2013. december 12-én d.u. 17 óra, Városi Könyvtár, Nagykáta

Kedves Vendégeink ! Őszinte tisztelettel köszöntök mindenkit, aki ma ide eljött, erre a könyvbemutatóra az adventi időszak emelkedett érzéseivel, várakozásaival, tiszteletből, szeretetből vagy egyszerűen csak kíváncsiságból, a város múltja ügyében történő jelentős eseményt megtisztelendő. Itt vannak Kucza Péter szerző, helytörténész, könyvgyűjtő, művelődéstörténész iránti nagyrabecsülésből, tiszteletből, példás tevékenységének további inspirálására, biztatásul.tpkTLképek

Engem ezek az érzések hoztak ide, vállaltam ennek a csodálatosan gazdag várostörténeti albumnak megszületése körüli bábáskodást és most a nyomdai megvalósulás után a könyv bemutatását, ajánlását, ennek az ünnepi hangulatnak, atmoszférának, emelkedettségnek megosztását mindenkivel, aki vette a fáradtságot és ebben a december közepi estén kezet szorít az alkotóval és karácsonyi ajándékként, meglepetésként hazavisz egy kötetet és majd 24-én este a fa alá csempészi ezt a nagy gyűjtőmunkával, műgonddal megvalósított könyvet. Azért merem meglepetésként titulálni, mert az 1996-os előző kötethez viszonyítva ez hozzávetőlegesen 6o-7o százalékban újabb adatokat, lapokat, fotókat. dokumentumokat tartalmaz a szerző fáradtságot, anyagiakat nem sajnáló munkájának, életfilozófiájának köszönhetően. Mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy kézbe véve ezt a kötetet, mindenki ráérez a megvalósítás nagy munkájára és féltve őrzött könyvként kerül majd az „ Ahogyan nagyszüleink látták ” , „ A Tápió-vidék könyvészeti és sajtóbibliográfiája a kezdetektől 1945-ig ”, az „ 1848 -1849 szabadságharc a Tápió-vidéken, a Tápióbicskei ütközet ” illetve a Baráth Endre és a sülysápi képeskönyv mellé. Mert Kucza Péteri-en" igényes, tartalmas és időtállóan hiteles ez a várostörténeti, helytörténeti kiadvány. Nem is szívesen nevezem kiadványnak, mert a kiadványnak van egy rossz ízű, pejoratív felhangja. Inkább szecessziós albumnak mondanám, egy kicsit a tizenkilencedik-huszadik század hangulatát, mondandóját, szerkezetét idézve. Arra a kérdésfeltevésre válaszolva, hogy az előző, hasonló tartalmú, szerkezetű könyv után, mi szükség volt, van erre a kötetre, - feleletként, egyszerűen a világirodalom egyik nagy alakjának, Thomas Mann-nak a József és testvérei regényének bevezető sorait idézem: így hangzik: „Mélységesen mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek? /…/ Mert /…/ minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk és tapogatózunk, a kezdeti alapok tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármilyen kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe. Találóan mondhatjuk itt, hogy „ újra és tovább ”, mert kutató buzgalmunkkal a kikutathatatlan incselkedő játékot űz, látszatmegállókat és úti célokat kínál, melyek mögött, amint elértük őket, újabb szakaszok tárulnak fel.” A történelemre vetítve pedig születésének centenáriumán Kosáry Domokossal vallom és idézem: „ Az, hogy a hazai közönségben különösen nagy érdeklődés él nemzeti múltunk iránt, különböző – részint talán nem is kedvező – hatások következménye lehet. Maga a jelenség azonban mindenképpen pozitív, mert a társadalom egészséges igényét jelzi arra, hogy valóságosabban megismerve történelmét, jelenét is reálisabban mérlegelhesse. A múltat vállalni emberséggel, felnőtt nemzetként, szorongás és öncsonkítás nélkül nem a gyöngeség, hanem az erő jele, és egyben forrása is.” Ez a könyv-album,- így, ahogyan van válogatottan szép eredeti képeinek nagyon igényes reprodukálásával, magyarázó szövegeinek hitelességével, a kutató munka új adataival, régi vélemények módosításával rímel a Thomas Mann-i" veretes szövegre, Kosáry európai szemléletű történelmi konzekvenciáira. Kucza Péter több évtizedes gyűjtő, kutató, szervező munkája így válik szülővárosának tiszteletévé, ezzel szolgáltat történelmi igazságot a régi-régi mezővárosnak, bizonyítja régi rangját, történelmi progresszivitását, járási székhelyként a környező falvak népének szolgálatát, a Németh László-i" „ Jó ügy „ mellé való szegődés nem mindig hálás vállalását, ebben való példaadását. Nagykáta ilyen szempontból konstruktívan, a helyi, lokális érdekeken felül emelkedetten tudta szolgálni a Tápió-vidék népét, a Gödöllői- dombság lankáin élő, tevékenykedő, a Jászság közvetlen közelében, szomszédságában boldogulásukat kereső Tápió menti falvak lakóit. Szolgálta közigazgatásilag, egészségügyben, igazságszolgáltatásban, egyházügyben, pedagógiai jószolgálata