hnfarmos

„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása” – ezzel a rendkívül frappáns idézettel ellátott meghívót kaptam kézhez valamikor május elején. Az egyházi ünnepek közül talán a Pünkösdhöz kapcsolódik a legtöbb hagyomány. A Húsvét utáni 7. vasárnap a Szentlélek eljövetele, az egyház megszületésének ünnepe. A 2015-ös pünkösdi ünnepkört Farmoson több maradandó érték és hagyomány megteremtésével, elindításával tették emlékezetessé.

Volt ezekben a napokban hagyományőrző lovasegyesület megalakulója, Szent Orbán szobor avatása, a farmosi Ligetben május 24-én megrendezték az első farmosi Hagyományok Napját. Ez utóbbinak egyik programja volt a gyerekekből álló katonai hagyományőrző népfelkelő csapat megalakulása. Minden farmosi rendezvényen szép számmal vettek részt a szomszéd települések civil közösségei, hagyományőrző szervezetei. KÉPEK

Pünkösdi templomdíszítés és társai

                A pünkösdi hagyományok és népszokások tárháza rendkívül gazdag, s ebből a választékból vidékenként eltérő elemek váltak évenként ismétlődő rendezvények programjává. Bizonyára sokan tudnak arról, hogy a mendei pünkösdi templomdíszítő és tavaszköszöntő szokás –egyedül a Tápió mentén- a Magyar Szellemi Kulturális Örökség része lett.

                Egyes vidékeken a májusfaállítás, a pünkösdi királyválasztás, a tavaszköszöntés, a pünkösdi királynéjárás, a pünkösdölés, a csíksomlyói búcsú, a borzakirály választás, a rabjárás hagyománya vert gyökeret.

                Farmoson a bevezetőben felsorolt programok részben egyházi, nagyobb részben civil kezdeményezésre és szervezéssel születtek. Minden esemény fontos jellemzője a meghatározó civil háttér és az önkormányzat erejéhez mért támogatása.

Farmos 48-as emlékei

                Minden magyar település számon tartja azt az eseményt, mely bekapcsolja őt a magyar történelem valamely fejezetébe. Különös fontosnak tartják azt az epizódot, melyet szabadságküzdelmünk részeként őrzött meg az emlékezet. Mindezen históriai történések alapját képezhetik egy későbbi emlékőrző hagyomány megteremtésének. Farmos 1848-49-es történései két szálon szolgáltathatnak muníciót az újkori civil kezdeményezésnek, a katonai hagyományőrzés valamely formája megteremtésének.

                Farmoson a szabadságharc végnapjai felé közeledve, 1849. július 18-án és 21-én vonult át a településen jelentős haderő, a Közép-tiszai hadsereg lovassága. Miután a tápióbicskei ütközethez Farmost nem kötik a hadi események, célszerű lenne a településen ennek a hadseregnek az emlékőrzését felvállalni, elevenen tartani.

                Kossuth Lajos kormányzó 1849. július 7-én érkezett Ceglédre, ahol másnap egy haditanácsot követően kinevezte az újonnan alakult Közép-tiszai hadsereg élére főparancsnokul Perczel Mór tábornokot. A 26 ezer fős hadsereg gyalogsága Tápiószelén, lovashadosztálya –ekkor vonultak át Farmoson- Nagykátán ütötte fel táborát.

                Kiket láthatott július 18-án és 21-én egy farmosi lakos? Láthatta a 17. Bocskai huszárezred négy századát, a 9. Miklós huszárezred egy századát, a 12. Nádor huszárezred egy századát, a 5. Radetzky huszárezred 3 századát, a 18. Attila huszárezred 3 századát, a 16. Károlyi huszárezred 2 századát, a lengyel dzsidásezred 4 századát. Láthatott tehát 17 század lovas katonát, számolhatott 2450 főt, lovak vontatta 12 löveget. A létszám július 21-én valamivel kevesebb volt, hiszen egy nappal korábban, Turánál az oroszokkal vívott lovassági ütközetben meghalt vagy megsebesült több huszár. Egyénileg a nevesebb katonákból, hadvezérekből láthatta Perczel Mór, Mészáros Lázár, Dessewffy Arisztid, Henrik Dembinszky tábornokokat.

