(Élménybeszámoló) 2017. július 12-16 között került megrendezésre a németországi Scheesseel-ben a XXII. Internationale Beeke-Festival. A Hamburgtól 65 km-re lévő kisváros hagyományápoló munkája nagy múltra tekint vissza. A 13000 lelket számláló település népessége megnőtt ezeken a fesztiválnapokon, hiszen 9 ország 300 előadója vett részt, kiknek szállását a nagy összefogásban és tenni akarásban egyesülő helyi családok adják. 1904 óta rendezik meg saját fesztiváljukat Niedersachsen-ben, melyre 1973 óta hívnak meg külföldi fellépőket is.Bálint Dániel KÉPEI
A fesztivál honlapja: http://www.beeke-festival.de/
Németországban egyedüliként a program az UNESCO CIOF fesztiváljaként kerül megszervezésre. Elsőként Scheesseel nyerte el ezt a rendkívül megtisztelő címet, melyet azóta is meg tudott tartani.
http://www.cioff.org/events-festival.cfm/en/221/Germany-Internationales_Beeke-Festival
A rendező szerv, a Tanz und Trachtengruppe De Beekscheepers kétévente rendezi meg ezt a nemzetközi fesztivált, melyen jelen volt ez alkalommal is Németország CIOFF Fesztivál igazgatója. A fesztiválon részt vevő országok: Argentína, India, Franciaország, Lengyelország, Litvánia, Németország (Braunlingen, Scheessel), illetve Magyarország (Tápiómente Táncegyüttes).
A szervezők gondoskodtak arról, hogy lehetőségükhöz mérten számos programot biztosítsanak a fellépő csapatok számára: városnézés (Hamburg, Scheessel), vetélkedők, csapatépítés, kirándulás. Mindez nagyon barátságos és családias hangulatban telt el, hiszen egy hatalmas stáb dolgozott 24 órában a fesztivál gördülékenységén két gyönyörű helyszínen, a Meyerhof-nál, illetve a Heimathaus-nál. A helyszíneknek azért van nagy jelentősége, mert ez az ő saját helyi Skanzenjük, egy hely, ahol megelevenedik a múlt és mindezt élővé, a mai ember számára használhatóvá teszik: Meyerhof, Heimatmuseum
Egy ilyen, néprajzi szemmel is kuriózumnak számító területen megrendezett fesztiválnak nagyon jó hangulata van, kiváltképpen ha az ott fellépő országokat több ezres tömeg nézi. Így volt. A település, illetve a térség számára is egy központi fesztivál, melyet az egész ország ismer, szeret. Ezen szerepelt, Magyarországot egyedüliként képviselve a nagykátai Tápiómente Táncegyüttes, akiket zenekarommal kísértünk az együttes zenekaraként. A fennállásának jövőre 50. évfordulóját ünneplő néptáncegyüttes fergeteges műsort adott több alkalommal is a fesztivál két legnagyobb színpadán. Az örökérvényű ostoros-botos, üveges táncok, a gyönyörű páros táncok, lánytáncok, verbunkosok elkápráztatták a több ezer fős nézőközönséget és bizony magukat a szervezőket is, kiknek tagjaiból már többen jól ismerték a Tápiómente Táncegyüttest (legutóbb 2015-ben Finnországban találkoztak, 2012-ben pedig a XXIX. Kátai Tánctalálkozó résztvevőiként Nagykátán is felléptek).
A fiatal néptáncos lányaink felnőttek, a fiatalabb legények férfiak lettek, a régi táncosaink pedig az őket illető rutinnal kápráztatták el a közönséget. A fesztivál alatt folyamatosan érezni lehetett azt a tüzet, melyet a táncegyüttes és zenekara képvisel már évek óta. Összhang, alázat, tisztelet, szeretet…talán ezzel lehet jellemezni a csapatot. Nagyon göröngyös az út idáig eljutni, hiszen öt évtized alatt többször lecserélődik egy tánckar, a zenekar. Egy dolog azonban sohasem változott: szeretünk táncolni és muzsikálni, ami bizony mindig egy olyan pluszt ad a produkcióknak, mellyel nehéz versenyezni más országoknak.
A tánckar és zenekar összhangja, a barátságok, a hajnalig tartó mulatások és természetesen a hazai és nemzetközi sikerek, eredmények olyan erőt adnak a Tápiómente Táncegyüttesnek és zenekarának, mellyel minden bizonnyal ezen az úton haladva a 100. évfordulóját is meg fogja élni. Mindezt a munkát közvetlenül segíti már évek óta Bálint Dániel művészeti titkár, valamint a Tápiómente Közhasznú Alapítvány.
Végezetül…
Ne feledjük, hogy van egy házaspár, akik már másfél évtizede azért dolgoznak, hogy a Tápiómente Táncegyüttes munkája szakmai, emberi és teljesíthető legyen mindenki számára. A kor elvárásainak megfelelően mindent megtesznek, hogy semmivel se legyünk kevesebbek, mint Magyarország többi néptáncegyüttese. Egyszerű emberek, akik a legmagasabb szinten vannak művészeti tevékenységeikben, mindezt pedig arra használják fel, hogy a táncegyüttes jövője biztosítva legyen. Igen, a jelenlegi vezetőről írtam: Vámos Lászlóról és feleségéről, Pieskó Csilláról. Nem véletlenül hozta ide egykoron őket Domján Lajos, az egykori nagyszerű vezető, hiszen tudta, hogy a Tápiómente Táncegyüttes jövője az ő kezükben van. Szívós István gyermeknéptánc-oktatói munkájával kiegészítve, Nagykáta Város Önkormányzatának további támogatását élvezve, zenekari munkámmal a csapatot segítve még rengeteg helyen fog hasonló nemzetközi sikert elérni a táncegyüttes.
A Tápiómente Táncegyüttes 50 éve egy élő történelem. Bízom benne, hogy sok gyermek fog csatlakozni az elkövetkezendő években, hiszen 10-20 év múlva ők lesznek a jövő, akiket a most felnövő fiataljaink fognak olyan szívvel befogadni, mint ahogyan azt most a korombeliek teszik.
Jómagam is lehetőséget kaptam 17 évvel ezelőtt Molnár Tibor, egykori zenekarvezetőtől, hogy itt lehessek és élek a lehetőséggel, fejlesztem a zenekart, beengedjük a fiatal tehetségeket, hogy együtt húzhassuk az Együttes szekerét.
Egy ilyen útról hazafelé térve az ember elgondolkozik, hogy mit kapott a fesztiváltól. Élmények, barátságok, lehetőségek, elismerés, bizalom, melyeket hogyan is összegeznénk másképpen, mint az egyik néptáncos szülinapját ünnepelve hazafelé, éjszaka, a buszon nótázva, együtt.
Folytatás következik a XXXIV. Kátai Nemzetközi Néptánctalálkozón, valamint a III. TápióFeszt-en 2017. szeptember 07-10 között!