Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 3043

20. alkalommal vállalkoztak arra a magyar katonai hagyományõrzõk, hogy külföldi társaikkal együtt járják be az 1848-49-es szabadságharc Tavaszi Hadjáratának helyszíneit. Évrõl évre egyre többen csatlakoztak és csatlakoznak a valamikori kezdeményezõkhöz és – ahogyan Basa László cikkében megfogalmazta – mûfajában Közép-Európa legjelentõsebb vállalkozásává nõtte ki magát ezen esemény.

Az elsõ filmen Sándor Péter, a Szentegyházi Hagyományõrzõ Huszár Egyesület elnöke, a másodikon a csatát konferáló dr. Csikány Tamás alezredes, a Zrínyi Miklós  Nemzetvédelmi Egyetem  Hadtörténelem Tanszékének vezetõje is nyilatkozik.

A filmek folyamatosabb megtekitése úgy érhető el, hogy a bal alsó sarokban lévő fekete háromszögre kattintunk, majd a képre helyezve a "kezet", megállítjuk filmet. Ekkor a kép alatti vízszintes vonalon látható, hogy a film folyamatosan feltöltődik. Amikor a feltöltés befejeződött, érdemes újra elindítani a vetítést.

Több százan vesznek részt a programokban és látványos felvonulásokkal, csatajelenetekkel tisztelegnek katonaõseink emléke elõtt.

Tarnavölgyi László

Az egy hétnél is hosszabb ideig tartó menet egyik legjelentõsebb állomása Tápióbicske és Nagykáta. 1849. április 4-én a magyar történelem legendás alakjai, Kossuth és Görgey, késõbb a vértanúságot is elszenvedõ tábornokai és több száz, nemzetéért a hõsi halált is vállaló katona rótta a két település mindenkori lakóira a megemlékezés kötelességét. Ennek a kötelességnek tett eleget a két önkormányzat, a két hagyományõrzõ alakulat – a tápióbicskei Bitskey Gáspár Tüzércsapat és a nagykátai Honvédtüzér Hagyományõrzõ Csapat –, a Tápióbicske Barátainak Köre, a Római Katolikus Egyházközség, hogy a Magyar Hagyományõrzõ Világszövetség és a Huszár Katonai Hagyományõrzõ Szövetséghez csatlakozva, segítõi, támogatói, vendéglátói legyenek a helyi programoknak.

Ezen programok oly bõségesek voltak, hogy csak nagyvonalakban próbálok meg most – inkább csak a látványos képanyagot és a filmeket kiegészítve – néhány eseményt megemlíteni. 

Harmadmagammal (ezen a napon a közel 500 fotót készítõ Bálint Dániel szerkesztõtársamat és engem Teréki Krisztián barátunk segített ki a kamera kezelésével) Tápióbicskén kezdtünk. A szentmise után a mára már kalácsosztássá alakuló zsemleosztásra és ünnepségre igyekeztünk a csata sorsát megfordító Földváry Károlyról elnevezett általános iskolába. A valamikori bíró, Fehér István bizonyára elégedetten figyelte a felhõk közül, hogy az általa meghonosított szép szokást máig megtartják a bicskeiek és a mostani csemeték is örömmel fogyasztják el az ajándékcsemegét. 

1. Galéria

(Az elsõ két galériában saját, Nagykáta és Tápióbicske emlékezõirõl és csatájáról készített képeink vannak. A 3. galériában Simó Tibor barátom - Szentegyházi Hagyományõrzõ Huszár Egyesület, Erdély - fotói árulkodnak a hangulatról.)

Néhány esztendeje gránit emlékmû és kopjafa állít emléket a Jókai általa a Kõszívû ember fiai c. regényben is megírt huszártisztnek, Szini Sebõ Alajos (azaz Baradlay Richárd) alezredesnek. A bajvívó vitéz szülõvárosából, a felvidéki Csiliznyárádról és a Nagykinizsrõl érkezõk, a Tápióbicskei Önkormányzat, a Baráti Kör és Római Katolikus Egyház is elhelyezte koszorúit. Díszõrséget az erdélyi Szentegyházi Hagyományõrzõ Huszár Egyesület tagja álltak, kezükben azzal a csapatzászlóval, amelynek történetét, a mindannyiunk számára emlékezetes márciusi átadást már részletesen megírtam.
Most egy rövid riportban Sándor Pétert, a székelyek vezetõjét is szóra bírtam.

