Itt van hát a harmadik adag tpkképriport - tpk.huTápióFeszt3.TarnavölgyiLászló -, de ezzel együtt is még bőven lesz mit kitennünk a honlapunkra az elkövetkező napokban is!
Ide-oda szaladtam a fényképezőgépemmel a nyakamban, mert nemhogy egymásba értek a remek programok, de bizony, sokszor egy időben várták volna a tudósítót és a közönségüket.

Délután érkeztek meg a Tápi-vidék lovasai a Dózsa György útra, ahol sokan, köztük a köszönő elismeréseket átadó Agócs Pál alpolgármester úr fogadta őket. A paripás emberek talán soha nem látott mennyiségben fogadták most el Nagykáta város és a programelemet összefogó Marton „Puli” László meghívást: köszönet érte! (Vendégszeretetből sem volt hiány! Úgy tudom, hogy némely kátai lovasember a saját portáján felállított sátorban már az előző estétől fogadta, kínálta, mulatatta a szomszédos településekről érkező cimboráit. Ezt hallottam Molnár Attila „Tüske” barátomról is. Neki is jár egy köszönet azért, hogy a városunk ünnepét színpompás felvonulással díszítőket megvendégelte.)
A Tápiómente Táncegyüttes „Régi Táncosai”, azaz az „RT” menettánca készítette elő a hangulatot. Őket is „tápiókultúrás” társam, Teréki Krisztián konferálta fel.
Hej, de sajnáltam, hogy nem maradhattam itt az utolsó kocsi elporoszkálásáig, hiszen majd minden bakon vagy lóháton ülő ember kedves figyelője ilyen események után a tapiokultura.hu-nak.
Bocsássatok meg, barátaim, de éppen ekkor kezdett bele humorral és élményekkel fűszerezett műsorába egy legendás magyar színészember, maga a Dunai hajós, a Fekete gyémántok Szaffrán Pétere, a Bors „megcsípjük Oszija”, a Névtelen vár Vavel grófja.. . Koncz Gábor!
Jófajta népművelők, hites kulturális programszervezők jóvoltából idén gyermekkorom hőse már Tápiószecsőn is járt, magam meg Tápiószelén élvezhettem legutóbb nagyszerű előadóestjét, de hát Nagykátán is meg kellett őt örökítenem.
Ráadásul a vadászok egyike, Koza Balázs, aki sülysápi munkahelyemen gazdasági felettesem is, szíves szóval ajánlotta a figyelmembe már napokkal a TápióFeszt előtt a Tápiómenti Vadászok Találkozóját.
Koncz Gáborról köztudott, hogy szenvedélyes vadász, s ezért is invitálták meg őt a puskás emberek a Damjanich Gimnázium udvarán és étkezőjében tartott találkájukra.
Sajnos, itt sem maradhattam sokáig, mert a gimi kézilabda pályáján Tréki Krisztián már ketrecbe szólította az első harcosokat. Egy két nagy pofont megnéztem (tisztes távolságból), aztán uzsgyi, vissza a piactérre, ahol az étekkészítők díjait már javában osztogatta Czerván György államtitkár úr, országgyűlési képviselőnk és Dorner Gábor alpolgármester úr.

Innen folytatjuk majd a következő képadaggal, talán már vasárnap.