Nyomtatás
Kategória: Hírek
Találatok: 3032

2014. március 8-án az esztendő hagyományos gyermekszövetségi nyitórendezvényén a Fiumei úti temetőben szervezett un. nemzeti zarándokúton vett részt a nagykátai gyermekkorú hagyományőrzők 20 fős küldöttsége. November 17-én hasonló főhajtással tisztelegtek nemzeti nagyjaink végső nyughelye előtt hivatalos túraprogramjuk keretében a Tápiószelei Természetbarát Klub tagjai. A két civil közösség azonos helyszínen zajlott programjának ismertetésével magát a Nemzeti Sírkertet is szeretném egyúttal bemutatni olvasóimnak. Ezt az emlékezést az is indokolja, hogy a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 165 éve, 1949. április 1-jén nyílt meg hivatalosan. A nemzet 1.sz. dísztemetőjében, a Fiumei úti nekropoliszban található a virtuális Nemzeti Sírkert legtöbb örökös megőrzésbe és védelembe vett síremléke. KÉPEK

A Kerepesi temető

A sírkert az egykori Kerepesi országút közelében létesült. Mai területe 56 hektáros, ebből 25 hektár parkosított, mértani középpontja Antall József síremléke közelében található.

Az 1840-es évek derekán Pest városa azzal a gonddal szembesült, hogy az addig fő temetkezési helynek számító Váci úti, Ferencvárosi és Józsefvárosi temetők beteltek, helyhiánnyal küzdenek. Pest város magisztrátusa 1847. június 15-én úgy döntött, hogy a város határában, a Kerepesre vezető országút déli oldalán létesítessék egy új temető. A kijelölt terület 130 hektár, a jelenleginél jóval nagyobb volt. Korábban ezen a helyen két temető is létesült, ebből a Militar Friedhof elnevezésű katonai sírkert még akkor működött.  Szórványos –főleg ortodox vallású- temetkezésekre 1847. júliusától már sor került, hivatalosan 1849. április 1-jén, virágvasárnap nyitották meg. Az első hivatalos temetési ceremóniára –az isaszegi csatának a Rókus kórházban ápolt, ott elhunyt 11 honvédje számára- április 12-én került sor.

A pesti lakosok –a város ekkor nagyjából a Nagykörút vonaláig terjedt- nem szívesen vették igénybe az új temetőt, megközelítése nehézkes, körülményes volt. Az 1850-es évektől azonban egyre többen vásároltak családi sírhelyet a temetőben, s a város téglafallal kerítette körbe a területet. Jeles személyiségeink közül elsőként Vörösmarty Mihályt temették ide 1855-ben. Síremlékét az a Gerenday cég készítette, mely 1897-ben a nagykátai honvédemlékművet is kivitelezte.

A felszámolás előtt álló korábbi temetők halottait, nevesebb személyek síremlékeit fokozatosan szállították át a Kerepesi úti temetőbe. A Váci úti temetőből 1859-ben hozták át Kisfaludy Károly hamvait, míg több jeles személyiség maradványai a szervezetlenség következtében elkallódtak. 1860-ban történt meg a köztemetővé nyilvánítás, s ezzel párhuzamosan a többi temetőt végleg bezárták.

A Kerepesi temető kezelését a város vette át, s részletes rendezési terv kidolgozója, Walthier G. Antal egy dísztemető koncepcióját próbálta megvalósítani. Egy-egy újratemetés, jeles kortárs végső búcsúztatása jelentős társadalmi eseménnyé, nem egy esetben politikai demonstrációvá vált. Az 1860-as évektől egyre több művészi igényű síremlék épült. Izsó Miklós, Huszár Adolf, Engel József, Donáth Gyula, Zala György, Ybl Miklós kaptak többek között megbízásokat. A 19. század második felében, majd egészen az I. világháborúig a Gerenday Antal, majd Béla fia vezette műszobrász cég kapta a legtöbb megrendelést. A neves sírkőcégnek több tápiómenti temetőben –közöttük pl. Nagykátán, Szentmártonkátán is- található megrendelés alapján szállított síremléke. A cég egyedi sírköveket is készített, s ezek a színvonalas alkotások határozták meg a századforduló idején a temető reprezentatív arculatát.

1868-ban törvény született arról, hogy a keresztény felekezetek vegyesen kötelesek használni a temetőket. Ez tulajdonképpen megvalósította a városi sírkertek köztemető jellegét. 1874-ben leválasztottak és kerítéssel láttak el egy 55 hektáros temetőrészt, mely a mai Salgótarjáni úti zsidó temető kialakításához vezetett. Ide a második világháború végéig  temettek, s ma meglehetősen elhanyagolt állapotban van ez a lezárt rész.

