A Magyarország Felfedezői Szövetség két tápiómenti közössége: a mendei Ákos Nemzetség és a nagykátai Kossuth Lajos hagyományőrző csapatok 2001-ben alapították meg a „Tápió örököse” jelvényszerző honismereti mozgalmat. „Tápió örököse” honismereti mozgalom A mozgalom első fokozatát a lakóhely megismerésével, a második jelvényt a lakóhellyel határos települések felfedezése után lehet kiérdemelni. Felhívásukat eljuttatták a régió minden iskolájába.
„…Az eddigi felfedező tapasztalataim alapján most egy szomszédos, vagy távolabbi település legérdekesebb értékeit, szépségeit derítem fel. Kicsit nehezebb dolgom lesz, talán nem találok túl sokat, de a legfontosabb értékeket biztosan megismerem…” (Részlet a mozgalom szabályzatából)
A nagykátai felfedezők éves programjának állandó eleme a lakóhely és a Tápió mente történeti, természeti és épített örökségének megismerése. A honismereti mozgalom második fokozatú jelvényén a tápiószentmártoni aranyszarvas képe található, stílszerűen „Kincsőrző” a fokozat neve.
Amikor Márton naphoz közeledvén egyfajta leltárt készítek tápiószentmártoni „felfedezéseink” állomásairól, ebben segítségemre van a csapat archívuma: borítékokba rendezett, katalógussal ellátott sokezer felvétel. Ennek alapján a 92-es számú borítékból került elő az első szentmártoni felvétel, ahol 1998. augusztus 18-án Sebestyén Benedek református tiszteletes legújabb szobrának avatási ünnepségén vett részt a Kossuth-csapat négy tagja. In memoriam Sebestyén Benedek (1937 – 2011) Az első teljes létszámú vizitációra 1998. október 17-én került sor, amikor a Kossuth- és a Földváry csapat a „Kossuth Lajos azt üzente…” országos mozgalom keretében egésznapos autóbuszos utat szervezett a Tápió mente 48-as emlékeinek felkeresésére.
Csapatunk tiszteletbeli tagjának, Sebestyén Benedek lelkész úrnak 1999. március 20-án avatták a Tápiószentmárton részére megalkotott Kossuth-szobrát. Ez a műtárgy a régió első Kossuthot ábrázoló mellszobra volt, s a későbbiek során elsőszámú célpontja lesz majd a szentmártoni kirándulásoknak. Az avatási ünnepségen természetesen a csapat is képviseltette magát, s őrizzük a tiszteletes úrról és a csapat két tagjáról a szobornál készült fotót.
1999. augusztus 4-11. között Kókán került megrendezésre a Kossuth Szövetség VIII. Országos Kossuth Tábora. Az ország minden szegletéből, határon túlról érkeztek Kossuth-barátok, mely tábor programjának egy napját mi állítottuk össze. A táborban résztvevő csapattagok segítségével egynapos tápiómenti 48-as emlékhelyeket érintő kirándulást szerveztünk. Szentmártonkáta, Nagykáta, Tápiószele, Tápiószentmárton, Tápióbicske nevezetteségeit mutattuk meg. Szentmártonban a Kossuth szobránál szerveztünk koszorúzási ünnepséget, ahol egyenruhás hagyományőrzőink teljesítettek szolgálatot.
Az első Kossuth tiszteletére szervezett kerékpáros emléktúra során 1999. szeptember 11-én jutottunk el Tápiószentmártonba. Ekkor kilátogattunk a temetőbe is, ahol Kossuth kortársa, Kubinyi Ágoston síremlékét kerestük fel, majd a Blaskovich- kápolnát és sírkertet néztük meg. Tanítványaimnak megmutattam a Tápió partján levő Hatvani hegyet, a 3500 éves bronzkori földvár egykori helyszínét. Ide a tápióbicskei Kalapos-hegy, a Tápiómente másik jelentős bronzkori földvára és régészeti lelőhelyének megtekintése után érkeztünk. A legtöbb tápiószentmártoni programot 1999-ben szerveztük a csapat közel 20 éves fennállása során.
