15 éves a Magyarország Felfedezői Szövetség és a nagykátai gyerekek katonai hagyományőrző mozgalma
Előszó
15 évvel ezelőtt, 1999. március 19-én a nagykátai Mátray Gábor Általános Iskola udvarán megtartott ünnepségen hat honvédatillába öltözött diák imitált harckészültségbe helyezte a szabadságharc egy éve felavatott 6 fontos ágyúját. Ezzel az eseménnyel kezdődött hivatalosan a Magyarország Felfedezői Szövetség és a nagykátai csapatok szervezett formában zajló katonai hagyományőrző mozgalma, az elmúlt tizenöt év legsikeresebb helyi gyermekmozgalmi akciója.Képek
Ha ma valaki a kátai felfedezőkről keres információt a nyomatott vagy az elektronikus sajtóban, azt többnyire ezzel a „játékkal”, a látványos katonai hagyományőrzéssel kapcsolatban találja meg. Az eltelt tizenöt év során a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat által irányított és koordinált tevékenység az országos szövetség egyik jellemző munka- formájává vált. Alapját az a felismerés jelentette, hogy az 1848/49-es szabadságharc gyermekhőseinek az emlékét azzal lehet legjobban ápolni, ha a mai kor fiatalsága – „A hős fiúk örökösei”- felveszi honvédő elődeinek egyenruháját, végigjárja az egykori csatamezőket, tevékeny szerepet vállal 1848-49 emlékápolásában.
A nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők mozgalma jól illeszkedett a felnőttek hasonló indíttatású játékába, s a kátai kistüzérek és gyermekhonvédek számos országos szervezet megbecsülését vívták ki. Számos jelét láttuk ennek a bajtársi és partneri érzületnek, mely az anyagi és erkölcsi támogatásban egyaránt érzékelhető volt. A teljesség igénye nélkül néhány olyan országos főhatóság és civil szervezet, mely segítette-támogatta a gyermekkorú hagyományőrző mozgalmat: Honvédelmi Minisztérium, Magyar Hagyományőr Világszövetség, Kossuth Szövetség, Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesület. Több-kevesebb sikerrel próbáltuk a magyar gyermekmozgalmi szövetségek körében is terjeszteni elkötelezettségünket, igyekeztünk a cserkészeket, felfedezőket, úttörőket, szervezeten kívüli tizenéves diákokat játékunkba –mindenekelőtt a tavaszi hadjáratba- ha egy-egy alkalomra is, bevonni.
Az elmúlt tizenöt év során közel 50 magyar település 1848-49-es vonatkozású ünnepségének, Rákóczi kurucai emlékét felidéző rendezvényének váltak részesévé a nagykátai katonai hagyományőrzők. A hazafias-honvédelmi nevelés ebben a körben nem vált elkoptatott közhellyé, tényleges valóság és gyakorlat lett, mely egyaránt hatott az egyenruhát viselő hagyományőrzőre és az őket néző közönségre. Ebben az értelemben az 1999-ben kezdődött mozgalmunkkal egy missziót igyekeztünk teljesíteni: a haza fegyveres szolgálata és védelme nyert kézzelfoghatóbb értelmezést a Kossuth-zászlóalj tevékenységében.
Amikor az elmúlt tizenöt évet értékelni, bemutatni szeretném, a bőség zavarával küszködöm. Az archívumban sok-sok újságcikk, több ezer fénykép található, s ebből válogatva nyújtok át most a teljesség igénye nélkül egy csokorra valót. A korabeli újságcikkekben természetesen vannak átfedések –elvégre egy témáról szólnak az irományok- , ennek ellenére változtatás nélkül teszem közkinccsé őket, jelezve ezzel azt, hogy egy adott időpontban mit tartottunk fontosnak, sikernek, eredménynek. Jól látható, hogy kezdetben a diáktüzér mozgalom, majd idővel a tavaszi emlékhadjáratban főszerepet kapó honvédség, a Kossuth-zászlóalj alkotja a gyakorlatban a katonai hagyományőrzés kereteit. Ebben az évfordulós összeállításban a nyomatott sajtóban megjelent írások olvashatók.
A nagykátai gyerekek –s az időszakosan velük menetelő békésszentandrási, mádi, pápai, dányi, kecskeméti, jászdózsai, turai stb. diáktüzérek, honvédek, népfelkelők- több százas tábora ízlelte meg a romantikus játék ízét, vált a történelmi tápióbicskei, isaszegi, szolnoki, kápolnai, pákozdi, stb. csatamezőn egy órára honvédként puskáját szorító Szabó Jóskává, a hatfontos löveget irányzó Koroknay Danivá, lovon ülő huszárként Pilaszanovich Bélává. Sokan elmondták, hogy ezen alkalmak során egy életre szóló élménnyel gazdagodtak, amikor nem a kordon mellől, hanem „belülről” ágyúdörgés és lőporfüst közepette, száguldó huszárlovak mellett, menetelő és sortüzet adó honvédzászlóaljak sorában élhették át egy csata valódi illúzióját.
Köszönöm annak a több száz tizenéves alkalmi bajtársamnak, hogy a felvonulás, a csatabemutatók során kellő fegyelemmel és komolysággal tették a dolgukat, magyarán: nem hoztak szégyent a zászlóaljra, az egyenruhára. Köszönöm azoknak a bajtársaknak –egykori iskolai tanítványaimnak- a több esetben tíz évet is meghaladó szolgálatát, akik a programokban, a kiképzésben, vezénylésben, a felszerelés gyarapításában voltak a segítségemre. Köszönöm a szülők megértő támogatását, aktív közreműködését, akik nem egy esetben maguk is korhű ruházatba öltözve a csatatéren segítették gyermekeik tevékenységét, segítettek a honvédek szállításában. Köszönöm a felnőtt bajtársak megértését, idővel a maguk közé fogadást kimutató gesztusait, ami visszaigazolása lett erőfeszítéseink sikerének és helyességének.
Köszönöm a Káplár Béla kat. hő. százados vezette Nagykátai Honvédtüzér Alapítványnak a kezdettől fogva meglévő támogatását, együttműködését. Kezdetben a 6 fontos ágyúval, majd később egyenruha és felszerelés adományozásával nyújtottak sokat érő segítséget. A nálunk nevelődött katonai hagyományőrzők közül ma már többen a felnőtt csapatban szolgálnak tovább, ami bizonyítja azt, hogy ez az ismerkedés, a tizenéves korban először viselt egyenruha tartós kötődést eredményezett.
Basa László
A hatfontos ágyú története
1997-ben csapatunk először vett részt a Magyarország Felfedezői Szövetség sárospataki tisztképző táborában. Egyik nap a tábor lakói a legendás pataki kollégiumot tekintették meg. Az ódon épület félhomályos bejáratánál az 1848/49-es pataki diákok szabadságharcos helytállásának emléket állító tábla ragadta meg a figyelmünket. Az ágyú körül sürgölődő diáktüzéreket ábrázoló bronzveret előtt a nyári táborok hagyományos kis ünnepségét ezúttal csapatunk küldöttsége szervezte meg. Erre az alkalomra készülve hoztuk magunkkal korhű honvédegyenruháinkat, melyet ez alkalommal Pető Csaba és Korponai Gabi húzott magára. A két nagykátai fiú tehát honvédatillában állt díszőrséget, s az itt elhangzó beszédünkben már jeleztük, hogy készen állunk egy diáktüzér csapat megalakítására. A pataki első táborozók közül végül is egyedül Korponai Gabi lett 1999. március 19-én felavatott diáktüzér.
Legtöbb helyen –így természetesen Nagykátán is- ma már több „bejáratott hagyomány” színesíti a városi hétköznapok egyhangúságát. Ezek a nemhivatalos civil kezdeményezések legtöbb esetben általában egy ember fejéből pattannak ki, az ő ötletét karolja fel –vagy utasítja el irigységből- egy vagy több civil szervezet, támogatja -legtöbbször szinte már kényszerből- a sor végén álló helyi önkormányzat.
Az ötlet szülőatyja irdatlan sok munkát végez, nélküle valószínűleg nem lett volna a tervből valóság. A kiagyaló természetesen saját gyermekének tekinti az ötletet, s elsősorban ő ügyel arra, hogy a sok bába között el ne vesszen a „gyerek”. Magyarán: ő az, aki vigyáz arra, hogy a „fogjuk meg és vigyétek” helyett a szükséges mértékben és arányban vegyenek részt a megvalósításban a mecénások, támogatók. Az ötlet szülőatyja soha nem lankadó energiával szervez, intézkedik, jobb híján elvégzi a kevésbé látványos aprómunkát is. Ha elakad a dolog, lendít rajta, ha pénzre van szükség: kilincsel fáradhatatlanul.
Megsértődni a menet közbeni irigyek, az adok-kapok, a bonyolultnak ható „érdekegyeztetés” szövevényében legfeljebb a végén van joga. Mi történne akkor, ha mindezt menet közben tenné? Hát bizony a nagy mű kivitelezése ebben az esetben zátonyra futna, hiszen a dolgokat kezdettől fogva kézben tartó, áttekintő koordinátor valójában lelke a MŰNEK.
Személyesítve az eddig leírt elvi fejtegetést, „Káplár Béla és az ő ágyúja” összetartozó fogalompáros volt alapja és elindítója annak a „játéknak”, melyben előbb a felnőttek, majd egy év múlva a gyerekek is részesedhettek.
Béla 1994 nyarán egy kirándulás során valahol Mende és Nagykáta között az együtt rótt kilométerek alatt fejtette ki elképzelését először számomra az ágyúról. A 80-as évek végén született meg Magyarországon az a mozgalom, mely ekkor már Európa nyugati felén már régóta a felnőttek komolyan szervezett játéka volt. A katonai hagyományőrzés –mert erről van szó- , a történelem egy-egy korszakát militáns oldaláról élővé tevő hadijátékai ma talán a legfőbb bizonyítékai a békének. Amíg a férfiak csupán imitálják a hadiállapotot, természetesen nincs idejük – s talán a „jólakottság” érzése nyomán kedvük sem- az élesre töltött fegyvert elővenni.
Elsőként a huszárok egységei színesítették az ünnepségeket, így Nagykátán is megjelentek Fülöp Tiborék hagyományőrző lovasai elsőként 1989-ben. Huszárcsapatot létrehozni nagyon-nagyon költséges vállalkozás. Van ennek a játéknak egy olyan eleme, melyet két csataimitáció között az egyenruha módjára nem lehet a szekrénybe akasztani, ez bizony a ló. Lovascsapat már több is alakult a környéken –elsősorban a Jászságban-, ellenben a gyalogosok ekkor még hiányoztak a mai szemmel bizony még kissé szegényesnek ható csataimitációkból.
A gyalogság krémje a tüzérség, s Káplár Béla eldöntötte –miként egykoron Gábor Áron- ágyút kell építeni! 1995-ben indult el a gyakorlati kivitelezés. E sorok írója szerencsésnek mondhatja magát, hiszen kezdettől fogva jelen lehetett a megvalósítás különböző fázisaiban, fotózta a nevezetes pillanatokat, írásaival segítette a kezdeményezést. Az ágyúkészítés a Nagykáta Barátainak Köre civil szervezet keretein belül zajlott, s ennek a városvédő egyesületnek mindketten elnökségi tagjai voltunk. Az egy évvel korábban alakult történelem-és honismeret szakkör a közreműködés részeként rezet gyűjtött az ágyúcső kiöntéséhez. Részlet az alig fél éve alakult közösség felhívásából:
„…A Mátray Gábor Általános Iskola Történelem- és Honismeret Szakköre támogatja az elképzelést, s az iskola minden diákját kéri a nemes ügy támogatására. Az ágyú elkészítésének legdrágább alkatrésze az ágyúcső, melynek kiöntéséhez 3 mázsa rézre van szükségünk. Kérünk színesfém hulladékot: rezet, bronzot! Bármilyen kis mennyiséggel hozzá lehet járulni az ágyú elkészítéséhez.
A réz és bronz hulladékot, otthon feleslegessé vált színesfémből készült tárgyakat Basa László tanár úr gyűjti iskolánkban, melyet reggel ¾ 8-tól és az első szünetben lehet átadni az iskola technika épületében! Aki tud, az segítsen!”
Időnként mintegy szakköri program részeként meglátogattuk az épülő művet, s elégedetten konstatáltuk: szépen fejlődik a kicsike!
Ott voltunk az első próbalövésnél. Emlékszem, hogy újra kellett önteni a löveget, mert bizony görbére sikeredett az ágyúcső furata, s a derék jászberényiek dicséretére legyen mondva: szó nélkül tették a dolgukat, elkészítették a második immáron hibátlan csövet. Sikerült lencsevégre kapni az első lövés torkolattüzét, amikor tisztes távolságból vezetékkel adta a gyújtást az állami vizsgát tett tűzszerész. Sikeres volt tehát a cső bevizsgálása, majd ezt követőleg Nagy Gábor hatósági vizsgát tett tűzmester gondja lett a „pukkantás” megszervezése.
Ott voltunk, amikor „ráfolták” a kereket, vagyis amikor a fából készült kerékagyra ráhúzták az izzó vasabroncsot. Többször ellátogattunk Kucza Péter műhelycsarnokába, ahol a 6 fontos ágyú vasalatai készültek.
1996-ban tagjai lettünk az akkor Pro Patria Szövetségnek –ma Magyarország Felfedezői Szövetség- gyermekszervezetnek. Ennek a mozgalomnak a példaképei a kuruc és az 1848/49-es szabadságharc gyermekhősei lettek. Közismert, hogy Nagykáta legfontosabb részesedése a magyar történelemből az 1849. április 4-i tápióbicskei ütközet volt. Ebből fakadóan közösségünk egyik legfontosabb tevékenysége kezdettől fogva a szabadságharc emlékápolása lett.
1998. április 4-én hivatalosan is megalakult a Nagykáta Barátainak Köre Honvédtüzér Katonai Hagyományőrző Csapata, Nagykáta főterén először dördült el a 6 fontos ágyú.
(2005.) Basa László
A diáktüzér -mozgalom létrejötte
Ahogy szerveződött, majd megalakult Káplár Béláék felnőtt tüzércsapata, ezzel párhuzamosan érlelődött egy hasonló felépítésű gyermektüzér közösség létrehozásának gondolata. Béla barátom terveit –igaz, ez akkor ott nem váltott ki kellő visszhangot- elmondhatta szövetségünk 1996. évi őszi tisztújító közgyűlésén.
