150 éve született Giergl Kálmán építész

2013. október 22-én a nap vezető híre volt, hogy a miniszterelnök megnyitó beszédével felavatták a Zeneakadémia épületét. A közszolgálati TV egyenesben közvetítette az ünnepséget és a koncertet, sok közleményben szerepelt a döntően Európai Unió-s pályázatból megvalósult felújítás kapcsán a magyar zeneművészet és építőművészet szimbiózusát jelképező együttes nagyszerűsége. Megnéztem az írott sajtóvisszhangot, alig néhány helyen szerepelt, hogy valójában kinek a tervei alapján felépült középület renoválására, újraavatására került sor.Képek

Ha megnézzük az 1979-ben kiadott Budapest utikönyv 148. oldalát, ott a „Zeneakadémia” címszó alatt a következő olvasható: „A Zeneakadémia szecessziós stílusú palotáját Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján építették 1904-1907-ben…” Nagykátai olvasóim közül valószínűleg kevesen tudják, hogy a 150 éve született Giergl Kálmán (1863-1954) építőművészeti tevékenységében a kétségtelenül jelentős megbízás előtt volt egy rövid kitérő: néhány évig a tervező Nagykátán a Keglevich-kastélyban élt, s az ő tervei alapján renoválták a kastélyt, bővítették emeletesre a városházát –ma zeneiskola- és végezték el a katolikus plébániatemplom mai formáját felmutató átalakítását. A középkori alapokon álló templom száztíz éve, 1903-ban történt új szentéllyel és két mellékhajóval történő kibővítése a szakrális építmény egyik legjelentősebb átalakítását eredményezte. A tervező építész születésének kerek évfordulója, a szervezőmunkát végző plébános személye, a jelentős áldozatot hozó nagykátai hívek emléke egyaránt megérdemli, hogy róluk a kerek évfordulók kapcsán most beszéljünk.

A Nagykáta központjában álló templom első formájának az építése a ma rendelkezésünkre álló dokumentumokból még hozzávetőlegesen évszázadra pontosan sem deríthető fel. Az első papír alakú dokumentáció a Pongrácz-féle térkép, melyen templomos helyként ábrázolja Csekekátát. Írásban az 1697-es canonica visitatiot illeti az elsőség, melyben arról esik említés, hogy a település temploma igen rossz állapotban van. Az 1716-os egyházi vizitről készült jegyzőkönyv már renoválásáról ír, s kiemeli igen szép szószékét. „Biztosan állott már templom e helyen a törökvilág előtt is. Aki a tornyot belülről megszemléli, meglepődve tapasztalhatja: jó embermagasságig a torony építési anyaga durván egymásra illeszkedő, faragatlan kő. Ez a falrész minden bizonnyal annak a későközépkori templomnak a maradványa, melyre a későbbi barokk templom 1745 és 1750 között ráépült…”

A törökvilág idején romossá vált templom XVIII. századi barokk átalakítása Geró Mihály (plébános 1740-1745 között) és Bene György (1745-53) nevéhez fűződik, s mindenezen munkálatok I. Keglevich Gábor (1710-1769) kegyúri működése alatt zajlottak. Mária Terézia tábornokának, a temetőkápolnát és a pétervásárai kastélyt felépítő, Nagykátának mezővárosi kiváltságot szerző grófnak nem volt éppen konfliktusmentes a plébánosokkal való kapcsolata. Ebből az időszakból, a templom barokk-kori átalakításából maradt fenn a ma is látható főoltár, a szószék, a főoltár két oldalán álló apostol szobor, az orgonaszekrény, a sekrestyében lévő néhány miseruha.

A templom XIX. századi gondozásáról tudjuk, hogy 1868-ban Schweiger Sámuel neobarokk faliképei kerültek fel a falakra.

