hatartalansagkoll.jpg

Tóthné Ónody Nóra: Május első napjaiban a tápiósági 7. osztályosok Pesterné Ilike néni jóvoltából egy 3 napos feledhetetlen Felvidéki Vártúrán vehettek részt. Kísérőtanárként én is velük tarthattam az úton. E pár sorban próbálom visszaadni és leírni a lehetetlent, azt az élményt, látványt, ami fogadott bennünket.

Reggel 7 órakor indult a csapat Ili néni, Ildikó néni, jómagam, Kun Attiláné Bea és Béres Magdika kíséretében. Az idő gyorsan repült, hiszen első állomásunkra Selmecbányára már a déli órákban megérkeztünk. Útközben megtudtuk, hogy a körülöttünk elterülő hegyek csak kis "kupacok", hiszen nem érik el az 1000 métert. Minket így is ámulatba ejtett a körös körül elterülő látványuk.

 

Selmecbánya híres régi arany és ezüst bányáiról. A város utcáit járva, minden erre emlékeztetett. A klopácska, a múzeumok, a tárnák, a városfal mozaikkal díszített falai. Megkoszorúztuk Petőfi Sándor iskoláját, majd felmentünk egészen az Óvárig.

 

Innen Garamszentbenedekre vezetett utunk. A bencés kolostor falai és kerengői között sétálva megtapasztalhattuk a szerzetesek csendes, áhítattal átitatott napjait. A kolostorban őrzik Szent Veronika kendőjének darabját a Szent Vér ereklyében, amit sajnos csak fényképen láthattunk.

 

Majd Zsére előtt még megálltunk Nyitrán, megnéztük a várat és fagyiztunk.

 

A szálláshelyünk mind a két éjszaka Zsérén volt, ahol családi házakban szállásoltak el bennünket.

A második napunk se szűkölködött látványosságokban. Pográny, Bajmóc és Trencsén voltak az úti cél.

A Pogrányi iskolások és tanáraik nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az ismerkedés után játszottunk, énekeltünk, daloltunk és persze az elménket is élesítettük újonnan szerzett "kis barátainkkal".

 

Majd Bajmócra már együtt indult a nagy csapat.

Bajmócon igazi csoda fogadott minket. A vár látványával már a távolból is lenyűgözött minket. A soktornyú, kupolás gyönyörű romantikus vár Európa 10 legszebb kastélya között foglal helyet, vetekszik a Loire menti várak szépségével. Itt "illusztris" vendégek fogadtak minket, hiszen belecsöppentünk egy kísértetfesztivál kellős közepébe. Bizton állíthatom, hogy sok középkori regét, mesét, regényt illetve filmet láttam és olvastam már e témakörben, de ilyen vérfagyasztó, megdöbbentő, meghökkentő és ugyanakkor szórakoztató élményben még nem volt részem.

 

Majd hogy egyik ámulatból a másikba essünk egy ugyancsak gyönyörű hegyen Trencsénen folytatódott a túránk. A Trencséni vár méltóságteljesen uralta a város főterét és utcáit. Igyekeztünk minél több látnivalót befogadni, így hát nem hagytuk a véletlenre a dolgot, kattogtak a fényképezőgépek megállás nélkül. Persze tudjuk mi azt, hogy látni kell "élőben" mindent, de egy-egy fénykép talán segít felidézni egy hangulatot, érzést, amit a város falai között sétálva éreztünk.

 

A szállásunk felé buszozva Beckó méltóságteljes sziklavárát csodálhattuk pár pillanatig. Zsérén vacsora, pihenés és a közösen átélt élmények megbeszélése várt ránk.

 

A harmadik nap reggelén a búcsúé volt a főszerep. Házigazdáink jókívánságait szívünkbe zárva Nagyszombat felé vettük az útirányt. A főtér kéttornyú temploma után a Szentháromság tér felé vezetett utunk, majd a Szent Péter templom előtt közös csoportképet készítettünk. Ezután Pázmány Péter emléktábláját koszorúztuk meg. Innen irány Pozsony. A vár falai már messziről kimagaslottak a házak felé. Itt egy közös csoportkép elkészítése után indultunk a Szent Márton koronázási templomhoz. Lenyűgöző látványban volt részünk, ahogy a templom falai között sétáltunk.      

 

Egész Felvidéki túránk során éreztem, hogy nagy történelmi helyeken járunk, ahol a kövek, falak, a magyar történelemmel vannak átitatva. El sem tudom mondani milyen érzés járni azokon a helyeken, ahol Csák Máté, Nagy Lajos, Mária királynő, Hunyadi Mátyás, Petőfi Sándor, Pázmány Péter, Kodály Zoltán (és még sorolhatnám a sok nevet) élték életük egy-egy részét, állomását..

Hálás vagyok! Sok mindenért. Gazdagodtam lélekben, érzésekben. Felnőttként láttam és lehettem részese ennek az útnak, ahol történelmi nagy helyeink elevenedtek meg számunkra. Éreztem a köteléket, ami ezekhez a helyekhez kapcsol immár elválaszthatatlanul és "Határtalanul!". Köszönöm Ili néni a lehetőséget, hogy tagja lehettem a csapatodnak. Köszönöm Ottó bácsi (Kasler Ottó idegenvezető), hogy okosodhattam, tanulhattam beszámolóid és meséid által. Köszönöm Páll Laci bácsinak, sofőrünknek, hogy vigyázott ránk az úton. A két anyukának, Béres Magdikának és Kun Attiláné Beának minden elismerésem a sok segítségért.

Köszönjük a Határtalanul! pályázat kitalálóinak, segítőinek és munkatársainak, hogy ilyen feledhetetlen élményben részesülhettünk!

No és persze köszönet a 7. osztálynak! Igazán példa értékűen viselkedtetek! Büszke vagyok rátok!

Tóthné Ónody Nóra