Az 1867-es kiegyezést követően felerősödött az a szándék, hogy a Kerepesi temető nemzeti panteonná váljon. A szabadságharc áldozatait csak a kiegyezést követően lehetett méltó módon eltemetni. Így pl. 1870. június 9-én került sor gróf Batthyány Lajos eddig rejtve volt maradványainak végső nyugalomra helyezésére. A mauzóleum 1874-re készült el.

1871-ben Feszl Frigyes azt javasolta, hogy a párizsi Pére-Lachaise temető mintájára a nemzet nagyjai számára jöjjön létre a nemzet dísztemetője. Magát a gondolatot jóval korábban Széchenyi István 1841-ben a Kelet népe c. munkájában vetette fel, melyben egy „Nemzeti Pantheon” kialakítását még valahol a budai hegyek között képzelte el.

1876. február 3-án ugyancsak itt nyertek végső nyughelyet Deák Ferenc földi maradványai. Mauzóleuma 1884-1887 között készült el, sokáig ez a hely számított a sírkert központjának. A fővárosi közgyűlés 1885/880. számú határozata dísztemetővé nyilvánította a sírkertet, s meghatározta, hogy kik és milyen körülmények között temetkezhetnek ide. A tehermentesítést szolgálta, hogy 1886-ban Kőbányán megnyitották a 183 hektáros Új köztemetőt.

1894. április 1-jén került sor „minden idők legnagyobb és legjelentősebb magyarországi temetésére, Kossuth Lajoséra.” Az ország mindmáig legnagyobb síremléke 1903 és 1909 között épült fel. A turini remete halála és halhatatlansága

A temető sorsa a 20. században

1902-ben jelentős átalakítások zajlottak: az 1852-1868 között használt parcellákat felszámolták, számos síremlék került át az Új köztemetőbe. 1904 és 1908 között építették a reprezentatív árkádsort, melynek a végén, mintegy annak lezárásaként létesítették Jókai Mór síremlékét. A nagy mesélőt 1904. május 9-én helyezték örök nyugalomra.

A közelében található Ady Endre sírja, melyen a költőt ábrázoló szobrot az 1919-es temetést követően csak 1930-ban avatták fel. A temetőrendezés során arra törekedtek, hogy az 1848-49-es szabadságharc hőseit Kossuth síremléke körül temessék el. A felszámolt temetőkből ide kerültek a neves honvédtisztek síremlékei. A tápióbicskei ütközet több neves szereplője: Czillich Ede, Psotta Mór, stb. kapott a mauzóleum mellett végső nyughelyet. A tápióbicskei ütközet hősének elveszett-ellopott emléke 1915-ben kidolgozták a díszsírhelyek adományozásának szabályát. 1928-ban került kialakításra a művészparcella. 1941-re a Kerepesi úti temetőben megalapítása óta több mint 300 ezer temetés történt.

A Vörös Hadsereg 1945. január 11-én foglalta el a temetőt. A bombázások során több síremlék megsemmisült, megsérült. Az itt állomásozó szovjet egység katonái több sírt kiraboltak, feldúltak. A katonák szórakozásképpen a síremlékeken levő emberalakokra lőttek célba. A temetőnek a Keleti pályaudvarhoz legközelebb eső pontján létesítették a ma is szépen gondozott szovjet hősi temetőt.

A háború miatt ismét köztemető lett a hely, melyet csak 1946-ban oldottak fel. 1952-ben a Fővárosi Tanács arról hozott határozatot, hogy a temetőt meg kell szüntetni, helyén lakótelepet kell létesíteni. Szerencsére ez az eszement terv nem valósult meg.

A Fővárosi Tanács 608/20 számú rendelete 1956. május 17-én a Kerepesi úti temetőt zárt temetővé és Nemzeti Pantheonná nyilvánította. 1956. október 6-án itt került sor hatalmas részvétel mellett Rajk László és rehabilitált társainak újratemetésére.

1958-ra készült el a monumentális Munkásmozgalmi Pantheon. Az átadást követően itt történtek a legfontosabb állami temetések, itt ravatalozták fel a magasabb beosztásban levő elhunyt párt-és állami vezetőket. A Fővárosi Tanács 1957-ben a Fiumei út nevét Mező Imre útra változtatta, s így 1990-ig viselte a sírkert a Mező Imre úti temető nevet. 1980-ban történt először temetés a Magyar Tudományos Akadémia parcellájában. Emlékezzünk Pécsi Mártonra 1997-ben műemlékké nyilvánították a temető teljes területét. 2000-ben szóróparcellát alakítottak ki. 2007. május 2-ra virradóra ismeretlen tettesek feldúlták Kádár János és felesége sírját. Ezt követőleg megszigorították több síremlék védelmét.