Dr. Kazaly Imre 1893. október 1-jén foglalta el a nagykátai plébánia vezetését.Az ebben az időben folyó templomjavítási munkálatokat Kulik Sándor építőmester irányításával végezték. Dr. Kazaly plébános rendkívül energikus tevékenysége eredményezte ezen kívül még az orgona javítását, templomi ruhák beszerzését, a Szentháromság szobor kijavítását, Szent Vendel szobrának a vasút túloldaláról a vásártérre történő áthelyezését, új úrkoporsó beszerzését, a plébánia lakrészének és gazdasági épületeinek renoválását, a plébánián könyvtár kialakítását. Ebben az időben, 1897-ben került sor a harangok cseréjére is.

Az 1903-as templombővítés krónikáját összeállíthatjuk a „Nagykátai Hírlap” V. évfolyama lapszámaiban olvasható tudósításokból. Ennél hitelesebb visszatekintést nem is tudnék elképzelni, minthogy átlapozom a Gárdonyi Rezső és Szlukon Károly szerkesztette hetente megjelenő lappéldányokat.

Nagykáta történetében volt egy századfordulós aranykor, a nagyjából 1895-1910 közötti időszakot nevezik így a helytörténészek. Ami országos viszonylatban a millenniumi nagy felbuzdulás, a ma is látható fővárosi középületek, múzeumok, paloták és emlékművek avatásának időszaka volt, némi fáziseltolódással –természetesen helyi jelentőségű alkotásokkal- valósult meg pár évvel később Nagykátán. 1897-ben felállították a község központjában a tápióbicskei ütközet első köztéri emlékművét, felépült a járásbíróság, emeletesre bővítették a városházát, létrejött a templom két oldalhajójának a megépítése, felhúzták az ország egyik legnagyobb zsidó templomának falait, több iskolaépület –kántoriskola, epresi tanoda, a város első emeletes iskolája: a vásártéri elemi- létesült, megépítették a bazársort. Mindezen munkálatok olyan nagyszerű férfiúk alkotó összefogása révén valósulhattak meg, mint Dezseőffy Emil (1850-1922) főszolgabíró, Gemperle Károly (1865-1950) főjegyző, Kazaly Imre (1846-1933) plébános vezényletével működő nagykátai elöljáróság, közélet és értelmiség.

A templombővítésre vonatkozó első 1903-as híradás a január 25-iki lapszámból származik. Kazaly Imre plébános –ki jelentős szépirodalmi és lapszerkesztői tevékenységet is folytatott- tollából származik ez az írás: „Úgy látszik, az Ige végre-valahára testet fog ölteni. Évek óta szálló igévé lett nálunk az, hogy szűknek bizonyult templomunkat ki kell bővítenünk. A közóhaj érvényesítése elé azonban eddiglé legyőzhetetlennek látszó akadályok merültek. Minthogy azonban mindegyre szaporodó lakosságunkkal szemben az Úr hajlékának szűk volta folyton-folyvást erezhetőbbé vált s a templom túlzsúfoltsága miatt az isteni tisztelet tartása vasár-és ünnepnapokon folyton meg van zavarva, a tűrhetetlen helyzeten végre segíteni kellett.(…)

E hó első napján, vagyis az új év felderültével felszólítást nyertek a hívek arra nézve, hogy templomunk kibővítésére nyissák meg erszényeiket. A szegény álljon elő filléreivel, de a gazdagok se sajnálják a forintokat. Minden szépért, jóért hévvel lelkesedni tudó káplánunk, Thury Károly megkezdte a gyűjtést. Házról-házra jár, az Úr nevében s az Úr hajléka részére alamizsnát kér.(…)

Az a szándék, hogy a templom szentélyét lebontva, az Úr hajlékát 8-10 öllel meghosszabbítjuk. A kibővítésnek ez a módja mutatkozik legcélszerűbbnek s talán legolcsóbbnak is. Szélesítéssel, illetve két oldalhajó alkalmazásával is lehetett volna a templomot kibővíteni, csakhogy ezáltal a szentély idomtalan alakot nyert volna. A hátsó részen a torony miatt nem lehetne a bővítést eszközölnünk.