Mire alapoztuk elképzeléseinket egy új szövetségi munkaforma, a katonai hagyományőrzés gyakorlati megvalósításában?
- A szabadságharc idején a gyermekkorú honvédek minden eddiginél nagyobb számban és arányban vettek részt a haza fegyveres védelmében. A gyerekek részvétele a különböző fegyvernemek között a tüzérség soraiban volt a legnagyobb arányú.
- A Nagykáta melletti tápióbicskei ütközetben jelentős szerepe volt a tüzérségnek, melyben ott harcolt a gyermekszövetség egyik példaképe –„védőszentje”- egy 6 fontos ágyút irányítva a gyermekkorú Koroknay Dániel is.
- A gyerekek körében rendkívül vonzó az egyenruha viselete, a korabeli csatákat megjelenítő hadijátékokban való részvétel. Ezt az érzést csak erősíti az a tény, hogy ezt a „játékot” együtt csinálhatja a felnőttekkel, s maga is felnőttként folytatója lehet a diákként elkezdett mókának.
- Az iskola a „Gyász és dicsőség” ifjúsági darab jelmezeként rendelkezett 6 darab –egy lövegkezelő osztag létszáma!- honvédatillával, s 1998-ra elkészült a 6 fontos ágyú, megalakult a felnőtt tüzércsapat.
- A magyarországi gyermekszervezeteken –cserkészek, úttörők, felfedezők, gyermekbarátok- belül tudomásunk szerint még nem volt katonai hagyományőrzésre szakosodott csapat, egyáltalán nem létezett un. „diáktüzér-mozgalom”.
A felsorolt tényezők együttesen adták azt az inspirációt, hogy egy gyermekekre alapozott katonai hagyományőrzés megteremtésében lehet „fantázia”. Érdekes módon ezt a tervet elsőként a Kossuth Szövetség támogatta. 1997 januárjában a civil szervezet közgyűlésén, Szentendrén Korsós László dandártábornok jelképesen már fel is avatta az első diáktüzéreket. Itt csupán még csak egyenruhában parádéztak a gyerekek, az ágyúra még várni kellett. Mintegy honorálva a Kossuth Szövetség kezdettől fogva érzékelhető támogatását, a későbbiek során több szövetségi rendezvényükön teljesítettek szolgálatot a „kishonvédek”.
A gyermekmozgalmi tüzércsapat megalakítását kezdettől fogva pártolta és támogatta Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség országos elnöke. Amikor a magyarországi gyermekszövetségek –a négy „nagy”- eddig példátlan összefogása létrejött az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója közös megünneplésére, a nagykátai kezdeményezés jól illeszkedett a Honvédelmi Minisztérium által patronált „Kossuth Lajos azt üzente…” országos mozgalomba. Ennek az 1998. március 15-1999. október 6. között zajló látványos ünnepségsorozatnak majd tevékeny szereplői lesznek az első diáktüzérek.
A diáktüzérek csapatának megalakulásához nélkülözhetetlen kelléket jelentett a 6 fontos ágyú, melynek elkészítésében az ötletet adó és a munkálatokat koordináló Káplár Béla mellett Kucza Péter és Szegedi Pálné munkája volt a meghatározó. Mindhárman ma –más tevékenységük elismeréseként is- a csapat tiszteletbeli tagjai. A felnőtt csapatból Magó János a famunkák kivitelezésében végzett nélkülözhetetlen munkát.
Kezdettől fogva adott volt a korabeli példakép, s csapat névadója. A mádi születésű Koroknay Dániel 1849. április 4-én járt Nagykátán, a bicskei ütközet résztvevője volt. Életét Rakó József kutatásai nyomán ismerhették meg a hagyományőrzők.
A csapat arculatát az egységes egyenruha adja meg. 1996-ban iskolánk bemutatta a „Gyász és dicsőség” c. ifjúsági darabot, melyhez 6 db. honvéd atilla és sapka készült jelmez gyanánt. A hiányzó nadrágokat már csapatunk készítette, az egyik jövendő diáktüzérünk munkaruházati boltot vezető szülője segítségével szereztünk be 6 darab kék kantáros kertésznadrágot. Honvédruhává a nadrág élére vart piros csík segítségével váltak. Anyagi fedezetét a 150. évfordulóra sikeresen elnyert 150 ezer forintos pályázatunk biztosította.(Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány) A honvédruhákat csapatunk tagjai már évek óta használták iskolai, városi rendezvények során.
Csapatunk 1996-ban már elkészített egy tüzérpróba-tervezetet. Ezt némileg egyszerűsítve 1999 tavaszán kidolgoztuk a felvételi próba végleges változatát, mely megjelent a szövetségi módszertani kiadványokban is. A tüzérpróba tehát alapvetően a következő ismeretek és gyakorlatok meglétét követeli:
- A szabadságharc történetének, a szabadságharcban résztvevő gyermekhősök helytállásának vázlatos ismerete.
- Alapfokú tüzérség-elméleti ismeretek.
- Gyakorlati tudnivalók, melyben egy 6 fős lövegkezelő szakaszon belül mindenki a kijelölt feladatát ellátva egy percen belül imitált tűzkészültségbe tudja helyezni az ágyút.
Közeledve a nevezetes tápióbicskei ütközet 150. évfordulójához, 1999 tavaszán érlelődött véglegessé a gondolat, hogy a többéves előkészületi munka után ténylegesen is létrejöjjön a gyermekszövetség tüzércsapata. Annak ellenére, hogy az anyagiakat, a szervezőmunkát csapatunk biztosította, természetesnek tartottuk, hogy a szövetség bármely tagja –amennyiben a próba követelményeit teljesíti- diáktüzér lehessen. Ez az elkövetkezendő években nem kis anyagi terhet ró majd csapatunkra.
Az alapításkor azonban a csapat 6 tagját kellett kiválasztani, hogy a szövetség első diáktüzérei legyenek. Tisztában voltunk azzal, hogy ez az „akció” jóval több lesz, mint az eddigi csapatprogramunk közül bármelyik, ezért a szakasz tagjainak kiválasztásánál körültekintően jártunk el. A parancsnok szerepére Korponai Gabit, a csapat kor-és rangidős tagját választottuk ki. Gábor csapatunk egyik legkiemelkedőbb egyénisége, a legtöbb egyéni elismerés birtokosa, közösségünk legtöbb akciójának résztvevője volt.
A csapat tagja Török Ágoston, aki nem sokkal később a Mátray iskola második Apáczay-díjas diákja lett. A cím odaítéléséhez szükséges pályamunkájában éppen a diáktüzér-mozgalom első éveinek bemutatását vállalta. A csapat tagja lett Juhász Levente, akinek öccse és nővére is a csapat kiemelkedő munkát végző tagja volt. Szécsi Balázs, Köles István, Fejős Norbert jó tanuló, példás közösségi és hagyományőrző munkát végző tagja volt csapatunknak. Külön jellemzője volt ennek a kis közösségnek, hogy a szülők is sokoldalú módon támogatták a mozgalom működését. (Egyenruha, zászlókészítés, programokon való részvétel, stb.)
A Perczel Mór úti volt MHSZ-bázis épületében –jelenleg iskola-, a 6 fontos ágyú raktározási helyén került sor a kiképzésre. Itt láthattuk, hogy a diákok tulajdonképpen a felnőttekkel egyenértékű munkát tudnak végezni, alkalmasak egy ágyú –a korabeli követelményeknek is megfelelő- tűzkészültségbe helyezésére. Annak nem volt jelentősége, hogy ez a gyakorlat csupán imitáció volt. A március 10-én zajlott kiképzés bevezetőjében a 150 éve élt gyermektüzérek helytállásáról beszéltem. Káplár Béla kat. hő. tüzérhadnagy szakszerű vezényszavak kíséretében gyakoroltatta a fiúkkal a lövegkezelést.
Az ágyúkezelő személyzet tevékenységét Csikány Tamás: Honvédtüzérség az 1848-49-es szabadságharcban c. könyvéből vettük. Csikány Tamás hadtörténésszel a későbbi évek során a csapatnak személyes kapcsolata is kialakult.
Tulajdonképpen a kiképzés része volt az 1849-es szolnoki csata 150. évfordulóján, 1999. március 6-án a Zagyva-parton megtartott hadijáték megtekintése. A Malom-zugi csataimitációban Káplár Béláék ágyúja is szerepelt. Mintegy 10 ágyú –tehát már ütegméret- dörgése fantasztikus élmény volt, s a huszárok és gyalogosok folyamatos mozgásával egy valóságos csata illúzióját adta.
Hosszabb távra szóló katonai hagyományőrző elképzeléseinkről tájékoztattuk Dr. Szabó János honvédelmi minisztert. Miért tartottuk fontosnak ezt a gesztust? Miután a tüzéravatás a HM koordinálta 150. évfordulós mozgalom –előre nem tervezett- részeként jött létre, az információ magától értetődő volt. Azzal, hogy március 19-től katonai hagyományőrző egyesületté válunk, a hazafias-honvédelmi nevelés terén számítani szeretnénk a HM segítségére, együttműködésére.
(2005.) Basa László
1999. március 19: a születésnap
1999. március 19-e: tüzércsapatunk hivatalos születésnapja. Ezen a napon került sor a „Tápióbicskei Ütközet Emléknapja” ünnepségünkre. Miért nem április 4-én, a csata évfordulóján? Miután a 150. évforduló jegyében több emléktábla avatására, jeles vendégek fogadására kerül sor, mindezt egy napon megszervezni túl nagy feladat lett volna a csapatnak, a városnak, iskolának egyaránt. Így a Mátray iskolához kötődő programokat előre hoztuk. Ezen a napon nem volt tanítás a vásártéri intézményben. Népes lengyel küldöttség jelenlétében került sor a csapatunk által kezdeményezett és részben finanszírozott magyar-lengyel barátsági emléktábla leleplezésére. Az avatási beszédet szövetségünk elnöke, Rakó József mondta.
A diáktüzérek avatására az ünnepség befejező szakaszában került sor. Káplár Béla parancsnok pattogó vezényszavára a fiúk „tették a dolgukat”: imitált tűzkészültségbe helyezték az udvar közepén álló ágyút. A rendkívül látványos mozzanat az iskola teljes tanulóifjúsága, a város vezetői, lengyel vendégeink szeme előtt zajlott. A gyakorlat után a fiúk elmondták a tüzérfogadalom szövegét:
„Én……….a Magyarország Felfedezői Szövetség Koroknay Dániel Diáktüzércsapatának tagja fogadom, hogy a szabadságharc gyermekhőseinek emlékéhez hű leszek. Ápolom a szabadságharc katonai hagyományait, szolgálatomat diáktüzérként példásan látom el. Katonai elöljáróim parancsát legjobb tudásom szerint lelkiismeretesen teljesítem.”
Ezt követőleg az egysoros vonalba állt szakasz minden tagjának a mellére a parancsnok kitűzte a Koroknay Dániel Diáktüzércsapat jelvényét. Káplár Béla mellett Rakó József elnök gratulált a szövetség első katonai hagyományőrzőinek.
Az avatás végén sor került egy ”valódi” díszlövésre, melyet már a felnőtt lövegkezelők készítettek elő. A díszlövés megremegtette az öreg falakat, s kiváltotta a népes lengyel küldöttség „bravóját”. A szövetség elnöke ekkor egy levelet vett elő, mely a Magyar Köztársaság honvédelmi miniszterének üdvözletét tartalmazta. A levél szövegét Korponai Gabi olvasta fel:
Magyar Köztársaság
Honvédelmi Miniszter
Mátray Gábor Általános Iskola
Történelem-és Honismeret Szakköre
és a „Magyarország Felfedezői Szövetség Kossuth Lajos
Hagyományőrző Csapata
Nagykáta
Tisztelt Ünneplő Fiatalok!
Örömmel értesültem arról, hogy szakkörötök és hagyományőrző csapatotok méltó módon megemlékezik az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról, külön is figyelmet fordítva a másfél évszázaddal korábbi helyi hősi harcokra. Külön is örömömre szolgál, hogy milyen ügyszeretettel ápoljátok a magyar katonai hagyományokat, s jelen rendezvényetekkel is tisztelettel adóztok hadtörténelmünk dicső eseményeinek.
Abban a reményben köszöntelek benneteket, hogy tevékenységetek –benne ez a mai ünnepség is- hozzájárul ahhoz, hogy jobban megismerjétek népünk történelmét, s katonaelődeink példáján lelkesülve erősödik a hazához való kötődésetek, fejlődik emberi, erkölcsi értékrendetek.
Kívánom, hogy hazafiúi buzgalmatok tartósuljon, s történelmünk kiválóságainak példát adjanak erőt valamennyiőtöknek a jelen és a jövő előttetek álló feladataihoz.
Budapest, 1999. március 17-én.
Üdvözlettel:
Dr. Szabó János
a Magyar Köztársaság
honvédelmi minisztere
Rakó József elnök a „Pro Patria” kitüntetést, a szövetség legmagasabb elismerését adta át az ünnepség során Káplár Bélának. A tüzércsapat megalakulása a helyi és regionális, ifjúsági sajtóban a 150. évforduló egyéb eseményeibe ágyazottan jelent meg. A későbbiek során több országos sajtókiadvány már a katonai hagyományőrzésre, a diáktüzérekre fókuszálva jelentetett meg képes tudósítást. (Ármádia, 2 zsiráf, Tini-varázs, Arany Tarsoly, stb.)
(2005.) Basa László
Ünnepek és hétköznapok
Hogyan tovább? Azzal kezdettől fogva tisztában voltunk, hogy az ágyúval legfeljebb csak ünnepnapokon találkozhatunk. Saját löveg készítése a csapat jellegéből fakadóan illúzió lett volna, az erre szóló ajánlatot sokszor kell majd a későbbiek során sajnálkozva elhárítanom.
Mintegy kiegészítő elemként a diáktüzérek felvették programjukba az ünnepségeken, rendezvényeken, hadijátékokban való egyenruhás közreműködést. Rendszeresen végeztünk koszorúzást, álltunk díszőrséget. A felnőtt tüzércsapat gyakran vitt magával 2-3 diáktüzért, akik az ország különböző pontjain a felnőttek akadályoztatása esetén vállalták a „beugrást”.