 {youtube}waLQqBX5aaw{/youtube}

 

A legtöbb katonai hagyományõrzõ csapat folyamatosan ápol kapcsolatokat (sok esetben önként vállal karitatív tevékenységet is) a határon túli települések szervezeteivel. Egy-egy erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai közösség számára a történelmi egyenruhák viselése jóval többet jelent puszta látványosságnál. Egy augusztus 20-át, március 15-ét Szentegyházán megünneplõ közönség számára a helyi huszárok megjelenése a nemzeti önérzetüket erõsítõ fontos gesztus. A csapatokat alkotó férfiak többsége fáradságos munkával teremti elõ az igazán nem olcsó ruházathoz, az utazásokhoz szükséges forrásokat. Teszik ezt azért, hogy gyermekeik apáik hagyományõrzõ, közösséget szervezõ tevékenységén keresztül is lássák: hova tartoznak. 

Minden tiszteletem a Tápióbicskei Önkormányzat, a Baráti Kör és Tüzér Csapat tagjainak példaértékû összefogásáért, egységéért, azért a nagyszerû vállalásért, amivel most egyre szorosabbá fûzik a Hargita lábánál elterülõ, szín magyar településsel a baráti kapcsolatokat. A márciusi, minden képzeletet felülmúló erdélyi vendéglátásunkat most leginkább Gödöny György, a Tüzér Csapat tagja igyekezett honorálni azzal, hogy 16 huszár szállásolt el, tartott el jó szóval, étellel, itallal a lakásában. 

Persze, a képeken majd látnak egy pirospozsgás malackát is, amely Vér Jánosék kemencéjében barnult le.  

A Nagykátai Önkormányzat idén is biztosította a városban tartózkodó hadjárat szereplõinek étkezését, szállását. Így a helyi ünnepséget látványos huszár felvonulás és az immáron Pro Urbe díjas, Káplár Béla által vezetett Honvédtüzér Hagyományõrzõ Csapat díszlövése foglalta keretbe.

2.Galéria

Mátray Gábor szobra elõtt dr. Salibáné dr. Pap Terézia alpolgármester mondta el ünnepi beszédét, majd Kerékgyártó László a Görgey Kör elnökének szónoklatát hallhatták az egybegyûltek. 

A Citura Táncegyüttes mûsora után, a Liszt Ferenc Alapfokú Mûvészetoktatási Intézmény Fúvószenekarának zenei kíséretével – Czerván György országgyûlési képviselõ, Kocsi János polgármester és dr. Salibáné dr. Pap Terézia után – a politikai pártok és civil szervezetek helyezték el koszorúikat az 1848-48-es emlékmûnél. 

Hagyományt teremtõ szándékkal, erre a napra helyezet az Önkormányzat az elsõ alkalommal kiadott Közszolgálati Nívódíjak átadását is. A képviselõk döntése alapján dr. Botka Klára, orvos és Marton Mihály, a Polgármesteri Hivatal köztisztviselõje kapta meg az elismerést.  

Szép epizódja volt az ünnepségnek, hogy a díjazottak Kocsi János polgármesterrel együtt, egy-egy díszfát ültettek el a Szabadság tér hamarosan megszépülõ díszparkjában. 

A megemlékezõk a zenekar és a hagyományõrzõ alakulatok menetét követve vonult át a temetõbe, ahol a Hõsök Kertjében helyezték el koszorúikat, virágaikat. 

A nagykátai programoknak volt egy másik helyszíne is.

A Polgármesteri Hivatal udvarán, a Kossuth és Görgey találkozásának emléket állító tábla elõtt, Basa László ifjú hagyományõrzõi emlékeztek meg a történelmi eseményrõl. A gyermek hagyományõrzõket összefogó Magyarország Felfedezõi Szövetség nevében itt ismerték el Illés Zsuzsanna tanítónõ és dr. Simon Tamásné Szövetség munkáját segítõ tevékenységét is.