24-30 ezer korona költségre lesz szükségünk. De egyenlőre nem igénylendjük az egész összeget, az új falak felállítása a legégetőbb szükség. A templom kifestése, újabb felszerelése, az oltárok újabb ékesítése későbbre is maradhat. A templomnak Vácon közel 4000 kor. tőkéje van, amit az építéshez Főpásztorunk bizonyára folyosítani fog. A patronátusi alap (4 ezer korona) kamataiból is remélhetünk valamit.)…”

A március 22-iki lapszámban már vezércikk foglalkozik a templom átalakításával. Az írás lényegét összefoglalva megállapíthatjuk, hogy tavasszal a templombővítéssel kapcsolatban mi foglalkoztatta a közvéleményt. Ekkor kérdéses volt még a bővítés módja, a pályázat kiírása, annak elbírálása, a bizottság összeállítása, a hívek és a közvélemény véleménynyilvánítása.

„Régi vágya mindenkinek, akit csak érdekel. Mert az már szenvedhetetlen, hogy közönséges vasárnapokon is megannyi hívő van a templom körül, mint amennyi befér. Nagy ünnepeken meg, néha szélben, esőben, néha fagyban, több van kívül mint belül.(…) Folyik az adakozás – nagy összegekben, de lassan megy. A gyűjtést gyorsabban, nagyobb erővel kell folytatni, mert a dolog sürgős.(…)

Ez közadakozásból épül. Itt nyilvános pályázatnak kell megmutatni azt, hogy a legnagyobbra, legszebbre, legolcsóbban, hogy lehet azt megépíteni. Azt is jól kell összeválogatni, kik bírálják meg a pálya-terveket. Van erre Nagykátán elsőrendű szakember is, van igen sok alaposan értő ember az úri osztályban, van az iparosok, van a földmívesek között, csak meg kell őket jól ítélni!(…)

Azonban átalakításnál sokkal nehezebb a tervezés, mint egészen új épületnél. Mert ha csak egyszerűen megnyújtják a falakat, formátlan lesz az a nagy hosszúság, abban a keskenységben. Ha oldalára lesz tágítva, hogy a templom belseje kereszt alakú legyen, több a költség, nehezebb a szószék elhelyezése úgy, hogy az megfeleljen a templom legfőbb céljának.(…)

Az a módja: nyilvános pályázat már a tervezésre is, ami legfőbb. Azután nyilvános közszemlére ki kell tenni minden tervet a község házán, elég időre a döntések előtt. Azután határozzon, a tervek felett minél szélesebb körű bizottság! Az határoz a vállalatba adás felett is. Ezt kívánja a dolog törvénye.”

Idézet a képviselőtestület május 5-én megtartott gyűlésén készült jegyzőkönyvből: „A róm.kath. egyház a templombővítéshez szükséges terület átengedését kérte. A jegyző indítványára a képviselőtestület a szükséges területet díjmentesen engedte át a magánosan álló templomot körülvevő térből…”

A május 10-iki lapszámban a „Heti hírek” rovatban „Bontják a templomot” címszó alatt a következő olvasható: „A rombolás, pusztulás helye most a templom és környéke. Kedd óta csákányok, feszítőrudak zuhogásától hangos a Kossuth Lajos-tér, s nemsokára a templom fele csak egy romhalmaz lesz, hogy aztán annál díszesebben, fenségesebben emelkedhessen majd ki a tetemesen megnagyobbított és szépített Istenháza…”

Május 17-én a „Nagykátai Hírlap”-ban ismét vezércikk –Szlukon Károly tollából- foglalkozott a templom átalakításával. Az írás lényege: a templom bővítésével egyidőben újítassék meg annak tornya is. „”Nagykáta fejlődésének történetében nagyjelentőséggel bír az elmúlt hét, melyben megkezdődött régi templomunknak átalakítása, illetve újjáépítése.(…) Igaz azonban, hogy még nincsen együtt a kellő összeg, annak is a nagy részét még fedezetlen kölcsön képezi, de már a kezdet nehézségei levannak küzdve és ez már bíztató jel, az eredmény el nem maradhat.(…) A tervezet –kellő pénzhiány miatt- egy dolgot érintetlenül hagyott…

