Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 2147

2014-ben jelent meg a Zrínyi Kiadó gondozásában Fülöp Tibor Zoltán 458 oldalas, színes képekkel megtűzdelt albuma, mely az 1989-ben kezdődött tavaszi emlékhadjáratok történetét, epizódjait villantja fel olvasói előtt. Színes könyvet írtam a címben, s ez a jelző érvényes a küllemre és a tartalomra is. A „Huszárkalandok. Vidám időutazás a tavaszi hadjárat és a magyar ízek mentén” c. albumot lapozgatva megismerjük a hadjárat gondolatának megszületését, a magyar katonai hagyományőrzés kezdetét, a hadak nyomát követő vonulás állomásait, a résztvevő katonai hagyományőrző csapatokat, a 26 év megannyi színes egyéniségét. Képek

A könyv dokumentum, emlékállítás egy nagyszerű kezdeményezés és kiteljesedése előtt, a magyar katonai hagyományőrzés színes seregszemléje. A megjelent album folytatása a 2011-ben megjelent „Huszárkonyha. Kalandozások a magyar ízek és a magyar hagyományőrzés világában” c. kiadványnak, mely kötet akkor szélesebb körben mutatta be a különböző történelmi korokat felvonultató hagyományőrző csapatokat. Huszárkonyha, Tápió-menti oldalakkal A „Huszárkalandok” a legnépesebb körre, az 1848-49-es szabadságharc egyenruháját viselő egyesületekre fókuszál.

„Villám villant és ég zendült, még a pokol tüze is elgyengült, amikor szél süvített és ég támadt, mert a honvédsereg feltámadt. Nem a semmiből és még csak nem is poraiból, hanem a hazaszeretők elszánt soraiból.(…)

Majd 140 év eltelik – s hagyományőrző lovasok jönnek, kiknek vannak elveik. Hazáért és szabadságért tenni kell- mondják újra és újra, s rátalálnak a régi hadi ösvény szabta útra. Negyedszázada is már, hogy rajta járnak, igaz más arca van már a világnak. Más, mint 1989ben, hát még 1849-ben! Lehet a világ persze ilyen is, meg olyan is, a hagyományőrző haderő mozdul, ha jön az április.

Nem kilencen vannak immár, hanem sokkal többen, tömegével vonulnak napfényben, esőben, hóban és ködben. A huszárság mellett honvédgyalogosok és honvédtüzérek sorakoznak, s a csatatereken a „császári regimenttel” vakmerően hadakoznak. Koszorúznak, felvonulnak és emlékeznek, hagyományőrző hadsereget ők így képeznek.

Közép-Európa legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvénykígyója, Tavaszi Emlékhadjárat néven említi minden tudója, írója. Ez a könyv a hadjáratosokról szól, régiekről és maiakról- a hagyományőrzőkről, no meg az igaziakról. Mert fent kell maradni az egykori csodatetteknek, jövőmagot a szellem síkján emberek csak így vethetnek. Tiszafüredtől, avagy Horttól Vácig dolgozza fel ez a kötet- ami történt a hadjáratokon, jövet-menet….”(Fülöp Tibor Zoltán)

Ismerkedés az albummal

Másként lapozgatja a kiadványt a „bennfentes”, a hadjáratot évek óta „csináló” hagyományőrző, s másként ízlelgeti a lapokból áradó hangulatot a csatamező kordonja túlsó felén álló alkalmi néző. Természetesen egy kistérség olvasóinak lehetnek más szempontjai is. Miután az emlékhadjárat kezdettől fogva végigvonul a Tápió mentén, ez esetben Nagykátától Kókáig terjedő „Tápiós” útvonalat illik követnünk. A Tápió mente negyedszázada társrendezője a tavaszi emlékhadjáratnak Ismerkedjünk meg az egyes tápiómenti települések: Nagykáta, Tápióbicske, Szentmártonkáta, Tápiószecső, Kóka történelmi eseményeivel, a másfélszáz évszázad alatt kialakult hagyományaival, az adott településnek a hadjártba való bekapcsolódásának históriájával. Kik voltak azok, akik egy községen belül pártolták, segítették április 4-5. napján a hadjárat helyi programjait, ezt is megtudjuk a kötetből. A képek az adott település hadjáratos rendezvényeinek hangulatát idézik meg számunkra.

