25 éve, az 1989-ben kezdődött nagyszerű történelmi és kultúrtörténeti hagyománynak, az 1848-49-es honvédő harcoknak emléket állító tavaszi emlékhadjáratnak kezdettől fogva támogatója, szervezője, alakítója, házigazdája volt a Tápió mente kistérség. Amíg az első évben a kilenc huszár által a korabeli hadak vonulása nyomát követő útvonalon mindössze két tápiómenti településen volt fogadás, addig 2014-ben április 4-5-én már hét község köszöntötte az emlékhadjárat résztvevőit. A központi rendezvények színhelye volt Nagykáta, Tápióbicske, Szentmártonkáta, Kóka, míg a menetgyakorlat résztvevőit Pándon, Tápióságon, Sülysápon fogadták szeretettel.Képek

 

Aki maga is évek óta járja az újkori hadak útját, bizonyíthatja, hogy nincs két egyforma hadjárat. Van változás a rendezvényt fogadó települések számában, az egyes helyszíneken zajló programokban, az egyenruhás és népviseletbe öltözött résztvevők, társrendező helyi egyesületek körében. Amíg pl. 15 éve egy autóbusznyi katonai hagyományőrző jelenítette meg a tápióbicskei ütközetet, addig jelenleg már egy vonatszerelvényt töltött volna meg a résztvevő huszárok, honvédek, tüzérek színes hada.

Miután a központi rendezvény, a Tápió partján zajló csataimitáció országos attrakcióvá nőtte ki magát, a legtöbb résztvevő és a legszínesebb kavalkád ehhez a programhoz kapcsolódik. Különösen elismerésre méltó e körben Tápióbicske önkormányzati és civil körének az összefogása, melynek segítségével a Tápió bicskei oldalán egy valóságos gasztronómiai fesztivál megrendezésének lehettünk szemtanúi. Túlzás nélkül állíthatom: a két katonai hagyományőrző szövetség legnagyobb szabású összefogásának és a különféle korokat és fegyvernemeket, kultúrtörténeti értékeket ápoló hagyományőrzői seregszemléjének voltunk aktív vagy passzív résztvevői.

A katonai hagyományőrző szövetségek korábbi években tapasztalt rivalizálása, néha ellenséges megnyilvánulása mára alkotó együttműködéssé szelídült. Ezt támasztja alá, hogy a hadjárat főparancsnoka Székely Tibor, a Magyar Huszár és Katonai Szövetség elnöke, a programigazgató pedig az a Fülöp Tibor Zoltán lett, aki mindkét szövetség megalakításában, az emlékhadjárat kezdetektől való szervezésében játszott meghatározó szerepet. Mellesleg mindkét szövetség tagegyesületei –függetlenül az elnökségek mindenkori viszonyától- az elmúlt évek során egymást támogatva, bajtársi kapcsolatban szervezték a csatabemutatókat, felvonulásokat, ünnepségeket. Így volt ez természetes, hiszen minden magyarnak közös a történelme, azt nem sajátíthatja ki senki sem.

Nagykáta a 26. emlékhadjáratban

Miként 310 éve II. Rákóczi Ferencet, 165 éve a Jászberény felől érkező Kossuth Lajost, 1989-ben az abban az évben várossá avatott települést illette a hadjárat első tápiómenti köszöntése. Április 3-án a városi könyvtárban nyitották meg dr. Tőzsér Gábornak a tavaszi emlékhadjárat korábbi eseményeiről készült fotóinak kiállítását. Egy nappal később a 26. sorozat alkalmával a huszárok a Jászberényben töltött éjszaka után az egreskátai Birkacsárdánál tartott rövid megálló után érkeztek Nagykátára, vagyis a Tápió mente területére.

A két nagykátai gyermekkorú hagyományőrző csapat alkotta Kossuth-zászlóalj hatodik alkalommal köszöntötte a Tápió mente központjában jászsági barátait, a jászdózsai hagyományőrzőket. Egy nappal korábban a jelenlétünkben történt Dósán az Első Jászkun Honvéd Emlékzászlóalj megalakulása, s a korhű egyenruhában levő egység a népfelkelőkkel kiegészülve a hadjárat háromnapos programjának lett tevékeny résztvevője. A Város Napja ünnepség rendezőitől elvárható lett volna a vendégek köszöntése, annál is inkább, mert ez a csapat saját költségén jön el öt esztendeje minden évben Kátára, hogy aktív közreműködésével a település rendezvényeinek fényét emelje.

