Nyomtatás
Kategória: Visszatekintés

BaligaAndrással Boroson
A képek 2011-ben készütek Gyiemesközéplokon, Borospatakán és az Ezeréves határnál. (Sajnos, azóta nem jártam már Baliga András barátomnál, a borospataki tanítónál!) Most a legnagyobb örömmel közlöm a szentlőrinckátai látogatásuk beszámolóját!
Van Erdélyország keleti peremén egy gyönyörű, három - szinte egymásba-kapaszkodó - községből álló hegyvidéki településfűzér, a Gyimesek vidéke: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. Csángók lakják ezt a mesés, legendákkal átszőtt patakországot – magyarul száll nemcsak az ének szájról szájra, hanem a múlt emlékezete is. Színben, hagyományban, táncban és énekben rendkívül gazdag szelete ez a magyar valóságnak.

 Augusztus elsején, pénteken éjfél után innen, erről a vidékről, Gyimesközéplok község Borospatak nevű falujából kerekedett fel egy 29 fős csapat (felnőttek és gyerekek vegyesen), hogy ellátogassanak Szentlőrinckátára és bepillantsanak az ottani önkormányzat életébe, sokadalmának rendezvényeibe, hogy két-három napig érezhessék az anyaország említett településének vendégszeretetét.

Kalandos indulás után kisebb késéssel ugyan, de épségben és teljes létszámban szálltunk le az autóbuszról a polgármesteri hivatal szomszédságában, ahol azonnal gondos törődéssel vendégeltek meg bennünket és irányítottak szálláshelyeinkre családokhoz, egészségházhoz vagy parókiára. Rövidebb pihenő után este már a tábor színpadán mutattuk be kis műsorunkat, ami filmbemutatóból, népdalcsokorból és rövid táncrendből állt – ezt kisiskolás gyerekeink népviseletben tárták a nagyszámú hallgatóság elé. Másnap délután misén vettünk részt, amit a váci püspök atya celebrált, majd a templomban St. Martin koncertjén volt alkalmunk a múzsáknak is adózni. Kis csapatunkat kézről-kézre adták a település lakói: egymást érték a vendégségek, meghívások – amit, megvallom őszintén – eléggé röstelkedve fogadtunk csak el… Hétfőn este szomorúan ugyan, de rengeteg élménnyel gazdagodva köszöntünk el, abban állapodva meg, hogy lesz folytatása ennek a kezdeményezésnek. Így a tervek szerint ősszel (valamikor szeptember végén, október elején) mi látjuk vendégül a szentlőrinckátai küldöttséget itthon, Gyímesközéplok-Borospatakán.

A krónikához tartozik, hogy ennek azonban hosszabb előzménye van, pontosabban az ismeretség szálai messzibbre nyúlnak vissza: itt feltétlenül meg kell említeni az Imre Sándor iskola igazgatóját, tantestületét, diákcsoportjait (Határtalanul pályázat), a régi barátokat, a képviselőtestületet, külön hangsúlyozva a település aktuális polgármesterét, Nagy Istvánt – és természetesen minden olyan jószándékú embert, akik révén ez a látogatás létrejött.

Szép, megható élmény részesei lehettünk, köszönjük Nektek lőrinckátaiak, jó volt Veletek! Várunk Benneteket azzal a szeretettel, amit olyan sokan már megtapasztalhattatok.

Tisztelettel:

Baliga András