A 150. évforduló, a „Kossuth Lajos azt üzente…” mozgalom számos rendezvénye még előttünk volt. Április 2-4. között az országos mozgalomban szereplő „Damjanich-zászlóalj” elnevezésű 3 napos szövetségi játék központja volt Nagykáta. A játék minden elemében, programjában non stop szolgálatot teljesített a hat diáktüzér. 1999. április 4-én, a csapat kezdeményezése nyomán állított Kossuth-emléktábla avatásánál mind a 6 diáktüzér szolgálatban volt. Délután a Tavaszi Emlékhadjáratnak, a tápióbicskei ütközetet bemutató hadijátékában természetes, hogy a lövegkezelő szakasz ott volt felnőtt bajtársaik mellett.
A Tápió partján, az egykori ütközet helyszínén a felnőtt katonai hagyományőrzők minden eddiginél nagyobb számban, rendkívül látványosan jelenítették meg az egykori csata főbb mozzanatait. Ebben a játékban Korponai Gabiék a nagykátai 6 fontos kezelőszemélyzete részeként vettek részt a játékban. Nevükhöz fűződik, hogy –a játékszabályoknak megfelelően- az „ellenségtől” egy 3 fontos ágyút zsákmányoltak. Magyarázatul: gyorsabban futottak, mint a felnőttek, előbb értek az ellenséges első vonalba. A szövetség hagyományos „hídi-csatájának”, a gyerekek játékának ugyancsak résztvevői voltak e napon a diáktüzérek.
Április 6-án volt az isaszegi csata 150. évfordulója. A Szobor-hegy lábánál zajló hadijátékban két diáktüzér vehetett részt. Isaszegen ebben az évben a csapat többi tagjaival együtt többször is jártunk. Így pl. április 10-én, amikor a Földváry és a Kossuth-csapatok a hadjárat útvonalát járták végig autóbusszal Kóka-Isaszeg-Gödöllő-Vác útvonalon. Nyáron, az egyhetes Kossuth-tábornak, a Kossuth Szövetség Kókán megrendezett hagyományos rendezvényének több diáktüzér is tagja volt, s az emlékhelyeken Isaszegtől Tápiószentmártonig láttak el az egyenruhás szolgálatot.
1999. május 22-én, Budavára visszavétele 150. évfordulóján csapatunk népes küldöttséggel utazott Budapestre. A tüzérek egyenruhája plusz pontot jelentett abban a játékban, melyet a „Kossuth Lajos azt üzente…” országos mozgalom keretében ezúttal nem a felfedezők, hanem a Magyar Úttörők Országos Szövetsége rendezett meg. A játék megnyitásán a Hadtörténeti Múzeum előtt tüzércsapatunk a „Bem József tábornok” lengyel cserkészcsapat mellett sorakozott fel. A múzeum jubileumi kiállításán láthattuk tüzér eleink lószőrforgós csákóját, Gábor Áron ágyúkészítő műhelyének makettjét, s egy az eredetihez hasonlító 6 fontos löveget.
A nyomolvasó játék –melyben ebben az évben a középmezőnyben végeztünk- után került sor a gyermekhősök budavári kopjafájánál szövetségünk hagyományos ünnepségére. A kopjafa mellett felsorakozott az 1.sz. lövegkezelő szakasz. A szövetség jelenlévő vezetőinek Korponai Gabor szakaszparancsnok tett jelentést a katonai hagyományőrző mozgalom megalakulásáról. Beszéde második részében elhangzott egy felhívás, toborzó: a tüzércsapat soraiba várjuk a tüzérpróba teljesítőit, szövetségünk minden vállalkozó kedvű tagját.
„Kedves Jóska Bácsi! Kedves Felnőtt Vezetőink! Kedves Hagyományőrzők!
Jelentjük a Magyarország Felfedezői Szövetség vezetőinek, a csapatok jelenlévő képviselőinek, hogy szövetségünk Koroknay Dánielről elnevezett tüzércsapata 1999. március 19-én Nagykátán ünnepélyes eretek között megalakult. Mellettem állnak az avatás napján tüzéresküt tett 1.sz. lövegkezelő szakasz tagjai, Magyarország első hagyományőrző diáktüzérei.
Amikor a katonai hagyományőrzésnek ezt a formáját választottuk, a szabadságharc megvívása 150. évfordulóján dicső történelmünk gyermekhőseinek kívántunk egyúttal emléket állítani. Köztudott, hogy a szabadságharc hadseregében éppen a tüzérség soraiban voltak a legnagyobb számban jelen gyermekkorú honvédek. Avatásunk, fogadalomtételünk azon a történelmi helyen történt, ahol 1849.április 4-én a tápióbicskei ütközetbe igyekeztek példaképeink: Koroknay Dániel, Pilaszanovics Béla, Szabó József. Ezt az eseményt a lengyel légióra emlékeztető emléktábla leleplezésével is emlékezetesebbé tettük, valamint csapatunk fát ültetett a Damjanich vezette III.hadtest egykori pihenőhelyén, iskolánk udvarán a 150 évvel ezelőtti diadal tiszteletére.
Szövetségünk elnöke kinevezte a csapat parancsnokát Káplár Béla hagyományőrző tüzérhadnagy személyében. Ezzel megteremtettük a kapcsolatot a felnőtt katonai hagyományőrzőkkel, hiszen Béla bácsi a Magyar Katonai Hagyományőrző Szövetség táborkarának tagja, tüzérségi főszemlélő. A csapat megalakulását segítette és támogatta a Kossuth Szövetség, a Nagykáta Barátainak Köre Egyesület is.
Szövetségünk életében örökre emlékezetes marad a 150. évforduló minden rendezvénye, létrehozott hagyománya, alkotása. Örülünk, hogy ebben a nemes tevékenységben élen jártak a Magyarország Felfedezői Szövetség tagjai és csapatai. Ez a csapat is emlékeztessen arra, hogy nemcsak a kerek évfordulókon kell a hősök emlékét őrizni, állandóan ápoljuk a hazaszeretet katonai hagyományait.
Terveink szerint minden évben április 4-én, a tápióbicskei ütközet napján tartanánk szövetségi tüzéravatást Nagykátán. A 6 fontos ágyú messzire hangzó bömbölő hangja köszöntse majd az eseményt, tisztelegjen Koroknay Dániel és hős társainak emléke előtt.
Bízunk benne, hogy jövőre újabb tüzérszakasz, szakaszok gyarapítják majd csapatunk sorait. Gyertek közénk, várunk benneteket legközelebb 2000. április 4-én, Nagykátán. Köszönöm a figyelmet.”
1999. augusztus 4-11. között Kókán rendezte meg sorrendben VIII. Országos Kossuth-táborát a Kossuth Szövetség, mely civil szervezetnek 1996 óta vagyunk tagjai. Részvételünk több tekintetben is elengedhetetlen volt. Mindenekelőtt első ízben fordult elő, hogy a Tápiómente –s benne Nagykáta- adott otthont a tábornak, így bizonyos értelemben házigazdái is voltunk a rendezvénynek. Az egy hét programja kialakításában kókai barátaink mellett mi is részt vettünk.
A tábor lakói lettek a diáktüzérek, akik a magukkal hozott egyenruhájuk segítségével gyakran teljesítettek szolgálatot. A tábor nyitásakor négy egyenruhás diáktüzér vitte a szövetség zászlaját, s amikor augusztus 7-én a Tápiómente 48-as emlékhelyeit látogattuk végig –Szentmártonkáta, Nagykáta, Tápiószele, Tápiószentmárton, Tápióbicske- , mindenhol a díszőrség, a koszorú elhelyezésének feladata várt rájuk. 40 fokos melegben mutattuk be Nagykátán a 6 fontos ágyút, az ez évben avatott két emléktáblát.
Szeptember 25-én szövetségi emlékút lebonyolítására került sor a Nagykáta-Budapest-Komárom-Ács- Nagykáta útvonalon. Ácsott, Korokay Dani sírjánál került sor a diáktüzérek zászlajának avatására. Az egykori hadilobogó alakját idéző csapatzászlót a Kossuth-csapat adományozta a szövetségi diáktüzér egységnek. A zászlót a felavatott diáktüzérek nevében Korponai Gábor vette át:
„ 1999. március 19-én Nagykátán megalakult szövetségünk legfiatalabb tagozata, a katonai hagyományokat ápoló Koroknay Dániel Diáktüzércsapat. Példaképünk és névadónk sírjánál most gondolatban megerősítjük akkor tett fogadalmunkat. Köszönettel vesszük át a csapatzászlót, melynek színe és alakja az 1848/49-es hadilobogóra emlékeztet bennünket. Ezek a lobogók vezették rohamra 150 éve a Tápió hídját elfoglaló honvédeket, s tűzték ki őket véres csaták és várostromok után Buda ormára.
A csapatzászlót példaképünk és névadónk sírja fölött bontjuk ki. Köszönjük a csapat megalakításában közreműködő felnőttek, valamint a zászló elkészítésében segítséget nyújtó szülők támogatását. Fogadjuk, hogy a zászlóra szégyent nem hozunk, méltók leszünk a gyermekhősök emlékéhez.
Példaképünk, Koroknay Dániel egyik legemlékezetesebb helytállása a tápióbicskei csatában volt. Ezen a napon, az ütközet mindenkori évfordulóján várjuk zászlónk alá mindazokat, akik kedvet éreznek a katonai hagyományok ápolására, valamint készek elsajátítani a szövetségi tüzérpróbát.”
Ezen a kiránduláson velünk volt a csapat parancsnoka, Káplár Béla is. Fejős Norbiék a zászlóavatási ceremónia végén koszorút helyeztek csapatuk névadójának sírjára.
A négy legnagyobb magyar gyermekszervezet által 1998-ban indított országos összefogás, a „Kossuth Lajos azt üzente….” mozgalom ünnepélyes záróünnepségére 1999. október 6-án került sor a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium Kossuth Lajos téri palotájában. Szövetségünk képviseletében ezen a napon a fővárosba utazott a szövetségi tüzércsapat. A vértanúk pesti emlékhelyein tett tisztelgés után került sor a mozgalom értékelésére, annak záró ünnepségére. Büszkék vagyunk arra, hogy az országos gyermekszervezeti szövetségi zászlók mellett ott sorakozhatott tüzércsapatunk lobogója is. Csapatunk vezetőjeként a minisztérium államtitkára aláírásával hitelesített oklevél elismerésben részesültem.
1999. október 23-án a diáktüzérek közreműködői voltak Szentmártonkátán Battha Sámuel, Kossuth kormánybiztosa szobrának avatásán. Békésszentandráson Fejős Norbert a felnőtt tüzércsapattal vett részt szövetségünk új csapata alakuló ünnepségén.
Átlépve az évezred utolsó esztendejébe, 2000 elején megtettük a lépéseket a második tüzéravatás előkészítésére. Szövetségi körlevélben fogalmaztuk meg a próbakövetelményeket, melyek a körlevélen túl szövetségi módszertani kiadványban is megjelentek. Sajnáljuk, hogy Nagykátán túlról nem volt jelentkező, így csapatunk hatodikos diákjaiból alakult meg a második és a harmadik lövegkezelő szakasz.
A nagykátai diáktüzér-mozgalom első évének történéseit egy dokumentum gyűjtemény segítségével hoztuk nyilvánosságra. Ezt kapták meg a csapatunkkal kapcsolatban álló szervezetek. A diáktüzér tevékenység bemutatásának szenteltük a „Szakköri Lapok” 21-22. számát.
Nagykáta, 2000. április. Basa László
Megjelent a „Szakköri Lapok” 21. számában.
Az ágyú
Ki ne hallott volna Gábor Áron székely ezermester rézágyúiról? Van olyan magyar ember, ki nem énekelte még e sorokat?: „Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva, indulnak már a tüzérek messze a csatába…” A megénekelt legendás ágyúk nagy segítséget adtak szabadságharcos seregeinknek. A harcok legtöbbjét a híres 6 és 7 fontos ágyúk döreje közben vívták. Igen pontos harci eszközzé váltak ezek a kétkerekű, bömbölő, villámszóró szerkezetek. A győzelmet győzelemre halmozó tavaszi hadjárat során is jelentős szerephez jutott a tüzérség. Ezek a tűzzel játszó legények- midőn Jászberényből jövet átvonultak Nagykátán- győzelemre segítették a Tápió hídjánál seregeinket.
Több éve már, hogy szemet-lelket gyönyörködtető ünnepség kerekedik a huszárbandériumok részvételével április 4-én, a Tápiónál vívott csata évfordulóján. Kezdetek óta foglalkoztat a gondolat, hogyan lehetne még színesebbé, még vonzóbbá tenni ezt az ünnepségsorozatot.
Tavaly tavasszal a Hadtörténeti Múzeumban jártam. Az 1848-49-es szabadságharc termében tágra nyílt a szemem, szaporább lett a szívverésem. Gábor Áron ágyúja állt ott teljes nagyságban. Körbejártam, megszemléltem, s amikor a teremőr nem figyelt oda, megsimogattam. Ez az! Megvan –mármint az ötlet.
A Nagykáta Barátainak Köre vezetősége kitűnőnek találta az elgondolást: hozzunk létre egy löveget, korhű ruhába öltöztetett kezelőszemélyzettel együtt. Innen kezdve felpörögtek az események. Legelső teendőm volt visszamenni a múzeumba. A múzeum igazgatóhelyettese és Kedves Gyula százados fogadott, aki a szabadságharc szakértője. Szerintük Magyarországon egyedülálló a kezdeményezésünk, a múzeum megtesz mindent, hogy segítsen nekünk az ágyú létrehozásában. Egy hét múlva újból felutaztam az ígért szakrajzokért, melyeket meg is kaptam, így a korabeli műszaki dokumentáció a kezünkben van. Innen már csak kivitelezőket kellett keresni, hogy nagyjából összeálljon a költségvetés. Ettől kezdve lelkes társam lett Basa László történelem tanár.
Mesteremberek ügyében a 223. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójához fordultunk, segítségüket kérve. Mészáros László segítségével ráakadtunk a megfelelő öntőműhelyre és a kerékgyártóra.
