Az 1970-ben alakult szentmártonkátai Magvető Klub ebben az évben is megszervezte hagyományos országjáró-felfedező kirándulását. A célpont a nemrég átadott edelényi kastély és a páratlan értékű magyar nyelvemlék, a Halotti Beszéd szülőhelye: Boldva középkori temploma és bencés kolostorának helyszíne volt. A történelmi múltunkkal való ismerkedés a leletek és építmények megtekintésével gyakorlatilag ötezer évet ívelt át.

A Magvető Klubról –melynek feleségemmel együtt jómagam is tagja vagyok- már többször írtam a nyomtatott és az elektronikus sajtóban. Szabó Magda Könyvtár Szentmártonkátán Látogatás a halhatatlanság hajlékában 40 éves a szentmártonkátai Magvető Klub 60 éves a könyvtár Szentmártonkátán A 2010-ben a közösség fennállása 40. évfordulóján szerkesztett kiadványban így vallott a kötet előszavában a „magvetősökről” Kissné Pásztor Éva, a klub vezetője: „…Sokunknak ez volt a második otthona, itt töltöttük el szabadidőnk azon részét, amikor valami jó szórakozásra, művelődésre vágytunk, esetleg egy jó beszélgetés után megnyugodva, feltöltődve indultunk neki a következő hétköznapoknak. Szerénytelenség nélkül állíthatjuk magunkról, hogy az ország legrégebben működő közössége vagyunk, akiket nem tépázott meg sem politikai, sem gazdasági vihar, hiszen jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett…” Az alapító huszonéves fiatalok mára ifjú nyugdíjasokká váltak, akik közül sokan megtartották aktív klubtagságukat.

Képek

Az önkormányzati támogatással megvalósuló egész napos kirándulás szervezésének már rituáléja, hagyománya van. A nyári szalonnasütés alkalmával döntjük el az időpontot, míg a cél kiválasztása többnyire a klubvezető feladata marad. A közösségi élmény mellett szempont az ország egy új szegletének, látnivalóinak a megismerése is. Sohasem volt szándékunk a kilométerek öncélú gyarapítása, ennek ellenére a felfedezésre váró települések és objektumok gyarapodó listája egyre távolabbra tolták az évek során a megtett út rádiuszát. Így kerültünk ebben az évben Dél-Borsodba, ahol a közelmúltban átadott edelényi kastély keltette fel a klubvezető érdeklődését.

Mit ír a kastélyról a bejáratnál kézbe vehető prospektus?

„A Bódva-folyó szigetén álló kastélyt 1716 és 1730 között Jean-Francois L’Huillier ezredes, az egri vár kapitánya építette, akinek II. Rákóczi Ferenc zálogosította el 1700-ban az edelényi birtokot. Az építtető utolsó leszármazottja, gróf Dessewffy Ferenc 1820-ban bekövetkezett halála után a birtok tizenegy évre állami tulajdonba került, majd a német származású Coburg-család vásárolta meg az uradalmat. Az ő nevükhöz kötődik a térség gazdasági fellendítése, többek között az ország első cukorgyárának megalapítása Edelényben.

A Coburgok azonban nem laktak a kastélyban, az épületet bérbe adták, így az idővel pusztulásnak indult. Végül 1928-ban a magyar állam visszavásárolta a kastélyt, amiben járásbíróságot, különféle hivatalos helyiségeket és szolgálati lakásokat alakítottak ki, valamint a második világháború után egy időre a helyi szovjet főparancsnokság otthonául is szolgált.

Az 1980-as évek végére az épületben lévő hivatalokat kiköltöztették, a lakásokat megszüntették, így a gazdátlanul maradt épület gyors pusztulásnak indult. 2001-ben a kastély állami kézbe került, nem sokkal később pedig egy európai uniós projekt keretében elkezdődhetett a felújítása.(…)

A Bódva évszázadokkal ezelőtt festői kanyarokat írt le, több ágra oszlott. A 19. század végén a Coburg-hercegek birtoklása idején szabályozták a folyót. Ezt 1969-ben egy újabb szabályozás követett, így nyerte el mai formáját a Holt-Bódva…”

A kastély megtekintését egy háromdimenziós kisjátékfilm megtekintésével kezdtük. Ez a film egy felvidéki festő, Lieb Ferenc Edelényben eltöltött egy évét bemutatva ismertet meg a megtekintésre váró termek funkciójával, festészeti kialakításával. „Képről-képre bontakozik ki a hat festett szoba története, a főszereplők jelleme és egymáshoz való viszonya, megelevenednek a korszak ikonikus alakjai és tipikus élethelyzetei, miközben képzeletbeli utazást tehetünk a kastély és környezete egykori mindennapjaiba.”

