Budapesten, a Margít híd budai hídfőjénél kialakított kis park közepén, egy magas talapzaton bronzba öntött oroszlán helyezi mancsát védően egy zászlóra. Az emlékmű oldalán egy nehezen kiejthető helynév olvasható: Premysl. Az 1932-ben leleplezett szobor alkotója a nagykátai születésű Sződy Szilárd szobrászművész. Képek
Az erőd száz éve történt ostroma és az oroszok részéről történő elfoglalása nemcsak az emlékmű alkotójának, hanem rajta kívül több ezer más magyar katonának, közötte sok nagykátai és tápiómenti honvédnek jelentett akkor mérhetetlen szenvedést, pusztulást vagy szibériai hadifogságot. A mindezt átélő Gyóni Géza költő által megénekelt döbbenetes vízió, a „Csak egy éjszakára” c. vers napjainkban a centenáriumi megemlékezések legtöbbet idézett költeménye.
Magyarország kapuja
Przemysl Antwerpen és Verdun után Európa harmadik legnagyobb erődje. Magát a várost az 1527-1660 közötti években vették körbe védelmi fallal. Korábban a galíciai települést földsáncok védték. Bővítése az 1853-1856 között zajló krimi háború idején kezdődött meg, amikor feszültté vált a viszony Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia között. Nemcsak falak, bástyák épültek, hanem a hadseregek kiszolgálásához nélkülözhetetlen épületek: kaszárnyák, lóistállók, különféle barakkok. Mindez magának a városnak a fejlődését is eredményezte.
I.Ferenc József 1871-ben adott parancsot az építési munkálatok megkezdésére. A tervek szerint a 24 millió guldenre becsült költségből 24 év alatt készült volna el az erőd. Ahol mindez felépült: Przemysl stratégiai fontossága miatt Magyarország kapujának is nevezték az alig 10 lakosú galíciai kisvárost.
Az új rendszerű lőfegyverek, tüzérség feltalálása és alkalmazása a védekezés formáját is megváltoztatta. Ebben az időben már az un. sánc-gyűrű típusú erődök épültek, s ennek alapján lett a Przemysl első osztályú erődrendszer.
Az első ütemben 1853-57 között a várost egy 16 km hosszú földsánccal kerítették körül. Mély árkokat alakítottak ki, nagy mennyiségű üteget telepítettek a falak mögé. 1878-ban a modernizálás jegyében a sáncoktól 3-5 km távolságban megépítették az erődöket. A sokszög alakú, belső udvarral ellátott építmények eleinte téglából, majd betonból készültek. A vastag földréteg alá laktanyákat, bunkereket, raktárakat, földalatti folyosórendszereket, lifteket és lépcsőket építettek.
1885-ben már alkalmazták a leereszthető acél és vasbeton födémet, az un. páncélkupolát. Minden egyes erődnek saját elektromos áramellátása, vízszivattyúja, csatornázása, szellőztetése, kommunikációs rendszere, belső akadályrendszere –drótkerítés, aknamezők, torlaszok formájában- volt. Az Erősített Przemysl Terület kialakításánál elterjedt a kiemelt minőségű cementből és betonacélból készült a vasbeton szerkezet.
A bunkerek el voltak látva az új fegyverzettel. A tökéletesebb páncélzat biztosította a személyzet biztonsága érdekében a teljes légzárást. A falak vastagsága 1,2-2,3 m, a födémeké 1,2-2,2 m volt. A várban 1000 löveg volt, s a személyzet háromhavi élelem készlettel rendelkezett.
Az első gyakorlatokat –a még be nem fejezett várban- 1892-ben tartották. A háború kitörésekor, 1914-ben az erődnek három védelmi vonala volt, de csak a belső gyűrű volt teljesen készen. Az erődök egy 50 km-es körzetben voltak elhelyezve.