A Fiumei úti Nemzeti Sírkert és a Tápió mente

Közismert, hogy az első hivatalos temetésre 1849. április 12-én került sor. Az isaszegi csatában megsebesült, a Rókus kórházban ápolt honvédek nyolc nappal korábban minden valószínűséggel a tápióbicskei ütközetben harcoltak. Akkor sikerült sebesülés nélkül átvészelni az összecsapást, majd jött két nappal később a még nagyobb isaszegi csata… Kár, hogy a 165 éve keletkezett síremlékük ma már nem lelhető fel.

Az ország 1.sz. temetőjében a Tápiómentében született neves hazánkfiai közül hárman nyugszanak.(További kutatások során minden bizonnyal újabb neveket találnánk.) A Nagykátán 1797-ben született Mátray Gábort 1875-ben temették el a művészparcellában. Síremlékét 2003-ban a Mátray Gábor Alapítvány segítségével felújították, elhelyezték rajta a Máté György szobrászművész által 1989-ben alkotott plakettjét. Az újrafaragott obeliszken tévesen szerepel az 1795-ös születési évszám. A hagyományőrzők minden év márciusában keresik fel a legnevezetesebb nagykátai születésű földink síremlékét. Mátray Gábor emlékének ápolása , Negyedszázada ápoljuk Nagykátán Mátray Gábor emlékét Másodiknak került ebbe a temetőbe a Káván 1853. november 4-én született Vargha Gyula. A nagykátai gyermekkorú katonai hagyományőrzők március 8-án tisztelegtek az 1929-ben elhunyt költő fekete márvány síremlékénél. Vargha Gyula, a Tápió mentén született költő a magyar irodalom aranykönyvében Meglehetősen regényes volt az e körben legrégibb idők óta halott Laczkovics János huszárkapitány földi maradványainak sorsa. Az 1754. január 13-án Szentlőrinckátán született, a magyar jakobinus mozgalomban való részvétele miatt 1795-ben kivégzett jeles földink csontjai társaival együtt porladtak jeltelen sírban a Vizivárosi katonai temető mellett. A temető felszámolása során találták meg a maradványokat, melyek egy 1960-ban felavatott szerény síremlék alatt nyugodnak. A hagyományőrzők többször rendeztek megemlékezést sírjánál, így születése 260. évfordulója tiszteletére ez év március 8-án is. A magyar történelem jeles alakja Szentlőrinckátán született

A Tápió mentén járt jeles személyiségek sírjait is rendszeresen felkeresik a gyerekek. A felfedezők hagyományos zarándokútja során Kossuth Lajos, Görgey Artúr, Klapka György, Mieczyslaw Woroniecki, Karsa Ferenc, Horváth Mihály, Flór Ferenc, a Petőfi család, Than Károly, Mátray Gábor sírjánál minden évben megállunk, ott díszőrség tiszteleg, emlékbeszéd hangzik el. Alkalmanként egy-egy kerek évfordulón más síremlékek előtt is szervezünk a temetőben hasonló kegyeleti aktust. A hagyományőrzők nemzeti ünnepe

Már a bevezetőben jeleztem, hogy a virtuális Nemzeti Sírkert legtöbb „objektuma” a Fiumei úti temetőben található. Elsőnek a temetők közül a Fiumei úti sírkert kapta meg a „Nemzeti Emlékhely” titulust. Ebből az alkalomból érdemes ismételten megemlíteni, hogy a Tápió mentén mely síremlékek kapták meg a legmagasabb rangú védelmet, a Nemzeti Sírkertbe történő besorolást.

