Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 1908

Rákóczi örökségúton. Basa László beszámolója

2003-ban kezdõdött a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc-szabadságharc 300. évfordulóinak a 2011-ig tartó ünnepségsorozata. Ennek a folyamatnak térségünkben a nyitó állomása 2004-ben volt: ekkor volt ugyanis a nagyságos fejedelem  Tápió mentére érkezésének 300. évfordulója.

A Rákóczi-emlékápolásban jelentõs szerepet játszó nagykátai Kossuth Lajos Hagyományõrzõ Csapat 2004. április 19-én fejedelmi seregszemlét szervezett, 8 iskola diákjait és az ország számos pontjáról érkezett hagyományõrzõ csapatot tudta bevonni ebbe az ünneplésbe. Ennek a megemlékezésnek máig élõ „következménye” lett az ekkor meghirdetett, tervek szerint 2011-ig tartó „Rákóczi-évek a Tápió mentén” mozgalom.

A szervezõk keretet próbáltak adni a Tápió menti településeken zajló 300. évfordulós ünnepségeknek. A kezdeményezõ Kossuth csapat azóta is, a Rákóczi-emlékápolás jegyében zajló minden eseménynél igyekszik jelen lenni, ott lehetõség szerint a helybeliekkel egyeztetve szerepet vállalni.

Ebben az évben elõször április 22-én bontottuk ki a mozgalom két méteres emblémáját, Szentmártonkátán a Községtörténeti Baráti Kör és a település önkormányzata ötödik alkalommal helyezte el koszorúit a fejedelemnek Sebestyén Benedek által készített bronzból öntött portréja alá. Ez a megemlékezés –mely minden évben számba veszi a régi 300 éve történt eseményeit- a mozgalom legfontosabb rendezvényévé vált.

Május 17-én a nagykátai hagyományõrzõk a gyömrõi Mánya-réten idézték fel Rákóczi szellemét. 1705-ben a fejedelem itt elmondott beszéde az egyetlen írásban fennmaradt szónoklata Rákóczinak.

Május 23-án a 10. Blaskovich-napok kezdeteként „A Rákóczi-kor és kultusz tárgyai a Blaskovichok gyûjteményében” c. kiállítás megnyitója azt jelentette, hogy Tápiószele is részese lett a mozgalomnak. Egy héttel késõbb a Tápiószelei Természetbarát Klub „Rákóczi örökségút” elnevezéssel 50 fõ részvételével szervezett kirándulást a kuruc-szabadságharc nevezetes helyszíneire. Az autóbuszban helyet kapott a Kossuth-csapat 13 tagja is, akik így folyamatos részesei lehettek a „Rákóczi-évek…”-nek.

Az emlékút elsõ kilométerei Jászberény felé menet azon az útvonalon haladtak, hol 1704-ben a fejedelem kishazánkba, a Tápió mentére érkezett. Az 1241-es muhi csata emlékhelyén volt az elsõ megállónk. Igaz, hogy ez a helyszín kivételesen nem kapcsolódott a mai nap fõ gondolatához, de a haza önzetlen védelmének szép példája mindenkor megállásra kell, hogy késztesse az utazót.

Az ónodi vár tövében arról beszéltem, hogy milyen nagy volt a jelentõsége az 1707-ben itt zajlott országgyûlésnek. Sajóládon áthaladva Fráter Györgyre, az erdélyi fejedelemséget megalapító, kivételes képességû államférfira emlékeztünk. Közismert, hogy több Rákóczi –köztük maga II. Rákóczi Ferenc is- viselte a fejedelmi titulust.

A kolostorból átalakított szerencsi vár a magyar történelem több epizódjának is helyszíne volt. Az 1605-ös szerencsi országgyûlés választotta Magyarország fejedelmévé Bocskai Istvánt. Az „esemény” elõkészítésében jelentõs szerepe volt a leghíresebb „kátainak”, Káthay Mihálynak, a fejedelem kancellárjának. Amikor Káthay uram az udvari praktikák áldozatává vált, Bocskai halála után 1607-ben ugyancsak e várban választották meg erdélyi fejedelemnek a ma a közeli református templomban nyugvó Rákóczi Zsigmondot. A szelei, farmosi, nagykátai emlékezõk kis sétát tettek a várudvaron, a vár körül.

A szlovákiai Borsiban, a „Magyar Betlehemben”, II. Rákóczi Ferenc 1676-os születésének helyszínén már vártak minket. A helybéli hagyományõrzõk több évtizedes kitartó helyreállító, lépésrõl-lépésre gyarapodó emlékállító tevékenységének eredményét tekinthettük meg a tágas termekben. Mind a magyar, mind pedig a szlovák nemzet hivatalos szervei által mostohaként kezelt kastély még messze van attól, hogy más Rákóczi-emlékhelyek színvonalát elérje. Megilletõdötten álltunk meg abban a sarokszobában, hol Zrínyi Ilona elsõ gyermeke március 27-én a napvilágot meglátta. A várkastély elõtt felállított Rákóczi-szobornál a gyerekek tartottak kis ünnepséget. Az erre az alkalomra kuruc ruhába átöltözött hagyományõrzõk kezében a Rákóczi-kultusz ereklyezászlói voltak. A természetjárók koszorút helyeztek az emlékmû lábához, s a nemzeti emlékhely további helyreállításához belépõdíj gyanánt 10 ezer forinttal járultunk hozzá.

A délután Sárospatak, a „Bodrog-parti Athén”, az egykori Rákóczi-uradalom központjának megtekintésével telt el. A vár Rákóczi-emlékkiállítása ma a legteljesebb összefoglalója a 300 év elõtti eseményeknek. Jártunk abban a teremben, hol éppen 300 éve tartott országgyûlést a kurucok fejedelme. A Vörös-torony tetejérõl csodálatos panoráma tárult elénk. A gótikus plébániatemplom elõtt a 800 éve született Árpád-házi Szent Erzsébet, a tragikus sorsú magyar királylány legendás életútját idéztük fel.

A kollégium udvarán Lorántffy Zsuzsannáról, a magyar történelem nagyasszonyáról illett szólni. A Kossuth-csapat tagjai számára ma névadójuk életének is sok helyszínére nyílt alkalmuk rátekinteni, így most éppen egykori iskolája falai között érezhették példaképük szellemét.

Jó idõben, gazdag programmal zárult a Rákóczi örökségút, mely a 300 éve zajlott történelmi események helyszíneire vitte el a Tápió menti emberek tiszteletét.

 

Basa László