A szomszédok azt mondják, náluk igazán soha nem szünetelt ez a valamikor elmaradhatatlan népszokás. Az azonban igaz, hogy az elmúlt években a helyi lokálpatrióták, nevelõk segítségével rendszeressé vált a gyerekek betlehemezése. Idén két, 5-6 fiatalból álló csapat járta az utcákat, kopogtatott az ajtókon, csengetett a kapukban. Szépen beöltözve, bundában, kucsmában, pásztorbottal a kezükben, kistemplommal a nyakukban, a betanult mondókájukkal a fejükben, jó szándékkal a szívükben kértek bebocsátást, a vendéget fogadó háziak portájára.

Tarnavölgyi 

Az éjszakát a talpak alatt csikorgó hó is hangulatossá varázsolta. Nem csoda hát, hogy vidám nevetéssel bandukoltak lányok a házak között. De ahogy a gazda villanyt kapcsolva, kulcsot zörgetve közeledett a kapuja elõtt ácsorgó pásztorokhoz, illedelmes vándorokká változva, szép szóval kértek bebocsátás a betlehemezõk. Ügyesen, talpraesetten játszották el e szép karácsonyi szokást. Nem csak az ajtók nyílottak meg a portákon, (és talán nem csak a fényképezõgép lencséje lett párás a meleg szobákban).

A betlehemezõk mellett néhány képet a bicskeiek „forraltboros” ezüstkarácsonyáról, a kézmûvesek portékáját kínálókról, iskolásaik kedves kis elõadásáról is készítettünk.