Ugyanis, magának a templomnak újítása mellett nem jut változás alá a torony. Az marad a mostani állapotban. Vagyis aránytalanul kisebb lesz a torony, mint a templom. Körülbelül úgy fog kinézni, mintha a torony építése félbe maradt, bevégezetlen munka volna.(…) Erre akarjuk felhívni a nagyközönség figyelmét, ezért intézzük hozzá e helyen e néhány szót:

„Hasson oda mindenki, társadalmi és felekezeti külömbség nélkül, hiszen külső, mindenkit érdeklő szépségről lévén szó, hogy az újított templom torony épülete, arányban magával a templommal, a kellő magasságra emeltessék, tetőzete ízlésesen megújítassék. Továbbá a meglévő, de ember emlékezet óta mindég álló, tehát a rossz toronyórák helyett újak vétessenek. Hasson oda a nagyközönség, hogy ezen - közérdeket bár csak a külsőség, az ízlésesség tekintetében érintő- eszme magánál a képviselőtestületnél is szőnyegre hozassék és ott kellő pártolásban részítessék.”

„Az új templom tervezete” c. írás a május 17-iki számban a település közönsége számára foglalja össze az építkezés kezdetén a legfontosabb terveket, az anyagi körülményeket, a tervezésben, a kivitelezésben közreműködő vezető szakemberek neveit.

„…Tudvalevő dolog, hogy a templom újításához szükséges pénzösszeg javarészben esperesplébánusunk s a cél lelkes híve, Thury Károly káplán buzgólkodásával adakozás útján jött össze. Az így összegyűjtött pénz ma már 13 ezer koronát tesz ki.

Azonban ez még mindig vajmi kevés a nagyszabású építkezéshez. De elég volt arra, hogy –mint alaptőkével- komolyan megkezdhessék a munkálatokat. A már készen levő tervezet szerint a templom újjáépítésére előirányzott összeg 25 ezer korona. A hiányzó 12 ezer korona kölcsön képpen vétetett fel, mely kölcsön törlesztődik a patrónusi- alap kamataiból és a templom jövedelmeiből. Ilyformán a tulajdonképpeni újtemplom építési költségei (falazat, tetőzet, stb.) már fedezve volnának.

A falak festése (freskók), a fő és mellék oltárok javítása, gyertyatartók, csillárok, szószék, keresztkút stb. mind-mind sok pénzbe fog kerülni. És ezt bizony csakis a lakosság újabb áldozatkészsége teremtheti csak elő. Pedig ott van még az orgona, a torony és a toronyórák s ezekre nincs még pénz sehol.(…)

Úgy értesültünk, hogy előnyösen ismert Giergl Kálmán műépítész tervezte eredetileg. Aztán később a váci püspök építésze változtatott rajta valamit. És végre ki lett adva a kiszemelt vállalkozónak, Projszl János budapesti építőmesternek.(…)

A mostani templom körülbelül derékon szakíttatik ketté, s innen kezdődik az új és pedig mindkét oldalról 5-5 méterrel szélesedve, vagyis maga a főhajó 19 méterre szélesedik ki. Hosszúsága 21 méret tesz ki, így a főhajó 412 30 négyszögmt. területtel fog bírni. A szentély a régi hajó szélességében és 8 mt. hosszúságban nyúlik előre. A főhajót 6 oszlop három részre osztja: egy fő-és két mellékhajóra.

Az ívezet is, mivel a falazat a mostaninál egy méterrel magasabb, tehát inpozánsabb lesz és amely az eddiginél előnyössebb akusztikát fog teremteni. Szemben a főoltárral balról a sekrestyére, jobbról pedig az intelligencia része oratórium készült, mindkettő egy-egy szélfogóval ellátva.(…) Az eddigi márványkockakövek helyett a templom a sokkal praktikusabb aszfalt burkolattal lesz ellátva.

