Tóthágas zenekar 2002

1950-ben alapította meg Ofella Sándor a Tápiószecsői Hagyományőrző Népi Együttest, melynek fő küldetése a helyi népművészeti értékek, a hagyományok átörökítése a jövő generációja számára egy olyan közösség létrehozásával, akik mindezekkel azonosulni tudnak.

A helyi népdalok, a népviselet, a néptánc, a népszokások rövid időn belül színpadra kerülhettek, s ezek már 70 éve a hazai, valamint a nemzetközi fesztiválok elismert produkciói. Ofella Sándor lehetett az a személy, aki felkeltette a zenetudománnyal foglalkozók érdeklődését a Tápió mentére. Munkásságának köszönhetően népzenekutatók, néptánckutatók érkeztek Tápiószecsőre. 1953-ban Balla Péter, Vajda József, Oeller Ottó, Kálmán Lajos, Nagy Nándor és Békefi Antal, 1954-ben Schnöller Mária, 1956-ban Szabó Andorné Szojka Anna végzett népzenekutatói munkát, melyet Martin György és néptánckutató csoportja folytatott 1959-ben. A néma filmen megörökítésre került a helyi páros tánc, a mars, a férfitánc, a karikázó mellett a különféle helyi cigánytánc szóló és páros is. Még ugyanebben az évben végzett népzenekutató munkát Gulyás László is. 1962-ben a Széchenyi-díjas Sárosi Bálint készítette az első hangrögzítéses gyűjtőmunkát, aki siratókat, citerajátékot és néhány helyi énekes dallamot örökített meg. Munkásságát 1967-ben Kerényi György folytatta, aki szokásdalokat gyűjtött a településen. 1978-ban második alkalommal is ellátogatott Tápiószecsőre Martin György és kutatócsoportja, ez alkalommal már viszont hangfelvétellel örökítették meg a néptáncfelvételnél közreműködő cigányzenekart, az együttes táncokkal egybekötött énekeit, helyi népdalait. A kutatást 1981-ben folytatta Lázár Katalin, aki az 1985-ben megjelent „Tápió mente néprajza” kétkötetes monográfiához végzett kutatómunkát vidékünk szinte valamennyi településén. A kutatásokat természetesen Ofella Sándor maga is végezte folyamatosan, így a Zenetudományi Intézetben megtalálható egy „Elszabadult az ökröm, a Virág” kezdetű népdal, mely az ő nevével került be a kéziratok közé. Munkájának eredményeként feltárásra kerültek a helyi népművészeti értékek, melyek kapcsán három könyve is megjelent, igaz, harmadikat már gyermekei fejezték be.

A népi együtteshez jómagam 1998 óta kötődöm, hiszen akkor muzsikáltam nekik először életemben egy szüreti felvonuláson, lovaskocsin, Inárcson, az akkori farmosi vonósbandámmal, ahol nagybőgőztem. A nóták sosem fogytak el, úgy emlékszem nem is ismételtek egész nap. Ugyanezt tapasztaltam, amikor 2002-ben Hannoverbe utaztam a csapattal a Tóthágas zenekar cimbalmosaként. Ott 1000 km alatt nem ismétlődtek a dallamok! Kiérve derült ki számomra, hogy mint amatőr cimbalmos közreműködnöm kell nem csak az együttesnél, hanem Németország egyik legnagyobb szimfonikus zenekarában is, a Johann Strauss Orchestra vendégművészeként, akikkel el kell játszanom a Háry János: Intermezzo-t. A felkérésről tudtam, csak a fogadó zenekar neve volt egészen addig a pillanatig ismeretlen számomra. Karmesterük Szentpáli István, magyar származású hegedűművész volt, akitől meg is kaptam a kottákat, hogy másnap mit és hogyan is kell játszani… Többezer ember előtt, a szimfonikus zenekar élén és általuk fantasztikus színvonalon kísérve, sikeres és emlékezetes volt ez a cimbalmos fellépésem.

2009-ben folytatódott a közös munkánk, hiszen elkezdtem a Tápió mente 21 településének népdalos és népzenei értékeinek feltárását, köztük Tápiószecső e vonatkozású értékeit is. Készségesen és önzetlenül segítették munkámat és eljuthattam azokhoz is, akik nem tagjai a népi együttesnek. Ez idő alatt ismertem meg régi tagjukat, Gál Károlyné Lesti Ilonát, az 1970. évi „Röpülj páva” döntőjének díjazottját és Katonka Lászlóné Lesti Margitot, aki 1968-ban a „Nyílik a rózsa” tehetségkutatón képviselte Tápiószecsőt. Gál Károlyné egyben alapító tagja volt a Kékszivárvány Menyecskekoszorúnak is, Katonka Lászlóné pedig ma is aktívan énekel a Nyugdíjas Klubban.