                A közeli Tápiószelén ezalatt Wysocki tábornok vezénylete alatt táborozott a gyalogság. Miután ez a hadsereg a szabadságharc végnapjaiban alakult, soraiban sok volt a kiképzetlen, gyakorlattal nem rendelkező, harctéri tapasztalatot nem szerzett, egyenruhát nem viselő lovas és gyalogos népfelkelő, a korabeli elnevezéssel: gerilla. A hadrend szerint az Ung-Beregi lovasgerillák lovascsapata 183 főt számlált. Az abonyi gyalogos gerillacsapat 546 fős, a borsodi gerillacsapat 400 fős, a hevesi gerillák 445 fős, a nagykőrösi szabadcsapat 200 fős egysége még nem vett részt csatában. Valamivel tapasztaltabb volt Oroszhegyi Józsa 470 fős szabadcsapata, illetve az un. budapesti keresztesek 413 fős csapata. A honvédzászlóaljak mellett tehát a Közép-tiszai hadsereg jelentős arányban tartalmazott népfelkelő egységeket.

                Amikor tehát a farmosi civilek keresték a történelem helyi eseményéhez kapcsolódó hagyományőrző katonai hagyományőrző formát, azt a Közép-tiszai hadsereg gyalogos és lovas népfelkelő csapataiban találhatták meg. Így alakult tehát 2015-ben Farmoson lovas szabadcsapat és gyermekekből álló népfelkelő egység.

                Minden katonai hagyományőrző utódjának, örökösének vallja újkori tevékenységét települése korabeli 48-as katonáival. Így Farmoson a következőkről tudjuk, hogy 1848-49-ben honvédként a szabadságharc résztvevői voltak: Boutovich Pál, László György, Lesták János, Nagy András, Nagy György, Batu András, Zakar István, Nagy János, Berike Mihály, Gyalog István, Oláh Mátyás, Sánta Ferenc, Czibula Mátyás, Szabó Mihály, Pál Imre, Kriskó János, Guth Mihály.

A 17 főből ketten Komáromból, 14-en Világostól érkeztek haza, egy főnek nem tudta hollétét 1849 októberében a helybéli bíró. Egy fő kivételével- aki evangélikus volt- minden farmosi születésű honvéd katolikus volt. Négyen sorshúzással, kötelezőleg voltak katonák, míg 13-an önként vállalták a haza fegyveres szolgálatát. Minden farmosi honvéd közrendű földműves volt.

                Kedves farmosi 48-as hagyományőrzők! Adottak tehát az emlékápolás történelmi gyökerei, az ő emléküket fontos ápolni, erre lehet újabb hagyományokat építeni.  

Az elképzelésből tettek lesznek

                A Tápió mentén az utóbbi években egyre több katonai hagyományőrző egyesület, közösség jött létre, párhuzamosan azzal, hogy a tavaszi emlékhadjáratnak évente új tápiómenti települések lettek a fogadó állomásai. Farmos –köszönhetően Gál Zoltán és Oláh Pál tevékenységének- a lovas szabadcsapatok egyik vidéki fellegvára. Maga a település kiesik ugyan a hadjárat útvonalából, lovasai azonban ott vannak a hadijátékokon, a különféle ünnepségeken, emléktúrákon.

                2015. május 17-én a közösségi házban hivatalosan is megalakult a Tápió Vidéki Lovas Hagyományőrző Egyesület. Gratulálunk az új hagyományőrző csapatnak, akik egyéves próbaidő kitöltése után döntenek új tagok felvételéről. Érdeklődni Fejősné Nemes Nóránál (06203427153), Gál Zoltánnál (06205107088), Oláh Pálnál (06204771921) lehet.

