Egy katonai hagyományőrző egyesület élete a kiképzés és a bemutatók mellett valójában csupa emlékezés, ünnep, néha kegyelet. A különböző történelmi korok egyenruháját viselő csoportok elsősorban a viselettel szimbolizált korra fókuszálnak, annak megjelenítésében, hagyományőrzésében jeleskednek.
Egy dologban találkozik a lovagkor páncélját, a végvári katonák ruháját, a kurucok egyenruháját, a 48-as honvédatillát, a világháborúk csukaszürke majd barna mundérját viselő katonai hagyományőrző: május végén helyi szinten összefogva együtt emlékeznek a magyar nemzetet védő honvédő katonákra, majd a Hősök Napja alkalmából két világháború hősi halottaira. KÉPEK Hivatalosan 1992-től a kormány határozata alapján a Magyar Honvédelem Napját –feledtetve némiképp Farkas Mihály javaslata alapján született, a korábbi évek Néphadsereg Napját: szeptember 29-ét, a pákozdi győzelem évfordulóját- Budavára 1849. május 21-ike bevétele mindenkori évfordulóján ünnepeljük.
Ebben az évben a Magyar Honvédelem Napját és a Hősök Napját egymást követő két napon ünnepelte meg a fennállása 20. évfordulóját ünneplő nagykátai hagyományőrző mozgalom. Összevontan kapta tőlünk ez a sorozat „A magyar honvédelem napjai” elnevezést, melynek keretében igyekeztünk minél több honvédő harccal átitatott történelmi korszakot megjeleníteni, annak emlékhelyén tisztelgést, tiszteletadást bemutatni.
2013. május 25-én, szombaton került sor régi hagyományainkat követve a budavári „fellépésre”. A két nagykátai gyermekcsapat katonai hagyományőrzői szüleik kíséretében béreltek autóbuszt. Hagyományt követtünk a Budai Vár „bevételében” is: ez évben is a Bécsi kapun léptünk be a várnegyed területére. Első ízben szerveztünk megemlékezést, katonai tiszteletadást Kossuth egykori börtöne falán elhelyezett emléktáblánál. Kossuth meghatározó szerepét az 1848-49 honvédő hadsereg megteremtésében nem kell különösen bizonygatni. A 25. Tavaszi Emlékhadjárat programja részeként, a Kossuth emlékápolásért „felelős” közösség tiszteletét fejeztük ki. A hadjárat során a Kossuth Szövetség tagjaként Jászberényben, Nagykátán, Szentmártonkátán, Kókán hajtottunk végre hasonló, Kossuthra utaló megemlékezést.
Tinka Ádám kat.hő. őrmester vezényszavára, Gilányi Zoltán kat.hő. őrvezető produkálta dobpergése kíséretében érkeztünk meg a Kapisztrán térre. Itt találkoztunk a Rakó József vezette Magyarország Felfedezői Szövetség hagyományőrzőivel, akikkel majd együtt valósítottuk meg a szövetség hagyományos „Fel, Budára !” várfelderítő játékát és ünnepségét. Civilek és katonai hagyományőrzők együtt tekintették meg a Hadtörténeti Múzeum pár napja avatott új 48-as kiállítását.
Több éve keressük fel ezen a napon a múzeum díszudvarát, hogy ott tisztelegjünk a magyar történelem különböző korszakainak honvédő hősei emlékműveinél. Az első katonai tiszteletadás a várnai csata emléktáblájánál az évszázadokon átívelő magyar-lengyel fegyverbarátságról szólt. A tisztelgés előtt mindig elhangzik egy néhány mondatos méltatás, s ez esetben arról beszéltem, hogy Nagykáta ennek a fegyverbarátságnak a Rákóczi-szabadságharctól a 48-as lengyel légión keresztül az 1939-es katonai menekülttáborig bezárólag igencsak jeles helyszíne. Az már csak természetes, hogy a Magyar Honvédelem Napján emlékeznünk kell az életüket a magyar nép szabadságáért áldozó lengyel katonákról is.
A 48-as honvédek emlékhelyén arra tettem utalást, hogy a rajtunk levő egyenruha viselésével, a szabadságharc emlékápolásával egész évben őrizzük az első honvédek emlékét. Díszőrség állt az ismeretlen katona jelképes sírjánál, s ez esetben azt emeltem ki, hogy több százezer magyar katona porlad hasonló módon, határainkon túl jeltelen sírokban. Az ő tiszteletükre szólt ez esetben a díszegység tisztelgését vezénylő parancs.