2000. április 11-én a Magyar Kupában Tápiószentmárton az NB I-es Vasast kapta ellenfelül. Meghívásunkat annak köszönhettük, hogy a szomszédvár települése csapatának edzője az egyik hagyományőrzőnk, Fejős Petra apukája, Fejős Pál volt. A mérkőzésre külön autóbusszal utaztunk, s a mérkőzés előtt első alkalommal sétáltunk az Attila-dombon. A várt szenzáció elmaradt, az akkor sokkal jobb fővárosi csapat fölényesen győzött.
2000. szeptember 16-án Gavlik Istvánnak, a Kossuth Szövetség elnökének jelenlétében megtartott ünnepségen honvédruhában álltak díszőrséget a csapat tagjai. A látványos ünnepség fényét emelte a tápióbicskei tüzérek 3 fontos rézágyújának bemutatkozása, a Kollár János tanító úr által szervezett helyi diákközönség közreműködése. Erre a rendezvényre azt követően került sor, hogy Szentmártonkátán 2000. április 8-án megalakult a Kossuth Szövetség Tápiómenti Régiója, s a tápiószentmártoni ünnepség a civil szervezet első programja volt.
2001. április 4-én Nagykátán megtörtént a „Tápió örököse” mozgalom ünnepélyes meghirdetése, melyet levélben üdvözölt és támogatott a térség országgyűlési képviselője, Tápiószentmárton alpolgármestere, Czervan György is. A 2001. szeptember 29-én megszervezett Nagykáta-Tápióbicske-Tápiószentmárton-Tápiószőlős-Újszilvás-Tápiógyörgye-Tápiószele- Nagykáta útvonalon zajló kerékpártúra már a mozgalom jegyében mozgósította a Kossuth-csapat tagjait. A Kossuth szobornál megtartottuk névadónk születése évfordulójának megemlékezését.
A 2003-as esztendőt a szkíta aranyszarvas 1923-as megtalálása 80. évfordulója kapcsán az Aranyszarvas.évének nyilvánítottuk. Szeptember 20-án többféle apropója is volt a csapatkirándulásnak. II. Rákóczi Ferenc mellszobránál –mely a Tápiómente egyetlen Rákóczi-szobra- a 300 éve kezdődött szabadságharcra emlékeztünk. A tiszteletes úrnak a szentmártoni nemzeti pantheonban felállított, a nagyságos fejedelmet ábrázoló szobránál kibontottuk a „Rákóczi-évek a Tápió mentén” mozgalmunk zászlaját.
Pár méterrel arrébb lépve már Kossuth Lajos születésének 201. évfordulójáról megemlékezve helyeztünk el koszorút. Az Attila-dombon, a hun fejedelmet ábrázoló bronzszobor előtt Németh Ramóna felolvasta Rakó József országos elnök levelét, melyben a csapat akcióihoz gratulált. Az elmúlt években a csapat szinte minden tagja teljesítette a „Tápió örököse” mozgalom első két fokozatának követelményeit, s ez a kirándulás –benne az Attila-domb történetét feldolgozó tanulmányunk országos pályázaton való részvételével- már a záró fokozat, a „Tápiómente felfedezője” cím elérését volt hivatva szolgálni.
Attila hun fejedelem halálának 1550. évfordulója tiszteletére kiírt országos pályázatra a tápiószentmártoni Attila-domb régészeti története és a hely Attila-kultuszának históriája feldolgozásával neveztünk. Az Attila legendárium szentmártoni helyszíneit végigjárva gyűjtöttük az anyagot pályázatunkhoz. Az Attila-domb történeti, régészeti históriáját feldolgozó pályázatunkkal második helyezést értünk el. 2003. november 8-án Tápiószelén rendeztük meg az Aranyszarvas napja programunkat, melynek központja a Blaskovich Múzeum volt.
