Az 1970-ben alakult szentmártonkátai Magvető Klub ebben az évben is megszervezte hagyományos országjáró-felfedező kirándulását. A célpont a nemrég átadott edelényi kastély és a páratlan értékű magyar nyelvemlék, a Halotti Beszéd szülőhelye: Boldva középkori temploma és bencés kolostorának helyszíne volt. A történelmi múltunkkal való ismerkedés a leletek és építmények megtekintésével gyakorlatilag ötezer évet ívelt át.
A Magvető Klubról –melynek feleségemmel együtt jómagam is tagja vagyok- már többször írtam a nyomtatott és az elektronikus sajtóban. Szabó Magda Könyvtár Szentmártonkátán Látogatás a halhatatlanság hajlékában 40 éves a szentmártonkátai Magvető Klub 60 éves a könyvtár Szentmártonkátán A 2010-ben a közösség fennállása 40. évfordulóján szerkesztett kiadványban így vallott a kötet előszavában a „magvetősökről” Kissné Pásztor Éva, a klub vezetője: „…Sokunknak ez volt a második otthona, itt töltöttük el szabadidőnk azon részét, amikor valami jó szórakozásra, művelődésre vágytunk, esetleg egy jó beszélgetés után megnyugodva, feltöltődve indultunk neki a következő hétköznapoknak. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk magunkról, hogy az ország legrégebben működő közössége vagyunk, akiket nem tépázott meg sem politikai, sem gazdasági vihar, hiszen jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett…” Az alapító huszonéves fiatalok mára ifjú nyugdíjasokká váltak, akik közül sokan megtartották aktív klubtagságukat.
Az önkormányzati támogatással megvalósuló egész napos kirándulás szervezésének már rituáléja, hagyománya van. A nyári szalonnasütés alkalmával döntjük el az időpontot, míg a cél kiválasztása többnyire a klubvezető feladata marad. A közösségi élmény mellett szempont az ország egy új szegletének, látnivalóinak a megismerése is. Sohasem volt szándékunk a kilométerek öncélú gyarapítása, ennek ellenére a felfedezésre váró települések és objektumok gyarapodó listája egyre távolabbra tolták az évek során a megtett út rádiuszát. Így kerültünk ebben az évben Dél-Borsodba, ahol a közelmúltban átadott edelényi kastély keltette fel a klubvezető érdeklődését.
Mit ír a kastélyról a bejáratnál kézbe vehető prospektus?
„A Bódva-folyó szigetén álló kastélyt 1716 és 1730 között Jean-Francois L’Huillier ezredes, az egri vár kapitánya építette, akinek II. Rákóczi Ferenc zálogosította el 1700-ban az edelényi birtokot. Az építtető utolsó leszármazottja, gróf Dessewffy Ferenc 1820-ban bekövetkezett halála után a birtok tizenegy évre állami tulajdonba került, majd a német származású Coburg-család vásárolta meg az uradalmat. Az ő nevükhöz kötődik a térség gazdasági fellendítése, többek között az ország első cukorgyárának megalapítása Edelényben.
A Coburgok azonban nem laktak a kastélyban, az épületet bérbe adták, így az idővel pusztulásnak indult. Végül 1928-ban a magyar állam visszavásárolta a kastélyt, amiben járásbíróságot, különféle hivatalos helyiségeket és szolgálati lakásokat alakítottak ki, valamint a második világháború után egy időre a helyi szovjet főparancsnokság otthonául is szolgált.
Az 1980-as évek végére az épületben lévő hivatalokat kiköltöztették, a lakásokat megszüntették, így a gazdátlanul maradt épület gyors pusztulásnak indult. 2001-ben a kastély állami kézbe került, nem sokkal később pedig egy európai uniós projekt keretében elkezdődhetett a felújítása.(…)
A Bódva évszázadokkal ezelőtt festői kanyarokat írt le, több ágra oszlott. A 19. század végén a Coburg-hercegek birtoklása idején szabályozták a folyót. Ezt 1969-ben egy újabb szabályozás követett, így nyerte el mai formáját a Holt-Bódva…”
A kastély megtekintését egy háromdimenziós kisjátékfilm megtekintésével kezdtük. Ez a film egy felvidéki festő, Lieb Ferenc Edelényben eltöltött egy évét bemutatva ismertet meg a megtekintésre váró termek funkciójával, festészeti kialakításával. „Képről-képre bontakozik ki a hat festett szoba története, a főszereplők jelleme és egymáshoz való viszonya, megelevenednek a korszak ikonikus alakjai és tipikus élethelyzetei, miközben képzeletbeli utazást tehetünk a kastély és környezete egykori mindennapjaiba.”