                Fejősné Nemes Nóra szülőként a hagyományőrzés egyik helyi motorja. Pár hónappal ezelőtt ő kezdeményezte egy gyerekekből álló népfelkelő csapat szervezését, melyhez a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat segítségét kérte. Ez a segítség az útmutatás mellett egy helyi kiképzésben is megmutatkozott, melyet megtisztelt jelenlétével Horváth László polgármester úr is. Magát az ünnepélyes megalakítást a pünkösdi Hagyományok Napja alkalmából egy Kossuth-toborzó keretében szerveztük meg közösen. A toborzójátékban a polgármester úr is szerepet vállalt, valamint Oláh Pál kat.hő. főhadnagy, aki a gyermekcsapat vezetője lett.

Kossuth-toborzó Farmoson

                Nagykáta felől élénk dobpergés közepette kicsiny honvédcsapat közeledik Farmoshoz. Valaki elkiáltja magát: „Jönnek a honvédek!” A farmosi ligetben levő gyerekek élénken integetnek a fegyelmezetten masírozó katonáknak. A csapat parancsnoka –kapitány a katonai hagyományőrzők seregében- megálljt parancsol, majd tisztelegve jelenti a település bírójának -2015-ben polgármester-, hogy Kossuth Lajos üzenetét hozták, ezt szeretnék kihirdetni a farmosi ifjaknak.

                „Örülünk a jöttüknek, érezzék magukat nálunk jól. Intézkedem, hogy a katonák kapjanak kosztot és kvártélyt!” – válaszolt a település vezetője. Máris pereg a dob, s a kisbíró fennen hirdeti: „Közhírré tétetik, adatik tudtára mindenkinek, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány megbízott kormánybiztosa a Kossuth-zászlóalj kíséretében a mai napon településünkre érkezett. Pontosan délben a falu főterén szólni kíván Farmos község lakóihoz. A bíró úr parancsolja, hogy mindenki a jelzett helyen és időpontban kellő ünnepélyességet mutatva jelenjék meg.”

                A katonák gúlába rakják fegyverüket, majd elfogadva az invitálását a közeli sátorban elfogyasztják a gulyáslevesből álló menázsit. A jelzett időpontban ismét a főtéren vannak, ahol a csapat parancsnoka –az OHB elnökének a megbízólevelében a tarsolyában- egy emelvényről felolvassa Kossuth hadbahívó szózatát:

„Hazám ifjúsága, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa.

                Veszedelem fenyegeti szegény elárult hazánkat, oly veszedelem, melyhez hasonlót évkönyveink nem mutatnak. Kicsinyhitűek azt mondták, hogy a magyar nemzet napjai meg vannak számláltatva. De én azt mondám: ez nem igaz, mert oly hatalmasnak hiszem és a népet, hogy ha felkel és összetart, a ropogva összerogyó ég boltozatait is képes fenntartani erős karjaival.

Hazámfiai!

Mondhatatlanul fontos az óra, melyben hozzátok szólok. Ki tudja, mit hoz ránk az óra, győzelmet-e vagy veszteséget?

De győzzünk bár vagy veszítsünk, hazám ifjúsága veletek mindenesetre számolok. Én esküszöm a mindenható Istenre, ki védi az igazságot, és a hitszegő árulókat megbünteti, esküszöm, hogy hazánk szabadságából egy hajszálnyit utolsó csepp véremig elraboltatni nem engedek, esküszöm, hogy hazánkat védeni fogom, míg karomat felemelhetem. A magyarok Istene úgy segéljen és áldjon meg engemet!...”

                A Kossuth szavait tolmácsoló kapitány beszédét így fejezte be: „Farmosi fiatalok, ki akar Kossuth katonája lenni!?” A válasz: „Én is, én is, én is…”

                „Aki népfelkelő akar lenni, álljon elém!” – szólt ekkor a kapitány. 10-12 gyermekkorú farmosi ifjonc állt előttem egysoros vonalban. Végigsétáltam sorfaluk előtt, s egy-egy esetben meg kellett jegyeznem: „Nem vagy te még fiatal a fegyverfogásra?” Mintha betanulták volna a választ, mondták egyöntetűen: „ Kapitány úr, a hazámat szeretném szolgálni!”