Nagykátán gróf Keglevich Gábor (1784-1854) végső nyughelye az egyedüli hely, mely a bizottság döntése nyomán a rangot jelentő kiemelést megkapta. Az utolsó tárnokmester

Szentmártonkátán –elsősorban a község szülötte, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság alelnöke, dr. Gedai Istvánnak köszönhetően- elsőként az 1849-es kormánybiztos Battha Sámuel (1791-1877), majd az 1956-os gyermekhős, Kiss Kálmán (1942-1956) lett a virtuális Nemzeti Sírkert „lakója”. Kossuth Lajos 1849-ben három napig Battha Sámuel vendége volt , Egy „pesti srác” Szentmártonkátáról

Tápióságon a temetőben nyugvó dr. Papp Károly (1873-1963) geológus, földrajztudós, illetve a katolikus templomban eltemetett Czettler Jenő (1878-1953) közgazdász, politikus nyughelye került a Nemzeti Sírkert jegyzékébe. 140 éve született, 50 éve halt meg dr. Papp Károly földrajztudós

Tápiószelén három személy „érdemelte ki” az utókor legmagasabb rangú elismerését: az evangélikus temetőben nyugvó Danielisz János (1800 k.-1861) honvédezredes, a katolikus temetőben eltemetett múzeumalapító testvérpár: Blaskovich György (1878-1960) és Blaskovich János (1883-1967). A történelem második vonalában

Tápiószentmártonban a jeles politikus és történelmi személyiség: Szentkirályi Móric (1809-1882), valamint a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, Kubinyi Ágoston (1799-1873) kapta meg a védelmet.

Farmoson Matolcsy Miklós (1869-1938) gyógyszerész, egyetemi tanárnak a családi sírkertben levő síremléke került be a Nemzeti Sírkertbe.

Hagyományőrzők a Nemzeti Sírkertben

Az 1994-ben alakult Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat szervezett formában 1997. március 22-én vett részt először a Fiumei úti temetőben kegyeleti rendezvényen. Ezen a napon Kossuth Lajos halálának évfordulóján a Kossuth Szövetség rendezett koszorúzási ünnepséget. 20 éves a Kossuth Szövetség Több éven keresztül a KSZ rendezvényén képviseltük a Tápió mentét, majd az ezredforduló után a Magyarország Felfedezői Szövetség hagyományos március eleji nemzeti zarándokútján vettünk részt egy mindmáig tartó sorozatban.

A szövetségi nemzeti zarándokúton -2014-ben március 8-án- a honvédegyenruhás közreműködésünk során a katonai alakiság szabályainak megfelelő díszőrséget, tisztelgést biztosítottunk. Az elsősorban az 1848-49-es főszereplők nyughelyei mellett e napon felkeressük az az évben kerek évfordulóját ünneplő tápiómenti vonatkozású személyek síremlékeit is. 2014-ben a hivatalos program mellett „ráadásként” Vargha Gyula, Táncsics Mihály, Laczkovics János, Horváth Mihály, Jókai Mór, Ybl Miklós szerepelt a kerek évfordulósok listáján. Az emlékezésnek részét képezik a tapiokultura.hu online újságban megjelenő méltatások is.  Táncsics Mihály tisztelete , A nemzet építésze - 200 éve, 1814. április 6-án született Ybl Miklós

Az elmúlt évek során a virtuális Nemzeti Sírkert tápiómenti sírhantjait is meglátogattuk. Ebből a körből csapatvédnökséggel gróf Keglevich Gábor síremlékét gondozzuk a hagyományőrzés és emlékápolás sokoldalú eszközeivel. Kezdeményeztük újabb személyek felvételét a virtuális körbe, ahol sajnos az akkori önkormányzat érdektelenségével is számolnunk kellett.

Összefoglalva: a nagykátai gyermekcsapat a legsokoldalúbb tevékenységet fejti ki a Tápió mentében nemzeti nagyjaink végső nyughelyein. Teszi ezt saját költségén, önzetlenül, támogatás nélkül, sokszor magára hagyottan.

Természetjárók a Fiumei úti temetőben

A Lipák István vezette Tápiószelei Természetbarát Klub hivatalos programja részeként 2014. november 17-én szervezett egy kegyeleti sétát a Fiumei úti temetőben. A több mint kétórás ismerkedésünk nemzeti nagyjaink végső nyughelyével a bejáratnál elhelyezett „Nemzeti Emlékhely” oszlopnál kezdődött. Itt mondtam el túratársaimnak a temető létrejöttének körülményeit.

Az első síremlék, mely előtt megálltunk: Pulszky Ferencnek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának a síremléke volt. Itt arról is szót ejtettem, hogy Kubinyi Ferenc és dr. Gedai István személyében a Tápió mente már két alkalommal is adott főigazgatót a nemzet első múzeumának.