A filmvetítés után az idegenvezetővel elkezdett körséta a Lieb Ferenc iglói vándorfestő által készített rokokó falképek –melynek tematikus születését a filmben láthattuk- megtekintésével zajlott. Így láttuk a négy évszak szobáját, a gróf lakrészét, a grófné szobáját, a ház úrnőjének öltözőszobáját, a szépen dekorált vendégszobát, az étkezőt. Interaktív eszközökkel bemutatták számunkra az Elzász-lotharingiából származó L’Huillier ezredes életpályáját, Ludmilla grófnő „beteljesült álmát” a Csillagkereszt Rendbe történő avatási ceremónia megjelenítését. Láttuk a ”kis Ferus”-ként említett ifj. Dessewffy Ferenc Facebookos idővonalát, koporsóját, síremlékét, a családot kiszolgáló cselédélet rekvizítumait.
Kétségtelen, hogy nem egy szokványos sétának voltunk résztvevői, talán egyetlen hasonló magyar műemlékben sem tapasztaltuk még meg így az „új idők szelét”, mint Edelényben.
Megpróbálkoztunk a közelben levő műemlék kazettás mennyezetű református templom megtekintésével, de a bejáratnál kifüggesztett telefonszámok tulajdonosaival nem jártunk sikerrel. Rövid fagylaltozás után indultunk tovább a 11 km-re levő Boldva nevű településre, s alig pár perces út végén érkeztünk meg a 2300 lelkes faluba.
A Bódva folyó mentén fekvő települések az un. „História-völgy” elnevezésű kulturális, turisztikai összehangolt programjuk keretében őrizték meg történelmi, építészeti értékeiket, teszik láthatóvá örökségüket. „A História-völgy Magyarország északkeleti részének és Szlovákia déli részének (a hajdani Felvidék) domb-és hegyvidékét átszelve fűzi össze a múlt ránk maradt emlékeit. Ezen a vidéken, melyet elkerültek, vagy alig érintettek az utóbbi 150 év mindent átváltoztató modernizációs folyamatai, sikerült megőrizni kulturális örökségünket.
A lankás kies táj, a románkori kis templomok sora, a kontyolt tetejű, tornácos parasztházak, az aranyló méz édes íze, a mezei virágok illata és a régi mosókutakból csobogó víz látványa eleve visszarepítenek a múltba…”
A település központjában pillantottuk meg a magyar építőművészet „ötcsillagos” alkotását, a román stílusú háromhajós református templomot. A templom északi felén láttuk a bencés kolostor falmaradványait, s délkeletre pedig egy rotunda –körtemplom- szépen föltárt és konzervált alapfalait. E három egység –hála a szakszerű feltárásnak és karbantartásnak- páratlan értéket képvisel, számomra is az újdonság lelkesítő élményével hatott.
A rendkívül változatos és harmonikus arányú templomba a gótikus ajtón keresztül léptünk be. A templombelső fantasztikusan hiteles középkori hangulatot árasztott, a valóságnál magasabbnak hatottak az oszlopok, a toronyba vezető lépcsősor. Az egykori szentélyben –melyet a református vallás a közismert liturgikus szabályai szerint nem használnak- egy i.e. 3000 körüli, az un. bükki kultúrához tartozó nép lakóházának cölöplyukrendszerét tárták fel, s tették láthatóvá. Láttunk egy 1585-ből származó vörösmárvány síremléket is.
A templom északi oldalán alapfalaival feltárt kolostor az 1100-as években épülhetett, s benne keletkezett az a Pray-kódex, mely becses nyelvemlékünket, a Halotti Beszédet tartalmazza. A 12 méteres átmérőjű körtemplom az 1175 körüli években épült, s hazánk legnagyobb ilyen jellegű építménye. Kár, hogy az 1770-es években köveit a helybéliek elhordták. Maga a kolostor az 1285-ös második tatárjárás idején pusztult el, s a templom a 16. század közepe óta a reformátusok birtokában van.
A templom megtekintése után a helytörténeti gyűjteményt néztük meg, majd a korabeli boldvai bencés szerzeteséletet és a Halotti Beszédet bemutató központba –Barátok háza- nyitottunk be. „Isa por és hamu” tanultuk az iskolában. Hellyei László tolmácsolásában hallgattuk meg örökbecsű nyelvemlékünket. Igazán elismeréssel adózhatunk a településnek, hogy a nemzeti örökség részét is képező templomot, kolostorromot, a rotundát, a nyelvemléket ilyen szépen gondozzák, rá a figyelmet felhívják.
A 2014-es „magvetős” országjárás jól sikerült, emlékezetes élménnyel gazdagította a résztvevőket. Őrizze ennek a kirándulásnak az emlékét ez az írás és a helyszíneken készült fotósorozat.
Basa László