Mészáros István –a polgármesteri hivatal műv. csop. vezetője – segítségével felvettük a kapcsolatot a tápiószecsői honvédséggel. Ők a vasipari munkák nagy részét vállalták. Kucza Péter a veretek elkészítését vállalta.
Az ágyúcső kiöntéséhez az öntödéktől árajánlatot kértünk, itt jelezték, ha az anyagot mi adjuk, jelentősen olcsóbb lesz a cső öntése. Ehhez kb. 3 mázsa színesfémre volna szükségünk. Ezúton kérek mindenkit, aki tud, segítsen! Kérünk színesfém hulladékot: rezet, bronzot. Bármilyen kis mennyiséggel hozzá lehet járulni az ágyú elkészítéséhez. A gyűjtést a városi könyvtár vállalta, kérem, oda vigyék!
Az ágyú előállításához és az egyenruhákra szükséges összeget pályázat útján és adományokból kívánjuk előteremteni.
Kérem Önöket, aki teheti, segítsen! Keresünk olyan lelkes embereket, akik az ágyú létrehozásában részt szeretnének vállalni. A városi könyvtárban Szegedi Pálnénál jelentkezzenek, vagy engem keressenek.
Az ágyúval a nagykátai és környezetünkben lévő települések szabadságharchoz kötődő ünnepségein szeretnénk részt venni. Ezzel emelnénk az ünnep fényét, Közelebb hoznánk a ma emberéhez történelmünk e dicső korszakát és azt hiszem, látványnak sem utolsó, sőt korunkban egyedülálló lenne, amint a 7-8 tagú legénység lőállásba hozza a löveget és nagy dörrenés és füst közepette imitálja a korabeli harci cselekményt.
1996. április 4-én minden eddiginél nagyobb ünnepséget terveznek a Tápió hídjánál. A tervek szerint a csata mozzanatait rekonstruálnák a felvonuló huszárcsapatok. A mi ágyúnk pontosan beleillik a képbe. Káplár Béla
Megjelent a „Nagykátai Újság” 1995. márciusi számában.
Honvédtüzér hagyományőrzők Nagykátán
Városunk mintegy nyolc évszázados történelmének legjelentősebb eseményei az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt játszódtak. A Nagykáta határában zajlott ütközet 1849. április 4-én országos jelentőségű volt. Április 5-én hivatalosan az ország „fővárosa” voltunk, hiszen ezen a napon Kossuth és Görgey is városunkban tartózkodott.
Nagykátáról indultak 1849. július 20-án a turai csatába Perczel Mór katonái. A szabadságharc sok neves hadvezére –Mészáros Lázártól Dembinski Henrikig- miniszterei- Horváth Mihálytól Vukovics Sebőig- számosan jártak ezekben a napokban kis településünkön. Az aradi vértanúk közül hétnek volt rövid ideig tartózkodási helye városunk. A nagykátai temető végső nyughelye sok legendás hősnek, névtelen közlegénynek. Városunkban emlékművek hirdetik a forradalom és szabadságharc dicsőségét.
A tápióbicskei ütközetben a gyalogság mellett a tüzérség játszotta a legjelentősebb szerepet. Klapka és Damjanich rohamra induló zászlóaljait a tüzérség támogatta. Rájuk emlékezve született az 1990-es évek közepén az elhatározás: egy korabeli 6 fontos ágyú és kezelőszemélyzetének „feltámasztásával” emelhetnénk a városi ünnepségek élményszerűségét. Káplár Béla ötletét a Nagykáta Barátainak Köre karolta fel elsőként, s szervezi jelenleg is az elképzelés megvalósítását.
Szerte az országban alakulnak hagyományőrző egyesületek. A „Város Napján”, a legendás ütközet mindenkori évfordulóján a Történelmi Lovas Egyesület huszárjai tisztelegnek a honvédő elődök emléke előtt. Ebbe a képbe szervesen illenek a korabeli vezényszavakat használó, eredetivel megegyező ruhába öltöztetett honvédtüzérek, a korhű löveg. Ahogyan a huszárok is végigjárják évről-évre a tavaszi hadjárat legendás csatatereit, emlékhelyeit, úgy ez a kis löveg is színesítené, emelné a hazafias rendezvények színvonalát.
Magyarországon egyedülálló kezdeményezésünket településünkön élénk érdeklődés és figyelem fogadta, különösen a diákifjúság körében. Annak idején a csatákban sok tizenéves diáktüzér vett részt, rájuk emlékezve viselik már most is a diákok a kávébarna atillát.
A löveg felállítását a Hadtörténeti Intézet és Múzeum messzemenőleg támogatja, az ágyú elkészítéséhez a szakrajzokat a rendelkezésünkre bocsátotta. Káplár Béla irányításával városi összefogás keretében készültek el az alkatrészek. Van, aki nyersanyagot adott, van aki szakmunkát végzett, a diákok a rezet gyűjtötték. A „Magyarország Felfedezői Szövetség” helyi szervezetei a „Szabadságharc ifjú tüzére” próba teljesítésével készülnek az első ágyúlövésre, a legjobbaknak kijáró tüzéregyenruha viselésére. Támogatja akciónkat a térség országgyűlési képviselője, dr. Samu János is.
A szakipari munkák jelenlegi állása szerint az 1997. évi ünnepségekre elkészült az ágyú, melynek költsége 340 ezer forint. További feladatunk az egyenruhák elkészítése, s 1998-ra vontató mozdony kivitelezése. A löveg teljes felszerelése a mai árak mellett, mintegy egymillió forintba kerül.
Az egész ország készül a forradalom és a szabadságharc 150. évfordulójára. Terveink szerint ekkor már minden szempontból tökéletes lesz a felszerelés, mellyel a rendezvények keretében korhű bemutatót tartunk, részvételt vállalunk hadijátékokon. Amennyiben hazánk bármely településéről meghívást kapunk, szívesen teszünk eleget az invitálásnak.
Szervező: Káplár Béla, a Nagykáta Barátainak Köre titkára.
Nagykáta Barátainak Köre Honvédtüzér Hagyományőrző
Tagozat
Megjelent a „Kapu” c. folyóirat 1997. 3. számában. A cikk szerzője: Basa László.
Elkészült az ágyú!
A Nagykáta Barátainak Köre tagsága 1995 tavaszán határozta el, hogy az 1848/49-es hagyományápolás jegyében elkészített egy korhű hatfontos ágyút és korabeli ruhába öltöztetett tüzércsapatot szervez.
1998. április 4-én bemutatkozott a tüzércsapat, megszólat az ágyú. Ahhoz, hogy tervek, az álmok három év alatt megvalósulhattak, sokan és sokféleképpen segítettek nekünk.
Az eredeti szakrajzokat és sok jó tanácsot a Hadtörténeti Múzeumból Kedves Gyula őrnagy közreműködésével kaptuk, a Szakmunkásképző Intézet segített az öntőműhely és a mesteremberek felkutatásában. A jászberényi Jönt Kft. A pándi Gábor József asztalos, a nagykátai Magó János kádármester és a szintén nagykátai ifj. Varga Gábor kovács a megrendelt ágyúelemeket szépen és igen kedvezményes áron készítették el.
A Mátray Gábor Általános Iskola tanulói, Bőti Gergelyné, Horváth Pálné fémgyűjtéssel, az Öregcserkészek, Kiss Jánosné és Káplár György készpénzzel járult hozzá az ágyú elkészítéséhez. A tüzérek bakancsát a Káta Építőipari Szövetkezettől kaptuk. A MAFILM Szcenika Kft. Üzletágvezetője, Balai Zsuzsa számunkra kedvező feltételekkel vállalta a csákók és egyenruhák elkészítését. A költségekhez jelentősen hozzájárult a Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkezet.
Mindez persze még az egyesületi tagdíjakkal és a pályázatokon nyert pénzzel sem lett volna elegendő a megvalósításhoz, ha nincs két nagy mecénásunk: Nagykáta Város Önkormányzata, valamint Kucza Péter és felesége.
A három éves szervezőmunka fáradhatatlan motorja Káplár Béla volt, akit munkája elismeréseként a Nagykáta Barátainak Köre megbízott a Tüzércsapat vezetésével.
Az ágyú elkészültével különleges színfolttal gazdagodnak városi ünnepségeink.
Köszönet mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy egy ilyen szép ajándékot kapott városunk lakossága.
Szegedi Pálné,
a Nagykáta Barátainak Köre
elnöke
Megjelent a „Nagykátai Újság” 1998. áprilisi számában.
A nagykátai ágyú hadjárata
A nagykátaiak hatfontos ágyúja nyitotta meg a hét végén az 1849. március 5-i szolnoki csata hagyományos imitációját Szolnokon, a Malomzugban. A nagyszabású rendezvényen több ezer néző előtt sok száz hazai, sőt külföldi huszár és hagyományőrző idézte fel élethűen a 150 évvel ezelőtti tavaszi hadjárat előcsatáját.
A Nagykáta Barátainak Köre hatfontos ágyúja és hétfős tüzércsapata már a tavalyi szolnoki ütközetben is részt vett. A nagykátaiak azt követően végigjárták a győztes csaták helyszíneit, s minden ütközetben főszerepet kaptak. Káplár Béla honvédtüzér hadnagy, lövegparancsnok szerint ennek az az egyszerű magyarázata, hogy immár országszerte elismerten övék a legszebb hatfontos ágyú. Ennek tulajdonítható, hogy ezen a tavaszon a legtöbb hétvégére már van meghívásuk. Részt vesznek az április 2-i hatvani csatában, április 4-én a nagykátai hagyományőrző felvonuláson és két emléktábla avatásán, az április 6-i isaszegi és az április 8-i váci csatában, majd májusban megküzdenek a budai Vár bevételéért.
A tüzérek feladata rendszerint az, hogy heves ágyútűzzel támogatják a magyar gyalogság és huszárság rohamát. Azért nem vihetik túlzásba a lövöldözést, mert egy általuk használatos, ágyúgolyónak mondott pirotechnikai eszköz legkevesebb 1200 forintba kerül. A hamarosan induló tavaszi hadjáratig az éppen egy éve felavatott kátai hatfontos megkapja az ágyú vontatásához használatos, eddig hiányzó „mozdonyt” is. Így az idén a nagykátaiak ágyúját –bakján a tüzérekkel- már négy ló vontathatja a győzelmes csatákba.
Tóth Ferenc
Megjelent a „Népszabadság-Pest Megyei Krónika” 1999. március 9-i számában.
A tápióbicskei csata emléknapja
a Mátray iskolában
A tápióbicskei ütközet 150. évfordulóját egész napos rendezvénysorozattal köszöntötte 1999. március 19-én a Mátray Gábor Általános Iskola. Ezen a napon bemutatásra került a „Gyász és dicsőség” c. ifjúsági darab. Ez tisztelgés volt a történelmi napok neves és névtelen hősei előtt. Délután mintegy 20 fős lengyel küldöttség jelenlétében került sor a városi magyar-lengyel barátsági emlékhelyet megörökítő márványtábla avatására.
Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség elnöke táblaavató beszédében felidézte a 150 éve történt eseményeket. Ekkor, 1849. április 4-én Jászberényből jövet a délelőtti órákban tartott rövid pihenőt az egykori vásártéren a lengyel légió. Ezt követőleg indult a tápióbicskei ütközetbe. A tábla másik dátuma arra utalt, hogy 60 éve, 1939-ben a II. világháború során lengyel katonai menekülttábor működött az iskola épületében. A táblát Zenon Tarnowski lengyel konzul és Bodrogi Györgyné polgármester asszony leplezték le.
A koszorúzás után szót kértek lengyel vendégeink is. Jerzy Kochanowski, a Magyarországi Bem József Kulturális Egyesület alelnöke a nagykövetség, a lengyel kolónia nevében köszönte meg az emlékállítást.
A szövetségi rendezvénynek is minősülő ünnepség második felében –az országban először- diáktüzér katonai hagyományőrzők avatására került sor. A tápióbicskei ütközetben is harcolt a hagyományőrzők példaképe, Koroknay Dániel főágyús. Így természetes, hogy a szövetség most alakuló tüzércsapata az ő nevét veszi fel.
Káplár Béla katonai hagyományőrző tüzérhadnagy parancsszavára korabeli honvédruhába öltözött fiúk helyezték tűzkészültségbe a 6 fontos ágyút. A „öregtüzérek” ezt követőleg munícióval is ellátták a csaták rémét, így az eldördülő lövés a 150. évfordulót köszöntötte a történelem sok jeles eseményének helyet adó vásártéren. Tervek szerint évről-évre 6-6 fiú kaphatja meg majd Nagykátán a most alapított tüzérjelvényt. A jól sikerült bemutató után a felsorakozott szakasz letette a katonai fogadalmat, majd átvehette a jelvényt a szövetség által kinevezett parancsnokától, Káplár Bélától. A gyermekszervezet első diáktüzéreinek Rakó József elnök is gratulált.
Az iskola Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapatát ezen a napon levélben köszöntötte Dr. Szabó János, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere.
Basa László
Megjelent a „Kossuth Hírlevél” 1999. 3. számában.
Ifjú tüzérek
Zsemle és ágyú
Tápióbicske egykori bírája, Fehér István 1882-ben alapítványt tett, miszerint a község össze gyermeke az 1849-es tápióbicskei csata emléknapján, április 4-én, kapjon egy zsemlét. Ez emlékeztesse őket arra, hogy a búza a hazáért elesett hősök vérével áztatott földön termett. Ezt az azóta hagyománnyá vált kívánalmat a bicskeiek becsülettel teljesítik. A helyi iskolákban ilyenkor tanítási szünet van, és a gyerekek évente eljátsszák a híres hídi csatát. A szomszédos Nagykátán is tiszteletben tartják e jeles ünnepet. Itt, a Mátray Gábor Általános Iskolában tanul ifj. Magó László, aki már türelmetlenül várja, hogy április 4-én, az egyéves próbaidő letétele után felavassák ifjú tüzérré.