2014 újabb fordulat volt Tápiószecső, illetve a Tápió mente életében. Elkészülhetett a tápiószecsői népdalos, népzenei cd „A szecsői rózsás kertek alatt” címmel, melyen összefoglalásra kerültek a helyi népzenekutatási eredmények. Megtalálható volt rajta Bartók Béla 1906-ban, Turán gyűjtött „Fehér László lovat lopott” című balladája, melyet egy „szecsőről való” jelzés igazol az elterjedtségre utaló sornál a támlapos lejegyzésnél. Ezen kívül helyi alkalomhoz nem kötött népdalok, újévköszöntők, árus nóták, siratók, gyermekdalok, archív citeramuzsika, lakodalmas, cigánydalok és még sok más került megörökítésre a lemezen, amelyen az említett két énekesen kívül Mészáros Raffaelné Németh Valéria, valamint Lesti Istvánné Velkei Mária is közreműködött. A mai napig nagyon hálás vagyok mindannyiuknak ezért!

Ugyanebben az évben megjelent a „100 év 1000 népdal a Tápió mentén című népdalos könyv, melyben 83 szecsői dallam szerepel, s ezek többsége meg is hallgatható a DVD-ROM mellékleten. Mindezek feléneklésében nagy segítséget nyújtottak az együttes énekesei! Ez évben jelent meg a „Tápió mente zenekarai a XX. században” című könyv is, melyből megismerhetjük a helyi zenekarokat, ezen belül is a rezesbandákat, cigányzenekarokat. 2015-ben elkészülhetett „A Tápió mente népviselete I” című könyvkiadványunk, melyben öt település, köztük Tápiószecső népviseletes értékei is bemutatásra kerültek.

Ezeket a kiadványokat azért tartom fontosnak most leírni, mert valamennyiben segítségemre volt a népi együttes, illetve vezetőjük, Walter János, aki hosszú évek óta vezeti az Ofella Sándor Hagyományőrző Népi Együttest. Munkássága alatt megvalósították újabb álmukat: a Családi Fészek Néprajzi Múzeumot, mely helytörténeti szempontból hiánypótló értékmentő munka, hiszen a helyi kulturális örökségvédelmi értékek egy helyre kerülhettek. Ennek létrehozása mögött rengeteg munka van, de a folyamatos gyarapítás, az épület és tárgyak megóvása napi feladattal is jár. Ezt a munkát a családdá lett népi együttes tagjai, családjaik és barátaik is segítik.

Az elmúlt években Terék József és barátaival volt szerencsénk Tápiószecsőn és Nagykátán is kísérni az együttest. Munkájukra pedig számtalan alkalommal a Magyar Televízió stábjai is felfigyeltek. Hagyományőrzésük, szellemiségük, lelkületütük azzal a lánggal ég, melyet egykoron Ofella Sándor meggyújtott. A fiatalok jönnek, az utánpótlás biztosítva! Ebben persze rengeteg munka van, hiszen egyre nehezebb ebben a rohanó világban kultúrával megszólítani a mai kor gyermekét. A befektetett áldozatos tevékenykedés azonban meghozta gyümölcsét: Tápiószecsőn a hagyományőrzés nem csak a színpadon, hanem a hétköznapi életben is életmóddá, az emberek mindennapjainak szerves részévé vált.

2020. szeptember 9-én a Családi Fészek Néprajzi Múzeum udvarán mindennek a tudatos, eredményes, sikeres és folyamatos értékőrzésnek a 70. évét ünnepeltük meg! (Az ünnepségről a tapiokultura.hu-n 70 évesen is életerős az „Ofella”! címmel jelent meg beszámolónk, képeinkkel. A szerkesző megjegyzése)

Kívánom, hogy munkásságuk legyen példaértékű Tápiószecsőn, a Tápió mentén, Pest megyében, valamint a Kárpát-medence magyarjai, nemzetiségei a számára is!

Megérdemlik az elismerést!

Kelt: Megyeháza, 2020. szeptember 15.

Tisztelettel:

Terék József

Pest Megye Önkormányzatának kulturális szakreferense

Magyar Művészeti Akadémia Köztestületi tagja