Az előttünk álló 2014-es esztendő az 1848-49-es szabadságharc tüzérsége történetének több jeles évfordulóját hozta el számunkra. Ősszel a 200 éve született Gábor Áronra, 1848-49 talán legismertebb tüzérére, a Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesület névadójára emlékezünk. Tavasszal az első magyar gyermekmozgalmi diáktüzér csapat Nagykátán történt zászlóbontása 15. esztendős évfordulója ünnepségét szervezzük meg a 26. Tavaszi Emlékhadjárat keretében. Időben hozzánk legközelebbi dátum: január 2-án lesz annak 180. éve, hogy Mádon megszületett az egyik legismertebb magyar diáktüzér, Koroknay Dániel. Képek

A Magyarország Felfedezői Szövetség országos gyermekszervezet három legismertebb szabadságharcos gyermekhős példaképe, Szabó József, Pilaszanovics Béla és Koroknay Dániel hősi halálának 165. évfordulóján hajtunk fejet a tizenéves katonák helytállása előtt.

A felfedezők titkársága a 2014-es esztendőt Koroknay Dániel Emlékévvé nyilvánította. Korábban Szabó Jóska és Pilaszanovics Béla emléke előtt tisztelegve szenteltünk példaképeinknek emlékévet. Az emlékév keretében sor kerül az „ünnepelt” életútja szélesebb körben történő megismertetésére, a felfedező programok keretében a fájdalmasan rövid életutak szabadságharcos csatahelyszíneinek bejárására, az emlékműveknél történő tisztelgésekre. Mindezen programokban meghatározó szerepet játszottak a nagykátai katonai hagyományőrzők –a szövetség egyetlen ilyen alakulata-, akik azzal, hogy viselik a szabadságharc kiskatonáinak egyenruháját, a legautentikusabb szereplői ezeknek a programoknak.

Az 1955-ben kiadott „Hazádnak rendületlenül. A magyar nép aranykönyve” c. reprezentatív album önálló oldalt szentel az 1848-49-es szabadságharc diáktüzéreinek. „Megalakult a Honvédelmi Bizottmány és Kossuth fegyveres felkelésre szólította a népet. Hívó szavára, mintha a földből termettek volna, új honvéd zászlóaljak, ágyúütegek, önkéntes és nemzetőri csapatok sereglettek elő. A megtámadott haza védelmének vágya a tanuló-ifjúságot is magával ragadta, s a legfiatalabb korosztálybeliek, akik még nem bírták el a fegyvert, megtanultak gyutacsot csinálni, vagy tüzérnek állottak. A friss eszű fiúk könnyedén sajátították el az ágyú kezelésének fortélyait és oly pontosan irányoztak, oly biztosan lőttek, hogy az ellenség sokáig azt hitte; hírneves francia vagy porosz tüzérek szolgálnak a magyar forradalmi sereg ágyúi mellett…”

A szabadságharc gyermekkatonáit az 1970-es, 80-as évek gyermekmozgalma állította az akkori diákok mozgalmi tevékenysége előterébe. Koroknay Dánielről a Rakó József szerkesztette „Iránytű” hasábjain olvastam először, majd az 1989-ben megalakult új gyermekszervezet, a Pro Patria Szövetség -ma Magyarország Felfedezői Szövetség- példaképei lettek Szabó Jóska és társai. Rakó József alapító elnök által írt „A szabadságharc gyermekhősei” c. 1992-ben megjelent kiadvány először vette számba a „hős fiúk” csapatát.

„Azt tudjuk, hogy az éppenhogy megszületett honvédsereg életkori jellemzője a fiatalság volt. Bona Gábor, kitűnő kutatónk közli, hogy a honvédsereg századosi-kapitányi állományának 50,6%-a a 16-29 éves, s a 16-19 év közöttiek száma 62 volt! (…) Való igaz, hogy a honvédseregbe csak a 18. életévét betöltöttek jelentkezhettek, illetőleg ettől az életévtől kötelezték a fiatalokat katonai szolgálatra –a lakosság számarányának függvényében-, mégis voltak ennél jóval fiatalabbak is: közvitézek, altisztek, hadfiak(kadétok), hadnagyok s kapitányok, századosok is. A lelkes fiatal jelentkezők gyakran nem átallottak néhány évet hozzáadni a már meglevőhöz. S gyakran előfordult az is, hogy a szülők tizenéves fiaiknak „beleegyezésüket” adták, s az is, hogy a toborzók-sorozók eltekintettek az előírásoktól – nem kétséges: a szükségtől hajtva…” – olvashatjuk a szövetség elnöke által írt könyv előszavában.