Laci huszonkilenc iskolatársával együtt tagja a „Magyarország Felfedezői Szövetség” Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapatán belül működő Koroknay Dániel Diáktüzércsapatnak. Kedvtelésük során szorosan együttműködnek az „igazi ágyúkkal” rendelkező felnőtt nagykátai és tápióbicskei tüzér-hagyományőrzőkkel. Honvédtüzér egyenruhájukat büszkén viselik, elsajátítják a tüzérségi alapismereteket, és példaképeiknek tekintik Pilaszanovics Bélát, Szabó Jóskát és Koroknay Dánielt, az 1849-es tavaszi hadjárat gyermekhőseit.
- Manapság a hozzád hasonló korú gyerekek közül nem sokan foglalkoznak hagyományőrzéssel. Te miért teszed?
- Lehet, hogy kevés a gyermekkorú hagyományőrző, de szerencsére egyre többen leszünk. Én legalábbis ezt tapasztalom a környékünkön, hiszen nemcsak nálunk, Nagykátán, hanem a környéken is alakultak hagyományőrző csapatok. Gyakran láttam városunkon keresztül vonulni a katonai hagyományőrzőket, akik az 1849-es tavaszi hadjárat útvonalát járják be, és néhány éve csatabemutatókat is tartanak. Amikor megtudtam, hogy Basa tanár úr az iskolánkban gyerektüzér-csapatot szervez, örömmel jelentkeztem, hiszen édesapám és két nagybátyám is tagja a Nagykáta Barátainak Köre Honvédtüzér Hagyományőrző Csapatának. Tavaly voltam több ünnepségen is, de a legnagyobb élmény az volt, amikor a többi gyerektüzérrel együtt részt vehettem a tápióbicskei csatabemutatón, ahol az ágyú védelmét biztosítottuk. Szerintem ezekért az élményekért is érdemes hagyományőrzőnek lenni.
- A modern, csúcstechnológiára épülő fegyverek korában ön és tüzértársai egy ló vontatta, hatfontos ágyút készítenek. Nem mosolyogtak ezen a környékbeliek? – kérdezem Laci édesapját, id. Magó Lászlót, aki „civilben” tűzoltó, egyébként pedig a Káplár Béla vezette kátai hagyományőrző honvédtüzérség tagja.
- Az ágyút Kucza Péter vállalkozóval és tüzértársaimmal készítettük, Káplár Béla irányításával. Eredetileg rézágyút terveztünk, ahogy a nótában is van, de a réz nem alkalmas ágyúöntésre. Mivel a bronz, ami megfelelő lett volna, igen drágának bizonyult, úgy határoztunk, hogy acélból gyártatjuk le a csövet. Végül 1998 áprilisában ünnepélyes keretek között avattuk fel az ágyút polgármester asszonyunk, Bodrogi Györgyné jelenlétében. Azóta ragaszkodunk a saját kezűleg készített ágyúnkhoz, a csapatunkhoz, és megszerettük a katonai hagyományőrző programot is. Vannak, akik mosolyognak rajtunk, de többen vannak, akik segítenek, akik lelkesítenek bennünket, mert nagyon jól tudják, hogy azzal, amit csinálunk, kulturális értékeinket óvjuk, méghozzá szórakozva és szórakoztatva.
- Azt mondják, a Tápió mente ma „tüzérnagyhatalom”, hiszen gomba módra szaporodnak a tüzér-hagyományőrző alakulatok, ráadásul a gyerekcsapatok is. Mi lehet ennek az oka? – faggatom Basa Lászlót, az iskola történelemtanárát, a Magyarország Felfedezői Szövetség országos titkárát, a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat vezetőjét, a gyermektüzér-csapat létrehozóját.
- Azt hiszem, hogy Káplár Béla tüzérparancsnok maga sem gondolta, amikor az ágyú és a tüzércsapat létrehozásának ötlete megfogant a fejében, hogy ennyien fogják őt követni. A jó példa, úgy látszik, ragadós. Ám nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Tavaszi Hadjárat Emléktúra rendszeres megjelenése „mozgásba hozta” a környéken élők fantáziáját és alkotókedvét. Ráadásul a magyar történelemhez ezer szállal kötődik ez a környék. Iskolánk helyén –valamikor vásártér volt- már 1704. április 19-én II. Rákóczi Ferenc szemlét tartott hadba induló kurucai fölött. Majdnem másfél évszázaddal később, 1849. áprilisában itt vonultak végig a honvédseregek, itt táborozott le a Damjanich vezette 3. hadtest, és itt döntötte el Görgey, hogy a vesztésre álló tápióbicskei csata menetét meg kell fordítani. Mindezek együtt irányt szabnak gondolkodásunknak és cselekedeteinknek, így a gyermektüzér-csapatok megalakulásának és működésének is.
Fülöp Tibor Zoltán
Megjelent az „Ármádia” honvédségi magazin 2001. márciusi számában.
Diáktüzérek Nagykátán
Szövetségünk tevékenységének egyik meghatározó eleme az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékének ápolása. Nagykáta közel ezeréves írott történetének legnagyobb eseménye zajlott le 1849. április 4-én, amikor a Tápióbicskével határos térségben, a Tápió folyó partján a magyar honvédek megütköztek a császári erőkkel. A csata történetének kutatása, emlékápolása a legfontosabb területe a Mátray Gábor Általános Iskolában működő történelem-és honismeret szakkör működésének, illetve az 1996-ban belőle alakult Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapatnak.
A hely szellemének megidézése nem volt nehéz, hiszen a Damjanich vezette III. hadtest az iskolánk helyén lévő egykori vásártéren tartott pihenőt Jászberényből jövet. Itt hozta meg fontos döntését Görgei a vesztésre álló csata menetének megfordítására. Rájuk emlékezve, a velük harcoló lengyel légiónak is emléket állítottunk az ütközet 150. évfordulóján. A csapat kezdeményezésére és anyagi támogatásával 1999. március 19-én magyar-lengyel barátsági emléktáblát lepleztünk le az iskola falán.
A Kossuth-csapat a városi temetőben számos a szabadságharchoz, az ütközethez kötődő személyiség sírját gondozza. Egy csatát felidéző színdarab, több száz tanulót megmozgató felfedező játékok, Kossuth és a szabadságharc emlékei nyomán szervezett utak, ünnepségek voltak ennek a szép emlékápoló tevékenységnek az állomásai.
1999-ben, a nevezetes csata 150. évfordulóján alakult meg a csapatszervezésében az ország első katonai hagyományőrző diáktüzér egysége. Miért választottuk ezt a „fegyvernemet”? Közismert, hogy a szabadságharcban a tizenéves fiúk többnyire a tüzérek között tevékenykedtek.
Példaképünk és tüzércsapatunk névadója, Koroknay Dániel maga is megfordult az iskola helyén levő térségben, résztvevője volt az innen 3 kilométerre zajlott csatának. A Kossuth-csapat első számú tiszteletbeli tagja, Káplár Béla a 90-es évek közepétől kezdte építeni régi álmát: egy szabadságharcos hatfontos ágyút. Az építést kezdettől fogva figyelemmel kísértük, ahol lehetett segítettünk. Gyűjtöttük a rezet az ágyúcsőhöz, szerveztük egyenruháink beszerzését. Részben a felnőtt tüzércsapat, részben pályázatok segítségével huszonegy főt tudunk jelenleg tetőtől talpig korhű egyenruhába felöltöztetni.
Az első lövegkezelő szakasz kiképzése során mindent megtanultak a fiúk, amit annak idején 150 éve elődeink tudhattak. Vezényszavakra helyezték tűzkészültségbe az ágyút, megismerték a szabadságharc hadtörténetét, hőseit, gyermekkorú résztvevőit. A csapatzászló avatása 1999. szeptemberében Ácsott Koroknay Dani sírja fölött történt.
A tüzércsapat egész évben aktívan munkálkodik, ma már talán a legismertebb részét képezi csapatunk életének. A felnőtt csapat több alkalommal hívta be szolgálatra a legifjabbakat, akik ezáltal az ország számos pontján hadijátékok résztvevői lehettek. 2000-ben Házkötő Vendel diáktüzér például 23 alkalommal ölthette magára az egyenruhát. Több társával egyetemben megkapta a HM „A hazáért” kitűzőjét. Többéves szolgálat után jár az előléptetés, melynek első eleme a „főágyús”-i cím. További kitartó munkával, a szolgálati pontok gyűjtése nyomán lehet valaki ezen kívül káplár, őrmester, majd az első tiszti fokozat elérésével hadnagy.
A szövetség diáktüzér csapata más közösségekből is várja a jelentkezőket, szövetségünk bármely próbát teljesítő tagja megkaphatja a csapatjelvényt. A Honvédelmi Minisztérium, maga a miniszter már az első avatás során levélben üdvözölte a csapatot, s az egyenruhák és felszerelés bővítéséhez is kaptunk pályázati úton támogatást.
2002-ben sikerült az ifjú diáktüzérek nagy vágya: a HM hivatalosan is katonai hagyományőrző egyesületté minősítette csapatunkat, s közreműködői lehettünk névadónk, Kossuth Lajos születése 200. évfordulója tiszteletére szervezett tavaszi hadjáratnak. Hatvantól Vácig „csatározva” haladtunk felnőtt bajtársainkkal együtt egy héten keresztül jeleníthettük meg a történelmi csatamezőkön az 1849-es honvédek dicső fegyvertényeit. A résztvevők büszkén viselhetik a hadjárat emlékérmét, s a csapat zászlajára került Isaszegen a HM adományozta „Kossuth Érdemérem” kitüntetés is.
Minden április 4-én, a tápióbicskei ütközet évfordulóján kerül sor az előléptetésekre, a kitüntetések átadására. Csapatunk külön elismeréseket alapított a katonai hagyományőrzők jutalmazására „Tüzér Érdemérem” és a „Hős Fiúk Örököse” érem katonai fokozata elnevezéssel. Már ma is van példa arra, hogy apa és fia egy csapatban kezeli az ágyút. Egy-egy csata, a lövések lassan oszló füstje után felnőtt-és diáktüzér egyaránt elmondhatja: ez jó mulatság, férfimunka volt!
Basa László
Csapatvezető
Megjelent az „Örökségünk Magyarország. Vezetők könyve” módszertani kiadványban 2003-ban.
Hagyományőrző diáktüzér
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a legtöbb gyermekkorú katona diáktüzérként szolgálta a hazáját. Legismertebb volt közülük a mádi születésű Koroknay Dániel, akinek a nevét viseli 1999 óta szövetségünk diáktüzér csapata.
A kiképzés után minden évben április 4-én történik Nagykátán az új diáktüzérek avatása. Az egyenruhát viselő fiúk és lányok a felnőttekkel együtt résztvevői lesznek a tavaszi hadjárat győztes csatáit felelevenítő hadijátékoknak. A tüzércsapatot a Magyar Honvédség patronálja.
A felvételi próba (kiképzés) –melyet Káplár Béla, a Magyar Huszár-és Katonai Hagyományőrző Szövetség tüzérségi főszemlélője bírál el-, külön feladatokat határoz meg a helyi és a távolabb lakó jelentkezők számára.
Közvetlen kiképzés a tápiómenti hagyományőrzőknek:
- A jelentkezők előadást hallgatnak meg a szabadságharc hadtörténetéről, a tüzérség szerepéről, a gyermekhősök helytállásáról.
- Gyakorlati kiképzés után hatfős lövegkezelő szakaszokat alkotva, vezényszóra tűzkészültségbe helyeznek egy 6 fontos ágyút.
- Gyakorolják a katonai alakiságot: a menetelést, katonai tiszteletadást, díszőrséget, koszorúzást,stb.
Közvetett kiképzés a távolabb lakók számára:
- Jelentkezés levélben január 31-ig a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat vezetőjénél.( 2760.Nagykáta, Víztorony utca 4.)
- A felvételt szervező csapat válaszában értesíti a jelentkezőket, hogy mely, a könyvtárakban megtalálható irodalmat olvassák el. Ezen olvasmányok segítségével tüzér témájú írást készítenek, mely bizonyítja tájékozottságukat.
- Az avatás napján kb. egy órás alaki kiképzésben vesznek részt. A csapatjelvény kitűzése, a fogadalom letétele után a tényleges „tűzkeresztséget” délután a tápióbicskei hadijátékban való részvételük jelenti, ahol a katonai alakiság minden korábban gyakorolt eleméről egy csataimitáció keretében adnak számot. A tavaszi emlékhadjárat hadijátékában való részvételük avatja ténylegesen katonai hagyományőrzővé a jelölteket.
Megjelent az „Örökségünk Magyarország. Vezetők könyve” c. módszertani kiadványban 2003-ban. Írta: Basa László csapatvezető.
Békésszentandrástól Pápáig, Turától Dányig sok gyereknek jelent életre szóló élményt a diáktüzér szolgálat, vagy népfelkelőként a Tavaszi Hadjáratban való részvétel. Tavasz közeledtével egyre több középiskolás keres meg a szünetben: „Tanár úr írja meg a kikérőt, menni szeretnék a hadjáratba!” Amikor a nyolcadikos katonai hagyományőrzőket a Magyar Honvédelem Napján búcsúztatjuk, kiállítjuk részükre a „tartalékos” minősítést, az obsitot.
DIÁKOK SZÓLALTATTÁK MEG A
„BÖMBÖLŐ OROSZLÁNT”
Nagykátán 1911-ben épült a ma Mátray Gábor nevét viselő iskola. A Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat javaslatára –az 1849. április 4-i ütközet 150. évfordulóján- emléktáblán örökítették meg a magyar-lengyel barátság két jeles eseményének dátumát. Az egyik a tápióbicskei csata Lengyel Légiójának részvételét, a másik az 1939-ben hazánkba menekült lengyelek befogadását eleveníti fel.
Ekkor hat honvédruhás diák „imitált tűzkészültségbe” helyezte a szabadságharc 6 fontos ágyúját Káplár Béla k.h.ő. tüzérhadnagy parancsára a fiúk megtisztították a csövet, töltöttek, s a célra irányították a löveget. A katonai elöljáró megfelelőnek minősítette a gyakorlatot –eldördülhetett a csaták bömbölő oroszlánja. A Nagykáta Barátainak Köre egy évvel korábban felavatott ágyújával – melynek létrehozásából a gyerekek is kivették a részüket- s ezzel a gyakorlattal létrejött a Tápió mente második katonai hagyományőrző egyesülete. A csapat névadója: Koroknay Dániel, aki 1849-ben tüzérként harcolt a tápióbicskei ütközetben.
