A cikk a tápiógyörgyei Faluújság c. lap XXI. évfolyam 4. (2012. október) számából származik.

2012. augusztus 8-12. között idén is megszervezte nyári autóbuszos kirándulását a Torockó Baráti Társaság. A kitűzött cél a dél-erdélyi szórvány magyarság történelmi emlékhelyeinek, működő intézményeinek, a nemzeti hagyományt és anyanyelvet ápoló szervezett közösségeinek felkeresése volt. A kirándulásra ez évben is bárki jelentkezhetett, a szervezők célja ezúttal is a széles rétegek megszólítása volt, melynek köszönhetően az indulás napjára megtelt az ötven személyes autóbusz.

A történelmi emlékhelyek sorában szerepelt a vajdahunyadi és dévai vár, Gyulafehérvár régi városközpontja a római katolikus székesegyházzal, Nagyszalontán az Arany János Emlékmúzeum, de ide tartozott a haza út során megtekintett Kolozsvár régi belvárosa is. Aradon az 1849. október 6-án kivégzett tábornokok emlékhelyén, Magyarigenben az 1848. évi polgári áldozatok tömegsírjánál helyzeték el koszorújukat a jelenlévők. Szászsebesen az evangélikus templom falai között az erdélyi szászok történelmével, építészeti kultúrájával, a csernakeresztúri tájházban a bukovinai székely telepesek életével ismerkedhettek meg az utasok. Déván a Téglás Gábor Iskolaközpont nyújtott betekintést a szórványoktatás élő nehézségeibe, majd a Szent Ferenc Alapítvány székházában helyezte el adományát a kirándulók csoportja. Torockón a táji és építészeti környezet kápráztatta el a régi és új utasokat egyaránt.

A kirándulás kiemelt célja volt az Abrudbányai és Verespataki Magyar Kulturális Egyesület vezetőivel való találkozás. Az utóbbi két település kevésbé ismert a turisták előtt, legfeljebb a verespataki aranybánya ügye vonzza a kíváncsiskodókat. A szervezők szándéka azonban nem ez, hanem a helyben élő maroknyi magyar közösség felkeresése és támogatása volt. Verespatakon és Abrudbányán külön-külön nem tehető száz főre a magyarok létszáma, ráadásul az előbbi kisvárosban a nyelv- és identitásvesztés súlyos állapotába kerültek a megmaradt családok. Magyar iskola száz km-es körzeten belül nem létezik, az anyanyelv és nemzeti kultúra ápolása intézményesített formában csak a történelmi egyházak templomaiban működik. Abrudbányán szívet facsaró látványt nyújt a hívek nélkül maradt beszakadt tetejű unitárius templom, de Verespatak református egyháza sincs sokkal jobb állapotban. A Kulturális Egyesület éppen ezeknek a szomorú folyamatoknak a megállításán dolgozik történelmi megemlékezések, magyarországi kirándulások, vasárnapi magyar nyelvórák szervezésével. A helyiek büszkesége a néhány éve megszervezett Magyar Kulturális Napok Abrudbányán, az egyik nagy álmuk pedig az Apafi Mihály erdélyi fejedelemről elnevezett közösségi ház létrehozása. A célokért Kopenetz Lóránd gyógyszerész és Gábor Ferenc református lelkész vezetésével küzdenek az egyesület tagjai. A szomorú állapotokat és a nagy reményű terveket ezúttal Medrea Andreea és Tasnádi Esztella mutatta be, az utóbbi hölgy a magyar nyelvórák szakmai vezetője.

A Torockó Baráti Társaság alapszabályában lefektetett céloknak megfelelően, valamint a kirándulók hozzájárulását megköszönve pénzbeli adománnyal és irodaszerek ajándékozásával támogatta a helyi közösséget. Az egyesület nevében köszönet a házigazdáknak az érdekes és magas szintű tájékoztatásért, az emberi és őszinte vendégszeretetért.

Németh Csaba