Rakó József művében felsorolja a tizenéves gyermekkatonákat: honvédeket, huszárokat, tüzéreket. Ebből a körből most a tüzéreket kiemelve meg kell említeni Blaskovics Lajos 13 éves tatai gimnazistát, aki a komáromi várban lett tüzér, Gömörey János 15 éves tűzmestert, aki ugyancsak Komárom várában szolgált. Simig Rezső 14 évesen lett tűzmester, majd hadnagy egy 6 fontos ütegnél. A lévai születésű Szenesi Zsiga tüzérirányzó Buda várának ostrománál tüntette ki magát. Than Károly Bem József seregében lett főágyús, Koroknay Dani mellett ő a fegyvernem másik „ikonja”, emlékük ápolásának hagyománya van a szövetségen belül. Az 1955-ös album név szerint jellemzi a 17 éves Maár István 17 éves tüzért, Veres János 16 éves tüzérgyereket, a 14 esztendős Gál László székely tüzér ágyúja mellett halt hősi halált 1849. február 9-én a piski csatában.

Koroknay Dánielről közvetlenül viszonylag keveset tudunk, Harsay Ferenc ütegparancsnoka hadi pályafutása alapján lehet a fiú alig fél éves szabadságharcos tevékenységét rekonstruálni. 1834. január 2-án született Mádon, melyet a református egyház anyakönyvében bárki megtekinthet. Nem tudjuk, hogy miként lett kisdobos 1848 őszén a 14 éves fiú, azonban szülőfaluja közelében, Bodrogkeresztúron megvívott egyik első csatáját így rekonstruálta Rakó József:

„Január 22-én csapott össze a két sereg. Bodrogkeresztúron tombolt a legvéresebb csata. Az ellenfél befészkelte magát a faluba, s kétszer annyian voltak, mint a honvédek. Karsa Ferenc –ekkor még őrmester- az egyik utcai rohamosztagot vezette. Ők a pincesor felől törtek be. A másik oldalról rohanó honvéd csapat parancsnoka Hegymeghy Samu főhadnagy volt. Ő is mádi születésű. Ablakokból, padlásokról zúdult rájuk az irtózatos sortűz. Hegymeghy négy golyótól találva vágódott el. Falujától pár kilométerre vérzett szülőföldjéért. A rohamra buzdító dob ekkor még tovább pergett. Egy mádi gyerek kezében voltak a dobverők.

Órákig tombolt az utcai harc, amikor egy honvéd csapat észrevétlenül átkelt a Bodrog jegén, és az ellenség hátába került. Ez eldöntötte a küzdelmet. Az ellenség Mádra húzódott vissza. Ott még nem tudták, hogy ki él, ki halt meg a falubeliek közül a csatában.

Klapka újra csatarendbe állította a győztes sereget, s rátámadt az ellenségre. Először Mádról verték ki az osztrákot. Talán ekkor látta utoljára szülőfaluját, s ölelte magához szüleit Koroknay Dániel…”

Két kiegészítés az idézethez. A Bodrog jegén történő átkelés hőse a veszprémi születésű Csákós Mihály (1812-1849) főhadnagy volt, akit ezért a hősiességéért századossá léptetett elő Klapka ezredes. Klapka írja jelentésében 1849. február 2-án: „A nap hősei valának a 34-ik honvédzászlóalj honvédei, (akiket) Zákó őrnagyuk vezérlett, kik legkitűnőbb harciassággal az ellenség átkelését megakadályoztatták, sőt midőn két századnak kilőtt lőszer helyett új akart osztani, a lőszerkiadásra is alig lehetett őket visszavonni. Közmeghálálást igényelnek a 34-ik zászlóalj összes tisztikara, főleg a vitéz Csákós Mihály előbbi csatárokat vezette…”