2014. április 4-én 13 órakor a két zászlóalj négyszöget közbezárva sorakozott fel a Szabadság téren, szemben a Pilaszanovich kopjafával. A hős huszárhadnagy emlékét őrző emlékjel két oldalán egy nagykátai és egy jászdózsai gyermekhonvéd –talán olyan idősek lehettek, mint a 17 évesen elhunyt gyermekhős- állt díszőrséget. A kopjafa tövében már ott volt egy koszorú, melyet nem sokkal korábban Pilaszanovich Irén, a hagyományőrzők példaképe családjának leszármazója helyezett el.

Az ünnepségen jelen volt Rakó József, a Magyarország Felfedezői Szövetség országos gyermekszervezet alapító elnöke is. A katonai tiszteletadás után négy hagyományőrző –Bárdy Gergő, Bárdy Dániel, Szécsényi Bálint, Kovács Károly- vehette át a „Nemzeti hagyományőrző” kitüntetést. A 20 éve alakult Kossuth-csapat 17 évesen elhunyt egykori hagyományőrzője, Simon Imre Antal emlékét őrző kitűzőt a család jelenlétében a két nagykátai csapat egy-egy tagja –Farkas Boglárka és Pethes Dániel- kapta meg a csapatvezetők javaslata alapján. A Kossuth-csapat két tagja –Kármán Bálint, Tóth István- kapott még elismerést –teljesítve előzetesen a cím viselésének feltételét, az egy éves próbaidőt- a „Nagykáta hagyományőrzője” kitűző átvételével.

A két zászlóalj kísérőikkel együtt a Szabadság téri ünnepség után zárt alakzatban átvonult az egykori Keglevich-kastély udvarára. Amiről a szónok a hadjárat hivatalos programja részét képező koszorúzási ünnepség kezdetén nem beszélt: 15 évvel ezelőtt, 1999. április 4-én avatta fel itt a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat vezetőjének javaslata alapján elhelyezett emléktáblát Bodrogi Györgyné akkori polgármester és a közelmúltban elhunyt Katona Tamás történész.

Miután Nagykátán egyedül a 20 éve alakult gyermekcsapat viseli Kossuth nevét, a szabadságharc politikai vezetőjének az emléktáblája előtt a koszorúzási ünnepséget eddig minden évben ez a hagyományőrző csapat szervezte. Múlt időben beszélek, mert 2014-ben az önkormányzat már nem tartott igényt a szolgálatunkra. Így fordulhatott az elő, hogy az egykori hadikórházban ápolt huszárhadnagy családjának jelenlévő leszármazóját –aki évek óta résztvevője, kitüntetés adományozásával támogatója a Város Napja rendezvényeinek- senki sem köszöntötte. Függetlenül a barátságtalan előzményekre –a gyermekkorú hagyományőrzők vezetőjét nem hívták meg a hadjárat előzetes egyeztető megbeszélésére, a Város Napja programjában a közreműködők között nem szerepelnek az emlékhadjárat hivatalos társrendezői, a 48-as egyenruhát viselő gyermekhonvédek- hívatlanul is elmentünk, díszőrséget adtunk, katonai tiszteletadást mutattunk be. Mellesleg ezen a napon –miként a korábbi években is- a nagykátai Város Napja rendezvényein a legnagyobb létszámú katonai hagyományőrző egységet a gyermekkorú katonai hagyományőrzők adták.

Az emlékezések sorában ezen a napon a harmadik helyszín a tápióbicskei ütközet első köztéri emlékműve, az 1897-ben avatott un. „ötgolyós” Gerendai-féle emlékmű volt. Itt mindkét zászlóalj egy-egy katonája adott díszőrséget, s a méltató beszéd után katonai tiszteletadásra emelték fegyverüket Szabó Jóska, Koroknay Dani, Pilaszanovich Béla mai utódai.