A tűzkeresztség
A diáktüzér mozgalom védnöke a Magyarország Felfedezői Szövetség. A Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat pedig szervezi a próbákat, melyeknek teljesítése a „katonai hagyományőrző” cím viselésére is jogosít. Aki ma diáktüzér akar lenni, annak egy évben legalább egyszer, április 4-én Nagykátán nyílik módja a megmérettetésre. Móczár Béla nyugállományú tüzéralezredes minősíti újabban a gyakorlatot, s adja át –a fogadalomtétel után- a csapatjelvényeket. Közel 150 diák lett már az ország első újkori diáktüzér csapatának a tagja. Ők részesei lehettek a tápióbicskei hadijátéknak is. Ez a részvétel jelenti a tűzkeresztséget.
A nagykátai diáktüzérek Kossuth születésének 200. évfordulóján vettek részt először a Tavaszi Hadjárat teljes programjában. Azóta, saját ágyú híján honvédként, rendszeres résztvevői a rendezvénynek. Mellükön viselik a hadjárat emlékérmeit, a saját alapítású „Tüzér Érdemérem” és a „Hős Fiúk Örököse” érem különböző fokozatait. Az évről évre megrendezett „melyik volt a legjobb hagyományőrző program” szavazáson utcahosszal győz a hadjárat hete.
A Kossuth-zászlóalj
Láttuk, hogy a hasonló korú gyerekek sóvárgóan nézik az atillában menetelőket, ezért 2003-ban létrehoztuk a „Kossuth-zászlóalj” mozgalmunkat, amely mindig március 15-e táján bont zászlót a Kossuth-mauzóleum mellvédjén. Aki ide belép, annak legalább egy csata erejéig lehetőséget adunk a történelem levegőjének megízlelésére. Így fogadtuk sorainkba több esetben a cserkészeket és az úttörőket is.
Amikor a zászlóalj a hadjáraton egy-egy településen tiszteleg, elhangzik Kossuth korabeli hadba hívó szózata. Az eskü után a toborzótisztek aláíratják az újoncokkal a lajstromkönyvet, s a megilletődött népfelkelőnek a kezébe nyomnak egy Kossuth-bankót. Egy-egy település 10-15 fős, népfelkelőként parasztgúnyába öltözött csapatát, a falu ünnepélyesen búcsúztatja. Dányon például a polgármester zászlót adományozott Kossuth legifjabb katonáinak, akik aztán résztvevői lettek másnap az isaszegi csatának. Csak látni kellett volna a dányi legények büszkeségét, amikor Isaszegen egy császári ágyút zsákmányoltak.
Basa László
k.hő.tüzér-főhadnagy, csapatvezető
Megjelent az „Arany Tarsoly” 2006. márciusi számában.
A hatfontos támogatásával
Budát ostromolták a mendei és a kátai gyerekek
Budavár ostromának 152 éves évfordulójának emlékére május 19-én történelmi játékot szervezett a Magyarország Felfedezői Szövetség. A „Fel, Budára!” elnevezésű gyerekprogram keretében több mint 100 tizenéves diák járta végig a budai ostrom emlékhelyeit. A Tápió mentét a mendei „Ákos nemzetség” és a nagykátai „Kossuth Lajos csapat” képviselte, kiváló eredménnyel.
A gyermekhősök kopjafájánál került sor az elismerések, kitüntetések átadására. A „Kossuth-tisztek” a Kossuth Szövetség elnökétől vehették át az elismerést. Gavlik István elnök felhívta a gyerekek figyelmét Kossuth születésének közelgő 200. évfordulójára.
A „Hazáért” kitüntetést Görgey Tibor nyújtotta át. A Tápióbicskén hősi halált halt 12 éves honvéd, Szabó József emlékére alapított kitűző volt a harmadik elismerési forma, amivel a szövetségek a gyerekek eddig végzett munkáját jutalmazták.
Vasárnap délelőtt a Hősök terén került a magyar katonai hagyományőrzők minden eddiginél nagyobb seregszemléjére. Az esemény jelentőségét az adta, hogy a szemlére jelentkezett több mint ötven csapat ekkor tette le ezredfordulós esküjét, melyben a magyar katonai hagyományok további ápolására tettek ünnepélyes ígéretet. A Dr. Szabó János honvédelmi miniszter és Fodor Lajos vezérezredes, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke által köszöntött csapatok között ott sorakoztak a felnőtt nagykátai és tápióbicskei tüzérek, s a díszszemlén egyedüli gyermekcsapatként a Koroknay Dániel Diáktüzércsapat is.
A délutáni városligeti honvédelmi napon a kátai 6 fontos ágyúnak nagy sikere volt.
Hétfőn, május 21-én a győztes várostrom évfordulóján a Várban megtartott hivatalos állami és honvédségi ünnepségen a kátai ágyú szolgáltatta a „zenét”, a Himnusz alatti díszlövést.
Basa László
Megjelent a „Tápiómenti 2 hetes” 2001. június 7-i számában.
Várpalotán, az ország legnagyobb lőterén
Hagyományőrző diáktüzérek éleslövészeten
Tavasszal az „Ármádia” Magazinban megjelent kétoldalas újságcikk nyomán figyel fel a tápiómenti tüzérhagyományokra Dr. Enzsöl Gyula ezredes, a Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesület elnöke. Nagykátán tett látogatásán egy meghívót is átadott: szívesen látják a honvédtüzér hagyományőrzőket a végzős hallgatók hagyományos vizsga-éleslövészetén.
Május 31-én közel 30 diáktüzér töltötte meg a bérelt autóbuszt, s erre az útra magukkal hívták bajtársaikat , a nagykátai és tápióbicskei „öregtüzéreket” is. Ez természetes volt, hisz a három hagyományőrző tüzércsapat kapcsolata és együttműködése igazán példaszerű.
A Várpalota fölötti magaslatokra ezekben a napokban csak szigorú ellenőrzés után lehetett csak feljutni. Most először fordult elő, hogy általános iskolás diákok kaptak belépési engedélyt az ország legfontosabb lőterére. A bajtársi egyesület tagjainak szakszerű magyarázatai segítették megérteni a tüzérségi alapismereteket. Az első harcállásponton láttuk, amint tompa dörrenéssel, fényes torkolattüzet produkálva elhagyja a lövedék a tábori tarack, valamint az önjáró löveg csövét. A legnagyobb élmény a sorozatvetők „munkába állítása” volt. A jellegzetes surrogó hangon, maguk után tűzcsóvát húzva röppentek gyors egymásutánban a lövedékek.
A következő megfigyelőpontról már a tüzérségi lövedékek becsapódását figyelhettük meg. Tábornokok, főtisztek, meghívott civilek előtt vizsgáztak a negyedéves tüzértiszti hallgatók. A fehérre meszelt, betongúlákkal kijelölt négyszögekbe pontosan csapódtak a lövedékek. A fényes villanás, a fehér és barna pamacsszerű füstfelhő nyomán égett a száraz fű. A gyerekek katonai távcsöveken keresztül figyelhették felnőtt bajtársaik lövéseinek eredményét, a pontos célzás nyomán keletkező robbanásokat, kis krátereket.
Itt, a várpalotai lőtér központi ellenőrző harcálláspontján került sor egy kis ünnepségre. A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége elismerését fejezte ki a tápiómenti tüzérek hagyományőrző tevékenységéért, s a legjobban rászoruló diákcsapatot anyagi támogatásban is részesítette. Az elismerést Káplár Béla hagyományőrző tüzérhadnagy köszönte meg.
Valahol a Bakonyban a fák között ezekben a napokban egy sátorváros született. Ide érkeztek katonai teherautókon a vendégek. Az alakuló körlet közepén levő tarack jelezte, hogy egy valódi tüzértábor vendégei vagyunk. A felsorakozott tisztek között elsőként Pintér Józsefet, a közismert keceli vállalkozót avatták tiszteletbeli tüzérré. Ezt követőleg a nagykátai diáktüzérek hasaltak a „V” alakban terpesztett lövegtalpra, s a szolgálatot teljesítő hallgatók a töltőfával a tüzérek védőszentje, Szent Borbála nevében tiszteletbeli honvédtüzérekké avatták a Mátray iskola diákjait.
A hagyományos honvédségi menázsi, a gulyáságyúban főtt babgulyás, sütemény, üdítő várta ezután az állományt és a vendég civileket.
Hazafelé Balatonkenesén, a Honvédüdülő vendégei voltunk, ahol a meglehetősen szeles és hűvös idő ellenére –ha már itt vagyunk- a legtöbb gyerek megmártózott a Balatonban.
A bajtársi egyesület tagjai az elmúlt hónapokban már több alkalommal voltak vendégeink, láthatták a hagyományőrzők tevékenységét. Móczár Béla nyá. tüzéralezredes, az egyesület összekötője hazafelé sokat mesélt az autóbuszon a tüzérek életéről. A tápiómenti honvédtüzér katonai hagyományőrzők eddig sem unalmas élete tovább bővült és színesedett a nyugállományú tüzértisztek egyesületének patronáló támogatásával.
Köszönjük Bajtársak!
Basa László
Megjelent a „Tápiómenti 2 hetes” 2001. június 7-i számában.
Diáktüzérek a Mátray Gábor Iskolában
A tápióbicskei ütközet 150. évfordulóján, 1999-ben alakult meg az ország első, mindmáig egyetlen diáktüzér csapata, mely alakulásakor felvette a csatában résztvevő gyermekhős, Koroknay Gábor főágyús diáktüzér nevét. Az egységet szervező és fenntartó Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat éves beszámolójából idézzük most a katonai hagyományőrzőkre vonatkozó sorokat:
„…Csapatunk kétségkívül leglátványosabb tevékenysége a Koroknay tüzércsapat munkájához kapcsolódik. A balatonkenesei Kossuth-táborban részünkről a tüzérek kaptak meghívást, s a díszőrségeken, koszorúzásokon kívül amolyan „szakmai továbbképzést” jelentett a veszprémi logisztikai bázison tett látogatás. Hadijátékban való részvételre a tanév során Pákozdon, Szolnokon, Tápióbicskén, Isaszegen, Vácott nyílt lehetőség…”
Csapatunk életében kiemelkedő esemény volt, hogy meghívást kaptunk a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Szövetség február 2-i közgyűlésére. Bemutatkozásunk után egyhangúlag szavazták meg csapatunk egyéves próbaidős tagságát. Kapcsolatunk a katonai hagyományőrzők országos szervezetével igen jó, s valójában itt mi vagyunk az egyetlen tisztán diákokból álló egység. Tavasszal meghívást kaptunk már minden szövetségi rendezvényre, s csupán anyagi és idő lehetőségeink szabtak korlátot annak, hogy a tavaszi hadjárat minden csatájára szóló invitálást elfogadjuk.
Fülöp Tibor sajtótiszt látogatása és az ennek nyomán született kétoldalas cikk az „Ármádia” magazinban már egyfajta szakmai elismerést jelentett. Ezt segítette a március 17-én a Kossuth Rádióban elhangzott riport, melyben a diáktüzérek a csapatban végzett munkájukról beszélhettek.
A tüzércsapat egyik alapító tagja, Korponai Gábor egyenruhában vehette át a „Jászberény Város Kitüntetése” elismerést, mely a magyar hagyományőrzők talán legrangosabb kitüntetése.
Második alkalommal vettünk részt a tápióbicskei hadijátékban. Ez az a rendezvény, melyben egyidejűleg minden –ezévben már 28-an!- felavatott diáktüzér feladatot kap. Május 20-án került sor a magyar katonai hagyományőrzők eddigi legnagyobb seregszemléjére: a Hősök terén megrendezett millenniumi eskütételre és díszszemlére. A közel 50 csapat közül egyedül mi képviseltük az általános iskolás korosztályt, s igazán sajnáljuk, hogy ezt a látványos eseményt nem látták iskolánk diákjai, tanáraink, szövetségünk vezetői.
Második alkalommal vettünk részt a nagykátai „Hősök Napja” tisztelgő felvonuláson. Ezen a napon elismerőleg szólt a csapatról Bodrogi Györgyné, városunk polgármestere. A Kossuth Szövetség több rendezvényén voltuk ott, s meghajtottuk csapatzászlónkat a Nemzeti Sírkertben nyugvó szabadságharcos katonák síremlékei előtt is.
Egyedülálló esemény volt a május 31-iki várpalotai vizsga-éleslövészeten való részvételünk. Közelről láthattuk tarackok, önjáró lövegek, a sorozatvetők „munkálkodását”. Köszönjük a Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesületnek a részvétel biztosítását.
Közösségünk 1.sz. tiszteletbeli tagja, a tüzércsapat parancsnoka Káplár Béla hagyományőrző tüzérhadnagy ez évben sokat foglalkozott a gyerekekkel. A tanév során 24 alkalommal rendeltük szolgálatba tüzéreinket, melyből 23 alkalommal volt jelen Házkötő Vendel, a csapat legeredményesebb katonai hagyományőrzője. Több alkalommal töltött be szakaszparancsnoki tisztséget, s ő volt az, aki elsőként kapta meg a most alapított kitüntetésünket, a „Tüzér Érdemérem” kitüntetést. 10-en felüli szolgálati teljesítménye volt még Nagy Norbertnek, Fejős Petrának, Magyar Margitnak, Balogh Attilának, Szabolcs Ferencnek, Szalkai Gábornak. Ők a tanévzáró csapatgyűlésen a honvédelmi miniszter adományozta „A hazért” kitüntetést vehették át.
A Honvédelmi Minisztérium a csapatot egyenruházatának bővítésére, költségeinek fedezésére pályázat útján százezer forint támogatásban részesítette.
Basa László
Megjelent a „Mátray Híradó” 2001. júniusi számában.
A nagykátai diáktüzérek harmadik éve
A tápióbicskei ütközet 150. évfordulóján, 1999-ben alakult meg a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat szervezésében az ország mindmáig első és egyetlen diáktüzér csapata. Az 1849-es csatában résztvevő gyermekhősről, Koroknay Dánielről elnevezett csapat ebben az évben szép eredményeket ért el: öt lövegkezelő szakasza közel harminc alkalommal vett részt a katonai hagyományőrzés különböző rendezvényein.