A filmvetítés után az idegenvezetővel elkezdett körséta a Lieb Ferenc iglói vándorfestő által készített rokokó falképek –melynek tematikus születését a filmben láthattuk- megtekintésével zajlott. Így láttuk a négy évszak szobáját, a gróf lakrészét, a grófné szobáját, a ház úrnőjének öltözőszobáját, a szépen dekorált vendégszobát, az étkezőt. Interaktív eszközökkel bemutatták számunkra az Elzász-lotharingiából származó L’Huillier ezredes életpályáját, Ludmilla grófnő „beteljesült álmát” a Csillagkereszt Rendbe történő avatási ceremónia megjelenítését. Láttuk a ”kis Ferus”-ként említett ifj. Dessewffy Ferenc Facebookos idővonalát, koporsóját, síremlékét, a családot kiszolgáló cselédélet rekvizítumait.

Kétségtelen, hogy nem egy szokványos sétának voltunk résztvevői, talán egyetlen hasonló magyar műemlékben sem tapasztaltuk még meg így az „új idők szelét”, mint Edelényben.

Megpróbálkoztunk a közelben levő műemlék kazettás mennyezetű református templom megtekintésével, de a bejáratnál kifüggesztett telefonszámok tulajdonosaival nem jártunk sikerrel. Rövid fagylaltozás után indultunk tovább a 11 km-re levő Boldva nevű településre, s alig pár perces út végén érkeztünk meg a 2300 lelkes faluba.

A Bódva folyó mentén fekvő települések az un. „História-völgy” elnevezésű kulturális, turisztikai összehangolt programjuk keretében őrizték meg történelmi, építészeti értékeiket, teszik láthatóvá örökségüket. „A História-völgy Magyarország északkeleti részének és Szlovákia déli részének (a hajdani Felvidék) domb-és hegyvidékét átszelve fűzi össze a múlt ránk maradt emlékeit. Ezen a vidéken, melyet elkerültek, vagy alig érintettek az utóbbi 150 év mindent átváltoztató modernizációs folyamatai, sikerült megőrizni kulturális örökségünket.

A lankás kies táj, a románkori kis templomok sora, a kontyolt tetejű, tornácos parasztházak, az aranyló méz édes íze, a mezei virágok illata és a régi mosókutakból csobogó víz látványa eleve visszarepítenek a múltba…”

A település központjában pillantottuk meg a magyar építőművészet „ötcsillagos” alkotását, a román stílusú háromhajós református templomot. A templom északi felén láttuk a bencés kolostor falmaradványait, s délkeletre pedig egy rotunda –körtemplom- szépen föltárt és konzervált alapfalait. E három egység –hála a szakszerű feltárásnak és karbantartásnak- páratlan értéket képvisel, számomra is az újdonság lelkesítő élményével hatott.

A rendkívül változatos és harmonikus arányú templomba a gótikus ajtón keresztül léptünk be. A templombelső fantasztikusan hiteles középkori hangulatot árasztott, a valóságnál magasabbnak hatottak az oszlopok, a toronyba vezető lépcsősor. Az egykori szentélyben –melyet a református vallás a közismert liturgikus szabályai szerint nem használnak- egy i.e. 3000 körüli, az un. bükki kultúrához tartozó nép lakóházának cölöplyukrendszerét tárták fel, s tették láthatóvá. Láttunk egy 1585-ből származó vörösmárvány síremléket is.

A templom északi oldalán alapfalaival feltárt kolostor az 1100-as években épülhetett, s benne keletkezett az a Pray-kódex, mely becses nyelvemlékünket, a Halotti Beszédet tartalmazza. A 12 méteres átmérőjű körtemplom az 1175 körüli években épült, s hazánk legnagyobb ilyen jellegű építménye. Kár, hogy az 1770-es években köveit a helybéliek elhordták. Maga a kolostor az 1285-ös második tatárjárás idején pusztult el, s a templom a 16. század közepe óta a reformátusok birtokában van.

A templom megtekintése után a helytörténeti gyűjteményt néztük meg, majd a korabeli boldvai bencés szerzeteséletet és a Halotti Beszédet bemutató központba –Barátok háza- nyitottunk be. „Isa por és hamu” tanultuk az iskolában. Hellyei László tolmácsolásában hallgattuk meg örökbecsű nyelvemlékünket. Igazán elismeréssel adózhatunk a településnek, hogy a nemzeti örökség részét is képező templomot, kolostorromot, a rotundát, a nyelvemléket ilyen szépen gondozzák, rá a figyelmet felhívják.

A 2014-es „magvetős” országjárás jól sikerült, emlékezetes élménnyel gazdagította a résztvevőket. Őrizze ennek a kirándulásnak az emlékét ez az írás és a helyszíneken készült fotósorozat.

Basa László