A Város Napja ünnepségen a honvédgyalogságot teljes egészében a jászdózsai és a nagykátai gyermekzászlóaljak alkották. Tavaszi Emlékhadjárat – Nagykáta Mögöttük sorakoztak fel a huszárok, míg a tüzérséget a hivatalos közreműködői státusszal rendelkező Nagykátai Honvédtüzér Alapítvány tagjai képviselték. Ünnepi köszöntőt dr. Pap Terézia alpolgármester asszony mondott, majd Kedves Gyula hadtörténész méltatta a történelmi napok eseményeit. Átadásra kerültek a közszolgálati nívódíjak –Ulrich Péterné, Czakó Károly, Fehér Pál részesült ebben az évben ezen elismerésben-, ami után a Tápiómente Táncegyüttes verbunkos toborzója színesítette a város ünnepének központi programját. Velkei Bálint által előadott dal, a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” nagy sikert aratott. Kocsis Zoltán tárogatón előadott Magyar takarodója a műsor végét jelezte.

A katonai hagyományőrzők Dózsa György úton haladó felvonulását a Káplár Béla kat.hő. százados vezette honvédtüzér csapat vezette. A temetőben az 1988-ban kialakított honvédparcellánál koszorúzás és katonai tiszteletadás zajlott. A sírkert végében nyugszik az emlékhadjárat két egykoron volt meghatározó alakjának, Jakab Lászlónak -10 éve temettük el- és Jakab Eleknek a sírja. Itt minden fegyvernem együttes tisztelgésére, koszorúk elhelyezésére került sor.

A csatamezőre a város által biztosított autóbusz segítségével jutottak ki a nagykátai felnőtt és gyermekkorú hagyományőrzők.

Tápióbicske ünnepe

Tápióbicskén senkinek sem jutott eszébe, hogy a település ünnepének programjaiból bármely –kiváltképp a 48-as hagyományokat ápoló- helyi civil szervezetet kihagyja. Itt évek óta természetes, hogy alapvetően a Tápióbicske Barátainak Köre civil egyesület kezében futnak össze az előkészület szálai, javaslatait, elképzeléseit az önkormányzat mindig akceptálja.

A 165. évforduló ünnepi rendezvénysorozata a katolikus templomban az elhunyt hősök emlékére megtartott szentmisével kezdődött. A szentmise után megkoszorúzták a templom falán elhelyezett Csikány Ferenc emléktáblát. Tavaszi Emlékhadjárat - "Hadnagy uram" A résztvevőknek alig néhány lépést kellett megtenni, hogy a település címere közelében felállított Szini-Sebő Alajos emlékművénél fejet hajtsanak. A legendás csatapárbaj győztesének szülőfalujának, Csiliznyárád koszorúját Miklós Dénes polgármester helyezte el. „Baradlay Richárd”– A Tápióbicskei csata megénekelt hősei

A Földváry Károly Általános Iskolában az egész oktatási intézményt megmozgatta a hagyományos zsemle(bukta) osztás. Fejér István bíró alapítványa töretlenül él, azt a különféle politikai rendszerek sem tudták befolyásolni. Kanyó Sándor polgármester –az egykori községi bíró mai utóda- celebrálta a jelmezes műsor után a „hazafias” buktaosztást. Tápióbicske tisztességgel ápolja a honvédhősök emlékét 12.30-kor a Harcmező utca kezdeténél elhelyezett kopjafa megkoszorúzására került sor. Karsa Ferenc egykori feljegyzése szerint valahol ezen a környéken kapott halálos sebet a szabadságharc talán legfiatalabb katonája, a 12 évesen hősi halált halt Szabó József.

Több száz bicskei és környékbeli településekről érkezett kisdiák vett részt a 2002-ben felállított emlékhídon az ugyancsak hagyományos hídi-csatára. A gyerekek maguk készítette csákóban, két csoportra osztva védték, illetve ostromolták a hidat.

Vér János vezetésével a Tápió jobbpartján 9 órakor kezdődött hivatalosan a tüzérkonyha gasztronómiai fesztivál. Valójában sok katonai hagyományőrző csapat, civil egyesület, pártszerveződés bográcsában főtt már reggel óta a menázsi. Aki kérte, annak produkcióját szakemberekből álló zsűri minősítette, díjazta. Tápióbicskei huszárkonyha

Az ütközet 165. évfordulója

A korábban egymással rivalizáló két szomszédos település, Nagykáta és Tápióbicske évek óta békés egyetértésben és összefogásban szervezi a két település határában zajló korabeli ütközet évfordulójának a megünneplését. Van egy kör, amit mindkét település saját hatáskörében, amolyan „belügyként” kezel, majd az 1910-ben felállított csataemlék megkoszorúzásával megkezdődik az összefogás, a közös program. Nagykáta és Tápióbicske mellett országos hatóságok és közjogi méltóságok, a két hagyományőrző szövetség által lefedett egyenruhás emlékőrző társadalom hajtott közösen fejet a Jankovich Gyula alkotta bronzhonvéd előtt.

Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes volt az idén a megjelent legmagasabb közjogi méltóság, de rajta kívül országgyűlési képviselők, polgármesterek, a régióban működő pártok, civil egyesületek is helyeztek el koszorút az emlékmű talapzatához. Tavaszi Emlékhadjárat – Koszorúzás a Honvédszobornál Dr. Molnár István műsorvezetői közreműködése az emlékhídon folytatódott. Kocsis Zoltán tárogatón előadott hívogatója után a közméltósági fogadást Vitkó Egon, a Magyar Hagyományőr Világszövetség elnöke és a 8. Koburg huszárezred katonái végezték. A műsorvezető ezt követőleg köszöntötte dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, Czerván György országgyűlési képviselőt, a vidékfejlesztési minisztérium államtitkárát, dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselőt, a Pest Megyei Közgyűlés elnökét, dr. Tarnay Richárd országgyűlési képviselőt, a Pest Megyei Kormányhivatal vezetőjét, Kanyó Sándort, Tápióbicske polgármesterét, Tóth Jánost, Tápiószentmárton polgármesterét, a Pest Megyei Közgyűlés tagját, dr. Pap Teréziát, Nagykáta város alpolgármesterét, Tóth András kerületi esperest, Fülöp Tibor rendezvényigazgatót, a Magyar Hagyományőr Világszövetség és a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség alapítóját, Vitkó Egont, a Magyar Hagyományőr Világszövetség elnökét, Székely Tibor kat.hő. ezredest, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnökét, a 26. Tavaszi emlékhadjárat főparancsnokát, dr. Kovács Pétert, a Magyar Hagyományőr Világszövetség főtitkárát, Faruk Naci Ceylon ezredest, volt török katonai attasét. Tavaszi Emlékhadjárat - A csata hídján

A köszöntések után Csepregi Evelin szavalatát hallgattuk meg, aki Arany János Rendületlenül c. költeményét idézte. Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ünnepi beszéde után az emlékhídon állók egy régi hagyományt követve a csatában elesett hősök emlékére virágot dobtak a folyóba. A katonai szövetségek vezetői a 25 éve zajló hadjárat szervezésében, lebonyolításában kiemelkedő munkát végzők részére emlékoklevelet, kitüntetést adtak át.

„A hosszú évek során bizonyított, hogy e program leglátványosabb és egyben a legnagyobb méretű rendezvénye Tápióbicske és Nagykáta határában, a Tápió partján az egykori csatatér helyszínén zajló hadijáték, a 48-as csatabemutató. A tápióicskei ütközetet a történelemhez igazodva a Tápióbicske és Nagykáta közötti területen mutatjuk be. Az élő történelemóra kitalálója és lebonyolítója a Bitskey Gáspár Tüzércsapat és Tápióbicske Barátainak Köre.”- mondta többek között dr. Molnár István.

A hídon zajló műsort a katonai hagyományőrzők a Tápióra merőlegesen felsorakozott egységei, valamint a csataimitáció területét körbezáró kordon mentén hallgatta a közönség. A díszvendég mellett a két szomszédos település polgármestere, illetve a hagyományőrző szövetségek vezetői végezték el a szokásos szemlézést. A hadijáték narrátora dr. Csikány Tamás hadtörténész volt.