Csákós Mihály százados és Koroknay Dániel főágyús együtt vettek részt az 1849. április 4-iki tápióbicskei ütközetben. A százados az összecsapásban halálos sebet kapott, s a nagykátai hadikórházban április 8-án kiszenvedett. A bodrogkeresztúri csata hőse a nagykátai temetőben nyugszik. A jóval fiatalabb Koroknay Dani alig egy hónappal élte őt túl. Egy veszprémi honvédszázados nyugszik a nagykátai temetőben Az idézetben szereplő Hegymeghy Somáról (1825-1952), az ugyancsak mádi születésű katonáról kevesen tudják, hogy a bodrogkeresztúri csatában kapott négy lőtt sebéből június közepére gyógyult fel, s július 1-jétől százados volt a Kazinczy-hadosztályban. 1852-ben a Noszlopy-szervezkedésben való részvételért letartóztatták, majd halálra ítélték, és 1852. december 31-én kivégezték.

Visszatérve Koroknay Dani történetére, nem tudjuk, hogy mikor lett ő tüzér, mikor kapta meg egy löveg parancsnokságát jelentő főágyúsi kinevezését. (Ilyen szinten nem közölt előléptetéseket a Közlöny.) Közvetlen parancsnokáról, Harsay Ferenc századosról viszont többet tudunk, s így közvetve kiszámíthatóvá válik a 15 éves diáktüzér 1849-es hadi pályafutása is.

Harsay Ferenc 1822-ben született Nagykanizsán. Tudjuk róla, hogy kovácsmesterséget tanult, s 1848 előtt a császári hadsereg tüzérségében tizedesi beosztásig vitte. 1848. július 10-én lett tűzmester a I. honvéd 5 fontos gyalogütegnél. Hadnagyi kinevezését szeptemberben kapta, s november 20-án már főhadnagy, december 14 –én pedig már százados, az 5. hatfontos gyalogüteg, 170 ember parancsnoka a feldunai (VII.) hadtestnél. Az 1849. április 2-iki hatvani ütközetben a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. A tavaszi hadjárat első csatájában Koroknay Daniék nagyszerű helytállása a parancsnok magas elismerését eredményezte. Az általa irányított üteg végigharcolta a tavaszi hadjáratot egészen Komáromig, s itt válik el a parancsnok és a beosztott főágyús élete.

Harsay százados egy 6 darab 6 fontos ágyúból álló gyalogüteget irányított. Az elnevezés arra utal, hogy a lövegenkénti 5-6 fős személyzet –melynek közvetlen parancsnoka a főágyús- az ágyú mellett menetelt, míg a lovasütegnél a kezelőszemélyzet az un. hurkán ülve vonult. A szakértők becslése alapján egy harci cselekmény során egy löveg átlagosan 38 lövést adott le. Az un. tűzgyorsaság egy hatfontos lövegnél 2 percenként 4 lövés volt, ami a kezelőszemélyzet és az irányító parancsnok maximális fegyelmét és begyakorlottságát igényelte.

A lövegeket elölről töltötték. A cél távolságát becsülték, s az emelkedés adatait egy lőtáblázatból keresték ki. A lövegek közvetlen irányzással működtek íves vagy háromszöges irányzókészülékkel és az un. szintezős negyedlő segítségével. A hatfontos legnagyobb lőtávolsága 2200 lépés, s ezen belül hatásos lőtávolsága 1400 lépés volt. A tűzgyorsaságot sok dolog befolyásolta: a löveg helyretolása, a csőkitörlés, a töltés és az irányzás miatt percenként max. két lövést tudtak leadni.

Az üteg védelmi fedezetéül többnyire a lovasságot alkalmazták, ütegenként egy szakaszt, mely minden tekintetben az üteg parancsnokának volt alárendelve. A 6 fontos löveg hivatalos kezelőszemélyzete 5 fő volt, de adott esetben az ágyút 3-4 fő is tudta kezelni. Lövegenként 2-3 kisegítő ember hordta a lőszert.

