„Isten nevében a mi szabadságunkért és a ti szabadságotokért – Za wolnosc nasza i wasza” hirdette 1848-ban a magyar szabadságharcban velünk küzdő lengyel légió zászlajának felirata. A 165 éve avatott becses ereklyén található mondat került az öt éve, 2009-ben a Virágmag Kft épületén avatott tápiószelei lengyel emléktábla kezdő soraiba. KÉPEK

A szállóigévé vált mondat a Tápió mente históriája eltelt három évszázada során három különböző korszakában nyert kézzelfogható értelmet. 310 éve II. Rákóczi Ferenc kíséretében először érkeztek lengyel vitézek a Tápió mente földjére. 165 éve, 1849-ben két alkalommal Nagykátán, Tápióbicskén, Tápiószelén tartózkodtak –harcoltak- a lengyel légió katonái. 75 éve, 1939-ben a legnagyobb létszámú lengyel menekülttábor nyílt meg régiónkban Tápiószelén. A 2014-es esztendőnek az ifjú város életében a magyar-lengyel történelmi kapcsolatok terén a kerek évfordulók adta lehetőségét felhasználva ismételten tekintsük át a település, a két nép barátságát ápoló múltját.

Az úri Bab-Uska Tájház létrehozójának, Szörf Józsefné Solti Erzsébetnek a birodalmára a napokban egy egész osztálynyi gyermek csodálkozott rá. A kis múzeumban - az állandó néprajzi kiállítás mellett -  a tulajdonos nagyapjának igaz sorsát megelevenítő tárgyak és dokumentumokon keresztül emlékezhetnek a látogatók a száz esztendeje kitört I. világháború tragédiájára.
tapiokultura.hu/TLKépek

Sietek előre bocsátani, mielőtt bárki is a közerkölcs megsértésére gondolna, hogy a szőlőlopás a szüreti bálhoz tartozó, elmaradhatatlan játék. Különben mi lenne a dolga a csőszöknek és csőszlányoknak? A bemutatott táncjelenetek, bár ámulatot és ünnepi hangulatot keltenek a nézőkben, nem indokolnák az elnevezést. A csősz feladata, hogy maradéktalanul megőrizze a közösség mezőgazdaságban megtermelt javait. Így volt az régen.

A szüreti bál gyönyörű hagyomány, amelyről tápióbicskei emlékeket őrzök gyermekkoromból. Tápiószele, ahova életem nagyobb része kötődik, szőlőtermő vidék volt. A múlt század első felében – mint minden szőlőt termelő faluban a Tápió vidékén – megrendezték ősz elején a szüreti bált. Az ’50-es, ’60-as években virágzó pincegazdaság azonban népgazdasági szempontból vállalt fontos szerepet, és adott sok embernek munkát. A hagyományőrzés nem tartozott a fő profiljához. Szüreti bálról csak nagyon régi fényképek tanúskodnak. Ezért tartom nagyra a Határon Túli Magyarok Klubjának elszánt szervező munkáját, hogy a nemzetre általánosan jellemző szüreti, a termést áldásként méltóan ünneplő hagyományt Tápiószelén újra életre keltse. Hat éve fáradhatatlan lelkesedéssel nevelik a lakosságot, hogy az ősi szőlőtermelő vidéken a népi kultúra egykor elmaradhatatlan ünnepe iránt érdeklődést keltsenek.

A Kormány az 1472/2012. (X. 29.) Kormányhatározatával hozta létre az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottságot, amely a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány koordinálásával támogatja az évfordulóra méltóképpen emlékező programokat, kutatásokat, rendezvényeket, kiállításokat.

Több Tápió-vidéki település, így Sülysáp és Kóka is sikeresen pályázott azon forrásokra, amelyek segítségével méltóképpen hajthatnak fejet polgáraik eleik emléke előtt.

Kókán az I. világháborús emlékmű felújítását ünneplő közösséget Czerván György a Földművelésügyi Minisztérium agrárgazdálkodásért felelős államtitkára és Juhász Ildikó, a nagyközség polgármestere köszöntötte.

A település Civil Házában megnyílt kiállítás vendégeit dr. Baksa Brigitta néprajztudós, a Kókai Értéktár bizottság elnöke fogadta, majd Bóka Gergő régész-történész idézte meg a "Nagy Háború" korszakát. Az ünnepséget a Kókai Dalárda - kórusvezető: Kiss Fatime - színvonalas műsora keretezte.

A kiállítótér kicsinységét a kiállítás megálmodói szellemes, egyedi megoldásokkal ellensúlyozták.
Tessék megnézni! (A kiállítás a tervek szerint október 4-ig tekinthető meg.) tapiokultura.huKÉPEK/Tarnavölgyi László