meg országosan is kiemelkedő volt. Meg merem kockáztatni azt a feltevésem, hogy az Apponyi Albert gróf által kezdeményezett és megvalósult Jászberényi Tanítóképző Intézet szükségességének gondolatába belejátszott a nagykátai járás igénye, az akkori járási vezetők kezdeményezései, javaslatai. A kiegyezést követő polgáriasodás folyamatában jelentős szerepet vállaló intézmények, közéleti vezetők, szereplők Kucza Péter könyvében sorban megörökítődnek és mindez még történelmileg felmelegítődik azáltal is, amit a trianoni nagy trauma után példás töretlenséggel, felelősséggel vállaltak és véghez vittek. Ez is nagy értéke ennek könyvnek és ha szabad egy kicsit szubjektívnek lenni, akkor én ezt személy szerint megéltem, évtizedeken át tanúja, részese lehettem, amiért én csak a legnagyobb hálával gondolok erre a településre, az akkori időkre, történésekre és azokra a járási vezetőkre, tanítókra, tanárokra, orvosokra, jogászokra, mérnökökre, akik a történelmi kontinuitás szolgálóiként akkor itt tevékenykedtek és ma már nincsenek közöttünk. Erről is szól ez a könyv! A borítón lévő kastély-épület volt ennek főhadiszállása úgy, amint egykoron. A könyv szerzője meg szorgos kisgyerekként szeretetreméltó,lelkiismeretességéről nagyon tisztelt édesanyai szolgálati kötelességét segítendő,- hordta a mindennapi tevékenységhez nélkülözhetetlen ivóvizet nekünk, akik akkor, ott szolgáltunk. Már akkor is gyűjtött újságot, felesleges papírkosári fogalmazványokat, hulladékot, hogy a szomszéd cukrászda fagylaltjai megédesítsék a napi tennivalók elvégzésének nyugalmát. Aztán az évek, beosztások, hosszú időre elszakítottak bennünket,mígnem egyszer tudva helytörténeti érdeklődésemet itt-ott megjelenő dolgozataimat,- bekopogtatott györgyei családi házam ajtaján és azóta töretlen tisztelettel baráti érzésekkel segítjük egymásnak a Tápió mentére vonatkozó tudománytörténeti, művelődéstörténeti, építésztörténeti dokumentumok, adatok könyvek, fel-fel bukkanó kuriózumainak megszerzési lehetőségét, másolását. Hónapok telhetnek el, hogy elsodor az élet, de Vele meg Heimann Győzővel, úgy vagyunk, hogy egymás hangját megismerve a telefonon, - ott tudjuk folytatni, ahol legutóbb abbahagytuk.És születnek az értékesebbnél értékesebb helytörténeti kiadványok, képek dokumentumok, életrajzok és időnként leülünk ezeknek örülni, abban a reményben, hogy unokáink majd ráéreznek ezeknek szívbéli indítékaira. Érezni fogják a kutatásban elvégzett évtizedek fáradalmait, vitáit a, könyv lapjairól sugárzó fanatizmust, elkötelezettséget, szeretetet, hisz unokáinkban élünk csak tovább meg ezekben az utánunk maradó könyvekben, tanulmányokban, cikkekben. Ezek a történetek, mesélő emlékidézések, lebontott épületek, falu részek, - a mindenség útján elment öregek így maradnak velünk, így maradnak meg a mi és az utánunk következő generáció mesélő emlékezetében, ha egyáltalán kíváncsiak lesznek rá. Vannak biztató jelek, - hogy igen ! A mai könyvbemutató atmoszférája is erre enged következtetni. A szerző a könyv történelmi rövid bevezetője után részletesen tárgyalja a település római katolikus egyházközség kiterjedt, sokoldalú tevékenységét, egyesületeinek gazdag munkálkodását, amely minden időkben a hívek, az emberek lelki, szellemi tevékenységét gazdagították, a település erkölcsi állapotának fokmérői voltak, - a környék településeire kisugárzó, példa értékű erejével. Nagy értéke ennek a gyűjtő és feldolgozó munkának az az összefoglaló és gazdag képanyaggal illusztrált rész, amely a második világháború előtti köztéri monumentumokat, szobrokat mutatja be, hiteles, pontos történéseit rögzíti, helyváltoztatásuk időpontjának meghatározásával, alkotójuk tevékenységének ismertetésével. Erre a szerző rendkívüli módon ügyel, aprólékosan utána néz minden általa fontosnak vélt adatnak, évszámnak, a forrás pontos megjelölésének ugyanúgy, ahogyan teszi ezt az utcák, terek, épületek adatainak, változásainak leírásában, az eddig hibásan kezelt dátumok korrigálásával. A kötetet záró irodalom és bibliográfia összeállítása, közlése a város helytörténetét tovább kutatni szándékozó történészeknek, lokálpatriótáknak akar segítség és inspiráció, kedvcsináló lenni. Az meg egy külön öröm sokunk számára, hogy ennek a kötetnek hitelességét, szeretetre, megbecsülésre méltó szellemét, hangulatát az adventi időszak emelkedettsége, a közelgő karácsony örömének szeretete, átitat lengi be, - teszi ünnepivé és ebben Nagykáta város mai vezetése a jövő iránti felelősséggel osztozik.

Bihari József