A Magyar Huszár-és Katonai Hagyományőrző Szövetség egy éves próbaidős tagságot szavazott meg csapatunknak. Ezzel elsőként lehet majd tagja a felnőttek „játékát” koordináló országos hagyományőrző szövetségnek egy tisztán gyermekekből álló közösség. Fülöp Tibor sajtótiszt tollából kétoldalas színes-képes riport jelent meg a nagykátai tüzércsapatokról egy országos folyóiratban, az „Ármádia” honvédelmi magazinban. Amikor a Magyar Rádióban egy riport készítése során szóba került a hagyományőrzés, Házkötő Vendel diáktüzér elmondta, hogy ő milyen próba teljesítése után vehette fel az egyenruhát.
Április 4-én újabb két szakasszal bővült a csapat. Ezen a napon reggeltől estig tartó folyamatos szolgálat volt: díszőrség, koszorúvitel, díszmenet, felvonulás, zászlóőrség, hadijátékban való részvétel. A „csatában” a csapat 25 tagja vehetett részt, ki magyar, ki osztrák egyenruhában. Sötétedett már, amikor a Tápió-menti ütközet emlékműve előtt felsorakozott 11 diáktüzér mellére feltűzte a csapatjelvényt Káplár Béla, aki a gyermektüzérek parancsnoka is.
Jászberényben, a Város Napja ünnepségén a díszmenetet zászlókkal a nagykátai gyerekek vezették, de részt vettek a váci, szegedi, pápai, pákozdi hadijátékokban is.
A szabadságharchoz valamely módon kapcsolódó városi ünnepségeknek minden esetben közreműködő voltak a diáktüzérek. Az egység pontosan vezetett szolgálati naplója alapján Házkötő Vendel 23 alkalommal húzta magára a kávébarna atillát, s így elsőként ő kaphatta meg a most alapított „Tüzér Érdemérem” kitüntetést. Többen részesültek még példás szolgálatuk jutalmául a honvédelmi miniszter „A hazáért” elismerésében. Dr. Szabó János miniszter a csapat megalakulásakor levélben üdvözölte a csapatot, s azóta is érdeklődik a gyerekek tevékenysége iránt.
A katonai hagyományőrzők életében kiemelkedő dátum volt május 20., amikor a Hősök terén sor került a csapatok millenniumi esküjére és szemléjére. Büszkék vagyunk arra, hogy itt is egyedüli gyermekcsapatként vonulhattuk a díszmenetben a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere és tábornokai előtt. Ebben az évben vettük fel a kapcsolatot a Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesülettel. Összekötőnknek, Móczár Béla nyugállományú tüzér alezredesnek köszönhetően májusban részt vehettünk a végzős tüzértiszti növendékek várpalotai vizsga-éleslövészetén. A vizsgalövészet után a gyerekeket „A magyar honvédség tiszteletbeli tüzérévé” avatták. A Honvédelmi Minisztérium a csapat egyenruházatának bővítésére anyagilag is támogatta közösségünket egy odaítélt pályázat segítségével.
Áprilisban egy kecskeméti fiú is felvételét kérte a tüzérek közé. Abban bízunk, hogy a nagykátai csapatok is élnek majd a lehetőséggel, s legjobb tagjaikat ajánlják majd a szövetségi diáktüzér csapatba.
Basa László
Megjelent a „Nagykátai Újság” 2001. decemberi számában.
Nagykátai diákok a Tavaszi Hadjáratban 2002.
„Ahogy egy gyermek utánoz minket játék közben,
úgy utánozzuk játékunkban mi azokat az erőket,
amelyek a világot teremtették és teremtik”
(Paul Klee)
A magyar katonai hagyományőrző mozgalom legrangosabb eseménysorát, az 1849-es Tavaszi Hadjárat emlékére szervezett egyhetes programot ebben az évben már 14. alkalommal rendezték meg.
Az idén ünnepeljük Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóját, melyre emlékezve az ünnepségeken a szokásosnál is nagyobb teret kapott a Kossuth kultusz ápolása.
A Mátray Gábor Általános Iskolában működő Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat, amely ebben az évben elsőként a magyar gyermekmozgalmi csapatok közül hivatalosan is megkapta a „Katonai Hagyományőrző Egyesület” címet, először vállalkozott arra, hogy Hatvantól Vácig járja végig példaképeik: Koroknay Dániel, Pilaszanovich Béla, Szabó Jóska által annak idején megtett útvonalat. A kettős tisztelgés jegyében vettünk részt gyermek közösségként elsőnek egy minden tekintetben embert próbáló, ez ideig jobbára csak a felnőttek „játékaként” ismert feladat teljesítésében.
Persze ez a hadjárat most egészen más volt, mint 153 évvel korábban. Minden reggel a HM által biztosított autóbusz szállította a diákokat a helyszínre, s a résztvevők eldönthették, hogy aznap magyar honvédek vagy osztrák lövészek lesznek, magyar vagy osztrák ruhában szerepelnek-e. Az élő történelemórán a „tananyag és a felelés” egy-egy csata rekonstrukciója, annak megjelenítésében való közreműködés volt. Fokozta az életszerűséget, hogy a diákok puskát kaphattak a kezükbe, mögöttük ágyúk dörögtek, előttük huszárlovak nyerítettek, kardpengék suhogtak, dobok peregtek. Balesetünk nem volt!
E sorok írója ugyancsak egyenruhában vett részt a „csatákban” és közelről láthatta a fiúk-lányok szemében a lelkesedést, amikor egy-egy roham során magával ragadta őket a romantikus játék hevülete.
A kiképzés, a katonai alakiság és a korabeli hadmozdulatok gyakorlását jelentették. Ezen a téren a gyerekek fegyelme igazán példás és mintaszerű volt. Hasonlóan bajtársias volt a hadjáratban évek óta résztvevő felnőtt katonai hagyományőrzőkkel való kapcsolatunk is.
A hadjárat legnagyobb létszámú közreműködő egységeként az iskola 47 tanulója volt a rendezvény résztvevője.
A HM által alapított „Kossuth Érdemérem” kitüntetést a csapat büszkén tűzhette fel zászlajára, mint ahogy a hadjárat emlékérmét is minden bizonnyal sokan és sokáig fogják majd viselni és őrizni.
Különösen emlékezetes marad a gyerekek számra április 4-ike, amikor egész nap szerepeltek a rendezvényeken. Délelőtt a Magyarország Felfedezői Szövetség központi ünnepségén vonult fel az egyenruhás tisztelgő egység. Fölöttük a szemlét parancsnokuk, Káplár Béla hagyományőrző tüzérhadnagy tartotta. Hét új tüzér tett fogadalmat, az „öregtüzérek” közül nyolcan részesültek főágyúsi előléptetésben, s négyen vehették át Móczár Béla nyá. tüzéralezredestől a HM „A hazáért” kitűzőjét.
Kevesen tudják, hogy a délutáni könyvbemutatón is „jelen voltak” a gyerekek: Hermann Róbert és a csapat tiszteletbeli tagjaként is számontartott Kucza Péter közös könyvében több felvételen is láthatók a diáktüzérek. Vonultak ma együtt a felnőttekkel, segédkeztek a koszorúzásban, s a végén a hídavató csatában a közreműködők egynegyedét tették ki a kátai diákok.
Másnap, április 5-én hivatalosan is mi viseltük a hadjárat gyalogos egységei fölötti parancsnoklás jogát. Kókán és Aszódon vettünk részt a tisztelgő alakulatokkal, ahol Triznya Arnold főágyús diáktüzér vezényszavára meneteltek a felnőtt hagyományőrzők is.
Számos alkalommal láttuk magunkat ezekben a napokban a TV-ben, s a Kókán készült riportban Juhász Peti és Csontos Gergő azt is elmondhatta, hogy miként és miért lettek diáktüzérek.
A hadjárat 10 garnitúra új honvéd-egyenruha avatását is jelentette. A HM –től pályázat útján nyert pénzből a Nagykátai Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola tanműhely varrodája Árvai Mihályné tanárnő vezetésével készítette el a sapkákat és az atillákat, míg a nadrágok kedvezményes áron történő beszerzését Szécsi Lászlónak köszönhetjük. Az alapanyagok beszerzésében Simonné Szekeres Erika volt a segítségünkre. A ruhákat viselő gyerekek nevében ezúton mondok ismételten köszönetet.
Az egyik tv-csatorna „Nagy kaland a tavaszi hadjárat” címet adta tudósításának. Egyetértve ezzel, a következőkkel egészítjük ki az egy hét sommázatát: „Jó mulatság, férfimunka volt!”
Basa László
Megjelent a „Nagykátai Újság” 2002. májusi számában.
Szent Borbála Napja
A tüzérek védőszentje, Szent Borbála tiszteletére szervezte meg iskolánk hagyományőrző csapata a hagyománnyá vált ünnepségét. Ebből az alkalomból értékeltük a 2003-as esztendő katonai hagyományőrző tevékenységét, s ebben a munkában kitűnőket elismerésekben részesítettük. Nagy örömünkre szolgált, hogy az iskola ebédlő termében megszervezett ünnepségünket megtisztelte jelenlétével Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség országos gyermekszervezet elnöke, Móczár Béla nyá. tüzéralezredes, Káplár Béla kat.hő. tüzérhadnagy, valamint a nagykátai hagyományőrző csapatok vezetői.
Az egyenruhás hagyományőrzők sorfala között a történelmi zászlók zenére történő bevonulásával vette kezdetét a rendezvény. Juhász Péter főágyús a rangidős elöljárónak, Móczár Béla alezreredes úrnak tett jelentést.
Basa László kat.hő. tüzérhadnagy, csapatvezető tanár értékelte a programokban igen gazdag 2003-as évet. Elmondta, hogy a csapat több kezdeményezése valósult meg, mely tevékenységbe az ország számos pontjáról Nagykátára érkezett hagyományőrzőt sikerült bekapcsolni. Ebben az évben is mi voltunk a tavaszi emlékhadjárat legnagyobb létszámú csapata. Ezért is helyeztük el ma díszpárnán a csapatnak adományozott kollektív kitüntetést, az április 6-án Isaszegen átadott „Rákóczi Érdemkereszt” kitüntetést.
Új elismerés, a „Hős Fiúk Örököse” érem alapítására került sor, melyet az alapító okirat aláírása után hatan vehettek át elsőnek. Heten kapták meg a „Tüzér Érdemérem” különböző fokozatait. Juhász Péter arany, Oláh Pál ezüst fokozatú érdeméremmel büszkélkedhetik majd ezután. Káplárrá léptette elő szövetségünk Juhász Pétert és Csontos Gergőt.
Csapatunk életében új elem volt ez évben a kuruc emlékápolás. Rákóczi katonáinak ez évben csináltatott egyenruháját legtöbbször viselő Blága Antal, Kálló Tamás, Kiss Sándor a „Rákóczi hűségében” elismerést vehette át szövetségünk jelenlévő elnökétől.
Rakó József országos elnök elismerőleg szólt a szövetség egyetlen katonai hagyományőrző csapatának munkájáról. Hasonlóan nyilatkozott honvédelmi összekötőnk, Móczár Béla alezredes úr is. Az ünnepség végén csapatunk 1.sz. tiszteletbeli tagját, a diáktüzércsapat parancsnokát, Káplár Béla kat.hő. tüzérhadnagyot köszöntöttük 60. születésnapja alkalmából. Részére ekkor adtuk át a „Nagykáta Felfedezője” kitüntetést.
Basa László
Megjelent a „Mátray Híradó” 2003. decemberi számában.
Tavaszi Emlékhadjárat 2004.
A Kossuth Lajos Csapat 2004-ben harmadik alkalommal vállalkozott arra, hogy egyedüli gyermekcsapatként résztvevője legyen a magyar katonai hagyományőrzők legrangosabb eseményének, az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat emlékét felidéző egyhetes rendezvénysorozatnak.
Március 13-án a Kossuth-mauzóleum mellvédjén hirdettük meg a „Kossuth-toborzót”, melyre elsőként a nagykátai diákok, csapatunk tagjai jelentkeztek. Ezt követőleg alakult meg a Kossuth-zászlóalj, melynek parancsnokául Rakó József országos elnök csapatunk vezetőjét nevezte ki. Ezen a napon katonai tiszteletadással adóztunk a katonahősök sírjánál példaképeink emlékének. Ezekben a napokban gyakorolták a 6 fontos ágyú kezelését a hatodikos diáktüzér-jelöltek.
A hadjárat első napján, április 2-án –első ízben a hadjárat történetében- Tura község is bekapcsolódhatott Közép-Európa legnagyobb katonai hagyományőrző programjába. Büszkék vagyunk arra, hogy ezt a szerepet a Kossuth-zászlóalj, iskolánk diákjai tölthették be. Az egész település készült erre a napra, melynek fénypontja 40 egyenruhás katonai hagyományőrző bevonulása volt. Kossuth-toborzóra invitáló felkérésünk a hadjárat települései közül egyedül Turán talált igenlő fogadtatásra, melynek keretében 15 népfelkelőt avattunk a helybeli, népviseletbe öltözött diákokból, s vittük őket puskaport szagolni a boldogi csatába. Ezen a napon tisztelegtünk még –most már felnőtt bajtársainkkal együtt- Boldogon, Jászfényszarun, s persze nem maradhatott el a nap fénypontja: a hagyományos csataimitáció Boldog határában.
Április 4-én igen eseménydús napunk volt. Délelőtt a Magyarország Felfedezői Szövetség központi ünnepségén sorakozott fel a zászlóalj, majd vezettük az új tagok avatása után a Kossuth-emléktáblához a résztvevők menetét.
A Mátray iskola udvarán egy 40 fős lengyel küldöttség tiszteletére szerveztünk magyar-lengyel barátsági ünnepséget és koszorúzást. Délután Móczár Béla tüzéralezredes úr minősítette hat lövegkezelő szakasz bemutató gyakorlatát, melyből két egységet Békésszentandrásról jött, saját egyenruhával rendelkező diáktüzérek alkottak. Többszáz katonai hagyományőrző indult a nagykátai temetőbe, hogy az április 4-i ütközet halottainak sírja előtt tisztelegjenek.
Ebben az évben a hadjárat központi rendezvénye a Tápió partján megrendezett hadijáték volt. A haditorna rendezői ránk osztották Damjanich és seregének megjelenítését. Ismerve a hős tábornoknak a csatában játszott meghatározó szerepét, igazán megtisztelő volt ez a feladat.