Fontos tudomány volt a jó tüzelőállás elfoglalása. Szempont volt a védettség –földhányás, bokrok, egyéb álcázás alkalmazása-, valamint ezer lépésre történő szabad kilátás biztosítása. Lehetőség szerint magaslati állások elfoglalására kellett törekedni, ahonnét nagyobb tűzhatást tudtak kifejteni. Vigyázni kellett arra, hogy az ellenséges lövegekhez képest rézsútosan ne álljanak fel, mely az ellenfélnek nagy célt mutatott volna.

A tüzelőállás elfoglalását a „fejlődés” vezényszó előzte meg. Az első lövegállást mindig az ütegparancsnok határozta meg, a többi ágyú ehhez igazodott. Az egyes lövegek között 12-25 lépés távolság volt. Ha az ütegben vetőágyú is volt, az többnyire középre került. Mindezek alapján képet alkothatunk magunknak arról, hogy mit jelentett 165 évvel ezelőtt egy 6 fontos szabadságharcos ágyú irányítása, miért felelt a főágyús lövegparancsnoki mivoltában.

„Rendkívül elszánt, szemfüles, igen jó matematikai érzékű fiú volt. Gyerekhőseink között ő volt az első vörös sipkás. Amikor a sereg győztesen bevonult Komárom várába, már kilenc nagy ütközetben küzdött. Különösen a szolnoki, hatvani csatákban tűnt ki ütege. Napiparancs is megemlékezett hőstetteiről, parancsnoka pedig igen magas kitüntetést kapott.

Április 26. volt Komárom felmentésének napja. Az ellenség az ácsi erdőt tartotta megszállva, és a honvédtüzérség hozzá méltó bátorsággal közelítette meg állásaikat. A ötödik üteg ágyúinál ott küzdött Koroknay Dániel is. Fényes győzelemmel ért véget a csata, amely után az ellenséget Győrig üldözték. A tüzérség később, talán másnap indulhatott a sereg után. Szívesen fogadták a fáradt tüzérgyerekek a lakosok meghívását. Talán ekkor került ismeretségbe egy kedves ácsi családdal Dániel. De neki is indulni kellett, ahogyan a parancs szólt: a győri felmenetbe!” – írja a gyermekhős utolsó napjairól Rakó József.

Rakó József következtetése szerint Harsay százados kedvencét Győrből a komáromi kórházba kívánta szállítani, s állapota kritikussá válásával útközben meg kellett állniuk Ácsott. Egy ácsi család ápolta a kolerában megbetegedett fiút, aki 1849. május 2-án meghalt. Az ácsi református gyülekezet halotti anyakönyvében a következő bejegyzés található: „Korotnoki Dániel, ágostai evangélikus hitvallású. Harsay százados alatt az ötödik gyalogütegnél hat fontosoknál főágyús. Győrbeni felmenetből Komáromba visszahozatni parancsolva. de helységünkben kimúla. Kolera. 1849. május 2.”

A néveltérés magyarázata: a család eredetileg a Korotnoky nevet használta –a nagyszülőket még e néven anyakönyvezték-, majd később magyarosították Koroknayra magukat. Ácsott a vendéglátó család állított sírkövet a hős fiúnak: „Szüleitől távol elhunyt egy 15 éves ifjú, kit a szabadságharc elragadott áldozatul a hazának. Korotnoki Dániel született Mádon, meghalt Ácson 1849. májusában.”

A sírfelírat történetét H. Szabó József helytörténész a következőképpen magyarázza: „A kisdobos családjának eredeti neve Korotnoki és egy ilyen nevű településről származnak. A fennmaradt szájhagyomány szerint a korán árvaságra jutott gyermekhős nagyszülei, amikor eljöttek Ácsra, hogy unokájuknak emlékkeresztet állíttassanak, tévesen vagy készakarva a család régi nevét vésették a fejfára…” Ennek némileg ellentmond, hogy a halotti anyakönyv is Korotnoki nevet említ.

Az egykori öreg temetőt időközben felszámolták, mindössze a 15 éves főágyús gyermekhős sírját hagyták a helyén. A gyermekmozgalmak Dani egykori csatahelyszíneit jelképező kopjafákat állítottak a sírhely köré.