Pár évet ugorva, 2007-ben csatlakoztunk a Tápiószelei Természetbarát Klub „Tápiómente turistája” jelvényszerző mozgalmához. A kiírásban való részvétel nyitányaként március 17-én a Mátray iskola 40 diákja a Kossuth-csapat szervezésében vett részt a „Kincsem 25” gyalogos túrán, melynek fordulója a tápiószentmártoni Kincsem-park volt.
A 2007-es esztendőt Szentkirályi Mór halálának 125. évfordulója kapcsán a reformkor és a szabadságharc kiemelkedő személyisége élete kutatásának és emlékápoló sorozatunk fókuszába állítottuk. Több folyóiratban –Tápiómenti 2 hetes, Redemptió, tapiokultura.hu, stb.- jelentek meg a tápiószentmártoni temetőben nyugvó jelentős történelmi személyiséget méltató írások. Külön írásunk foglalkozott a méltatlanul elfelejtett apa, Szentkirályi László életének bemutatásával is. 2007. szeptember 22-én a nagykátai hagyományőrzők a ceglédi toborzóról hazafelé jövet ejtették útba a települést, s helyeztek el koszorút a Szentkirályi-család síremlékén. Természetesen tiszteletünket tettük, azaz tettük volna Kossuth mellszobránál is. Lelkiismeretlen színesfém tolvajok ugyanis ekkor tizedelték meg tápiószentmártoni nemzeti pantheont, emelték le a talapzatukról a magyar történelem nagyjainak a helybéliek önzetlen felajánlása nyomán elhelyezett alkotásait. A lefejezett Kossuth-szobor előtt a napjainkban egyre durvább –nemrég éppen a tápióbicskei honvédemlékművet csonkították meg- kegyeletsértő vandalizmus ellen emeltem fel a szavamat.
Kapcsolatunk legfrissebb állomása ugyancsak a ceglédi toborzóhoz kapcsolódik. 2012. szeptember 22-én a IV. Kossuth-emlékév keretében megrendezett, négy települést érintő Kossuth-nap során a Tápió mente központi megemlékezését szerveztük meg a régió legrégebbi Kossuth-szobránál. Az újraöntött, állított Kossuth-szoborhoz pergő dobszó mellett, katonai alakzatban vonultak fel a Bede Molnár Mihály és a Kossuth Lajos csapat tagjai. Tinka Ádám káplár vezényszavára elfoglalta a helyét a díszőrség, majd Juhász Vivien „népfelkelő” mondott verset. Ünnepi beszédemben elsősorban a tápiómenti Kossuth-emlékápolás történetét, a Kossuth-emlékévek jelentősebb eseményeit vázoltam fel.
A nagy magyar szobrának talapzatához Kulcsár Tünde szülő adományaként helyeztünk el koszorút. A koszorúzás után szövetségi kitüntetések átadása következett. Többen vehették át a „Kossuth Lajos Hagyományőrzője, a Kossuth-tiszt, a Kossuth-regiment elismerések kitűzőjét. Az ünnepség zárásaként a Kossuth-zászlóalj díszmenetben vonult el Kossuth Lajos szobra előtt.
A IV. Kossuth-emlékév második Kossuth-emléknapjának negyedik helyszíne a tápióbicskei ütközet 1910-ben avatott emlékműve volt. Itt arra emlékeztünk, hogy Kossuth 1849. április 5-én Jászberényből érkezett ide a csatatérre, ahol intézkedett a hősi halottak eltemetéséről.
Köszönjük a tápiószentmártoni polgárőrök felvezetését és a rendezvények helyszínének biztosítását. A nagykátai hagyományőrzők tápiómenti felfedező útjaival, emlék-és hagyományőrző tevékenységével kapcsolatos további képek és dokumentumok találhatók a kossuth94.5mp.eu jelzetű honlapon „A Tápiómente felfedezői” menüpont alatt.
Kelt Nagykátán a 2012-es esztendő Szent András havának Szent Márton napján.
Basa László