A 26. Tavaszi Emlékhadjárat legtöbb résztvevőt megmozgató, leglátványosabb hadijátékáról elmondhatjuk, hogy a négy csataimitáció közül ez volt az, mely a leghitelesebben adoptálta a hagyományőrzők műfajára a történelmi valóságot. Az ideális időjárás, a nagyszámú nézőközönség motiválta a kordonon belül mozgó szereplőket. A mintegy hatvan tagegyesületen kívül erdélyi, felvidéki, lengyel, német, osztrák katonai hagyományőrzők szorgoskodtak a bemutató sikerén. A Tápió két oldalán zajló csataimitációról a korábbi években már sok mindent elmondtam. Az idei játékra is igaz a minden részletre kiterjedő szabályozás, a pergő ritmus, a pirotechnikai megoldások széles választéka. A Kossuth-zászlóalj a magyar haderő balszárnyán foglalt helyet, míg a jászdózsai honvédek a jobbszárny ütőképességét gyarapították. Dósai barátaink fess egyenruhája nagy sikert aratott. Teréki Krisztián képei , Bíró László István (Farmos) képei , Gulyás Kálmán fotói, Hugyák Csaba (Pánd) csataképei

Szentmártonkáta április 5-én fogadta a hadjáratot

Szentmártonkáta a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat közreműködésével 2003-ban lépett be az emlékhadjáratot fogadó települések sorába. Ennek a döntésnek természetesen megvolt a hiteles történelmi előzménye: április 5-6-án Kossuth Lajos a helybéli földbirtokos Battha Sámuel kúriájában szállt meg, itt volt a hadjárat egyik irányító központja a történelmi napokban. Pár éve a hadjárat április 5-iki napja hivatalosan is Kossuth Emléknap, hiszen a Szentmártonkáta-Kóka-Dány útvonal követi az elnök 1849. április 5-6-iki korabeli mozgását.

Reggel 8 órakor a Kossuth-zászlóalj felvezetésével a református iskola elől indult az emlékmenet a Tűzoltó utcában 2002-ben felavatott emlékműhöz. A díszőrség elfoglalta a helyét, majd én beszéltem arról, hogy milyen befolyással volt a történelemre Kossuth mártonkátai tartózkodása. A díszegység tisztelgése, a községtörténeti kör tagjainak Kossuth-nótákat bemutató éneke mellett zajlott a koszorúzás.

Battha Sámuel kormánybiztos szobrát a községháza előtt 1999. október 23-án avatták fel. Az első koszorút Horváth Lajos történész, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály főtanácsosa helyezte el. A községháza aulájában Karai Istvánnak, Szentmártonkáta első polgármesterének mellszobra előtt zajló tisztelgésünk gesztus volt a részünkről a hadjáratot támogató, a helyi 48-as emlékjelek megszületését támogató önkormányzati vezető lezárt életműve előtt.

A községháza parkolójában időközben már felsorakoztak a lovasok: huszárok és lovas szabadcsapatok képviselői. A megjelent közönséget és katonai hagyományőrzőket Fodor Zoltán polgármester köszöntötte. Történelmi áttekintéssel szolgált Horváth Lajos történész, Gavlik István, a Kossuth Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke, Kerékgyártó László történész, a Görgey Kör elnöke. Jelen volt a község díszpolgára, az idén 80 éves dr. Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója is. Az ünnepség végén a Szózatot Vesztergám Miklós tárogatón előadott műsorszáma szolgáltatta. A rendezvény után szervezett fogadáson, a községházán adta át a hadjárat jubileumi emlékoklevelét Fodor Zoltán polgármesternek Fülöp Tibor rendezvényigazgató.

Kóka 15 éve fogadja április 5-én a hagyományőrzőket

A Tápió mente legsokoldalúbb, legrégebb időktől datálható Kossuth-kultuszával rendelkezik Kóka. A nevezetes Margit-hegyi látogatás 150. évfordulóján, 1999-ben fogadta először a tápiómenti települések közül harmadikként az emlékhadjáratot Kóka község lakossága.

A hagyományok ápolása és tisztelete jellemezte a 26. hadjárat kókai programját. A gyalogság –a nagykátai Kossuth-zászlóalj- a művelődési háztól indult, s a Margit-hegy tövében találkozott a Szentmártonkátáról időközben átért lovasokkal. A dombot uraló temető legmagasabb pontján levő kápolna északi oldala előtt –ahol 1849. április 6-án Kossuth és Görgei szemlélte az Isaszeg felé vonuló hadakat- zajlott hagyományosan a megemlékezés. Helybéli diákok adták elő a „kókai korsó” történetét, a település Kossuth emlékápolásának eredőjét. Megállapítottuk, hogy a viszonylag egyszerű epizódot miként tudják évről-évre megújítva, új elemekkel színesítve előadni a fiatalok.