Az I. világháború kitörése előtt a várost körülvevő külső gyűrű kerülete 45 km hosszú volt, mely 17 önálló erődítményből állt. Volt ezen belül 14 állandó ágyúállás, állandóra kiépített futóárok, valamint 2 állandó gyalogsági bázis. A háború kitörésének napján az erődben 128 ezer fős helyőrség, 14,5 ezer ló, 1022 ágyú és 4 ezer kocsi volt. 1914. augusztus 14-18. között 27 ezer munkással próbálták meg kiküszöbölni a hiányosságokat. Több ezer kilométer futóárkot ástak, új aknamezőket telepítettek, 24 bunkert, fedett árkot ástak. Kiegészítésül 714 ágyút, 52 tarackot, 95 mozsarat és 72 géppuskát szállítottak az erődbe. Amikor a harcok megkezdődtek, a legénység létszáma 131 ezer főre, a lovak száma 21 ezerre nőtt.
Przemysl első ostroma
Lembergnél 1914. szeptember 6-án, majd Rawa Ruskánál szeptember 11-én az oroszoktól elszenvedett vereség után az osztrák főparancsnokság parancsot adott a 2.,3., és a 4. hadseregnek, hogy vonuljon vissza a San folyó vonalához. A visszavonulás Przemyslen keresztül zajlott. Az erőd azt a feladatot kapta, hogy a visszavonulás támogatása mellett fogja fel az orosz támadásokat. Az orosz hadvezetés felszólította az erődöt a megadásra, melyet az visszautasított.
Az erőd elleni orosz támadás 1914. szeptember 17-én kezdődött, melyben 92 ezer katona vett részt Scserbacsov tábornok vezetése alatt. A több rohamból álló első ostrom október 10-ig tartott, s a többségében magyar védők győzelmével ért véget. Az erőd sikeresen hárította el az első háborús támadást. Az oroszok vesztesége kb. 10 ezer halott, sebesült és eltűnt volt. A védők vesztesége mintegy 3-4 ezer halott volt.
Az erőd második ostroma
Az első ostrom után 213 vonat szállította az erődhöz az utánpótlást. Az állomány ekkor 131 ezer katonát, 21,5 ezer lovat, 30 ezer polgári személyt és 2 ezer orosz hadifoglyot számlált. A katonák Mauser, illetve kisebb arányban Mannlicher puskával rendelkeztek 30 tölténnyel ellátva fejenként.
A vár második ostroma 1914. november 2-án kezdődött. A védők parancsnoka Kusmanek Herman gyalogsági tábornok volt. Ez alkalommal nem volt közvetlen összecsapás a hadviselő felek között, az oroszok a védők kiéheztetésével próbáltak sikert elérni. Az erőd élelmiszer tartaléka egyre fogyott, s a kemény tél a tartalékok kimerülésével járt. A 22 ezer lóból 10 ezer lovat élelmezési célra leöltek, s a végén már csak néhány száz ló maradt az ágyúk vontatására. Amikor a lovak elfogytak, terítékre kerültek a városban levő kutyák és macskák. A sebesültek tejjel való ellátásához meghagytak 200 tehenet. Amikor a liszt elfogyott, csontlisztből sütöttek kenyeret. A -30 fokos hidegben a fegyverek felmondták a szolgálatot, egyre több lett a dezertálás.
„Csak egy éjszakára küldjétek el őket:/ Gerendatöréskor szálka-keresőket./ Csak egy éjszakára:/ Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát,/ S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák;/ Robbanó golyónak mikor fénye támad,/ S véres vize kicsap a vén Visztulának.”(Gyóni Géza: Csak egy éjszakára)
1915. március 17-19-én sikertelen kísérletet tettek az erőd köré vont gyűrű áttörésére. Ez a kísérlet több mint 5 ezer katona halálát okozta. Válaszul az oroszok támadást hajtottak végre minden irányból, de ezúttal még sikerült a támadást visszaverni.
„Csak egy éjszakára küldjétek el őket:/ Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket./ Csak egy éjszakára:/ Vakító csillagnak mikor támad fénye,/ Lássák meg arcuk a San folyó tükrébe,/ Amikor a magyar vért gőzölve hömpölyget,/ Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.”
A védők egyre kilátástalanabb helyzetében 1915. március 20-án az erőd parancsnoksága –a fővezérséggel egyetértésben- úgy döntött, hogy az erődöt megsemmisíti és bejelenti a kapitulációt. Ennek értelmében megkezdték az élelmiszertartalék, az iratok, okmányok, térképek, fegyverek megsemmisítését.