Az aradi vértanúk szoborgalériája előtt ugyancsak természetes volt a fegyverrel, zászlóval történő tisztelgés. A tábornokok, főtisztek közül heten vettek részt a tápióbicskei ütközetben, ők ezért talán egy kicsit közelebb állnak hozzánk. A hadifoglyok emlékművénél arról beszéltem, hogy több ezer nagykátai katona sínylődött -jogcím alapján vagy anélkül- idegen országokban, fogságban a két világháború mérhetetlen szenvedést okozó táboraiban.
A Hadtörténeti Múzeum díszudvarát elhagyva zárt katonai alakzatban vonultunk a Tóth Árpád sétányon át a Dísz téri honvédemlékműhöz. Az 1893-ban emelt szobor előtt Budavára 1849. május 21-én befejeződött ostromáról beszéltem. A 25. Tavaszi Emlékhadjárat hivatalos programja zajlott május 25-én szervezésünkben. Azzal tettük még emlékezetesebbé az alkalmat, hogy itt került sor a jubileumi hadjárat emlékérmeinek az átadására.
Az Esztergomi rondellán, Görgey Artúr lovasszobra vörösmárvány talapzaton magasodott fölénk. Itt a két hagyományőrző csapat legfiatalabb két tagja kapta a megbízatást arra, hogy díszőrséget álljon. Görgey Artúr emlékét ebben az évben is számos helyen idéztük fel, sírjánál ugyancsak a nagykátai hagyományőrzők álltak díszőrséget a március eleji szövetségi zarándokút során. Kossuth és Görgey az 1849-es hadjárat napjaiban gyakran találkozott, s a szabadságharc meghatározó két személyiségének együttes jelenlétét a Tápió mentén Kókán és Nagykátán örökítette meg márványba vésett felírat.
A dobszóval vonuló honvédcsapat élénk feltűnést keltett az idegenforgalmi csúcsidényben: rengetegen filmezték, fényképezték a gyerekeket. Sokan gondolták, hogy központilag szervezett budavári attrakcióval van dolguk.
A Magyar Honvédelem Napja programja nem lenne teljes, ha nem keresnénk a kapcsolatot a mai honvédség képviselőivel. Tavaly első alkalommal álltunk díszőrséget a köztársasági elnök rezidenciájánál, a Sándor palotánál. Ezt a lehetőséget az idén sem hagytuk ki, s a honvédség ezen a területen szolgálatot teljesítő katonái még pénzt sem kértek… ( Volt ezen a napon olyan honvédségi intézmény, ahol a néhány perces főhajtásért rendkívül megalázó eljárás keretében 12 ezer forintot kértek!)
Ádám párosával vezette fel az őrséget a palota nyugati bejáratánál levő őrhelyre. Néhány perces őrt állás után következett az őrségváltás. A palota hivatásos őrei tisztelgéssel és egy látványos fegyverbemutatóval köszöntek el a nagykátai „bajtársaktól.” Zárt alakzatban vonultunk végig a várpalota területén, ahol aztán szinte követhetetlenül torlódott egymásra a történelem. A vár területét a Ferdinánd-kapun keresztül hagytuk el.
A Zsigmond-kori un. Déli rondella tövében 20 évvel ezelőtt, 1993-ban állított a gyermekszövetség kopjafát a szabadságharc gyermekhősei tiszteletére. Itt szervezi minden évben ünnepségét a gyermekszervezet. Than Emőke –a szabadságharc gyermekhőse, Than Károly diáktüzér leszármazója- Rakó József, dr. Baksa Brigitta gyermekszövetségi vezetők, Gavlik István, a Kossuth Szövetség örökös tiszteletbeli elnöke és a két nagykátai csapatvezető előtt került sorra a 25. Tavaszi Emlékhadjárat hivatalos zárására. Miután a hadjáratban a nagykátai hagyományőrzők a felfedezők és a Kossuth-barátok képviseletét is ellátják, régi hagyomány, hogy itt kerül sor a vállalás teljesítéséről szóló jelentés megtételére. A jelentést a Kossuth-zászlóalj nevében annak kinevezett parancsnoka, Tinka Ádám kat.hő őrmester olvasta fel:
„…A nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők, mint társrendezők 12. alkalommal vesznek részt az általuk létrehozott katonai hagyományőrző egység, a Kossuth-zászlóalj keretében a tavaszi emlékhadjárat rendezvényein. A három országos hagyományőrző szövetség tagságával rendelkező Bede Molnár Mihály- és Kossuth Lajos hagyományőrző csapatok vállalták, hogy ezen szervezetek tevékenységét a hadjáraton belül képviselik és koordinálják, a szövetségek sajátos célkitűzéseit a sorozat rendezvényeinek keretén belül megvalósítják.