A történészi előadást Kerékgyártó László és Gavlik István tartották. A hadjáratot szervező szövetségek nevében én adhattam át a községnek szóló jubileumi díszoklevelet Juhász Ildikó polgármester asszonynak. Az első koszorú elhelyezése közben dördült el az őrtálló Kármán Laciék díszsortüze.

A hivatalos ünnepség után kezdeményezésünkre a temetőben levő három síremléknél zajlott még tisztelgés. Díszőrség állt Moháry Gyula (1827-1911) huszárkapitány sírjához, s vele szemben felálló díszegységnek Tinka Ádám kat.hő. őrmester vezényelt tisztelgést. A díszőrség ez

 

t követőleg átvonult a pár éve elhunyt tájházalapító Tóth József sírjához. Mindkét helyen röviden méltattam a kevésbé járatos közönséggel az ott nyugvók érdemeit.

2014 számunkra Kossuth halálának 120. évfordulóját is jelenti. A nevezetes 1894-es temetésen résztvevő Eördögh Kálmán községi főjegyző, a helybéli önkéntes tűzoltók parancsnokának a síremléke volt a harmadik „ráadás” tisztelgésünk helyszíne.

A temetőtől a község központjáig történő visszavonulást már együtt hajtotta végre az élen haladó gyalogság és az őket követő lovasok. A műv. ház előtti útszakaszon a lovasok karusszelt, vagyis több lovas összehangolt együttmozgását mutatták be. A műv.házban fogyasztottuk el napi ebédünket, a hagyományos virslivel „felturbózott” lencsefőzeléket.

A nagy menetgyakorlat

A menetgyakorlat jó példa arra, hogy a társrendező egyesületek saját kezdeményezéseikkel miként tudják formálni, alakítani a hadjárat évente megújuló programját. Harmadik alkalommal szerveztek emlékutat –elsősorban gyalogos alakulatok- a magyar honvédség 1849. április 5-6. napján történő vonulási útvonalán. Erre a gondolatra minden tekintetben ideális időpont az április 5-ike, hiszen ezen a napon nincs csatabemutató, s minden vonatkozásban eredeti helyszínen és útvonalon történik a menetelés. A Klapka György vezette I. hadtest vonulási útvonalát követték a katonai hagyományőrzők.

Nem utolsósorban ezzel a programmal lehetőség nyílik olyan településeknek az emlékhadjáratban való bekapcsolására, melyek nem esnek az aznapi központi programok útvonalába. Így lett a korábbi években a menetgyakorlat állomása Tápióság, Tápiószecső, Kóka, Dány. A fogadtatás és az együttműködés hiányosságai eredményezték, hogy a harmadik menetelés egy eddig még járt útvonalon, új települések bekapcsolásával zajlott. Ez az útvonal ugyanakkor teljes mértékben megfelelt a szabadságharc hadtörténetében vázolt helyszíneknek. Ebben az évben első ízben adott hírt a hadjárat ezen programjáról –részben érintettség kapcsán- a tapiokultura.hu online újság.

A hadjárat hivatalos programjában még a tavalyi útvonal szerepelt, amit László Zoltán főszervező kényszerből kénytelen volt megváltoztatni. A honvédvadászok vezetőjét eddig, mint az alaki szabályzatok korhű adoptálóját, több történelmi korszak katonai hagyományőrzésének szervezőjét ismertük. Kérésemre leírta a 2014-es menetgyakorlat legfőbb tapasztalatait, s a dőlt betűs sorok ennek a minősítésnek a szó szerinti idézetei.

László Zoltán barátom –aki mindenben törekszik a hitelességre- a menetgyakorlat formaságait „A Magyar Honvédség Harcászata az 1848-49-es szabadságharcban” című HIM által kiadott Pászti László által írott munka 8. fejezete –A menet és menetbiztosítás az ellenség közelében- alapján szervezte me

g.