„Csak egy éjszakára küldjétek el őket:/ A hitetleneket s az üzérkedőket./ Csak egy éjszakára:/ Mikor a pokolnak égő torka tárul,/ S vér csurog a földön, vér csurog a fáról,/ Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben,/ S haló honvéd sóhajt: fiam…feleségem…” (Gyóni Géza: Csak egy éjszakára)
Március 22-én felrobbantották az ágyúkat, az erődöket, a San folyó híját. 1915. március 23-án reggel 6 órakor az erőd kapitulált Csisztjakov tábornok előtt. Röviddel a megadás után a városba bevonult az orosz hadsereg. A 130 ezer hadifoglyot nemzetiségek szerint választották szét és Oroszország ázsiai részébe, Türkmenisztán, Szamarkand, Taskent közelébe szállították őket. A fogságba esettek közül kevesen tudtak megszökni.
1915. április 2-án Przemyslbe jött II. Miklós cár. Minden katona 5 rubel jutalmat kapott, a tisztek pedig kitüntetéseket. Az 1914. szeptember 17-én kezdődő és 182 napig tartó ostrom mindkét fél oldaláról kb. 100 ezer katona életét követelte. Az erődért folyó harc a „Keleti Verdun” jelzőt kapta.
Przemysl visszafoglalása
A gorlicei csata folyamán 1915. május 2-án az egyesült osztrák-magyar és német hadsereg áttörte a frontot. A visszavonuló orosz csapatok Przemysl körül próbálták megállítani a Központi hatalmak támadását. 1915. május 18-án az egyesült sereg körülvette Przemyslt, s május 31-én megkezdték az erőd ostromát. „A mozsarak tüzérségi előkészítése után a támadást a bajor, porosz ezredek és az osztrák-magyar lövészek különítménye indította.(…)A városba először a bajorok hatoltak be 1915. június 3-án 3 ó. 30 perckor a Zasanie oldaláról, ezután nyugatról behatolt a 4. osztrák-magyar lovassági divízió. A visszavonuló orosz katonaság felrobbantotta a San hídjait és elhagyta a várost.”
A részben lerombolt és szétlőtt erődök maradványait 1968-ban védett katonai építészeti emlékké nyilvánították. 1997-ben kezdődött meg a maradványok konzerválása. Az erődöket egy fekete jelzésű turistaösvény köti össze.
Przemysl emlékműve: Gyóni Géza
„Hazai domb lesz vagy idegen árok,/ Bús sírom füve amelyen kihajt,/ Kopott fejfámon elmosódó írás/ Bolygó vándornak ezt hirdesse majd:/ Boldog, ki itt jársz, teéretted is/ Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt;/ Véres harcok verték fel hírét,/ De csak a béke katonája volt./ (Gyóni Géza, 1916)
Az 1998-ban a hazaszeretet verseit tartalmazó „Rendületlenül” c. vaskos versantológia XII. fejezete az I. világháborús költészetből nyújt válogatást. A fejezet címe:” Csak egy éjszakára!”, s abban kivétel nélkül csak Gyóni Géza (1884-1917) versei találhatók.
„A háborús irodalom –prózában és utólag- beszámolt a modern háború testi és lelki iszonyáról, a költők azonban hallgattak. Hallgattak vagy egy-egy halvány célzást, olykor szenvedélyes sikoltást engedtek meg maguknak. Azért különös ez, mert ezeréves költészetünkben végigvonul a sokszor erősen túlzásba vitt vitézkedés. A nemesi Magyarországhoz még illett is a kardcsörtetés, de már a polgári társadalomban nevetségessé vált volna, sőt a valóságos háborús és fogság szörnyűségeinek megismerése után egyenesen cinizmussá. Nagy költőink közt csupán egyetlenegy van, aki meg merte és tudta rajzolni a háború meg a fogság igazi arcát: G y ó n i G é z a.” – írta a fejezet nyitó esszéjében Benedek István.