A hadjáratnak a régióban az önkormányzatok mellett négy hivatalos társrendezője, a régión kívüli programokban is résztvevő közreműködője volt, van, s bízom benne, hogy lesz a jövőben is. A tápiómenti katonai hagyományőrző csapatok bemutatása fontos része a kötetnek, egyfajta elismerése ez a lassan két évtizede tartó munkájuknak. A tápiómenti tüzércsapatok, a nagykátai gyermekhonvédek, az alkalmi betyárseregek tevékenységét ismerhetjük meg a képek alapján, a színes epizódok, jellemzések felvillantásával. Diáktüzérek és gyermekhonvédek Nagykátán

A kötet első felében a szerző jászsági gyermekkori élményeit, katonáskodása epizódjait, a hadjárat gondolatának megszületését és a megvalósulás stációit követhetjük nyomon. A Tápió mentén kívüli tájegységek –elsősorban a Jászság- településeinek a bemutatása során több esetben találkozhatunk a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat gyermekhonvédeivel, hiszen Tura, Dány, Hort, Jászdózsa településeken ők voltak azok, akik megjelenésükkel az adott községet, várost a hadjárat menetébe bekapcsolták. Természetesen látjuk a kátai gyerekeket a képeken a boldogi, isaszegi, váci csatamezőn rohamozni, díszelegni Jászfényszarun, koszorúzni Hatvanban és Aszódon, felvonulni Jászberényben, Jászjákóhalmán. Ennek alapján büszkék vagyunk arra, hogy a 26 éves hadjárat programjának fejlesztésében, bővítésében az egyik meghatározó szerepet játszhattuk.

Nagykáta 26 oldalon

Nagykáta. A tüzérfészek és nagy halottaink temetője” címet viseli a 225. oldalon kezdődő fejezet. Az egreskátai Birkacsárda a Jászberényből átvonuló lovasok megállója, delelője immáron a kezdetektől, 1989 óta. Az egreskátai 3 oldal és nyolc felvétel ennek a fogadásnak, támogatásnak a köszönete.

Városunk hadjáratos közreműködését bemutató lapokon látjuk az 1999-ben avatott Kossuth-Görgei emléktábla avatását, dr. Hermann Róbert történész előadót, a 26 év polgármestereit Akantisz Marcelltől Kocsi Jánosig, a Tápiómente Táncegyüttes sodró kavalkádját, a Város Napja ünnepség epizódjait, Móczár Béla tüzéralezredes gyerekeket patronáló segítségét, a nagykátai fúvósok felvonulását.

Nagykáta kapcsán a képek és aláírások jelzik többek között Akantisz Miklós, Gallai Istvánné, Szegedi Pálné segítségét. „Külsősként” látjuk Kátán szerepet vállalni Katona Tamást, Göncz Árpádot, a bajor hagyományőrzőket, a kátai temetőbe belovagoló Jakab Lászlót. Jakab Laci „történelmi” 2004-es nagykátai temetésének két oldalon keresztül állít emléket a szerző. 10 éve történt: huszártemetés volt Nagykátán Három oldalon a különböző helyszíneken –a tejcsarnok udvarától az egykori MHSZ székházig- levő nagykátai huszárszállások hangulatát ízlelgethetjük.

Mintegy alfejezetként mutatja be Fülöp Tibor Zoltán a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapatot, a Káplár Béla vezette Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Alapítványt, a tápiómenti szabad betyárok alkalmi együttesét. Mindhárom csapat mellé dukál egy-egy recept is.

Tápióbicske 32 oldalon

Tápióbicske. A 48-as katonai hagyományőrzők Mekkája” cím arra utal, hogy a mindenkori április 4-iki Tápió partján szervezett hadijáték a legszínvonalasabb, leglátványosabb, legtöbb közreműködőt felvonultató 48-as csataimitáció. Aki ma Magyarországon 48-as egyenruhát visel, annak április 4-én az 1849-es ütközet emlékét ápoló bemutatón a helye.