Mint a zászlóalj kinevezett parancsnoka jelentem, hogy az egység vállalását teljesítette. A téli-tavaszi hónapokban alapozás gyanánt eredményes kiképzést folytattunk, mely tükröződött a hadjárat során az egység alaki és fegyelmi teljesítményében. Különösen nagyra értékeljük a szegedi 3. honvédzászlóalj parancsnokának, dr. Vass László alezredes úr elismerését, illetve a Magyar Hagyományőr Világszövetség Katonai Tagozat Vezérkara részéről április 4-én a zászlóaljnak adományozott „Kiváló hagyományőrző egység” címet. A csapat három tagja: Kármán László, Tóth Péter, Tinka Ádám a világszövetség „kiváló” minősítésében részesült.
Az egység hagyományos zászlóbontása március 13-án történt Nagykátán. A zászlót Kármán László kat.hő. hadnagy bontotta ki, aki az elmúlt közel tíz évben nyolc hadjáraton, közel 40 hadijátékban vett részt. A Kossuth-zászlóalj hét szolgálati napon 13 település hadjárati programjában, valamint négy hadijátékban szerepelt. A két nagykátai csapat 23 tagja teljesítette a hadjárat emlékérme birtoklásához szükséges szolgálati minimumot. A zászlóalj tevékenységét több felnőttkorú hagyományőrző, szülő bekapcsolódása is segítette, akik valódi tűzfegyverükkel nagymértékben javították az egység felszereltségi színvonalát.
Sikeres toborzást hajtottunk végre Jászdózsán, s dósai barátaink ebben az évben is eljöttek Nagykátára. A felfedezők programja részeként négy helyen szerveztünk megemlékezést, koszorúzást a szabadságharc gyermekhősei emlékjeleinél. A nagykátai hagyományőrző mozgalom 20. születésnapi ünnepsége a hadjárat hivatalos programja lehetett, melyet megtisztelt jelenlétével, átadott elismeréseivel három országos szövetség elnöke is.
Az ugyancsak 20 éve alakult Kossuth Szövetség programja lett a hadjáraton belül szervezett, Kossuth személyéhez kapcsolt emlékhelyeken.(…) A zászlóaljat 2013. április 4-én megszemlélte Vitkó Egon, a Magyar Hagyományőr Világszövetség elnöke és a tápióbicskei csatatéren Hende Csaba honvédelmi miniszter. A Kossuth-zászlóalj mint egyetlen gyermekmozgalmi szervezésű egység vett részt a hadjáratban. Sajnáljuk, hogy hívó szavunkat sem a felfedezők, sem pedig más gyermekszövetségek nem hallották meg. Sajnáljuk, hogy a tavaly a kecskeméti honvédegységgel elkezdett közös munkának nem lett folytatása.(…)”
A zászlóalj kiskatonáinak Than Emőke „Than Károly Díszjel” kitüntetést, míg Gavlik István hagyományőrző emlékjelvény elismerést adott át. A zászlóalj parancsnoka a Magyar Hagyományőr Világszövetség 2004-es alapítású emlékérmét kapta. Az elismerések átadása után a zászlóalj jelenlévő egysége alaki bemutatót tartott, a gyermekhősök kopjafájánál a történelmi elődökre emlékezve sortűz dördült el. A 25. Tavaszi Emlékhadjárat hivatalosan a Kossuth-zászlóalj díszmenetével zárult.
A Magyar Honvédelem Napja ezt követőleg Gyömrőn folytatódott. A főtéren a buszból kiszálló hagyományőrzőket dr. Gyenes Levente polgármester köszöntötte. Az árnyas fák alatt levő Rákóczi mellszobornál –melynek 2005-ben történt avatásán jelen voltunk, ott díszőrséget álltunk- egy másik történelmi korszak hőseire emlékeztünk. Ebből az alkalomból három hagyományőrző egyenruhát váltott: a kurucok leffentyűs fejfedőjét vették fel. A két csapatvezető egymást váltva olvasott fel egy felhívást:
„10 évvel ezelőtt, 2003 márciusában a Magyarország Felfedezői Szövetség csapatainak küldöttei látogattak el Borsiba, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyére. Itt hangzott el egy felhívás a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójának méltó megünneplésére.(…) A nagykátai hagyományőrzők egy évvel később, 2004-ben emlékeztek arra, hogy II. Rákóczi Ferenc első alkalommal érkezett Nagykátára, bocsájtott ki településünkön fontos manifesztumot, tartott hadiszemlét a vásártéren. A 2004. április 14-én megtartott nagykátai „Rákóczi-seregszemle” szövetségi rendezvényen közel tíz felfedező csapat küldöttsége volt jelen. A Kossuth-csapat ekkor hirdette meg nagysikerű mozgalmát, a „Rákóczi-évek a Tápió mentén” emlékőrző sorozatot.(…) A nagykátai hagyományőrző csapatok emlékőrző mozgalma a legjelentősebb civil kezdeményezés volt a régióban a 300 éve történt események emlékének felidézése jegyében. 2013-ban emlékezünk a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 310. évfordulójára.(…) A 310. évforduló kapcsán, a 10 éve elkezdődött nagyszerű mozgalomra emlékezve arra kérjük a felfedező csapatokat, hogy ismét emlékezzenek a magyar történelem kiemelkedő eseményére, a kuruc katonák szabadságharcos helytállására…”
A nagyságos fejedelem szobránál megtartott tisztelgés, a felhívás kibocsájtása után a gyömrői tájházban folytatódott a nap programja. Itt megtekintettük a település kuruc-kori történelme, Rákóczi-és Kossuth hagyományápolása emlékeit, a tájház autentikus formában berendezett enteriőr részét. A legendás 1705-ös beszéd helyszínén, a Gyömrő határában levő Mánya-réten egy évvel korábban jártunk.