Gyóni Géza 1914-ben vonult be katonának. Przemysl ostroma alatt írta leghíresebb, napjainkban a centenáriumi ünnepségeken legtöbbet idézett versét, a „Csak egy éjszakára” című és kezdetű költeményt. Bajtársaival együtt került hadifogságba, s a krasznojarszki hadifogolytáborban halt meg 1917-ben.
Przemysl emlékműve: Sződy Szilárd
Sződy Szilárd (1878-1939) szobrászművész Nagykátán született. 1914 augusztusában a Német utcai polgári iskolában tanító művészt mint főhadnagyot vezényelték a galíciai Przemysl erődjébe. A várban eltöltött idő alatt 48 bronz plakettet készített, melyben a garnizon parancsnokainak a képmásai is megtalálhatók voltak. A várat elfoglaló oroszok a sorozatot elkobozták, de szerencsére a gipszminták megmaradtak, s annak nyomán újraönthetők lettek. (A vár eleste előtt az utolsó légipostával Budapestre tudta küldeni.) Przemyslben készítette el a híressé vált „A háború allegóriája” c. plakettjét. A várban tanúsított magatartásáért megkapta a Signum Laudis és a Károly csapatkereszet kitüntetést.
38 hónapot töltött Oroszország európai részén hadifogságban, majd Szibériába került. A hadifogoly tábor életéről készült 180 darabos akvarell kollekciója, a táborban készült 200 plakettje a kor fontos dokumentuma. 1918-ban 55 társával együtt megszökött. Moszkvába kerülve tudott visszajutni hazájába. Háborús alkotásainak legjelentősebb kollekciója a Nagykátai Tájházban látható, ahová Kucza Péter helytörténész és műgyűjtő jóvoltából került. (A centenáriumi évforduló kapcsán ezt a gyűjteményt érdemes lenne –kiegészítve más dokumentumokkal, pl. Przemysl ostroma emlékeivel- önálló kiállítás keretében a nagyközönségnek bemutatni.) A nagykátai bronzkatona jubileumai
A Margit híd budai hídfőjénél álló központi Przemysl emlékmű megszületéséről Sződy Szilárd a következőket nyilatkozta a Magyar Hétfő 1931. március 31-iki számában:
„…Az emlékmű felállításának gondolatával Przemyslben a várparancsnoksággal és egyetértve a város vezetőségével már akkor foglalkoztunk, mikor a vár az első ostrom alul felszabadult. Engem bíztak meg akkor azzal, hogy egy tervezetet készítsek, mely méltóan kifejezze a felszabadulást és a vár vezetősége domborműben rajta alkalmaztassék. A tervet elkészítettem és a vár vezetőségéről a plaketteteket is megmintáztam. A tervezet akkor került volna kivitelre, ha a vár felszabadul.
A hadifogságból való hazatérés után, körülbelül 1925-ben itthon megalakult a szoborbizottság és engem megbíztak a tervek elkészítésével. Már ekkor kimondta a bizottság, hogy az oroszlánt tartja a legalkalmasabb motívumnak a przemysl-i események méltó megörökítésére.
A bizottság néhány tagja elvetette az oroszlános megoldás gondolatát és meglepetésszerűen díjtalan pályázatra szólította fel a magyar szobrászművészeket. A nyilvános pályázatra vagy 30 tervet nyújtottak be. A bizottság, miután egy monumentális emlékmű felállításához nem rendelkezett elég tőkével, a fővárostól kért hozzájárulást. A főváros 5 ezer pengőt szavazott meg egyszer s mindenkorra az emlékmű költségeire. A pályázat meddő lett. Részint anyagi okokból, részint azért, mert nézeteltérés támadt az alapmotívum felhasználása, az oroszlán miatt.
Végre a bizottság megegyezett abban, hogy hat művészt kötött feltételekkel újabb pályázatra szólít fel. A felszólított művészek a következők: Gách István, Sződy Szilárd és Cser Károly (a három przemysli harcos), azután Nemes György, Petri Lajos és Vas Viktor. A hat művész a múlt év novemberében benyújtotta a pályaterveket. Ez a pályázat is meddő lett.
