Nem csak a vendéglátás volt magyaros Kókán. 2007. szeptember 8.

Napokkal ezelõtt meleg szívvel ajánlottuk barátaink és az olvasók figyelmébe a Kókai Fecskehajtó névre keresztelt programot. A plakátot olvasva, érdekes eseményeket ígért a szervezõ házaspár, Uicz Zsuzsanna és Tóth György.

Tarnavölgyi

Másokhoz hasonlóan, mi is igencsak sopánkodva tekintettünk a borongós égboltra, amikor szombat délután elindultunk a Tóth Pincéhez. A zömmel szabadtérre, a kemence köré, a diófák alá megálmodott rendezvényt szerencsére nem mosta el az esõ. A nagyon szépen kialakított pince-birtok fedett helyiségében Koltay Gábor Horthy – A kormányzó címû filmjének vetítése után a nézõkkel a rendezõ beszélgetett. Az érdekes, sok tabut feszegetõ film önmagában is megérdemelte volna a figyelmet, de az alkotó tartalmas, õszinte – és a nézõket megtisztelõen egyáltalán nem sietõs – elõadása, különleges hangulatot varázsolt a terembe. Lehet vitatkozni egy történelmi személyiség cselekedeteirõl, tetteirõl (kell is!), egyet nem lehet: a téma iránt érdeklõdõ, kutató, kíváncsi alkotásokat a polc alatt tartani. Koltay Gábor filmjét eddig még nemmutatta be egyetlen televízió sem. Tiszteletre méltó cselekedet a rendezõtõl, hogy nem rest településrõl, településre járva, lehetõséget adni az érdeklõdõknek a film megtekintésére.

Miközben a teremben ülõk még Varga Tibor jogtörténész, a Szent Korona Tanról szóló elõadását hallgatták, a pince elõtt már ontotta magából a kemence a frissen sült házi kenyeret és a hurkát.A szervezõ háziasszonynak sem állhatott meg a keze, amíg kikérdeztük a rendezvény sikerérõl. Örömmel mondta - miközben büszkén mutatta a gõzölgõ kenyerét nekünk -, hogy a hûvös idõ ellenére is eljöttek annyian, ahányan a jó hangulathoz és nem utolsósorban a szereplõk díjazásának elõteremtéséhez kellettek. Immár harmadik éve – jó néhány barát segítségével – igyekeznek tetõ alá, illetve hordó mellé, kemence köré szervezni rendezvényeiket. Úgy néz ki – mi is így láttuk -, ma sem kell szégyent vallaniuk.

Nem csak étellel, itallal szolgáltak a háziak (az meg magára vessen, aki egy pince ajtóban szomjas marad!), de gyerekeknek lehetõségük volt a különbözõ kézmûves tevékenységek kipróbálása mellett a jurta állítás és az íjászkodás alapjaival is megismerkedni.

A dallamos, de mégis kemény rockzenéjüket tartalmas, a határon túli magyarok sorsára is figyelõ szövegekkel elõadó már a beharangozómban, hogy erdélyi utamra miért vittem e csapat lemezét csángó barátaimnak ajándékba. Ajánlom másoknak is.

A Soós zenekar meg talán még most is húzza a talp alá valót.

Azt sajnálom csak, hogy néhány farmosi és kátai barátom, most lemaradt e remek hangulatú estérõl. Úgy negyedévente szoktak Zsuzsannáék ilyen tartalmas programot összehozni.

Nem tudom, hogy a télen vágnak-e disznót apincénél, vagy a tavaszra kell-e várni egy jó pincepörköltre, rám számíthatnak.

Küldjétek a plakátot! Hirdetjük, hogy érdemes a kókai Tóth Pincéhez kirándulni.