Az a tény, hogy Bicske több oldalon szerepel, annak az a magyarázata, hogy a csatabemutató képei itt láthatók. A fejezet bevezető írásai a nevezetes ütközet történeti bemutatását tartalmazzák. A tápióbicskei 1849-es emlékhelyek is megtalálhatók a könyvben, s kár, hogy ebből a körből kimaradt a szabadságharc legfiatalabb katonájának, a 12 éves Szabó Jóskának a két kopjafa emlékjele. (Mint ahogy Nagykátánál hiányzik Pilaszanovich Béla emlékápolása.) Annál is inkább fájó ez a mulasztás, mert egy országos gyermekszervezet –Magyarország Felfedezői Szövetség- és a nagykátai gyermekhonvédek szövetkeztek az említett gyermekhősök példája nyomán, az ő emlékük ápolására, a hadjáratban való részvételre. (A 268. oldalon szereplő kép és gondolatok némileg gyógyírként hatnak.)

Vér János és legendás tüzérkonyhája receptekkel, a csatatéren rotyogó bográcsok képével szerepel. A díszszemle képei mellett a 2002-ben született történelmi fahídon zajló ünnepségek, neves díszvendégek fotói is helyet kapnak a kötetben. A látványos csatajelenetek minden olvasót meghatnak, kiváltképpen azokat, akik magukat vélik felismerni valamelyik hídi-kavarodásban.

A Tápióbicske Barátainak Köre Bitskey Gáspár Tüzércsapat három oldalon kapott lehetőséget a bemutatkozásra. A fejezeten belül olvashatunk a Tápión átívelő fahíd megszületéséről, egy 2005-ös harangöntésről, a rézágyú megpróbáltatásairól.

Szentmártonkáta 2003 óta a hadjáratban

„II. Rákóczi Ferenc 1704 áprilisában hadiszemlét tartott Nagykátán, mivel a Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd által kiállítandó 1000 lovast e településen kívánta megszemlélni.” – kezdődik ezzel a mondattal Szentmártonkáta történelmi hagyományainak bemutatása. Felvetődik a kérdés: miért nem Nagykáta oldalán szerepel ez a megállapítás? A válasz: a jelzett eseményre: a nagyságos fejedelem 1704. április 19-én történő Nagykátára érkezésére, az itt kibocsájtott manifesztumra, a hadiszemlére 2004 óta minden évben nem Nagykátán, hanem Szentmártonkátán emlékezünk.

A települést 2003-ban Karai István polgármester segítségével a nagykátai hagyományőrzők kapcsolták be a hadjáratba, s ők azok, akik azóta minden évben résztvevői  a felvonulásnak, a mártonkátai ünnepségeknek. A fejezetben megörökítésre kerültek a Tűzoltó utca végén felállított Kossuth-emlékmű koszorúzásai, a Battha Sámuel szobránál szervezett főhajtások, a polgármesteri hivatal melletti ünnepség képei. Itt olvashatunk Fodor Zoltán polgármester, dr. Katona Tamás, dr. Gedai István szerepéről, Molnár János öntudatos kiállásáról. Kossuth emléknap és toborzó a nagykátai hagyományőrzők részvételével

Tápiószecső a majdnem legfiatalabb résztvevő

2012-ben a Honvédvadász Hagyományőrző Sportegyesület korhű egyenruhát viselő hagyományőrzői április 4-5. között gyalog tették meg a Tápióbicske-Isaszeg közötti 50 km-es utat. Ekkor érintették először Tápiószecsőt. A hivatalos fogadtatásra először 2013-ban került sor, s innentől a település hivatalos résztvevője, fogadója a hadjáratnak. A „majdnem” jelző magyarázata: a hadjárat legfiatalabb tápiómenti résztvevője Sülysáp, ám ők valamilyen ok miatt kimaradtak a kötetből, s így a tényleges junior szereplő a bemutatásra kerülő települések között valójában Szecső lett.