A bizottság most megbízta Sződy Szilárdot és később Vas Viktort is, hogy újabb terveket készítsenek és azokat február 27-re kérte beszállítani a városházára…”
A szoborbizottság végül Sződy Szilárd már 1915-ben megfogalmazódott tervét fogadta el, melyről azonban lemaradtak a vár parancsnokainak arcmásai. Az avatásra 1932-ben került sor. Horthy Miklós kormányzó az alkotót kitüntetésben részesítette.
Kucza Péter nagykátai helytörténész és gyűjtő a szoborral kapcsolatban számos dokumentumot birtokol, melyből néhányat 2000-ben, a lengyel nagykövet nagykátai látogatása alkalmával rendezett kiállításra is a rendelkezésünkre bocsájtott. Az emlékmű talapzatán levő –a nagykátai honvédszoborhoz hasonlatos kidolgozásban- bronzkoszorút sajnos már kétszer ellopták, s a koszorútartó talapzat ma is üres. Az emlékművet a közelmúltban a mai kor kegyeletét kifejező, újabb emléktáblával egészítették ki.
A gyerekek főhajtása
A nagykátai gyermekkorú katonai hagyományőrzők 2014 májusában, az I. világháború kitörésére emlékezve katonai tiszteletadást szerveztek a Gyóni Géza téren levő oroszlános emlékműnél. A magyar honvédelem napja után, a Hősök napja előtt
Hadtörténeti Múzeum és Intézet a centenáriumi években március 22-én, az erőd kapitulációja évfordulóján szervez itt koszorúzást.
Az erőd bevétele és visszafoglalása évfordulóján, 2015-ben Jászdózsán, Jászberényben, Szentmártonkátán, Dányon, Isaszegen, Nagykátán szerveztünk katonai tiszteletadást. Nagykátán május 31-én, a Hősök napja alkalmából a Kossuth-zászlóalj minden tagja váltásokkal állt díszőrséget a Sződy Szilárd alkotta zászlót tartó katona szobránál.
Przemysl tápiómenti hősei
A przemysli harcokban sok nagykátai és tápiómenti katona küzdött, került hadifogságba vagy halt hősi halált. A helytörténeti kutatások még adósak a teljes listával, én is csupán a 29. honvéd gyalogezred emlékkönyvéből nyert adatok alapján tudok néhány, a galíciai harcokban résztvevő nevet felsorolni. Tápiómenti katonák a Nagy Háborúban
A tisztek közül Sződy Szilárd századosnál találtam egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a szobrászművész résztvevője, elszenvedője, képzőművészeti alkotásai révén emlékőrzője volt a harcoknak.
A nagykátai Kocsi Imre szakaszvezető, képviselőházi nyomdász 1915 márciusától harcolt az orosz fronton. Júliusban súlyosan megsebesült, majd a raracei harcokban való részvétele után 1916-ban orosz hadifogságba esett. 1918 áprilisában tért vissza hazájába. Az ugyancsak nagykátai Lengyel Gábor járásbírósági altiszt 1916 decemberétől 1918 márciusáig harcolt az orosz fronton. Az 1876-ban Nagykátán született G. Lengyel László 1916-ban az orosz fronton a Kirli-Baba, Rararence, Toporuc és a Magura körüli ütközetekben.
Molnár Sándor szakaszvezető -1875-ben született Nagykátán- 1916-tól harcolt az orosz hadszíntéren, ahol súlyosan megsebesült. Nagy János szakaszvezető, MÁV irodai segédtiszt 1916. november 3-án esett orosz hadifogságba. Az 1890-ben Nagykátán született Palkó László magyar királyi állami rendőrségi altiszt 1915. március 26-án esett orosz hadifogságba. A dátum alapján ez egybeesett Przemysl kapitulációjával. Szekeres István honvéd, 1882-ben Nagykátán született MÁV gépgyári alkalmazott 1915. március 15-től harcolt az orosz fronton.