A magyar honvédelem napjai első szakasza a nagykátai temetőben ért véget. Ritka véletlen volt, hogy egy várostörténeti évfordulót kerek dátummal pontban napján tudtuk megünnepelni. Napra pontosan 270 éve, 1743. május 25-én írta alá Mária Terézia királynő Nagykáta mezővárosi kiváltságlevelét. Akinek mindezt köszönhetjük: a nagykátai temetőkápolna építtetőjének, gróf Keglevich Gábornak az emlékét idéztük fel. Az emlékünnepségre –melyre meghívtuk a város önkormányzatát is- a műemlék barokk temetőkápolnában, I. Keglevich Gábor sírját rejtő kripta fölött került sor. Sajnáljuk, hogy ezen fontos várostörténeti évfordulón egyedül voltunk. Az emlékbeszéd, a díszőrség, a díszlövés a porosz-osztrák örökösödési háború vitéz katonájának, Keglevich tábornok emlékének szólt. I. Keglevich Gábor szülőhelyét, a határ túlsó felén levő Tornát alig egy hónapja kerestük fel. Az emlékút, a temetőbéli megemlékezés, a tapiokultura.hu-ban megjelent tanulmányok együtt mutatták a gyermekkorú hagyományőrzők felelősségérzetét városunk történelme fontos eseményére történő emlékezés során.
Vasárnap a két világháborúban elesett katonákra emlékezett Nagykáta önkormányzata, civil szervezetei és polgári lakossága. 1925 és 1944 között május utolsó vasárnapja nemzeti ünnepként az akkor még „nagy” háború jelzővel ellátott I. világháború katonahőseinek állított emléket. 2001-től hivatalosan ismét ünnep ez a nap, ahol „kiterjesztve a megemlékezést a világháborús hősi halottakon túl minden, a haza szabadságáért és függetlenségéért, a nemzet fennmaradásáért valaha küzdött hazafira”. A helyi születésű Sződy Szilárd szobrászművész alkotta első világháborús emlékműnél a hivatalos ünnepség megkezdése előtt a nagykátai gyermekkorú katonai hagyományőrzők álltak díszőrséget. Dr. Molnár István, iskolaigazgatónak, a KALOT helyi szervezete elnökének műsorvezetése során utalt a 20 esztendős gyermekmozgalom jubileumára, s az erről szóló tudósításban a Nagykátai Híradó-ban először láttuk nyomtatott formában leírva a két hagyományőrző csapat nevét.
Emlékbeszédet prof. dr. Szendy István ezredes, tanszékvezető egyetemi tanár, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar oktatási dékán-helyettese tartotta. A Bede Molnár Mihály Hagyományőrző Csapat civil tagjai csapatvezetőjükkel együtt helyeztek el virágot a két világháború emlékművénél. A 2013-as Hősök napja ünnepségén a katonai tiszteletadást az 1998-ban alakult Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat és a két gyermekkorú hagyományőrző csapatból alakult Kossuth-zászlóalj tisztelgő alakulata valósította meg.
A két nap –mely a katonahősökre történő emlékezés jegyében telt el- jelentőségét a vasárnapi ünnepség szónoka beszédéből vett idézettel kívánom megerősíteni:
„…Amikor arra gondolok, az ország fennállásának ezer éve alatt milyen nagy tetteket vittek véghez a magyar katonák, büszkeség tölt el. És azt gondolom, minden magyar embert ez a büszkeség tölti el, aki ennek az országnak az egyenruháját viseli. Büszkék vagyunk harcos elődeinkre, akik megőrizték nekünk a hazát…”
Basa László