tapiokulturaképek.ürgés.2.TL
Tápiószecső java apait-anyait belerakott a III. Szecsői Ürgés fesztiválba!
Ez a szegény ország belefeketedik abba, hogy állandóan azt vizslatjuk egymásban, ki, melyik oldalon áll. A küszködő Tápió-vidéki önkormányzatoknak sem könnyű, hiszen a magyar alapvetően rebellis fajta, és inkább feszül valami-valaki ellen, mint hogy beleálljon egy-egy közös ügybe. Sajna, jellemző ránk, hogy akinek a neve mellé vasárnap délután odakarcoljuk az x-et, az ellen már hétfőn kimegyünk az utcára tüntetni. Négy-, most már öt esztendőn át fanyalgunk a saját magunk választotta önkormányzatunkra és inkább hozunk össze minden utca végére egy saját ügyet, mint hogy "beleálljunk" valami közösbe. (Ez lehet 'Kátai Tánctalálkozó, Pándi Meggyfesztivál vagy sülysápi Szent István nap...) Hogy balról-jobbra, vagy éppen jobbról-balra fordulunk-e meg a tengelyünk körül, annak most nincs is igazán nagy jelentősége, mert a lényeg: a "hősies ellenállás"!
De most nincs okom a fanyalgásra, mert a 750 éves Tápiószecső kapcsán már többször is leírhattam, hogy az egész évben ünneplő község egy-egy napra közösségé válik. Könyveket adnak ki, népzenei lemezt jelentetnek meg, koncerteket szerveznek, a kistérségi tömegsport-mozgalom bázisalapítványának is helyet adnak, néhai közművelődési intézményt vesznek a nevükre és élesztenek újra, kiállítóteret hoznak létre, egy régi házat a település népi hagyományainak „Családi Fészkévé” csinosítják át…

Teszi mindezt hol az önkormányzat, hol egy egyesület, egy alapítvány, egy művészeti közösség, vagy egy még magát nem is nevesítő kisközösség. Néha örömmel, máskor csak kényszeredetten együttműködve, de így, együtt tolják a nagyközség szekerét.
Az ilyen kegyelmi pillanatok egyike volt az augusztus 2-i III. Ürgés fesztivál is. Mi, „tápiokultúrások” jó barátként, szurkolóként, de mégis csak kívülről láthattuk ezt a hősies megmozdulást, így talán valamelyest mérvadó lehet a megállapításunk: irigylésre méltóan tisztességes, bőséges, és jól szervezett programot hoztatok össze a kedves szomszédok!

Vagy két-, talán háromtucatnyi, jól felkészült, sátrát-táborát önállóan kiépítő, vidáman szorgoskodó társaságot számoltam össze. Nyugdíjasok, tűzoltók, sportosok, TTA-sok, kisebbségiek, katonák, rendőrök, fiatalok, „önkormányzatisok”, gazdák, polgárőrök,… Kiállítottak, programelemet vezényeltek és „futtattak”, szórakoztak és szórakoztattak… és vendégszeretően, mosolygósan magukénak érezték ezt a sokadalmat.
(Ha csak minden tizedik fakanalas brigád meghívást fogadtuk volna el, akkor sem haltunk volna éhen. Hálásak vagyunk azoknak is, akikhez mi, a kéményre mászkáló videósok, az ide-oda futkosó fotósok nem tudtunk visszamenni, de külön köszönet Bata József polgármester úrnak és Lesti Betalan barátomnak a borjúpaprikásért, az egész napos figyelmes vendéglátásért, Petes Pálnak és Bíró Pista bátyámnak a pazar vaddisznó gulyásért, Dósa Zoltánnak és a polgárőröknek a fenséges nyúlpaprikásért, Vetor Györgynek az étvágygerjesztőnek és „zsírokat szétcsapatónak” is hasznos kupicákért, Pásztor Zoltánnak az életmentően hűsítő fröccsökért!)

Volt itt kérem magyaros állatkert a szürke marhától díszgalambig, a mangalicától a páváig. A helyi gazdakörösök gépcsodákat állítottak ki, a katonák fegyverzeti bemutatót tartottak, a rendőrök ujjlenyomatot vettek, a tűzoltók locsoltak, szirénáztak, a polgárőrök parasztolimpiát vezényeltek le, a TTA-sok „gézengúzoztak”, a Tulipános csapat népi játékokkal házalt, a vitézek viadalt vívtak, a romák ürgét öntöttek…

És közben a színpadon Erdei Annamária kedves-, Dombi Nándor és Gál Csaba vidám, pörgős műsorvezetésével folyamatosan váltották egymást a fellépők. (Erdei Annamária a helyi önkormányzat hivatalnokaként, Dombi Nándor és Gál Csaba képviselőként vállalt – nem először – szerepet a tápiószecsői kulturális programok szervezésében. Utóbbiak nem csak felkészült levezetők, de ötletadók, és munkás „kivitelezők” is. A főszervező Lesti Bertalan népművelő kollégám személyükben, mint projektmenedzserre, illetve mint projektigazgatóra is számíthatott.

Sokan voltak és remélhetőleg még többen lesznek Tápiószecsőn, akik nem csak „elvárnak”, nem csak a partvonalról nézelődnek, de saját ötleteiket baráti közösségük jól szervezett munkálkodásával, egyre eredményesebben valósítják meg az adott közösségi akció sikere érdekében.)
Díjazták a legjobb falatokat elkészítő társaságokat és a legszebb szecsői porták gazdáit is.

Táncra perdültek a település híres Ofella Sándor Hagyományőrző Népiegyüttesének a tagjai, a zumbások, a művészeti iskolások, Őszné Sima Anna tanítónő általános iskolásai. Muzsikált a Bodócs Band, citerázott Kozma György és…

No, de van még egy adag fotója a tapiokultura.hu-nak is. Ezekkel és a befejező sorokkal talán még a héten jelentkezem.