ről. Ez nemcsak azért volt kedves szívemnek, mert már említettem, hogy az 56-os harcokban való részvételem miatt éppen ott tartóztattak le, hanem, mert a jászok összetartó magatartását mindig is példaértékűnek tartottam.”

Basa László

IRODALOM

-          Járomi József: Vihar a városban. A forradalom és a szabadságharc napjai Jászberényben 1956-ban. Jászberény, 1995.

-          Dvorszky Hedvig: Keresztény értékrend és a nemzet múzeuma. Magyarnak lenni. Kairosz Kiadó, 2011.

-          Beck Tibor-Germuska Pál: A forradalom a bölcsészkaron. Szerk. Hegedűs B. András. Bp., 1997.

-          Basa László: A 80 esztendős Gedai István köszöntése. tapiokultura.hu online újság, 2014. szeptember 25.

-          Basa László: Dr. Gedai Istvánt 80. születésnapján köszöntötte Szentmártonkáta. tapiokultura.hu online újság, 2014. október 8.