Abban pillanatban, amikor a tápiószentmártoni Sportcsarnok színpadára felállt a Tóthágas Zenekar, és Tóth Veca vállához emelte a hegedűjét, önkéntelenül is magam elé mormoltam Tompa Mihály fájdalmas sorát: „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!” Megint elmegy a Tápió-vidékről egy tehetséges magyar fiatalember. Elmegy, egészen Ausztráliáig, mert amilyen pechünk van, pont egy ottani férfiembernek kellett azt a mosolyt kisajátítania, amiben mi, itt, jó néhányan e vidék népzenét kedvelők szélesebb közösségéből, sokszor gyönyörködtünk.

Tóth János népművelő, népzenész gyerekei szó szerint beleszülettek ebbe a muzsikus világba. Ha Leventét vagy Verát megkérdeznénk, hogy mikor kerültek közel a zenéhez, akkor nagyjából a születésük dátumát is bediktálhatnánk. Gyakorlatig, úgy 10 éves koruk körül már színpadon is voltak, az édesapa, a barátok, és a muzsikustársak számtalan összetételű, tagságú zenekaraiban. Egy idő után aztán a közönségnek, az önzetlenül kisegített néptáncosoknak feltűnt, hogy a „civilben” tápiószentmártoni polgármesterre és gyermekeire, az „ágakra”, mindig lehet számítani. A „Tóthra és az ő ágaira”, azaz – milyen magától értetődő – a Tóthágas Zenekarra!

KÉPEK

Vera már régóta külföldön tanult, dolgozott, de ha itthon volt, mindig, mindenkiért összeállt a családi csapat. A fontosabb alkalmakért – mint például a számunkra is emlékezetes székelyudvarhelyi túrára a Szentmárton Táncegyüttessel – Angliából is „hazaugrott” a leányzó, de Ausztráliából ez már nem lesz megoldható.

Aki messzire megy, attól illő tisztességgel elköszönni. Így aztán az édesapa január 6-ra összehívta a zenésztársakat, mindazon táncosokat, együtteseket, akiknek talpa alá évekig tették oda a dobbantani valót, a barátokat, és mindazokat, akik szerettek volna viszontlátást mondani Tóth Vecának: meg is telt a Sportcsarnok.

Meghatóan, Tóth Veca szólójával, Monti Csárdásával kezdődött a koncert, majd jött a „törzs”, Tóth János és a másik „ág”, Tóth Levente, aztán sorban színpadra léptek a zenésztársak is: Kocsis Zoli, Pál Misi, Terék Józsi, Szívós Pista, Szívósné Terék Marika… a végén Czerván György, harmonikás („civilben” államtitkár).

Jöttek persze a táncosok is! A Szívós házaspár által irányított hazaiak, a Szentmárton Táncegyüttes mellett a számtalan közös emléket őrző, Walter János vezette tápiószecsői Ofella Sándor Hagyományőrző Népi Együttes és a szintén Szívós-féle Kóka Néptáncegyüttes is. Utóbbiak szép gesztusa volt, hogy az együttes hírnevét megalapozó, de ma már inkább oktató táncosok újra összeálltak egy pazar produkcióra ebből az alkalomból.

Csodálatos, szép népzene- és néptánc ünnep volt ez, egy tisztességes útra való Tóth Vecának!

Köszönjük, Veca!

Sok szerencsét, boldogságot, és gyakori hazatérést kívánunk neked Veca!

2012. január 8.                                     Tarnavölgyi László