Az 1891-ben Tápiószentmártonban született Détári József tizedes, gazdasági kulcsár 1915 januárjától harcolt az orosz fronton. Résztvevője volt a kárpátoki és a Kirli-Baba körüli harcoknak. Kolomeánál 1915 februárjában esett orosz hadifogságba. 1918-ban jött haza Szibériából gyalogosan. Útközben a csehek elfogták, s ki akarták végezni, de innen is sikerült megszöknie. Az 1887-ben Tápiószentmártonban született Kovács Mihály őrmester, kovácsmester az orosz fronton Homonna, Fenyvesvölgy, Mezőlaborc, Uzsok, Jaworow és Magura térségében harcolt.
Goldner Sándor honvédet, az 1885-ben Tápióbicskén született földbirtokost 1915-ben vezényelték az orosz hadszíntérre. Galíciában és Wolhyniában, Zimnoban teljesített szolgálatot. 1915 karácsonyán súlyosan megbetegedett, s mint 60%-os hadirokkant szerelt le. A tápióbicskei Kovács Illés távírász 1915 júniusától küzdött az orosz fronton. Harcolt a Malidorogosztál, Luck és a Bug körüli ütközetekben. Dobronoucnál 1916. június 4-én esett orosz hadifogságba, s csak 1918-ban térhetett haza.
A tápióbicskei Králik Károly szakaszvezető 1915. június 9-én esett orosz hadifogságba, s csak 1921-ben térhetett haza. Gömöri Géza tápiószelei honvéd, szikvízgyáros harcolt a Rarance, Toporuc, Dobronouc, Kirli-Baba és a Magura körüli harcokban. A Cibo völgyben szeptember 14-én súlyosan megsebesült, a szemét lőtték ki. Az ugyancsak szelei Kalocsai Ferenc tűzoltó 1915. január 18-án esett orosz hadifogsága. 1918. október 14-én léphetett ismét magyar földre. Vitéz Nagy András tiszthelyettes 1888-ban született Tápiószelén az I. világháború minden frontján harcolt. 1915-ben a Bugnál orosz hadifogságba került, de négyórai fogság után sikerült megszöknie. Raracenál súlyosan megsebesült. A szelei Schwarcz Pál szakaszvezető 1915 májusától harcolt az orosz fronton. 1916. január 16-án Toporoucnál megsebesült.
Tóth Mihály 1885-ben Tápiószelén született szakaszvezető, vendéglős háborús életrajza kiemeli, hogy harcolt Przemysl visszavételénél, s 1915. május 23-án több helyen súlyosan megsebesült. Hosszú kórházi ápolás után 1916 végén mint 80%-os hadirokkant térhetett haza.
Illés Menyhért, 1889-ben Szentmártonkátán született iskolai altiszt 1916. június 16-án esett orosz hadifogságba. „Székely Imre számvevő őrmester, Nagykátán élő kereskedő 1886-ban született Szentmártonkátán. 1914. július 28-án vonult be a huszonkilencesekhez. Az orosz harctérre vezényelték, 1914 augusztus 12-én Przemysl erődjébe. Részt vett a vár hősies védelmében. Az erőd feladásakor orosz hadifogságba esett. 1921. január 21-én tért vissza hazájába.”
A Pándon 1885-ben született Gaál István őrmester 1915. január 10-én érkezett az orosz harctérre. Többször jelentkezett önkéntes felderítő szolgálatra. 1915. májusában halt hősi halált. Vinográdon katonai pompával temették el, s megkapta az I. osztályú vitézségi érmet.
Basa László
IRODALOM
- 95 éve történt. http://www.nimrod-mohacs.hu/content/1915-przemysl
- Tarján M. Tamás: 1915. március 22. Przemysl erődje orosz kézre kerül. http://www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/1915._marcius_...
- Gyóni Géza. http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyóni-Géza
- Kucza Péter: Egy kiállításra készülve. Nagykátai Újság, 1996. március.
- Rendületlenül. A hazaszeretet versei. Szerk: Benedek István. Officina Nova, 1998.
- Basa László: A Magyar honvédelem napja után, a Hősök napja előtt. tapiokultura.hu, 2014. május 22.
- Basa László: A nagykátai bronzkatona jubileumai. tapiokultura.hu, 2014. július 21.
- Basa László: Tápiómenti katonák a Nagy Háborúban. tapoikultura.hu, 2015. április 28.