16 órakor a Tápió partján álló Honvédemlékmûnél elõször dr. Simicskó István, az Országgyûlés Nemzetbiztonsági Bizottságának elnöke, Szûcs Lajos, Pest Megye Közgyûlésének elnöke és Czerván György országgyûlési képviselõ koszorúzott, majd Nagykáta, Tápióbicske, Tápiószentmárton, Nagykinizs (a szabadságharc legfiatalabb, Tápióbicskén hõsi halált halt katonájának, Szabó Józsefnek a szülõfaluja) és Csiliznyárád (Szini Sebõ Alajos szülõfaluja) vezetõi, pártok és civil szervezetek képviselõi helyezték el a kegyelet virágait. 

Közben a csatatéren már javában készülõdtek a szervezõk a harci jelenet megkezdésére. Ekkora már a tápióbicskei tüzér, Vér János által megszervezett Huszárkonyha versengõ szakácsai is túl voltak a megmérettetésen. A neves mesterek által zsûrizett versengés eredményeirõl rövidesen beszámolunk. 

Néhány éve lelkes civilek varázsolták ujjá azt a Tápión átívelõ egykori fahidat, amelynek birtoklásáért a legnagyobb harc folyt 1849. április 4-én.

Itt mondta el ünnepi beszédét dr. Simicskó István majd a csatatéren elhunyt katonákra emlékezve dobtak virágokat a Tápióba. (A galériánkban szereplõ képeken, a hídon, balról jobbra, a következõk láthatóak: Blahúz László Tápióbicske polgármestere, Czerván György országgyûlési képviselõ, dr. Simicskó István országgyûlési képviselõ, Kökényesi József a Tápióbicske Barátainak Köre képviselõje, Kocsi János Nagykáta polgármestere, Szûcs Lajos Pest Megye Közgyûlésének elnöke, Tóth János Tápiószentmárton polgármestere, Tóth András esperes, plébános, dr. Molnár István Tápióbicske alpolgármestere, Bara József Attila elõadómûvész.) 

A felsorakozó csapatok szemléje után megkezdõdött a több mint 100 részt vevõ által lejátszott csatajelenet. A több ezer nézõ által figyelt produkciót dr. Csikány Tamás alezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténelmi Tanszékének vezetõje konferálta. Közel egy órán keresztül, folyamatosan kaptuk az eseményeket kommentáló információkat. Alezredes úr évek óta jó barátságban van a nagykátai és a tápióbicskei hagyományõrzõkkel. Mindkét alakulat létrejöttét, mûködését segítette szakmai tanácsival, kapcsolataival. Rendszeres szereplõje, szónoka a hagyományõrzõ katonai programoknak.

Itt köszönöm meg Neki, hogy az igazán kimerítõ ténykedése után, néhány percre még a mi kameránk elé is oda állt.

  {youtube}X8gKPWYGne0{/youtube}

 

 

A csatát leírni nem lehet. A fényképek, és néhány pörgõ filmkocka megpróbál valamit visszaadni az élménybõl. 

De azért ezt látni kell!

Aki ott volt, egy hatalmas technikai apparátust megmozgató, több száz ember, ló, látványos, évek alatt begyakorolt epizódokból összerakott, forintosítva is több milliós nagyságrendû akcióját figyelhette meg. (A nyári szezonban, mondjuk a nagyvázsonyi várban, ennek a délutánnak a töredéke is 8-10000 forintba kerül.)

Aki otthon maradt a kedvenc sorozatát bámulva, vagy a kocsit kellet hirtelen lemosnia…

3.Galéria

A tápióbicskei csata szereplõi többségükben maguk vásárolják meg felszerelésüket. Saját, értékes lovaikkal vállalják az ember és állat számára is veszélyes mutatványokat. Németek, osztrákok, lengyelek, erdélyiek utaznak 12-20 órát, hogy részesei legyenek ennek a hagyománynak. Nem sajnálják a pénzt, paripát, fegyvert, a drága szabadidõt, a gyakorlások fárasztó óráit.

Mi se fukarkodjunk, hát a tapssal, a jó szóval! 

Uraim (és persze, HÖLGYEIM)!  

Gratulálunk!(Különösen a nagykátai és a tápióbicskei tüzéreknek, az előbbieket segítő Marton Lászlónak és barátainak, a Tápómenti Hagyományőrző Szabadcsapat tagjai között lovagoló nagykátai fiataloknak, Basa László fiataljainak!)