A szecsői oldalak Ofella Sándor és műve, a „Damjanich huszárja” kiadásának történetével –„Ofella bácsi becsengetett”- kezdődnek. Meg lehetett volna említeni, hogy a legendás népművelőnek a könyv kiadásának évében ünnepeltük születése 100 évfordulóját. A „Szablyák, katonák, gáz és a hadjárat” c. alfejezet a honvédségi bázissal, László Zoliék gyalogmenetével, a hadjáratba való bekapcsolódás epizódjaival foglalkozik. Olvashatunk itt részletet Anka László történész, alpolgármester „Mericzay János, a tápiószecsői plébános kivégzése 1849. április 6-án” c. tanulmányából. A közelmúltban zajlott látványos fogadtatás képeit öt oldalon keresztül nézhetjük, s a végén levő recept alapján mi magunk is elkészíthetjük a honvédgulyást.

A kókai korsó

Kóka Kossuth és Görgei Margit hegyi találkozásának 150. évfordulóján, 1999-ben lett először a tavaszi emlékhadjárat egyik állomása. A Kókát bemutató 11 oldal természetesen „A kókai lány esete Görgeivel és Kossuthtal”, a kókai korsó történetével kezdődik. A nagykátai gyerekek 2002, Kossuth Lajos születése 200. évfordulója óta folyamatos résztvevői a kókai rendezvényeknek.

Több felvételen látjuk a művelődési háztól a Margit hegyi kápolnáig tartó felvonulás képeit, a temetődombon tartandó ünnepség felvételeit, a műv.házban történő vendéglátás fotóit. Érdemes a kókaiaknak is kézbe venni ezt a könyvet, hiszen nemcsak a polgármesterek –Papp Jánostól Juhász Ildikóig- láthatók benne, hanem a műv.ház dolgozói, a Kókai Dalárda, a község lakói, szereplő jelmezes kisiskolásai is felfedezhetik magukat.

A szerző méltatása

Székely Tibor, a Magyar Huszár és Katonai Szövetség elnöke bemutatja a könyv szerzőjét, Fülöp Tibor Zoltánt. A szó szerinti –némi kihagyással- közlés nemcsak a Tibornak szóló köszönetet és elismerést szolgálja, hanem méltat egy nemrég magunk mögött hagyott kort, s annak lassan már történelemmé váló, jelen viszonyainkat meghatározó változásait. Az albumba helyezett lapon közölt szövegből is kitetszik, hogy a hadjáratos sikertörténet a vezető-főszervező személyisége mellett elsősorban csapatmunka, s ez az írás a szövetség elnökének főhajtása a munkatársak teljesítménye előtt is.

„…Fülöp Tibor Zoltán különleges jelenség a magyar kultúra tágas horizontján. Sőt kijelenthetjük nyugodt szívvel, egyedi, és bárki bármit is mondjon is, e jelenség korszakalkotó.

Ha komolyan belegondolunk abba, hogy az 1985-86-os évek, amikor társaival megalakította a Történelmi Lovas Egyesületet, milyen anyagi, erkölcsi, politikai „melegágya” lehetett az egyenruhás katonai hagyományőrző mozgalom elindításának, hát bizony beleborzongunk. Őrültségnek, kalandorságnak és eszement „futóbolond” vállalkozásnak tetszhetett ez akkor.

Nos, az évtizedek nem hazudnak. Jelentős, egész Európában és tán az egész világon egyedülálló folyamat indult el itt, e kis hazában. Miközben a hetvenes évek revelációja, a táncházmozgalom folyamatosan erősödött, a fiatalság egyre inkább érezte, hogy amit tesz, az már-már a protestálás erejével hat a politikában.(…)

…Végre visszakaptuk az identitásunkat. Félelem és szégyenkezés nélkül mondhattuk magunkat magyarnak. Történelmünket kezdhettük más szemüvegen át megismerni, boncolgatni, elveszett dicsőségünket felkutatni, és újrafogalmazni valamit, ami mi magunk vagyunk.

Mint tudjuk, a nagyon nagy ügyek is kis dolgokból születnek. Ahogy a kínai bölcsek mondták:”tízezer lépés is az elsővel kezdődik”.

