A X. Tápiószentmártoni Hurkatöltő Fesztiválban az egyik csapat a liba nyakának bőrével helyettesített a tisztított disznóbelet és abba nyomta bele a libahúsos-májas tölteléket!
Azért a versenyző kompániák többsége azért a klasszikus fehér hurkák, májasok és véresek titkos receptúra alapján elkészített változataival kívánta lenyűgözni a zsűrit.
tapiokulturaképekTarnavölgyiL

 

2014. november 10-én Walter János, az Ofella Sándor Alapítvány Kuratóriumának elnöke nyitotta meg a tápiószecsői Családi Fészek Néprajzi Múzeum időszakos kiállítást, amelynek címe: Dédapám nyomában az I. Világháborús harcmezőkön címmel.
Ofella György Tápiószecső szülötte, aki végigjárta azokat a helyszíneket, ahol dédapja I. világháborús katonaként harcolt.
Szőke Attila (TTA) képriportja

Ennek a zarándoklatnak emlékeit idézte meg előadásában a most megnyílt kiállítással, amely november 17-ig, minden nap 15 órától 18 óráig. tekinthető meg az Arany János u. 2. szám alatt található múzeumban.

 

19. alkalommal tartották meg Kossuth Lajos 1848-as toborzó beszéde tiszteletére 2014. szeptember 26-27-én Cegléden a Város Napját, a Kossuth Toborzó Ünnepélyt. A rendezvény fényét emelte az a tény, hogy a település ebben az évben emlékezett meg 1364-ben történt első írásos említése 650. évfordulójáról. Továbbá rangos elismerése Ceglédnek, hogy az ország legnagyobb múlttal rendelkező Kossuth-kultusz hagyománya felkerült a Szellemi Kulturális Örökség listájára. Nagykáta és a Tápió mente lakossága számára fontos város – munkahely, oktatás, egészségügyi ellátás, stb. – ünnepségén a régiót a tápióbicskei hagyományőrző tüzérek és a nagykátai gyermekkorú honvéd hagyományőrzők képviselték.Képek

A II. világháború hatéves krónikájában szinte jelentéktelennek tűnő epizód volt 1944. november 13, Nagykáta „felszabadításának” vagy elfoglalásának dátuma. Miután a város nyomtatásban megjelent monográfiája megrekedt 1848-nál, az azt követő időszak történéseinek feldolgozása epizódokra bontva kap különös jelentőséget. Öt évvel ezelőtt a tapiokultura.hu-ban megjelentettem a nagykátai csata krónikáját, s az újabb kerek évforduló kapcsán most arról szeretnék írni, hogy kik haltak meg hadicselekmények közepette Nagykáta területén, hogyan őrizzük az elhunytak emlékét. Kutatásaim kiterjedtek a november 13-át megelőző és azt követő napokra, hiszen a város területén több napon keresztül zajlottak hadmozdulatok, harci cselekmények. A nagykátai „csata” 65. évfordulója

50 évvel ezelőtt, 1964 decemberében felavatták Nagykáta és a Tápió menti első, a magyar történelem egy jeles alakját ábrázoló köztéri alkotását, a Solymári Valkó László által mintázott Damjanich János mellszobrot. Önmagában már ez a tény megérdemelne egy helytörténeti kutatást, hogy miért nem volt eddig a Nagykátai járásban egyetlen olyan alkotás, mely a térségben született, vagy itt járt neves hazánkfiát ábrázolta volna. Képek
A települések terein jobbára vallási témájú szobrok voltak láthatók, s a történelmet idéző alkotások sorában 1897-ben Nagykátán, 1910. október 23-án a Tápió partján emeltek először mementót. A rohamra induló bronzhonvéd, vagy az I. világháborús emlékművek elképzelt személyek arcvonásait örökítették meg. (Talán a pándi katonaszobor lehet kivétel, ahol Pándi Kiss János élő személyekről mintázta az alakokat.)

Miért éppen Damjanich János?