Koroknay Dániel újkori, a Magyarország Felfedezői Szövetség részéről történő emlékápolása lényegében a szövetség 1989-es megalakulásakor elkezdődött. A korábban, az „Iránytű”-ben bemutatott gyermekhősök szinte minden átmenet nélkül váltak az új gyermekszövetség „védőszentjeivé”, a hagyományőrzés ikonjaivá. 1992-ben történt Rakó József többször idézett könyvének megjelenése és a dr. Tóth József szervezte „Damjanich vörössipkása” túramozgalom elindítása. A nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat 1997-ben helyezett el először koszorút a sárospataki kollégium falán elhelyezett diáktüzérek emléktáblájánál.

A gyermekszövetségnek még 1989-ben lett tagja a pápai Koroknay Dániel Hagyományőrző Klub. Bella Gizella tanárnő vezetésével ez a közösség számos országos civil szervezet –Tájak Korok Múzeumok Egyesület, Kossuth Szövetség, stb.- munkájában vett részt, s mindenekelőtt a természetjárás területén tevékenykedtek. Eljöttek Nagykátára is, s április 4-én a csapat több tagja teljesítette a diáktüzér próba követelményeit.

Hasonlóan büszkék a gyermekhőssel való szellemi és fizikai rokonságukra a mádi Koroknay Dániel Hagyományőrző Csapat tagjai. A Késmárki Emília tanárnő vezette közösség tagjai a Koroknay Dániel nevét viselő iskolában tanulnak, melynek előterében névadójuk és példaképük életét bemutató kiállítás látható. Az iskola falán Koroknay-emléktábla található.

A nagykátai hagyományőrzők 1995 óta kisérték figyelemmel Káplár Béla törekvését egy szabadságharcos ágyú létrehozására. Gyűjtöttük az ágyúcső öntéséhez a rezet, s a löveg építésének minden jelentős fázisánál ott voltunk. A 6 fontos löveg felnőtt kezelőszemélyzete 1998. április 4-én tett ünnepélyes fogadalmat.

A diáktüzér gyermekcsapat megalakulására 1999-ben került sor. A magyar gyermekmozgalmak Koroknay Dániel Diáktüzér Csapatának bárki tagja lehetett: felfedező, cserkész, úttörő. Március 19-én több száz diák előtt a Mátray Gábor Általános Iskola udvarán Káplár Béla kat.hő. tüzérhadnagy parancsszavára a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat hat egyenruhás tagja imitált tűzkészültségbe helyezte a szabadságharc 6 fontos ágyúját. Ekkor tűzte ki a diáktüzércsapat első tagjainak mellére a csapatjelvényt Rakó József és Káplár Béla. A diáktüzércsapatot ezen a napon megalakulása alkalmával levélben köszöntötte dr. Szabó János honvédelmi miniszter. A csapat neve hivatalosan: Koroknay Dániel Diáktüzér Csapat lett.

1849. április 4-én a honvédek Jászberény felöl jövet utolsó pihenőjüket tartották a Nagykáta határában levő tágas vásártéren. Ezen a helyszínen –Szabó Jóska, Pilaszanovics Béla, Koronay Dániel tapodta helyen- épült fel a múlt század elején a vásártéri iskola, s annak udvarán került sor a mozgalomtörténeti eseményre.

2000-ben hasonló körülmények között már 12 új diáktüzér tett fogadalmat. Az elkövetkezendő években kapcsolódtak be a felfedezők más csapatai is a diáktüzér mozgalomba. „Kívülállóként” elsőnek a békésszentandrási hagyományőrzők vállalták a szövetségi diáktüzér próba teljesítését. 2003-ban 12 fő mádi hagyományőrző Koroknay Dani szülőföldje üzeneteként vállalkozott a próba teljesítésére. A pápai hagyományőrzők –akik maguk is a Koroknay Dániel nevét viselő csapat tagjai voltak- lettek a harmadikok a jelentkezők körében. A nagykátai csapatokkal együtt mintegy 7-8 gyermekközösség kapcsolódott be a mozgalomba, s kb. 200-250 tizenéves diák teljesítette a követelményeket. A diáktüzér próba eredményességének feltétele volt a tápióbicskei hadijátékban való részvétel, melyhez az egyenruhát és a szállítást is vállaltuk. A diáktüzér próba anyagi költségeit mindvégig a Kossuth-csapat fedezte szűkös költségvetéséből. Az ezredforduló első éveitől a diáktüzér bemutatók minősítését Móczár Béla nyugállományú tüzéralezredes végezte. Ezekben az években kerültünk mindkét fél részére gyümölcsöző munkakapcsolatba a Gábor Áron Tüzér Bajtársi Egyesülettel.