A templom belső része román stylben épül, így a szószék és a keresztkút is (melyek körülbelül azon a helyen lesznek, mint most), nemkülönben a mellék és főoltárok is. Ezek átalakítására, a freskók és mindennemű festések Komáromy László budapesti műoltár építő és festőre bízattak.

Kegyes és nagylelkűségre valló tényként említjük fel, hogy Keglevich Gáborné grófné egy „Szent Antal” oltárral járul hozzá az új templom belső berendezéséhez, úgyszintén Urbán Teréz a mostani „Szent Háromság” oltár, Turák Menyhért az egyik és a Mária társulat pedig a másik „Szűz Mária” oltár újítását vállalták el.(…)

Szép volna, ha valakinek vallásos érzülete elérhetővé tenné, hogy legalább a szentély ablakai színes, festett üvegből lehetne, úgyszintén az orgona, melynek rosszaságáról elégszer meggyőződhetett a templomba járó…(…)

Érdemdús plébánosunk, dr. Kazaly Imre nagyszabású terve közel áll a megvalósuláshoz. Fárad, tesz, gondolkozik folytonosan azon, hogy miként teremtse elő a legszükségesebbeket…”

A május 17-iki lapszám „Heti hírek” rovatában olvastam: „Templomunk alapzatának ásása közben rengeteg mennyiségű emberi csontokra bukkantak egy helyen. A csontok több méternyi szélességű és mélységű réteget képeznek, úgy, hogy hozzávetőleges számítás szerint sok száz emberi csontváz maradványa lehet az…”

A XVIII. században Nagykátán dúló pestisjárvány során temették tömegsírba az akkor még a templom melletti temetőben az elhunytakat. Ezt 1903-ban még nem tudták az építők, a település történelmében nem jártas polgárai.

A május 24-iki számban megjelent rövid híradás arról tudósított, hogy a templom terméskőből épült falainak bontása milyen nehézségekkel járt. Ezt a követ a bővítés alapozásánál használták fel.

A május 31-iki tudósításból: „Templomunk építési munkálatai igen szépen haladnak előre. Az új falak impozáns módon kezdenek kibontakozni a romok közül. Megjött a mész is, folyt az oltása éjjel nappal, s most már mi sem akadályozza az építést…”

Az építés alatti istentiszteleteket a templom deszkapalánkkal elválasztott, építés által nem érintett részében, illetve a temetői kápolnában tartották. A hívektől nemcsak anyagi hozzájárulást kértek, hanem az építőanyag szállítását, melyben „hívek nagy buzgalommal teljesítették a vállalt igás munkát, főként a nagy mennyiségű homok hordását, noha az aratási és gabona-behordási munkák ugyancsak lekötötték az igaerőt.”

Helyzetjelentés a június 14-iki keltezésű újságból: „Templomunk építése rohamosan halad. A falazat már csaknem teljesen készen van a már a gerendázat készítését is megkezdhették. Főt. dr. Kazaly Imre esp. plébános lankadatlan buzgalmából –mint értesültünk- egy újabb áldozatkészségről számolhattunk be. Nevezetesen az új templom szentélyén lévő ablakoknak színes üvegekkel való elkészítését egy buzgó s áldozatkész család magára vállalta…”

Beszámoló a „Nagykátai Hírlap” 1903. július 26-iki lapszámából: „Templomunk építése már nagyon előre haladt, ugyanannyira, hogy nemsokára a belső munkák megkezdése következik. Már most is roppant szembetűnő az az aránytalanság, mely a nagy templomtest és a torony között van. Igazán nagy kár lesz, ha a torony feljebb emelését pénzhiány miatt el kell ejteni. De talán majd mégis csak győzedelmeskedni fog a község jóízlése a szűkkeblűség fölött.”