Arany János bronzkoporsót formázó síremléke előtt arra is emlékeztünk, hogy pár hónapja jártunk szervezett kirándulás keretében a nagy költő szülőhelyén, Nagyszalontán. Dél-erdélyi barangolás a történelmi évfordulók jegyében

A Gerenday cég által kivitelezett Vörösmarty síremlék az elsők között készült el. Flór Ferenc a „tiszteletbeli tápiószelei polgár” –aki száműzetésének éveit töltötte Szelén- sírjánál csoportkép készült, egy kisfiú mécsest gyújtott. Ez az emlékhely volt az első sétánk útvonalán, melynek egyértelmű tápiómenti kötődése is volt. 200 éve született Flór Ferenc, a „legmagyarabb magyar orvos”.

Megálltunk egy pillanatra Horn Gyula miniszterelnök nemrég avatott egyszerű síremlékénél, majd itt balra fordulva felhívtam a figyelmet az első magyar köztársasági elnök, Károlyi Mihály monumentális, ámde elhanyagolt síremlékére.

Máris a Kossuth mauzóleumnál voltunk. Bemenni nem tudtunk, a belső állapotok –hullik a csempe- ezt nem tették lehetővé. Túratársaimnak elmondtam, hogy a nagykátai gyerekek 1997 óta teljesítenek itt szolgálatot, bizonyítva, hogy akinek a nevét viseljük az bizony ránk nézve kötelezettségekkel is jár. Elmondtam Czillich Edének, a tápióbicskei ütközet hősének halála utáni hányattatott sorsát. Karsa Ferenc kopjafája a legfiatalabb magyar honvéd, a 12 éves Szabó Jóska történetének elmesélésére adott lehetőséget. Miután a legtöbb kiránduló tápiószelei volt, számukra érdekes lehetett az 1849-ben Szelén, a Viczián kúriában megszállt Mieczyslaw Woroniecki honvédalezredes, lengyel hős végső nyughelye.

Felhívtam a figyelmet a kávai születésű Vargha Gyula síremlékére, majd az impozáns Deák mauzóleumnál készült sokak számára emlékfotó. Gróf Batthyány Gyula, az első magyar miniszterelnök sorsa többnyire ismert volt, ellenben a holttest rejtegetésének regényes történetét itt lehetett elmondani. Bethlen István közelben levő jelképes mementójának az előtörténete ugyancsak magyarázatra szorult. Fejet hajtottunk Antall József Meloccó Miklós által kivitelezett impozáns síremléke előtt.

Mielőtt elhaladtunk a reprezentatív árkádsor előtt, Jókai Mór, Ady Endre, Blaha Lujza művészileg is jelentős síremlékeit tekintettük meg. Sokak számára furcsa volt, hogy Görgei Artúrnak milyen szerény a sírjele. A magyar jakobinusok fekete márvány emlékénél „földink”, Laczkovics János történelmi jelentőségét volt módomban ismertetni.

A közelmúlt históriáját jelképező neveket olvastuk a Munkásmozgalmi Pantheon körül kialakított sírkertben. Kádár János vörösmárvány síremlékénél megállva elmondtam a közelmúltban zajlott, nagy visszhangot kapott  sírgyalázás történetét.

A Petőfi-család tagjainak végső nyughelyén a barguzini „lelet” hitelessége került szóba. Az Aréna pláza mellett levő kerítés mentén Toldy Ferenc és Horváth Mihály sírjánál álltunk meg. 200 éve született Horváth Mihály . A művészparcellában találtuk nemzeti nagyjaink –tudomány, irodalom, művészet- legtöbb emlékművét. Természetes, hogy Mátray Gábor sírjánál hosszasabban időztünk, de a többi halhatatlan magyar író, költő, festő, szobrász, építész, színész neve is ismerősen csengett túratársaim előtt. Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Egressy Béni, Semmelweis Ignác, Ybl Miklós, Munkácsy Mihály alkotásaival, szellemével, emlékével, életének fontosabb állomásaival már korábbi kirándulásaink során is találkoztunk. Itt ma a nemzeti nagyjaink életének a „végállomásán” történt róluk emlékezés.

„Az hal meg igazán, akit elfelejtenek.” A lassan közhellyé koptatott mondatot egy hagyományőrző értelemszerűen sokat használja. Amikor kétszáz esztendő nemzeti históriája kiemelkedő alakjainak végső nyughelyén személyüket, munkásságukat felidéztük, tettük azt az utókor természetes hálájával. „Aki a múltat nem ismeri, a jövőt nem érdemli” állítja egy másik mondás. A nagykátai hagyományőrzők, a tápiómenti természetjárók lassan zárva az eseménydús 2014-es esztendőt, egész éves programjukat állították többek között e két fontos gondolat szolgálatába.

Basa László