Március 15.
Talán nem túlzó azt állítani, hogy olyan ünnepünk ez, amely megdobogtatja minden magyar szívét. Ezen a napon lélekben leborulunk őseink hősiessége előtt, mellyel utat nyitottak egy új, európai Magyarország előtt.
Képek
Iskolánk minden nemzeti ünnepünkről megemlékezik. Immáron hagyománnyá vált, hogy a március 15-i műsort az alsósok szervezik meg. Ez az ünnep, ennek eseményei számukra is érthető, átérezhető, általuk is előadható. (Folytatás a "Bővebbenben")

Ebben az évben a 3. osztályosok kapták a feladatot, hogy készüljenek műsorral a községi ünnepségre. Osztályfőnökük, Heincz Zoltánné összefogta a résztvevőket, szervezte a közös munkát. Osztályában minden tanítványának szerepet adott, lehetőséget, hogy megcsillanthassa tudását. Hitvallása, hogy mindenkiben megtalálható a tehetség egy szikrája, amit tudni kell fellobbantani, majd táplálni is a mindennapok során. Erről a hitről Juhász Ferenc Fáklya című versének sorai jutnak eszembe:

"S ő verset olvas, hangja hogy árad!
A huszonhat copfos, csitri lánynak,
a szerelemről, a szabadságról,
amit Júliának mondott egykor Sándor.

S lángban a terem, tavaszi lángban,
méhektől koppan az ablaktábla.
Már nem is ő, egy fáklya áll ott,
lobogni jövőt, ifjúságot! "

Rendhagyó műsort láthattunk, hiszen az összeállításnak az üzenete is fontos. Az összefogás erejét volt hivatott megvalósítani, nemcsak beszélni róla. Együtt léptek fel a nyugdíjasok, iskolások, óvodások, tanárok, hagyományőrző táncosok. Azt gondolom, a jelkép üzenete egyértelmű volt. Egy színpadon állt az idős a bölcsességével, megértő szeretetével, a jelen a maga lázadásaival, a jövő a reményeivel, bizalmával.

Ha tiszteljük gyökereinket, közös szándékkal alakítjuk jelenünket, hitet és példát adunk a jövőnek.

Az elmúlt hetek szorgos készülődéssel teltek. Tiszteletet érdemel az az alázat, ahogyan a felnőttek, gyerekek a közös cél érdekében együtt dolgoztak. A próbákat áthatotta a még jobbra való törekvés, a még színvonalasabb megjelenítés szándéka.

Mindez csak úgy jöhetett létre, hogy a megvalósításban résztvevők egymást segítve, összhangot teremtve, közösen munkálkodtak az eredményért.

Köszönet Pester Attilánénak a szakértelemmel irányított zenei felkészítésért. Az iskolások, énekkarosok felkészítésén kívül a nyugdíjasok műsorát is rendezte. Az ötödikes kislányok, Andrási Boglárka, Marsi Eszter, Paulovits Kitti és a harmadikos Győrffy-Báthory Zsófia betanítását Andrásiné Karmanóczki Tündének köszönhetjük, a gitáros kíséretet és a szólóéneket Bekech Józsefnek. A díszlet és a kivetítés Lesti Mariann keze nyomán született.

Elismerés illeti Kiss Péter és Kun Attila 7. osztályos tanulók előadását, Józsa Elek 8. osztályos tanuló szavalatát, a toborzóban való fellépését, Bekech Tamás 5. osztályos tanuló szavalatát a koszorúzásnál.

Bacskai Balázs szinte már tápióságivá válik. Néptáncos produkciói egyre gyakrabban emelik műsoraink színvonalát. Táncpartnerével, Gulyás Mercédesszel példát mutat a hagyományőrzés szépségéről.

Nyugdíjasaink fiatalos lendülete, fáradthatatlansága követendő utat mutat gyerekeink számára. Közreműködésükkel a toborzó hangulata átérezhető volt kicsinek és nagynak egyaránt. Szajcz Piroska és Laczkó Lászlóné szereplése gyönyörű színt vitt az iskolások műsorába.

A kis óvodások szereplése mindig lélekmelengető és szemet gyönyörködtető a közönség számára. Laczkó Györgyné hívja életre minden alkalommal számunkra ezt a csodát.

Nem feledkezhetünk meg pedagógiai asszisztenseink, Dósáné Romhányi Márta és Makádiné Nagy Ágnes munkájáról. Végig segítették a felkészülést, és készítették a kellékeket.

Toldi Miklós és Kerék Péter a profi hangosítást teremtették meg.

A dekorációk, a színpadi háttérkép felszerelésében Márton Tivadar és Maka Zsolt működött közre.

Amíg leírtam ezeket a sorokat, magam is meglepődtem, hogy mennyi jó szándékú akarat és tett teremtette meg a mai nap sikerét.

Mert siker volt. Siker, mert valós tisztelgésről szólt a múlt előtt.

Mindemellett a máról és a jövőről is, és elhitette velünk, hogy dolgunk van a világon.

Köszönjük Heincz Zoltánnénak, hogy a szerteágazó feladatot összefogta, irányította, tanulóit felkészítette a megemlékezésre.

Toldi Miklós képviselő úr ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a szabadságharcban elesett tápióságiak leszármazottai ma is köztünk járnak. Ők ma a mindennapok hősei között élnek az örökül hagyott emlékezéssel. Nemcsak számukra, hanem mindnyájunknak szólhatnak a következő sorok:

"Ne feledd hát a teret, hol bár a lebírt had

bár legutolsó hátvéde ledőlt!

Míg nem feleded:

nem nyugszanak ők. Nem holt, nem letiport sereget

emészt el ott - vagy akárhol - a sírhant.

Új hont érlel a föld."

Illyés Gyula: Ne feledd a tért…

KÖSZÖNJÜK MINDEN RÉSZTVEVŐNEK A SZÍNVONALAS MŰSORT!

Tápióság, 2015. 03. 15.

Magda Lászlóné