Az első lépéseket tehát meg kell tenni, mégpedig Fülöp Tibor Zoltán elképzelései és határozott iránymutatása szerint. A kezdetektől ott állt mellette lelkesült mentora, a szakértők között az első, a különleges tehetségű Katona Tamás – egészen haláláig. A Tavaszi Emlékhadjárat gondolata őhozzá kötődik, a megvalósítása leginkább Fülöp Tibor Zoltánhoz.

A hatás rendkívüli: gombamód szaporodnak a lovas hagyományőrző egyesületek – már nemcsak kirándulás, lovas túra, koszorúzás a napi program; már olyan sokan vannak, hogy csatajeleneteket is bemutathatnak a közönségnek. Rendezett sorokban vonulnak, és meghitt ünnepségeken emlékeznek a dicsőséges tavaszi hadjárat hőseire.

A települések –Tiszafüredtől Vácon át Budaváráig, majd végül a Felvidék- újra kinyitják történelmünk aranykönyveit, és büszkén emlékezni kezdenek. Felújítják az emlékműveket, a helyi ifjúság felkutatja a temetők rejtekén elhanyagoltan fekvő huszár- és honvédsírokat.

Eközben, a rohanó időben új és újabb szervezetek alapítója, vezetőségi tagja vagy vezetője lesz Fülöp Tibor Zoltán. Kezdeményezi, megszervezi és társaival megalapítja az Európa Unió Lovas Tagozatát, amely később javaslatára nevet változtat, s megszületik a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség. Szintén ő indítja útjára a Magyar Hagyományőr Világszövetséget, valamint sajtóhivatalt hoz létre a 16 ország szövetségét képező Európai Katonai Hagyományőrző Szövetségen belül, s éveken keresztül szerkeszti és kiadja annak éves periodikáját, a Huszárt.

Időközben persze barátságok szövődnek, életre szóló élmények erősítik a szervezeteket és személyeket összekötő szálakat. Újabb közösségek alakulnak és csatlakoznak a katonai hagyományőrzők nagy családjához. Folyamatosan új színekkel gazdagodik a nagy hadjárat: népzene szól, már táncház is van, főzőversenyek szerveződnek, és csatlakozik a nemzeti rock is. Gyűlnek az emlékek, sorjáznak a jobbnál jobb történetek.

A nagy magyar folklór új anekdotákkal gazdagodik. Ki más gyűjtögetné ez össze, mint Tibor, aki folyamatosan igyekszik megosztani élményeit rendezvényeken és a sajtóban. Kórusszervező, játékkártya-társkészítő, újságíró, rádiós szerkesztő, filmforgatókönyv-író, televíziós műsorvezető. Ez a könyv is a kifejező eszköztár része: fényképeket, történeteket gyűjt, hogy nyoma, rendszerezett szép emléke maradjon a múlt időknek, a mindennapok ragyogó hőseinek, a bajtársaknak és az ő önzetlen, áldozatos tetteiknek.

A mintegy 1000 fényképpel illusztrált kiadvány egyedülálló módon enged betekintést Közép-Európa legnagyobb katonai hagyományőrző rendezvénysorozatának negyedszázadra visszanyúló ünnepnapjaiba. Éppen ezért nem feledkezhetünk meg arról a sok-sok emberről, akik fényképezőgéppel szolgálták e nagyszerű nemzeti mozgalmat, s akik képeikkel segítették e kultúrtörténeti dokumentum létrehozását. Közülük is ki kell emelni Christine Prottengeiert, aki a legtöbb fényképpel járult hozzá e kiadvány sikeréhez, de szorosan ott állnak mellette Hajdú Ágnes, Antal Edit, Barna Magdolna Dóra, Éva Ilona és Uwe Lehner is….”

A „Huszárkalandok” átlapozható a nagykátai városi könyvtárban, de valószínűleg az érintett települések könyvtárak is rendeltek belőle. A kötet 4800 Ft-os egységáron a hadjárat alatt, annak helyszínein is megvásárolható. A közelgő 27. Tavaszi Emlékhadjáratra készülve kívánok jó nosztalgiázást, s abban bízom, hogy a kimaradt települések és témák bemutatása a készülő harmadik kötet részét képezik majd.

Basa László