„2014.04.04 este 20 órakor indultunk a tápióbicskei csatatérről Tápióságra gyalog. A sátorverők és a konyhások autóval mentek, hogy mire beérünk, megfőzzék a vacsorát. Gyalog 21.30-ra értünk a sági volt Tüzép-telepre, ahol ettünk és aludtunk. A helyiektől kapott 3 liter borból fél litert öntöttünk a vacsora lebbencsébe. Több se fogyott belőle! Ságon a „hivatalosság” nem fogadott minket (…) A falu lakói saját telkükön, házukban egymással versenyezve adtak szállást, még április 4-én este 11-kor is licitáltak, hogy ki hol aludjon. Reggel kis híján belefulladtunk a tojásrántottába, kolbászba és sonkába. Alig tudtunk elindulni a kedves marasztalástól és a jólakottságtól visszatartva…”

A kihagyott sorok a konfliktus vélt vagy valós okait boncolgatják, amiről kívülállóként nem kívánok állást foglalni. Annyit azonban mindenképpen el kell mondanom, hogy a hagyományőrzők bajtársiassága, a hadjáratban eddig tapasztalatot nem szerzett önkormányzatok hozzáértése, korrektsége sérülhetett a szervezés során.

Az április 5-iki indulásról így írt a fővadász László Zoltán: „…Reggel 09.10-kor már sikerült is elindulni, a reggeli, a falu és a gazdaság megtekintése után, a helybeliek előtt megtartott díszszemlét követően. 9 fővel indultunk gyalog, míg az autók előre álltak Sülysápra, ahová 11.30-12.00 között ígértük érkezésünket. Itt a tüzérparancsnokunk, Buskó Andris várt ránk, aki Sülybe történő beérkezésünk után csatlakozott hozzánk Isaszegig velünk haladva.”

Korábban a tapiokultura.hu-n olvashattunk tudósítást, nézhettünk képeket a Kovács András és Szabó Gábor vezette lovascsapat pándi programjáról. Csatlakozott a menetgyakorlathoz itt egy 6 fős bánáti határőr egyenruhát viselő csapat, a Nemzeti Vadkan dalárda néven más oldalról is hagyományokat ápoló közösség. A kb. 20 fős lovas, szekeres csapat Pándról jövet Sülysápon futott össze a honvédvadászokkal, s ez a három közösség a városi piac-és vásártéren együtt tartott bemutatót. A lovas és gyalogos egységeket Horinka László sülysápi polgármester szemlélte meg, melyről beszámolót közölt a regionális TV is. „Innen 15.30-kor értünk Dányszentkirályra, ahová a Vadkanok tanította menetdallal érkeztünk zárt alakzatban.”

Dányszentkirályról Isaszegre sokszor mentem már gépkocsival országúton, korábban ezen a „hullámvasúton” kerékpáron. A menetgyakorlat résztvevői a hitelesség és az útvonal lerövidítése végett a zömmel vadvédelmi területen vezető erdei utat választották. A kerítések okozta kerülők miatt az eredeti tervtől eltérően másfél órás késéssel, 19.30-ra érkezett a kis csapat az isaszegi sportcsarnokhoz. Látványos katonai felvonulás Sülysápon , Tavaszi Emlékhadjárat - Pánd , Tavaszi Emlékhadjárat – Sülysápi Átvonulás , Tavaszi Emlékhadjárat – Sülysápi Átvonulás II. , Tavaszi Emlékhadjárat - Sülysápi Átvonulás III. A TápióTv29 filmje

Itt ér véget a 26. Tavaszi Emlékhadjárat tápiómenti krónikája. A történeti hűség kedvéért meg kell említenem a társrendezői státusszal rendelkező települések és egyesületek nevét. Nagykáta, Tápióbicske, Szentmártonkáta, Kóka mellett hivatalos társrendező volt a Tápióbicske Barátainak Köre Bitskey Gáspár Tüzércsapata, a Nagykátai Honvédtüzér Alapítvány, a Nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat. A települési önkormányzatok mellett ennek a három egyesületnek jelentős szerepe volt a sikerben nemcsak a tápiómenti két nap során, hanem a hadjárat szinte minden helyszínén és programjában. A három tápiómenti katonai hagyományőrző egyesület tagjai meghatározó szerepet játszottak a négy hadijátékban –elsősorban a gyalogság és a tüzérség terén-, s a nem militáns programok –felvonulás, tisztelgés, kos

zorúzás, stb.- lebonyolításában.

„A hős fiúk örököse”-i ápolják az 1849. április 2-iki hatvani ütközet emlékét

Basa László