1999. szeptemberében Koroknay Dániel ácsi sírja fölött került sor a csapatzászló avatására. Ezen a napon a 150. évforduló tiszteletére szervezett „Kossuth Lajos azt üzente…” országos mozgalom keretében egy szövetségi emlékút keretében jártunk Komáromban, valamint Koronay Dániel utolsó csatájának és halálának helyszínén, Ácsott. A gyermekhős szülőhelyét, Mádot 2002. október 5-én kerestük fel. Látogatásunkat a mádi hagyományőrzők 2003. április 4-én viszonozták. A település iskolája 2000-ben vette fel Koronay Dániel nevét.

Ezekben az években a tüzérpróbát tett katonai hagyományőrzők a Káplár Béla vezette felnőtt katonai hagyományőrző tüzércsapat által működtetett hatfontos ágyú személyzetét is gyarapították. Esetenként az ágyú mellett teljesíthettek szolgálatot egy-egy ünnepségen vagy hadijátékban. 2000-ben sor került az első főágyúsok kinevezésére, majd egészen a főhadnagyig bezárólag terjedt az előléptetések sora. Megalapítottuk a „Tüzér Érdemérem” kitüntetésünket.

A bajtársi egyesület a mai honvédtüzérség életével ismertette meg a hagyományőrzőket a várpalotai vizsgalövészeteken való részvételek biztosításával. 2002-től a Kossuth-csapat a tavaszi emlékhadjárat állandó résztvevőjévé volt, s a diáktüzérek avatása és szolgálata is ennek a nagyszerű mozgalomnak a részévé vált. Április 4-ikén több esetben magas rangú tüzértisztek és tábornokok is eljöttek Nagykátára, hogy kifejezzék elismerésüket a gyerekek végezte emlékőrzésért.

A másik diáktüzér, Than Károly emlékápolásában is aktív részvételt vállaltak a szövetségi katonai hagyományőrzők. Minden évben díszőrséggel tisztelegnek a később híres vegyésszé vált gyermekhősnek a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben levő síremlékénél. Sok katonai hagyományőrző birtokolhatja a „Than Károly Díszjel” elismerést.

Basa László

IRODALOM

- Rakó József: A szabadságharc gyermekhősei. Magyar Honvédség Oktatási és Kulturális Anyagellátó Központ, 1992.

- Rakó József: A szabadságharc gyermekhősei. Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2013.

- Hazádnak rendületlenül. A magyar nép aranykönyve. Művel Nép, 1955.

- Bona Gábor: Századosok az 1848/49. évi szabadságharcban. Heraldika Kiadó, 2008.

- Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49.évi szabadságharcban. Heraldika Kiadó, 1998.

- Dr. Tóth József: Damjanich vörössipkása túramozgalom. Magyarország Felfedezői, Hagyományőrzői Pro Patria Szövetség, 1992.

- Karsa Ferenc: Szabadságharcos napló. Zrínyi, 1993.

- Fabinyi József: A szabadságharc tüzérsége. Honvéd, 1948.

- Koltay Dénes: Néhány adat a magyar hadsereg tüzérségéről. Honvéd, 1948.

- Bella Gizella: A Pápai Koroknay Dániel Hagyományőrző Klub története 1989-2001. Megjelent: H. Szabó Lajos: Kossuth apródok. A szabadságharc ifjú hősei Veszprém megyében. Pápa, 2002.

- Rakó József: Gyerek volt- hős volt. Iránytű.

- Basa László: A diáktüzérek első éve. Szakköri Lapok 22-23. száma. Nagykáta, 2000.

- Katona Tamás-Ráday Mihály: Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei. I. Események és helyszínek. Corvina, 2013.