A szeptember 6-iki lapszám „Heti hírek” rovatát a következő tudósítás indította: „Lesz már új torony is. A helybeli temetkezési egyletnek ama nagylelkű határozata és bőkezű áldozatkészsége, hogy a r.k. templom tornyának átalakítására, illetve megnagyobbítására 2000 koronát adományozott, visszhangra talált a községi képviselőtestület kebelében is, amennyiben az augusztus 31-én tartott gyűlésén hozott határozatával lehetővé tette a torony építését még most az őszön. Ugyanis 3000 koronát szavazott meg a képviselőtestület ezen célra s így az e célra adományozott 5000 koronával most már véghez lehet vinni e tervet is…”

A 7 méterrel megmagasított, új sisakkal ellátott torony 5170 Korona 54 fillér kiadást eredményezett, melynek előteremtésében a plébános mellett Gerecs János kántor és Czakó János templomgondnok jeleskedett.

III. Keglevich Gábor felesége, Ebeczky Blaskovich Clémence komoly adományokkal segítette a templom bővítését, berendezését. A grófi házaspár tiszteletére a szentélyben levő főoltár két oldalán levő festett üvegablakok a házaspár védőszentjeit ábrázolják. A gróf és felesége a nagykátai temetőben levő Keglevich-kápolnában nyugszanak.

Október 11-ikén csupa jó híreket közölt az újság: „A templomtornyának az építése immár annyira előre haladt, hogy az elmúlt héten a legfelső faszerkezetet is összeállították. Rövid idő múlva a formás, megmagasbított torony is teljesen készen fog ékeskedni szép nagy templomunkon. Itt említjük meg, hogy templomunk ünnepélyes megáldása d. hó 11-én lesz, melyet főt. dr. Kazaly Imre esperesplébános úr fog végezni. A megáldás után a templom át lesz adva szent, magasztos rendeltetésének, az Isten házának.”

110 évvel ezelőtt Nagykátán példás összefogással, a település polgárainak hathatós anyagi hozzájárulásával valósult meg a katolikus templom bővítése, a XIX-XX. századi időszak egyik legjelentősebb kátai vonatkozású egyházi építkezése. Az új szentély és két oldalhajó kialakításával, a torony jelentős megnagyobbításával érte el a templom mai képét. Az 1903-as építkezés után 1907-re fejeződött be a kifestés, s az elkövetkezendő időszakban már építési tevékenység nem, ellenben festési, renoválási, állagmegóvási munkálatok még folytak a Nagykáta központjában álló impozáns katolikus templomon.

Basa László

IRODALOM

- Magyarország műemléki topográfiája V. kötet. Pest megye műemlékei I. kötet. Szerk. Dercsényi Dezső. Akadémia Kiadó, 1958.

- Szomolányi Miklós: A nagykátai templom rövid története. Nagykátai Újság, 1991. június.

- Kátai Szilveszter: Nagykáta története 1848-tól 1945-ig. Kézirat.

- Lakatos Gyula: Nagykáta története a kezdetektől 1848-ig. Nagykáta, 1999.

- Kucza Péter: Ahogy nagyszüleink látták. Képek a Tápió-vidék múltjából. Nagykáta, 2000.

- Kucza Péter: Nagykáta múlt és jelen. Nagykáta, 2001.

- Basa László: Nagykáta a XIX-XX. századfordulón. Nagykátai Újság, 2001. január.

- Basa László: 155 éve született Kazaly Imre. Nagykáta Újság, 2001. március.

- Basa László: Egy nagykátai kisfiú újjászületése Tápiószelén. Tápiómenti 2 hetes, 2008. július 3.

- Basa László: 160 éve jött létre a Nagykátai járás ! tapiokultura.hu, 2010. február 9.

- Basa László: Egy élet Nagykáta szolgálatában. tapiokultura.hu, 2010. december 14.

- Basa László: Egy tudós pap születésnapjára. tapiokultura.hu, 2011. február 16.

- Basa László: Negyven évig állt a Nagykátai járás élén. tapiokultura.hu, 2013. március 21.