Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 2038

 Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendõben bõven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erõt és egészséget isznak magukba.

Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartották. A liba csontjából az idõjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi idõbõl is jósoltak: „Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.” Egy kalendáriumi regula szerint: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” „A bornak szent Márton a bírája” – tartja a mondás, azaz ilyenkor iható az újbor, más jelentése szerint az õszi idõjárás dönti el, hogy milyen lesz a bor. Baranyában azt tartják, hogy a Márton-napi idõ a márciusi idõt mutatja meg.

Szent Márton napján a pásztorok vesszõt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntõt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A bõsi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszõvel hajtották ki az állatokat. Bõsön zsírral, szalonnával, kolbásszal ajándékozták meg a pásztort, esetleg pénzt is adtak. Az Ipoly vidékén a pásztorok sorra járták a házakat, és a gazdáktól ajándékot kaptak. A Nyitra megyei Zsérén is a pásztorok hordták a mogyorófavesszõt, amiért a gazdától ajándékot kaptak.

A Dunántúlon különösen Vas megyében még sokan emlékeznek arra, hogy Márton-nap estéjén a pásztorok sorra járták a házakat köszöntõjükkel. Kezükben dús lombú nyírfavesszõt tartottak, melybõl a gazdának is adtak, hogy tavasszal ezzel hajtsa elõször a jószágot a legelõre. Gyöngyösfalun például a kanász megkopogtatta az ablakot a következõ szavakkal: „Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van” (Tátrai Zs. gy. 1966). Baranya, a Mura-vidék lakói szerint Márton-napkor nem szabad mosni, teregetni, mert elpusztulna a jószág.

Néhol Márton-nap a cselédfogás és a legeltetés határnapja, valamint vásárnap. Dunaszerdahelyen híres volt a Márton-napi vásár.

A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek. Ezen a vidéken igen gyakori a Márton név, ezért mint névnapot ma is ünneplik névnapköszöntõkkel. 

 

Forrás: MAGYAR NÉPRAJZ