                Az új népfelkelők eskütételéhez a Kossuth-zászlóalj is díszbe vágta magát, fegyverüket tisztelgésre emelték. Kossuth jövendő kiskatonái jobb kezük két úját magasba tartva mondták az eskü szövegét:

Én ……..a Farmosi Népfelkelő Csapat katonai hagyományőrzője, bajtársaim és elöljáróim előtt fogadom, hogy eskümhöz hűen ápolom a magyar történelem katonai hagyományait. Példaképemnek tekintem az 1848-49-es szabadságharc gyermekhőseit. Büszkén viselem egyenruhámat, szolgálatomat a mindenkori katonai alakiság szabályainak megfelelően teljesítem. Katonai elöljáróim parancsának engedelmeskedem, társaimat a bajtársiasság szellemében tisztelem.”

                Az eskütétel után az újdonsült farmosi népfelkelők egyenként jöttek ki az asztalhoz, s írták alá az eskü szövegét tartalmazó lajstromkönyvet. Aláírás után karjukra került a nemzetiszín szalag, majd Oláh Pál kat. hő. főhadnagytól megkapták fegyverüket. Az aláírás befejezése után a főhadnagy rövid kiképzésre szólította a kis csapatot, akik lelkesen teljesítették elöljárójuk parancsait. A jelképes kiképzés után a főhadnagy –ki korábban maga is a Kossuth toborzó zászlóalj katonája volt- jelentette a kapitánynak, hogy a farmosi népfelkelők készen állnak a haza fegyveres szolgálatára.

                Ezt követően került sor a népfelkelő csapat parancsnokának a kinevezésére. Oláh Pál kat.hő. főhadnagy esküje alatt mindkét csapat fegyverével tisztelgett.

„Én, Oláh Pál katonai hagyományőrző főhadnagy a zászlóalj katonái, a kormány képviselője, elöljáróim jelenlétében fogadom, hogy a haza megvédésére alakult népfelkelő csapatnak jó parancsnoka leszek…”

A kinevezési okmány átadása után került sor a csapatzászló adományozására. A település polgármestere –az 1848-as farmosi bíró mai megfelelője- nemzetiszín zászlót –melynek közepén a fehér mezőben:”Farmosi népfelkelők” olvasható- adományozott a legifjabbakat tömörítő hagyományőrző csapatnak. A zászlót a parancsnok a következő mondattal vette át: „Őrizzük a zászlót, megvédjük azt a csatában, nem hozunk rá szégyent, szerepléseinkkel gyarapítjuk Farmos jó hírnevét!”

                A két parancsnok egymás mellé állította a két zászlóalj legénységét, majd a Kossuth-zászlóalj vezetője rangidősként engedélyt kért a díszszemle megtartására. A polgármester úr végigsétált a gyermekkatonák arcvonala előtt, s középen megállva köszöntötte őket: „Jó napot hagyományőrzők!” Harsány „Erőt, tisztességet !” volt erre a válasz. A díszszemle után a két csapat díszmenetben vonult el a település elöljárói előtt. A parancsba adott „Fegyvert gúlába!” után a Kossuth-toborzó résztvevői átvették a farmosiak ajándékát, illetve az ifjú katonai hagyományőrzők ezenkívül népfelkelői voltukat bizonyító oklevelet is kaptak. Kik írták alá a lajstrom könyvet? Ime a farmosi ifjú népfelkelők: Fejős Tamás, Fejős Lili, Kupai Klaudia, Danileszk Zoltán, Kupai Róbert, Lampért Antónia, Kupai Zoltán, Lampért Zoltán, Ézsiás László.

                A csapat avatás utáni első nyilvános szereplése a június 6-iki farmosi trianoni megemlékezésen volt, s bízom benne, hogy látjuk őket majd jövőre a tavaszi hadjáratban is.

                                                                                              Basa László

IRODALOM

-          Hermann Róbert - Kucza Péter: 1848-1849. Szabadságharc a Tápióvidéken. Nagykáta, 2002.

-          „Verekedni az utolsó emberig” A turai lovasütközet 1849. július 20. Magyar Napló, Budapest, 2009.