Április 5-én Kókán és Szentmártonkátán képviseltük a hadjárat legénységét. Ezen a napon a gyalogos egységek feletti parancsnoklás jogát egy napra a tegnap kat. hő. főhadnaggyá kinevezett zászlóalj-parancsnok kapta meg. Mindkét településen Kossuth-emlékhelyeken történt a tisztelgés, s ez a feladat egy Kossuth nevét viselő közösség számára a névadó emlékének ápolása feladatkörébe illeszkedett.
Április 6-át is megúsztuk eső nélkül, s mellesleg az isaszegi csatában is mi győztünk. Ezen a napon két megtiszteltetésben is részünk volt. A csatabemutató végén mi kaptuk meg a jogot a díszszemle vezetésére, s este a sportcsarnokban a legmagasabb rangú magyar katona, Szenes Zoltán altábornagy, vezérkari főnök csapatunknak átadta a „Balassi Érdemkereszt” kollektív kitüntetést.
Április 8-án meglehetősen barátságtalan időben érkeztünk Vácra. Városi programunk a székesegyház altemplomában kezdődött, ahol megkoszorúztuk Spóner József kanonok síremlékét. Spóner káplán 1849 tavaszán a nagykátai plébánián teljesített szolgálatot, s ő volt az, akinek feladata volt, hogy feladja az utolsó kenetet a hadikórházban haldokló honvédeknek. Ő volt az, aki utolsó útjukra kísérte az elhunyt katonákat. Településünk régi adósságát törlesztettük ezzel a gesztussal. Tóth András plébános –ki velünk volt ezen a délelőttön- korábban maga is tüzérként szolgált katona korában. Így a székesegyházat egy rövid időre csupa-csupa tüzér vette „birtokba”, amikor a plébános úr vezetésével egyházmegyénk első templomával ismerkedtünk.
Jól sikerült a váci csata is, melynek végén felnőtt bajtársainkkal együtt fogyasztottuk a Szérűskertben felállított sátorban vacsoránkat. A tavaszi szünet első napja volt ekkor már, volt idő kipihenni a fáradalmakat.
A Magyarország Felfedezői Szövetség Koroknay Dániel Diáktüzér Csapatának tagjai lettek: Kiss Sándor, Kármán Dániel, Németh Ramóna, Koch Roland, Árvai Ivett, Blága Antal, Gacs Attila, Kálló Tamás, Illés Barbara, Fenerverker Ádám, Barad Sándor, Csuka Mónika, Fejős Diána, Gallai Anikó, Krajczár Ferenc, Lisóczki Anita, Marton Kitti, Schneider Barbara, Szabó Tamás, Szűcs Ferenc, Kollár Renátó hatodik osztályos diákok.
A Honvédelmi Minisztérium hadjárati emlékérmét kapták a fentebb felsoroltakon kívül három szolgálati nap teljesítése alapján: Németh Gabriella, Sinka Zsuzsanna, Barad András, Mészáros Ferenc, Nagy Nikoletta hetedikes katonai hagyományőrző, valamint Czakó Pál, Csontos Gergő, Juhász Péter, Czető Csaba, Oláh Pál, Szabó Tamás nyolcadikos diáktüzér.
Megjelent a „Mátray Híradó” 2004. júniusi számában.
A Kossuth-zászlóalj a 17. Tavaszi Emlékhadjáratban
(2005. március 12-május 21.)
Iskolánk katonai hagyományőrzői, a Kossuth Lajos nevét viselő csapat tagjai ez év tavaszán negyedik alkalommal vehettek részt a Magyar Hagyományőr Világszövetség által rendezett, Közép-Európában a legnagyobbnak számító katonai hagyományőrző rendezvényen.
A történelem dicső eseményei és hősei előtti tiszteletadásba kívántunk minél több tizenéves diákot bekapcsolni, akárcsak egyetlen felvonulás, csatabemutatóban való részvétel erejéig is. E célból alakítottuk meg március 12-én a Kossuth-zászlóalj elnevezésű időszaki közösségünket. A zászlóalj katonáinak fogadalmát a Kossuth-mauzóleum mellvédjén Németh Ramóna főágyús mondta el, kezét a tápióbicskei ütközet hőseinek emlékzászlajára téve. Hagyományainknak megfelelően ezen a napon az egyenruhás diáktüzérek tisztelegtek a temetőben levő 48-as katonahősök sírjainál. Őket kísérték erre az alkalomra a Nemzeti Sírkertbe szervezett szövetségi zarándokút résztvevői is.
Ugyancsak hagyomány már, hogy ezen a napon felkeressük az 1848/49-es szabadságharc krónikaíró kortársának, iskolánk névadójának, Mátray Gábornak a síremlékét is.
Ebben az évben 11 fő hatodikos diák jelentkezett iskolánkból diáktüzérnek. Számukra a gyakorlati képzést Káplár Béla kat.hő, tüzér főhadnagy, csapatunk tiszteletbeli tagja szervezte. A kiképzés ebben az évben is menetgyakorlatból és a 6 fontos ágyú szakszerű kezelésének elsajátításából állott.
Évről-évre komoly gondot jelent a felszerelés előteremtése. A puskákat pl. Pápáról kaptuk kölcsön, s ugyebár ezek a mordályok nem a saját lábukon érkeztek Nagykátára…
A hadjárat hivatalos nyitányaként fotókiállítást rendeztek kezdeményezésünkre, mely Dr. Tőzsér Gábor nyá. tüzér alezredes alkotásaiból a „Katonai hagyományok őrzői” címet kapta. Itt láthattuk a korábbi hajáratok, rendezvényekről készült felvételeket, s a műv.házban felállított kivetítőn Józsa Christine hivatásos fotóriporter igen szép képeit.
Április 2-án kezdődött a tényleges hadjárat: autóbuszunk a sorozat első állomására, Turára szállította az igen korán kelt legénységet. Simon Imi toborzóirodája eredményes munkát végzett: ez évben is népfelkelők csaptak fel katonának. Esküjük letétele után beírták a nevüket a zászlóalj lajstrom-könyvébe, s Szűcs Feritől mindenki kapott egy Kossuth-bankót első zsold gyanánt. Az első helyszínen beszédet mondott szövetségünk elnöke, Rakó József is.
A szomszédos Hatvanban első ízben vettünk részt a hadjárat városi programjában: egy honvédsírnál rendezett helyi ünnepségen tisztelgett a zászlóalj. Óramű pontossággal követték egymást az események: harmadik állomásunk e napon Boldog község volt, ahol a templom előtti téren megrendezett ünnepség és díszszemle után a dányi fúvósok indulóira vonultunk ki az első csatabemutató helyszínére.
Minden csataimitációt gondos szervezés előz meg, csak kívülről látszik ez amolyan spontán vagdalkozásnak. Többek között előre ki kell jelölni, hogy ki lesz a sebesült, a hősi halott. Kármán Dani lábát szorította az új cipő, így erre a szerepre máris megvolt az első jelölt. A szerepjáték szerint a megfelelő pillanatban Dani barátunk összecsuklik, s ezt észrevéve a lelkes boldogi honleányok hordágyra emelték az ifjú vitézt, s vitték a csatatér szélén, a fák alatt berendezett kötözőhelyre. Dani a továbbiakban –mint az ütközet sebesült katonája- hordágyán ülve, mintegy páholyból nézhette a csatát.
Ebéd után Jászfényszaru fogadta a huszárokat és a honvédeket. A polgármesteri hivatal előtt megtartott díszszemle után ért véget számunkra az első „munkanap”.
Másnap, április 3-án Jászjákóhalmán ebéddel kezdtük a napot, majd következett a hosszú menetelés a község egyik végéből a Zagyva partján levő másik végébe. A községi ünnepségen csapatunk két tagja Jákóhalma település elismerését- Laky Ida festőművész egy-egy alkotását- vehette át a polgármestertől. Jászberényben megrendezett „Város Napja” tiszteletére szervezett ünnepségre rányomta a bélyegét II. János Pál pápa előző nap bekövetkezett halála. Tisztelgésünk az elhunyt főpásztor emléke előtt a berényi nagytemplom előtt történt.
A hadjárat hagyományosan legkeményebb napja mindig április 4-ike. Több településről érkeztek meghívásunkra hagyományőrző csapatok, s részvételük megszervezése a napi programokban nem kis feladatot jelent. 10 órakor tábornokok, a GÁTBE tagjainak jelenlétében került sor a hagyományos szövetségi ünnepségre. Csapatunk több tagja kapott elismerést, s új katonákkal gyarapodott a zászlóalj is. Ünnepségünk a polgármesteri hivatal előtt, az 1999-be avatott Kossuth-emléktáblánál folytatódott.
Délután fogadalmat tettek az új diáktüzérek –közöttük a legtávolabbról érkezettek Pápán szálltak tegnap vonatra-, s számukra a csapatjelvényeket Móczár Béla nyá. tüzér alezreredes adta át. Az alezredes előtt hajtották végre gyakorlatukat a jelöltek. A városi ünnepség keretében került sor egy új elismerés, a „Farkas Miklós Emlékérem” alapításának bejelentésére. Az ebből az alkalomból Kátára érkezett 5 tagú sárkeresztúri küldöttség két diák tagja elsőként vehette át a két település fogadott fiaként számon tartott hős hadnagy emlékét tovább vivő elismerést.
Városunk részéről csapatunk lett a kitüntetés társ-alapítója, s Szűcs László és Németh Ramóna a helyi két első kitüntetett neveként kerülhetett be a hadjárat krónikájába. A temetőben a honvédek sírja megkoszorúzása után síremlékénél díszmenettel adóztunk az egy éve elhunyt Jakab László kat.hő. huszárfőhadnagy emléke előtt.
A csatabemutató ez évben is a hadjárat legszínvonalasabb rendezvénye volt. A sikerhez nagyban hozzájárult a zászlóalj 80 tagja is, s ez a létszám mindenképpen különleges rekord volt a hadjárat eddigi történetében.
Április 5-én Kókán kezdte a napot a zászlóalj. Verőfényes szép délelőttön meneteltünk fel a Margit hegyre, Kossuth 1849-es ott tartózkodását megörökítő emlékhelyre. A művelődési központban elfogyasztott ebéd után a szomszédos Dány községbe rándult át csapatunk. Dány első ízben adott otthont a hadjáratnak. A fogadtatásunk minden képzeletet felülmúlt: a község szélétől ünneplőbe öltözött diákok sorfala között vonultunk be az ünnepség helyszínére, ahol csapatunkat Gódor András polgármester fogadta. Kossuth-toborzó keretjátékunkban iskolán egykori diákja, a tegnap „Farkas Miklós Emlékéremmel” kitüntetett Szűcs László alakította Kossuth kormánybiztosát, aki felolvasta Kossuth hadba hívó kiáltványát.
Szentmártonkátán az egykori Battha-kúria –Kossuth szállása 1849. április 5-6-án- helyén avatott emlékoszlophoz vonult a menet, majd a forgalmas 31-es úton a községháza előtti Battha Sámuel szobornál ért véget az emlékezés. A nap utolsó helyszíne Isaszeg volt. Itt sorfalat álltunk a csata 100. évfordulójakor állított református emléktemplomnál, majd ugyancsak először vettünk részt –ekkor már fáklyák fényénél- a szentgyörgypusztai kőkeresztnél, a település határában levő emlékhelyen szervezett ünnepségen.
Az április 6-iki csatában velünk „harcoltak” az előző napon toborzott dányi népfelkelők. Az esti vacsora után kapta meg a hadjárat minden résztvevője a közreműködést tanúsító emlékérmet és oklevelet.
Egy nap szünet után április 8-án Vácott, a Szérűs-kertben gyülekezett a hadjárat kissé megfáradt legénysége. Itt Benke Laci bácsi vezetésével szakácsversenynek voltunk szemtanúi. A Gombás-patak melletti csatában ismét a magyarok győztek.
Május 20-án első ízben rendeztük meg iskolánkban a „Magyar Honvédelem Napja” csapatünnepséget. Iskolánk és helyszíne páratlanul gazdag a magyar történelem katonai vonatkozású eseményeiben, ezt vettük számba ünnepségünkön. Az iskola ebédlőjében megtartott ünnepi csapatgyűlésen, a tápióbicskei ütközetet ábrázoló festmény alatt 17-en vehették át a hadjárat emlékérmét. 8-an kapták meg az igen rangos elismerésnek számító 2003-ban alapított „Rákóczi Érdemkereszt” kitüntetést. Lisóczki Anita, Németh Ramóna, Juhász Péter, Oláh Pál, Csontos Gergő, Kármán Tibor, Németh Gabriella, Blága Antal a több éven keresztül végzett eredményes katonai hagyományőrző tevékenységük elismeréseként kapták az érdemkeresztet.
5-en varrhatják fel atillájuk gallérjára a főágyúsi címmel járó egy ezüstcsíkot, míg a csíkok száma egyel gyarapodott 4 káplár esetében, s első ízben neveztünk ki három hagyományőrzőt őrmesterré.
Május 21-én, Buda vára visszavétele 156. évfordulóján 25 fős küldöttségünk utazott a hadjárat záró rendezvényére. A Budai Várban megtartott katonai hagyományőrző felvonulás végén minden résztvevő megkapta a Magyar Hagyományőr Világszövetség Görgei tábornok arcmását ábrázoló kitűzőjét.
A várfal, a Déli-rondella tövében levő kopjafánál szervezett felfedező ünnepségen tettünk jelentést szövetségünk elnökének. Ezzel, valamint a zászlóalj díszmenetével ért véget a Kossuth-zászlóalj 2005. évi tevékenysége.
A gyermekcsapat ebben az évben 13 településen mutatta be tudását, öt településről toborozta legénységét, a Magyarország Felfedezői Szövetség négy csapatát tudta bevonni a játékokba. Iskolánk több mint 50 diákja kapcsolódott be a hadjáratba, s amikor megvonjuk a zászlóalj minden korábbi éveknél eredményesebb mérlegét, ezek a számok magukért beszélnek.
Basa László
Megjelent a „Mátray Híradó” 2005. júniusi számában.
Az előszót írta és cikkválogatást készítette: Basa László csapatvezető
