A Damjanich János Gimnázium és Szakközépiskola a Társadalmi Szolidaritás Program keretében, a Nagykátai Székhelyű Közös Fenntartású Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálattal karöltve pályázatot nyújtott be a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Wekerle Alapjához. A program általános célja az volt, hogy „a felnövekvő nemzedékek körében szemléletváltás következzék be a szűkebb és tágabb környezetükhöz, a rászorulókhoz, és a közjóhoz fűződő viszonyuk tekintetében.”
A Nagykátai Társ Programba 14 fiatalt sikerült bevonnunk, akik önkéntes munkával segítettek olyan idős, magányos embereken, akiknek a kerti munkák és a ház körüli, házon belüli takarítás koruknál és/vagy egészségi állapotuknál fogva már teljesíthetetlenek voltak.
Az időseket a nagykátai Katica Nyugdíjas Klub vezetőjével és az Idősek Gondozási Központ vezetőjével történt egyeztetések után (ki az, aki a Program szempontjából érintett lehet) a Nagykátai Székhelyű Közös Fenntartású Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat Családsegítő Szakmai Csoportjának családgondozói és Laczkó Mária - pedagógus mentor keresték fel, hogy tájékoztatást nyújtsanak a Programról. Az idősek többsége - miután nagyon részletes tájékoztatást kapott - nyitottan fogadta a lehetőséget.
A fiatalok a rájuk bízott feladatokat becsületesen, lelkiismeretesen végezték el, az idősek megelégedésére. A minimum elvárás 21 óra önkéntes munka volt, de akadtak, akik ezt túlteljesítették. Az idősek izoláltsága legalább az önkéntes munka időtartamára enyhült, a fiatalok betekintést nyertek egy számukra idegen idős ember mindennapjaiba, nehézségeibe, örömeibe. Megtapasztalták, milyen érzés önként, pusztán a másik ember örömére megtenni valamit, fáradni a munkával azért, hogy a másik embernek könnyebb legyen az élete.
A Program Záró Fórumán mindenki jelen volt, aki a Program folyamatában valamilyen módon bekapcsolódott. Meghívást kapott a Damjanich János Gimnázium igazgatója, az Idősek Gondozási Központjának vezetője, a Nyugdíjasklub vezetője, és természetesen minden idős, diák és mentor.
Az idősek egy része nem tudott jelen lenni mozgáskorlátozottsága miatt, így az ő véleményüket csak tolmácsolni tudták a mentorok.
A jelen levő idősek érzelmeiktől meghatottan köszönték meg a diákok segítségét. Örömüket fejezték ki, hiszen nagyon sok munkát képtelenek már egyedül elvégezni és sajnos számos esetben rokonaikra sem számíthatnak. Az egyik idős asszony így fogalmazott: „Többet segítettek nekem ezek a fiúk, mint a sajátjaim.”...és könnyekkel küszködve magához ölelte a saját „kis csapatának tagjait”. A fiúk elmondták, hogy nyáron is szívesen segítenek a kertrendezésben.
A diákok a Program örömeiről és nehézségeiről szólva elmondták, hogy könnyen megtalálták a hangot az idősekkel, gyorsan eltelt az idő. Többen megemlítették, hogy élmény volt az idősek anekdotáit hallgatni. Egy esetben történt meg, hogy a diákokat megterhelték a látottak, mert az idős ember környezete oly mértékben volt elhanyagolt, amilyet addig még nem láttak.
A mentorok elmondták, hogy a fiatalokat könnyű volt kísérni a mindennapi önkéntes munkában, az előre egyeztetett időpontokat betartották, a munkájukat becsülettel elvégezték.
A pedagógus koordinátor úgy értékelte, hogy a kis csapatokbon belül példaértékű volt az együttműködés. Kiemelte, hogy senki sem morzsolódott le az indulás és a zárás között. Megköszönte a diákok kitartását.
A meghívott szervezetek képviselői üdvözölték a kezdeményezést. A Katica Nyugdíjas Klub a jövőben is szívesen együttműködik a rászoruló idősek felkutatásában, az Idősek Otthona pedig a bentlakásos részlegen is szívesen lát fiatal önkénteseket.
A Záró Fórum végén minden fiatal Oklevelet kapott munkája elismeréseként.
Szegedi Tamara
a program szakmai mentora
